Orvosi Hetilap, 1905. április (49. évfolyam, 14-18. szám)

1905-04-02 / 14. szám

230 ORVOSI HETILAP és urobilin, valamint a tápszerbe felvett növényi anyagok elnyelési csíkjai is zavarhatják az oxyhaemoglobin elnyelési csíkjait. A spectroskoppal való vizsgálati eljárást újabban Sehmilinszky olyképen módosította, hogy a haematint tömény legenysavval haematoporphyrinné alakítja át és ennek elnyelési csíkját keresi. A haematoporphyrin azonban savanyú közegben nemcsak haema­­tinból, hanem haemochromogenből is előállhat; a haemoglobin ezen hasadási terméke pedig chemice és spectroskopice ugyanúgy viselkedik, mint a növényi festékekből előállított phylloporphyrin. A Schmilinszky-féle haematoporphyrinreactio ezen oknál fogva nem használható növényi festékanyagot tartalmazó gyomor bél­­bennek vizsgálatánál. Minthogy a vér alakelemeit górcsövileg csak akkor mutat­hatjuk ki, ha a vérzés helye a vastagbél alsóbb részleteiben van, a tápcsatorna magasabb pontjairól történő vérzés megállapítására a vérkristályok kimutatása lehet czélra vezető. Ha haemoglobint vegyi anyagokkal hozunk össze, különböző alakú kristályok szár­maznak a kimutatáshoz használt anyagok különbözősége szerint, mert a reagensek különbözősége szerint más-más szétesési termé­kek keletkeznek. A vérkristályok előállításának számos módja közül a legismertebb a Teichmann-féle jegeczek előállítása. A haeminjegeczek kimutatása azonban, valamint a többi jegeczeké is nagyon a véletlennek van alávetve. Ugyanis kis mennyiségű anyaggal dolgozván, a vér egyenlőtlen elosztódása esetén köny­­nyen megesk­etik az, hogy a kiválasztott részletben nincs vér. E hibán azáltal lehetne segíteni, hogy a vizsgálandó anyagot víz­zel jól összekeverjük s ezáltal gondoskodunk az esetleg jelenlévő vér egyenletes elosztódásáról. Egy másik ilyen próba a jodhydro­­gen haeminkristály előállítása jodhydrogennel és eczetsavval. Kóbert szerint az előbbeninél érzékenyebb, a reactio kivitele azon­ban nagy gyakorlatot kíván. E próba Strzyzowstcy-tól származik. Nencki a bélsavat aetherrel és alkohollal kezeli, azután acetont és egy csepp sósavat adva hozzá, szétdörzsöli. Ha a sósav hatását a szönvedékben valami meggátolná, akkor még egy csepp sósavat önt hozzá. A keveréket melegen átszűrve, ha egy cseppet belőle tárgy üvegre bocsátunk, hosszú görbült aceton haemin kris­tályokat fogunk a górcső alatt látni. óraüvegbe bocsátva a szüre­­déket, abban kihűlés után nagyobb tömegben, vastagabban válnak ki a kristályok. Ezen próba érzékenyebb a színreactióknál. Clemm azt tartja, hogy a bélben rothadásnak hosszabb ideig kitett vér, vagy az éres szétesésben levő rákból származó vér lényegesen különbözik a friss vértől, minélfogva a rák szétesésé­ből származó vér krystallographice is különbözik a más eredésű vértől. A vérkristályokból ezek szerint rákdiagnosist lehetne eset­leg megállapítani. A chemiai reactiókon alapuló chemiai eljárások ismét szá­mosak. Legelsőnek említendő a kálilúgpróba. A Heller-féle próba a tápcsatornabennek vizsgálatánál nem alkalmazható, mert nehéz a gyomorváladékot vagy a faecest úgy megszűrni, hogy a próba kivihető legyen. Ilyen a Korczynsky-Jaworsk­y-féle vaspróba is. E próbát Boas és Kochmann­ érzékenynek tartják, a­melylyel más próbák ellenőrizhetők, azonban a táplálékban nem szabad ilyenkor vasnak lennie. A próba azonkívül a kivitel gyorsasága és könnyűsége tekintetében sem vetekedhetik az alább leírandókkal. B. Róbert érzékeny reactiót dolgoztatott ki tanítványaival, a­mely azon alapszik, hogy a nehéz fémsók a vér festékanyagát kicsapják. A vért tartalmazó folyadékhoz 5°/6-os réz- vagy zink­­sulfat oldatot adnak s a csapadékban spectroskopb­e keresik az oxyhaemoglobint Egy másik érzékeny vérkristálypróba alapját a haemochromogen­­kristályok képezik, a­melyeket Bonogány állított elő először. Egy csepp pyridint adunk a vérhez s fedőlemezzel lezárva kanadabalzsammal veszszü­k körül. Az így létrehozott nedves kamarában esetleg egy csepp kénammónium hozzáadására sajátszerű, hosszúkás, egyik végükön hasított kristálytűk állanak elő. A legáltalánosabban használt vérpróba jelenleg a van Beers­­féle guajacpróba a Weber féle módosításban, a­mely azon alapszik, hogy a guajactinctura ozondús terpentin jelenlétében élenyül és kék színt ad. A vér jelenléte a folyamatnál mint siettető kataly­­sátor szerepel. A reactio lényege az oxydatio ; a terpentin mellett a guajacgyanta a vér jelenlétében élenyül; innen az ibolyás szín, a­mely a kéktől kezdve a zöldig