Orvosi Hetilap, 1905. április (49. évfolyam, 14-18. szám)
1905-04-02 / 14. szám
1905. 14. sz. ORVOSI HETILAP hogy a mikor a kék színeződés fellép, a kémcső szájára fehér lapot illeszszünk s a papirral vétessük fel az oldat kék színét. A papir ezen kék színt akkor is meg fogja tartani, a mikor az oldat újból elszíntelenedett. Hosszabb állás után vér nélkül is előállhat a reactio, sok savat tartalmazó váladékban a reactio bizonytalan s a kimutathatóság határáig csökkenhet. Mindezen elősorolt körülmények miatt a Weber-féle próba kivitele gondot, figyelmet és körültekintést kiván. E mellett a reactio hátrányai közé kell sorolnunk az eczetsavas aethernek kellemetlen szagát is, amelyhez még a chloroformé is járul, mely miatt a közönséges gyakorló orvos tartózkodni fog e próbát rendelő szobájában, még kevésbé gyakorlatában elvégezni. Már a próba végzése előtt is gondoskodnunk kell arról, hogy esetleges idegen anyagok a reactiót ne zavarják. A próba kivitelekor sok óvatossági rendszabályt kell betartanunk s ha ezek után az ibolya usque kék szín megjelenik az aetheres kivonatban, még mindig tanácstalanul állunk s töprengünk azon, hogy a beállott reactióból vér jelenlétére következtethetünk e vagy sem. Érthető ezek után, hogy a guajactinctura helyett más anyagot próbáltak a klinikusok alkalmazni. Klunge és Schaer a guajacgyanta helyett a barbados-aloint ajánlották, amelynek használhatóságát Hesselz tanulmányozta először. Utána számos közlemény jelent meg, amelyek egyértelműileg dicsérik az aloin-próbát s ajánlják, hogy a guajacgyanta helyett az aloint vegyük, vagy a két próbát egymás mellett hajtsuk végre. A próba kivitele oly módon történik, mint a Weber-féle próbáé, csakhogy a guajacgyanta helyett aloin 3°/6-os borszeszes oldatát használjuk. Koziczkowszkcy a Senator klinikáján számos esetben próbálta ki a reactio megbízhatóságát s a következő kivitelt ajánlja: 5 cm3 friss vagy besűrített gyomor- vagy bélbenneket zsírtalanítás czéljából aetherrel jól összerázunk s az aethert ismételten leöntjük. Ha az ürülék nagyon híg, tanácsos előbb besűríteni. A sok urobilint tartalmazó székletétet alkohollal kell szétdörzsölni, az alkoholt szűrés által lehet a vizsgálandó anyagtól elkülöníteni. A zsírtalanított gyomor- vagy bélnedv 5 cm3 jégecettel lesz szétdörzsölve, az egészhez 10 gm. aethert öntünk, az aethert összekeverjük a vizsgálandó anyaggal egy választótölcsérben, ügyelve arra, hogy emulsio ne képződjék; utóbbi esetben néhány csepp absolut alkoholt adunk a keverékhez, mire az aether feltisztul. Az eczetsavas-aetheres kivonatot választótölcsérben elkülönítjük a vizsgálandó, anyagtól; a kivonat fölé l'/a cm3 ozonizált terpentinolajat és Va cm3 3%-os alkoholos aloin-oldatot rétegezünk, mire vér jelenlétében a terpentinolaj alsó részén egy éles piros gyűrű keletkezik, vagy az egész oldat diffus piros színt ölt. A próba kivitelekor ugyanis a terpentinolaj aszerint, hogy milyen a terpentin, az eczetsav és az aether fajsúlya közötti viszony, vagy az aetheres kivonat tetején úszik, vagy a fenekére sülyed, vagy vele bensőleg összekeveredik. Alpin hozzáadására a terpentin keveredési viszonyainak megfelelőleg, ha a terpentin fent úszik, a terpentin-gyrű alján egy szép piros gyűrű jelenik meg, míg ha a terpentin a kémcső fenekére sülyed, az alpin-reactio az edény alján jelenik meg piros elszíneződés alakjában és ha a terpentin a kivonattal összekeveredik, vér jelenlétében az egész folyadék egyenletes piros színt ölt. A reactio kivitelekor törekedjünk a vizsgálandó anyagot lehetőleg zsírtalanítani, mert a zsírdús anyag vér jelenléte nélkül is erősen élenyítően hatvan, esetleg hibás eredményhez vezethet. Az urobilin sárgás-barna színe csak akkor zavar, ha a kivonat e miatt barnás-vöröses lesz, mi miatt az aloin piros színét nehéz lesz a kivonat színétől megkülönböztetni, különösen ha az aloin-gyírű a folyadék tetején keletkezik. E zavaró körülmény olyankor is előállhat, ha sok az urobilin a faecesben és aetherrel túl bőven extrahálunk. A chlorophylltartalmú ételek élvezete nem zavarja a reactiót. A reactio biztossága kedvéért kerülendők a vérfestényt tartalmazó táplálékok, minek a véres, angol módra készített húsok, véres hurka, nyers vakart hús, a vasat tartalmazó gyógyszerek, amint egyáltalában kerüljük gyógyszerek adagolását a vizsgálat szaka alatt. Koziczecovszky szerint a próba érzékenysége 0,025 gramm, vagy akkor is kimutatható a reactio a gyomor- és bélbemékben, ha a vizsgálati