Orvosi Hetilap, 1902. december (46. évfolyam, 49-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
792 ORVOSI HETILAP 35'7°-ra szállott alá, azaz a beteg amplitudeje most viszont mindkét irányban nagyobbodott. A mint a beteg fokonkint mind tökéletesebben afebrilissé válik, úgy látjuk napi hőingadozását mind jobban csökkeni s a mi kiválóan érdekes és előttem új jelenség volt, az az, hogy mikor a láztalanság időszaka beköszöntött, a sanatoriumban a betegek számára előírt életberendezés mellett sok esetben még tovább kisebbedik az amplitude. l°-nál kisebb, 0'5°-nyi, sőt ennél is kisebb (0'4° — 0'3°) napi hőingadozások fordulnak elő, mint a bemutatott hőmérséki tabellák tanúsítják. Ugyanaz a beteg, aki deczember 28-dikán az 1'6° C. höingadozást mutatta (36'5—38'1°), január 16-dikán 0'4° C. amplitude-del (36'3—36'7n) , január 21-dikén 0'3° C. amplitude-del (36'5—36'8°1 birt. Az a 43 éves férfi, aki deczember 19-dikén 2'7° C. höingadozást tanúsított, február 4-dikén, 5-dikén, 6-dikán teljes egyöntetűséggel 0'6° C. amplitude-del fejezte be hőméréseit. Ezt a feltűnő megkisebbedését a napi hőingadozásnak egy tekintet a minimum-maximumláztáblára azonnal szembeötlővé teszi, de még szebben ábrázolhatók e hőmeneti viszonyok graphikailag úgy, ha az egyes időszakok absolut maximumait és minimumait, továbbá az átlagos maximumok és minimumok pontjait a láztáblán vonalakkal kötjük össze. A vonalak mind kifejezettebb convergentiája szembeszökően elénk tárja a napi hőingadozások jelentékeny csökkenését a sanatóriumi kezelés folyamán. Tovább folytatva a megfigyelést, tapasztaljuk, hogy az amplitude subfebrilisen érkező betegeknél is utóbb jócskán megkisebbedik, itt már később gyakran csupán a minimumok emelkedése által. Egy 28 éves férfibetegünk (III. stadium) 37'8° C. legnagyobb maximumot tüntetett fel intézeti tartózkodásának első hónapjában, ugyanekkor az absolut minimum 36 0° volt, a szélső amplitude tehát 1'8°. Egy hónappal utóbb ez adatok a következők: 37'5—36'2°= 1'3° C., két hónappal utóbb pedig: 37'4 —36'4° 11'0° C. szélsőséges napi hőingadozás. Az átlagos amplitude ekkor már csak 0'7° C.-t tett, a láztábla megtekintése pedig elárulja, hogy az illetőnél ez utóbbi időszakban már egy-egy napon csupán 0'56-os hőingadozás is jelentkezett. A napi maximumok havi átlaga ez egyénnél két hónapon át — miközben folyton láztalan volt ugyanazon a niveam maradt (37'2°), a minimumok havi átlaga ellenben 36'3°-ról 36'5°-ra emelkedett. S ami betetőzi a napi hőingadozások megfigyelésének érdekességét, az azon körülmény, hogy találkozunk phthisikusoknál a betegség bármelyik szakában hőmenetekkel, melyek absolut láztalanság mellett is rendellenesen nagy napi hőingadozást tüntetnek fel, úgy hogy a hőmérséklet valóságos temperatura intermittens, melynek egész játéka a 37’5° C. alatt folyik le s absolut maximumai sem haladják ezt meg. Ilyen esetet eddig a maga klassikus formájában kettőt észleltünk. Az egyik egy 22 éves nőbetegre (III. sz.), a másik egy 20 éves férfira (I. sz) vonatkozik s mindkét esetben elértük a sanatóriumi életmóddal és kezeléssel azt, hogy az amplitude a normális emberen észlelhetőnél is kisebbé vált. Előbbi betegünk 1902. január 4-dikén vétetett fel kísérletképen, nagy kiterjedésű baloldali és jelentékeny jobboldali infiltratioval: az első 9 napon absolut maximuma 37'5° C., absolut minimuma 35T° C. volt, maximumai átlagban 37'2°, minimumai 35'4°-ot értek el. A 10. naptól a 22.-ig terjedő időszakban absolut maximuma 37'3°, absolut minimuma ellenben már 35'8°, átlagos maximuma 37'2°, átlagos minimuma 36'2°. Az átlagos amplitude tehát az első 9 napon 7'8°, a 10. naptól a 22.-ig csupán í° C. Az intézeti kezelés negyedik hetében azután az amplitude még jobban megkisebbedett a napi minimumok közeledése által a 37° felé. Ez időszakban az átlagos maximum 37'2°, az átlagos minimum 36'6°, az átlagos amplitude tehát 0'6° C., a normálisnak közel fele része. Míg tehát az első időkben a hőmenet képe, triviális hasonlattal élve, szinte egy febris hectica subnormalis benyomását tette, addig az első hónap végén már a bómenet a 37° C. körül csekély ingadozásokkal oscilláló charactert öltött magára. A második eset ehhez teljesen hasonló. Egy sorozat további esetben pedig, melyek láztábláit ugyancsak bemutatni szerencsém van, szintén könnyen észrevehető a bemenetnek ilyetén megváltozása. A sanatóriumi kezelés folyamán az amplitude megkisebbedését, a normális alá csökkenését általában gyakran észleljük, sőt vannak betegeink, akiknél az már a