minden árnyalatban felléphet. Boas a próbát olyképen végzi, hogy a vérfestény eczetsavas aetherkivonatához ozonizált terpentinolajat és friss borszeszes guajacgyanta kivonatot vagy néhány szem guajacgyantát ad, az oxygen felvétele által előállott guajaconsavas ozonidet azután víz hozzáadása mellett chloroformmal kirázza. A vért ezen próbánál mint eczetsavas haematint mutatjuk ki. Az emésztés folytán a vér haemoglobinjából haematin képződik, a­mely eczetsav jelen­létében, mint eczetsavas haematin jelenik meg az aetheres kivo­natban. A próba hátrányai: 1. a guajacgyantának nagyon friss­nek kell lennie, 2. különböző növényi rostok, burgonya, paraj és egyéb főzelékrészletek, továbbá a tej is adják, 3. epe, nyak, geny, izzadság, 4. gyógyszerként alkalmazott anorganikus anyagok, vas, bismuth, kénvas, kénbismuth s egyes tápanyagok, 5. nyers vagy félig sült húsok elfogyasztása után szintén kimutatható a váladékban a vér. Az aetheres kivonat zöldes vagy sárgás barna színe a vér festékanyagán kivill az epefestenytől (hydrobilirubin) vagy chloro­­ph­ylltól is származhatik, a próba kivitelét e festékanyagok zavar­hatják. A Weber-féle vérpróbát tehát nagy óvatossággal kell alkalmazni, ha a tévedéseket el akarjuk kerülni. A betegekkel jól megfőtt húst etessünk; egyébként a hús jelenléte nem zavar ; egészséges egyéneknél nem mutatható ki a vér az ürülékben még akkor sem, ha górcső alatt emésztetlen izomrostokat találunk. A fent leírt tévedések elkerülése czéljából Boas a következő el­járást ajánlja: 5 — 10 gramm pépes széket vízzel összekeverünk s azután 20 cm3 aetherrel összerázzuk, hogy a zsírtól megszabadít­suk. Az aether leöntése után 3—5 gm. jégeczettel dörzsöljük össze a váladékot s aetherrel kivonjuk belőle a vér festékanya­gát. Az aetheres kivonat alkohollal való felvilágosítási Hartmann szerint elvetendő. Hartmann'' szerint főtt hús elfogyasztása után mindig kimutatható vér a faecesben a Weber-féle próbával, miért is ezen próba csak azután végzendő, ha a betegek néhány napon át húsmentes diaetán voltak. Szerzőnek ezen leletével nem egyeznek meg más szerzők vizsgálatai s az enyéim sem, a­meny­nyiben egészséges tápcsatornával bíró egyéneknél sohasem lehetett a belbennékben a vért hússal való táplálkozás daczára kimutatni A guajacgyanta élenyülésére befolyással lehet a zsír, miért is az a faecesből gondosan eltávolítandó. A váladék reactioja is tekin­tetbe veendő, ugyanis ha az túlságosan savanyú, akkor vér jelen­létében sem áll be a reactio. Vigyázni kell arra, hogy az aetheres kivonat idegen anyagokat ne tartalmazzon, mert ilyen esetekben vér hiányában is beállhat a kék színeződés; az aethert ennél­fogva a kirázott anyagból mindig pontosan el kell különíteni. A jégéczet maga is adhat guajactincturával zöldes kék színeződést, ha kevés az aether. Viszont,, ha a vér nagyon kevés, előfordulhat az is, hogy a vérmennyiség a guajactincturát nem képes elenyí­­­teni. Unterberg, ki Boas klinikáján részletesebben tanulmányozta azon tényezőket,, a­melyekkel a Weber-féle reactio kivitelekor számolnunk kell, azt ajánlja, hogy kevés vér jelenléte esetén több terpentint s kevesebb, illetve h­ígabb guajactincturát használjunk. Melegíteni nem tanácsos a keveréket, mert akkor az oxygen a keverékből eltávozván, nem élenyítheti a guajacgyantát. Ajánlato­sabb e helyett a kémcsöveket használat előtt 60 —8­­° C­ -ra fel­­­melegíteni. Unterbergh szerint a próba annyira érzékeny, hogy 1 : 8000 hígítás esetén is kimutatható a vér. A gyomorbéltartalom savanyú volta a próba érzékenységét tetemesen leszállítja, úgyszin­tén az epefesteny jelenléte is, így epefesteny jelenléte mellett csak 1 :500 hígítás mellett lehet még vért a székletétben kimutatni. Boas és Kochmann szerint 0­0003 gm. vért lehet e próbával kimutatni, míg Schimlinsky szerint az érzékenység alsó határa O'Ol­em Klemm szerint a határ 0001 gm. Klemm a kénsavas aether helyett a petrolaethert ajánlja, mert e mellett a színreactio tökéletesebben lép fel. Minthogy azonban a petrol­­aethernek gyenge az oxidálóképessége, ellenőrző kísérletekhez a közönséges aethert ajánlja. Vannak olyan esetek,­ a­midőn a fent vázolt elővigyázati rendszabályok figyelembe vétele daczára a reactio bizonytalan, a­mennyiben nem kifejezetten ibolya, ibolyáskék vagy zöld színt kapunk, hanem barnásat. A reactio néha nem jelenik meg mindjárt, hanem csak állás után, hamar el is tűnhet; minthogy a reactio sokszor rövid ideig tart, annak állandósítására Klemm azt ajánlja, 1005. 14. sz.

Next