Orvosi Hetilap, 1905. március (49. évfolyam, 10-13. szám)

1905-03-05 / 10. szám

155 ORVOSI HETILAP gyomorcsövön át nem mindig sikerül, e végből október 12-dikén gastrostomiát végezünk és a gyomrot a hasi sebbe bevarrjuk. Október 18. Gastrostomia megnyitása s a beteget ezentúl eme mesterséges úton tápláljuk. Két óránként 100—120 gramm tejet kap cognac-kal. Beteg műtét utáni időben többször hányt. Lázas. (39,4 max.) Táplálás daczára folyton fogy (5 kgm.). Október 23. Mellkasvizsgálatot eszközlünk, s ekkor kitűnik, hogy beteg a tracheo-oesophagealis sipoly műtéti zárására nem alkalmas. Beteg november 7-dikén meghal. Mindeddig tuberculosisra volt batírozva a diagnosis. A bonczolat a következőket deríti ki. A nyak vékony,­­ hosszú, közepén jobboldalt egy 2 cm. hosszú felületes börhög. A has középvonalától balra L/a ujjnyira, a proc.­xiphoid,­s köldök közötti távolság közepének megfelelőleg, a bordaív alatt közvetlenül kezdődik egy körülbelül 7 cm. hosszú, felső és alsó részében összetapadt műtéti seb, melynek közepén egy lúdtoll vastag, puha draincső van bevezetve, melynek bevezetett hossza 17 cm. A has közepén a bőr a műtéti seb alatt férfitenyér kiterjedésben kissé hámtól fosztott. Belvizsgálat: Böralatti kötőszövet majdnem egészen zsírtalan, száraz. Az izomzat vékony, de elég tömött. Böralatti erekben igen kevés folyékony vér. Hasíkrben szabad folyadék nincs; hashártya sima fénylő. Rekesz domború; jobb oldalon az V. borda felső, baloldalon az V. borda alsó széléig ér. Bal tüdő szabad, a jobb hátrafelé s felül hártyásan odanőtt; a pleura szabad része ragadós, sikamlós nyakkal bevont. A medias­tinalis zsírszövet sorvadt. A szegycsont markolata alatt egy főtt babnyi sajtos mirigy. Szívburokban kevés tiszta savó. A szív kicsiny, összehúzódott, felületén néhány insolt. Üreiben kevés savós vér s kocsonyás rostonya; izomzata halvány, áttü­nő, billen­tyűk épek. Nagy erek belfelülete sima. A bal tüdő szabad, mellül halvány, szivacstapintatú, hátul szederjes s valamivel tömöttebb, az alsó lebeny felülete vékony rostonyahártyával bevont, érdes, itt-ott vérömlenyes, az alsó lebeny mérsékelten savósan beszűrődött s metszéslapján számtalan borsó­babnyi, hol barnásvöröses, hol világos fakószürke törékeny részletek, melyekről légtelen, kevés pehelylyel kevert savó vonható le; a kisebb hörgőkből sűrű nyák nyomható ki s faluk erősen belövelt, bennük habzó szeny­nyes-szü­rkés folyadék nyákkal, mely szintén savi hatású. A tüdő csúcsában egy főtt borsónyi, valamivel alantabb egy kis mogyo­rónyi űr, melynek fala nagyobbrészt sima, de helyenként sajtosan beszűrődött. A jobb tüdő mellül szabad, oldalt s alul a mellkas falához tapadt és belövelt mellhártyája vérömlenyes, vékony ros­­tonyaréteggel bevont, de a szétbontásnál kitűnik, hogy az alsó lebeny mellső fala és a mellkas fala között egy féltenyérnél valamivel nagyobb üreg van, levegővel és kávészínű, savanyú szagú és hatású folyadékkal megtelve, az űr falát képező pleura zsigeri és fali lemeze vagy milliméter vastag s mélyebb rétegei­ben már megszervü­lt rostonya-lerakodmánynyal