kúra legelső idejétől kezdve konstatálható s ez esetek rendesen jó prognosist adnak. Az egyik ily eset, melynek bemenetét bemutathatom, egy közbejött gyomorcomplicatio daczára is 21/st hónap alatt 62 kilogrammal gyarapodott, a másiknak 2*/з hónap alatt, a harmadiknak pedig 9 hét alatt súlygyarapodása all kilogrammot elérte. A napi hőingadozás ezen megkisebbedését betegeinknél kedvező tüneménynek tartjuk nemcsak annyiban, hogy eleinte ez a beteg láztalanná válását jelenti, hanem utóbb is, a láztalanság szakán, minél kisebbé bírjuk lecsökkenteni az amplitude értékét, annál inkább vagyunk gyógyrendszerünk hatásával megelégedve. Küzdünk a láznak ama szembeszökő tünete, az emelkedett hőmérséklet ellen, míg jelen van, de küzdünk ugyanakkor és ha már a láz elmúlt, a nagy amplitude ellen is, mert tapasztaltuk, hogy a napi hőingadozások csökkenése az esetek túlnyomó többségében a beteg javulásának tüneteivel jár karöltve. Az a 20 éves férfibetegünk, aki 1901 deczember 30-dikán még 1'6° amplitude-del bírt, felvételétől (november 14) az említett terminusig csak mérsékelt javulást tanúsított. Súlygyarapodása volt ugyan, de egy jelentékeny fogyás iktatódott közbe, az étvágy megjavult, de kevés izzadás még jelentkezett s időnként nagy köhögési rohamok zavarták a beteg euphoriáját. 1902. január 20 dikáig, mikorra az amplitude leszállott D'5°-ra és az alá, a beteg megszakítás nélkül gyarapodott súlyban, izzadása teljesen elmúlt, közérzete, erőbeli állapota jelentékenyen megjavult, s mikor a beteg február 10-dikén állandó igen kis amplitude-del és 65 kgm. súlygyarapodással az intézetet elhagyta, feljegyezhettük róla, hogy az utolsó három hétben köhögése is nagy fokban csökkent. Egy másik betegünk, 17 éves férfi, a betegség II. stádiumában, csak akkor mutatott súlygyarapodást, mikor eredetileg 1'6° C. átlagos amplitudeje az első hónap végén már 2 héten át 0'7°-ra megkisebbedve szerepelt az észlelési adatok között. Ekkorára az étvágy is javult, az erőérzet emelkedett, a köpet mennyisége kevesebb jön s a beteg mérsékelt nehéz lélegzése is elmúlott. Egy negyven éves lovasrendőr jobboldali supra és subclavicularis infiltratioval, csengő szörnyzörejekkel és 39°-on felüli lázzal került az intézetbe; a 3., 4., 5. napon már lázmentes, és amplitudejei normálisak, 1° C. körül járók, a 6. naptól kezdve már 0'5°-os amplitude-ök jelentkeztek nála s ez kevés interruptióval így tartott tovább. Az egyén az első héten 1'2 kilogrammot, a második héten 2'5 kgm.-ot, összesen tehát 2 hét alatt mindjárt 3'7 kgm.-ot gyarapodott súlyban. Egy 20 éves nyomdász betegünk jobboldali csúcsaffectioval vétetett fel. Az első 2 héten, míg átlagos amplitudeje 2'0° C. volt, csak 0'8 kgm.-ot gyarapodott, a 3. és 4. héten amplitudeje 1'2°-ra szállott alá s súlygyarapodása ez időszakban 25 kgm.-ot tett. Az 5. és 6. hétben az átlagos napi hőingadozás újra nagyobbá vált (l'6°), ekkor újabb súlyemelkedés nem jelentkezett s a súlygörbe csak akkor szökkent felfelé jó 4 kgm.-mal, mikor a későbbi hetek folyamán az átlagos amplitude fokozatosan megkisebbedett egész 0'6° C.-ig. A beteg állapota az amplitude-nek első (0'8° nyi) megkisebbedésével egyidejűleg már jelentékenyen javult. Az egyén éjjeli izzadásokkal s 128 érlökéssel (álló helyzet) vétetett fel; 4 hét múlva az érlökés álló helyzetben 100, izzadás már csak szórványosan jelentkezik, köpet jóval kevesebb (a beteg kezdetben naponta 2—3 Dettweiler-üveget töltött meg köpetével, most elég neki), étvágy igen jó, közérzet javult, erőérzet emelkedett. Ez esetek ugyan kevésbbé bizonyítók, mert ezeknél a nagy amplitude időszakában több-kevesebb láz is volt jelen (37'8°— 37'7°—39'2° [két napon át] 38'0°C, átlagos napi maximumok), de igen figyelemreméltó azon eseteink decursusa, amelyekben a nagy amplitude a teljes láztalanság állapotában került észlelésre. Azon 22 éves nőnél, aki kezdetben 1'80 C. átlagos amplitude-del (35'4° átlagos minimum) volt megfigyelés alatt, miközben fokozatosan csökkenő napi hőingadozása az 1'0° C-t elérte, már a javulás tünetei jelentkeztek, s mikor átl. amplitudeje 0'6°-ra szállott alá, 4'6 kgm.-ot nyert a beteg súlyban, étvágya nagyot javult, erőbeli állapota a legelőnyösebb változást mutatta, köpete sokkal kevesbedett, eleinte folytonos rövid lélekzete már kevésbbé volt jelen. Ugyanaz a beteg egy hónappal utóbb már 0'4'C. napi átlagos hőingadozást mutatott csak s ezideig, mire az intézetben tartózkodásának kilenczedik hetét betöltötte, teljes nyolcz kilogrammal gyarapodott súlyban, holott 1902. 49. sz.