egyén 60—80 gm. félig sült húst fogyaszt el. A próba hátrányai majdnem ugyanazok, mint amelyeket a Weber-féle próbánál felsoroltunk, így zavarólag hathat a zsír jelenléte, ennélfogva ha sok a zsír, több terpentint vegyünk, mert különben a terpentin oxygenje a zsírester oxydatiojára használtak fel s meg lesz fosztva az oxydatiót közvetítő hatásától. Ha sok a vér, a keverékhez még alkoholt kell tenni, hogy a cseresznyepiros színt jobban felismerhessük. Egyébként a sok vért tartalmazó bélbennek eczetsavas kivonata már külleme által is elárulja magát, amennyiben tokaji bor színű. Az említett óvatossági rendszabályok figyelembe vétele mellett magam is végeztem kísérleteket a czélból, hogy az alompróba használhatóságáról meggyőződést szerezzek. Vizsgálataim anyagául nemcsak a gyomor- és hálbántalomban szenvedők excrementumai szolgáltak, hanem más betegségekben szenvedőkéi is. Azt találtam, hogy egészséges gyomor- és bélhuzammal rendelkező egyének székletétében sohasem jelent meg a reactio chlorophylltartalmú növényi tápanyagok vagy kellően megfőtt hús elfogyasztása után. (A zöld főzelék adta a reactiót.) Zavarólag hathat a sok zsír, miért mindazon esetekben, ahol epefesteny retentio szerepel, gondoskodni kell, hogy a zsír kellően kivonassák. Az erősen színezett bélsárnál szintén igyekeznünk kell mennél tisztább aetheres kivonat nyerésére, mert ha az aetheres kivonat sárgásbarnában vagy vörhenyesen festenyzett, nehéz megítélni, hogy a kivonat és a terpentinolaj érintkezési határán megjelenő pirosas gyűrű vérnek vagy más festékanyag jelenlétének tulajdonítandó-e? Általában ajánlatos e próba mellett a Weber-próbát is végrehajtani, mert így sokkal több támpontunk van kétes esetekben vagy azokban, amelyekben minimális a reactio, véleményünk kimondásánál. Ugyanis miképen minimális vérzés jelenlétekor a Weber-féle reactionál is a szín lassan lép fel vagy hamar eltűnik s a szín nem kifejezetten ibolyáskék vagy kék, hanem annak csak gyenge árnyalatát mutatja, úgy előfordulhat az aloin-reactionál is, hogy a gyűrű rendkívül finom, alig látható vagy nem élénk piros. Koziczecovszky az ilyen esetekben azt ajánlja, hogy rázzuk össze a kémcső tartalmát, ha vér van jelen, az egész rövid idő alatt pirosas színt ölt, míg ha nincsen vér, az oldat sárgás vagy barna marad. Én a magam részéről szintén többször jártam így el, bár be kell vallanom, hogy a sárgásbarna és a vörhenyes között oly finom különbségek lehetnek, amelyeket a színelemzésben kevésbé begyakorlott alig ismerhet fel. Épen azért az ilyen esetekben czélszerű a Schönbein féle próbát is végrehajtani, amely olyan érzékeny lévén, mint az alpiné, a legtöbbször positív olyankor, amikor az aloinreaetio megjelenik. Előfordulhatnak olyan esetek, amidőn az aloin negatív, a Weber-féle próba pedig positív lesz vagy pedig megfordítva. Az ilyen esetek azonban ritkábbak. Vas jelenléte a reactiót ugyan nem zavarja, mert ilyenkor a csapadék barna színű és nem vörös, mindazonáltal tévedések elkerülése czéljából ajánlatos a próba ideje alatt a betegeknek vasat és vasban dús ételeket nem nyújtani; bismuth, tannin a próbát nem adják. Savanyú gyomortartalom a próba érzékenységét tetemesen csökkenti, mindazonáltal gyomorrák minden esetében megtaláltam a vért ezen reactio segélyével. Ulcus ventriculi és hyperchlorhydria észlelésem alá került eseteiben sem a gyomortartalomban, sem a bélbennekben nem volt vér kimutatható. A Schönbein-féle próbát az alom-próbával párhuzamosan végeztem. Észleléseimet a táblázatban felsorolt esetekben végeztem, amely táblázat egyúttal azt is feltünteti, hogy az egyes próbák végzése milyen eredménynyel járt. (Lásd a táblát.) Ha e táblázaton végig tekintünk, láthatjuk, hogy a hasűri szervek bántalmaiban szenvedőknél sok esetben volt vér a bélbenékben , de míg a gyomorrákban szenvedőknél állandó volt a lelet, a többi esetben ez csak elvétve fordult elő. Ebből látható, hogy a gyomor- és béltartalomnak rendszeres és többszörös lelkiismeretes vizsgálata az occult vérzéseknél diagnostikus szempontból kiváló fontossággal bír. A gyomorfekélyben szenvedőknél a váladékokat a rohammentes szakban vizsgáltam s ezeknél egy esetben sem volt vér kimutatható. Boas ezen eseteket azon csoportba sorolja, a melyekben a vérzés időlegesen lép fel. A hasmenésben, valamint szív- és vesebántalmakban, cirrhosis hepatisban, idült hashártyagyuladásban stb. szenvedőknél kapott positív leletet könnyen megmagyarázhatjuk a belekben ilyenkor 231