van bélelve, az összeesett, ránczös alsó lebeny alsó széle felé egy ezüstforint nagyságú terület czafatos, vörhenyesen szétmálló; itt a tüdő állo­mányában egy majdnem diónyi öblözetes űr van eres folyadékkal megtöltve, a­mely üreg két gyufaszál vastag, lerágott szélű hörg­­gel szabadon közlekedik; az űrök fala részint ezafatos, részint törékeny, szürkésen elszínesedett tüdőszövet által képeztetik ; a benyíló hörgben szintén savanyú szagú barnás folyadék. E hörg fala, valamint a többi hörgőké is duzzadt, belövelt, helyenkint vérömlenyes; a tüdő csúcsa szívósan odanőtt, kissé behúzódott s egy kis mogyorónyi üreget foglal magában, pomádészerű fehéres tartalommal. A hörgi mirigyek főtt babnyiak, palaszürkék; az interbronchialis mirigy szilva nagyságra megduzzadt, metszéslapja hol világosabb, hol sötétebb palaszürke, nedves, elég szívós, saj­tos góczok nincsenek benne. A fü­ggőérív sima, úgy a lehágó függőért is; csak itt-ott van egy mákszem-kölesnyi csomócska. A légcső nyakhártyája általában kissé duzzadt, mérsékelten belövelt. A hatodik gyűrűporcz alatt baloldalt kezdődik egy a mellső közép­vonaltól kissé jobbra terjedő, de különösen a bal oldalfalat elfog­laló s a hátsó középvonalig terjedő, leghosszabb átmérőjében 6’/2 cm. hosszú s vagy 3­/2 cm. széles heges felület, mely gordély­­szerűleg balra ki van domborítva, vagy féldiónyi magasságra (a képzeleti oldalfelületen túl körülbelül 1 cm.) balra kiöblösödő gordély van, mely felül meredeken kivágott széllel végződik, úgy hogy a VIII., IX., X. bal porczgyűrű kimaródott csonkjai vala­mennyire kiállanak, míg alul a két utolsó légcsőgyűrü egyenetlen, lépcsőzetes széllel kezdődik, mellül és hátul pedig a gordély kevésbé kiemelkedő, de mégis kifejezett határral végződik. A kiöblösödés belső fele szívós, nyakhártyaszerí­, 1 m-1l­ mm. vas­tag, itt-ott léczezetes heg, hátsó bal szélén pedig egy tojásdad, vagy 19 mm. hosszú s közepén vagy 5 mm.­nyíre tátongó, sima, kerekített szegletű, sima szélű lyuk van, melynek széle 2—5 mm.­nyíre fehéres hámmal van borítva; a jobboldali szél közepén egy kis hasadék van, mely szintén sima, hosszú tojásdad, s a szélnek egy kötött vastag részét hídszerűen leválasztja. Ama 2 cm. hosszú lyuk, valamint a kisebbik hasadék is direct a bár­­zsingba vezet; a nagy gordély alsó széle a bal hörg eredése táján fekszik, s itt vaskos kérges kötőszövet foglalja körül a hörgőt, úgy hogy fala akár 8 mm. vastag lesz. A kérgesedésbe néhány fekete, köles-kendermagnyi festékes folt van befoglalva, s a légcső oszlását jelző léczen jobbról-balról egy-egy fekete petty a nyakhártyán is átütött. A gordély közepének mellső és bal oldalán egy olaszmogyorónál nagyobb mirigycsomó domborodik ki, mely szorosan a heg külső falához rögzített, s másfelől a vena anonyraa sin. hátsó falával teljesen összeforrt; ezen mirigyben egy mappaszerűen elhatárolt fehéres, meglehetősen szívós, sajtos gócz van. A pajzsmirigy bal lebenyének alsó vége épen a gurdély felső, meredeken kivágott széléig ér ; megjegyzendő, hogy a légcső jobb oldala a gurdély közepe táján a X., XL, XII. gyűrűnek meg­felelően belső felületén szintén körülbelül fillérnagyságú, kissé kötött, felületes heget mutat, melybe a gardély fala folytatódik. A gége nyakhártyája halvány, kissé megvastagodott, hegfelü­let itt nincs, kivéve a kannaporczok mellső felületének alsó részén, a hang­­nyújtvány felett jobb oldalt egy kölesnyi, bal oldalt egy jó ken­­dermagnyi, meredek szélű hiány, sima, beszűrődött alappal. A torok nyakhártyája halvány. A bárzsing halvány, 6^2 cm.-re a gyűrü­­porcz felső szélétől befelé a bárzsing mellső falán egészen sima szélű nyílás van, mely a fent említett módon a gordélyba fakad, e helyen­­­i. a bárzsing mellső fala nagy kiterjedésben szorosan a légcsövei összeforrt vagy 5Va cm. hosszban s vagy 2 cm. szé­lességben. A bárzsing kerülete a felső szűk helyen 4V’2 cm., s a lyuk táján is annyi. A bal hörg táján pedig a bárzsing vala­mennyire tágult, 6V2, majd 7 és cm. kerületű, hámja erősen fel­pállott s levált, s a mucosa és submucosa kissé kocsonyásan beszűrődött ; a bal hörg táján egy gyenge kiöblösödés van, mely a hörg közötti mirigygyel összefügg. A vena jugularis, a carotis szabad. A n. vagus még laza szövetben halad el egészen a függőéríven túl, s csak a bal hérg egyik peribronchialis mirigye közötti szövettel van valamivel szívósabban összenőve. A n. recurrens a szokott módon megkerüli az aortát, s felfelé érve azonnal a légcsö­­gordély kérges kötőszövetével egybeforr, úgy hogy ottan nem is követhető, hanem 4­2 cm­-rel magasabban a gurdély kezdete táján megint felmerül vékony, alig fehéres, inkább szürkés köteg alakjában, mely csakhamar finom, fonalszerű ágakra oszlik, és végső ágai a gégébe követhetők. A musculus crico­ arytaenoideus posticus baloldali felette vékony, fonnyadt, besüppedt, sárgás, míg a jobboldali még eléggé tömött, húsvörös. A gyomorban kevés nyák és szürkés folyadék, nyákhártyája ránczokba szedő­­dött; a pylorus elég tág, a pylorus felett 3 1/2 cm.-re a gyomor mellső fala kissé ki van húzódva, s a külvizsgálatnál említett sebbe itt a gyomorfal köröskörül összesen vagy koronányi terü­leten szívósan odanőtt a csepleszszel együtt; az odanövésben néhány fonalat lehet látni, a gyomorból pedig egy lúdtollal át­járható nyílás vezet a sebbe. A lép kicsiny, ránczos. A vesék kicsinyek, felületük sima, állományuk mérsékelt vértartalmú; vesemedencze halvány. A mel­lékvese középnagy. A nyombélben epés nyák , az epeút átjárható. Az epehólyagban híg, barnás, nyákos epe. A máj kissé sorvadt, cm., illetőleg 16 cm. hosszú és 312, illetőleg IVa cm. vas­tag. Felülete sima, állománya apró lebenykéjű, középvértartalmú. A máj jobb lebenyében elrejtve mintegy 3 cm.-re a lig. suspensoriumtól jobbra, ld/a cm.-re a felszín alatt egy kisdiónyi fakó csomó, melynek befelé tekintő fele sárgás-sajtos, tömött, s mappaszerűen elhatárolt, míg a külső fele kissé zöldesen elszíne­sedett, részben pépesen szétfoszló. Ezen csomó 1—5 mm. vastag, kérges, szürkés-fehéres heges udvarral van körülvéve és közép­ponti végével az epehólyag alá terjed. A vena portae átjárható, 1905. 10. sz.

Next