Orvosi Hetilap, 1905. május (49. évfolyam, 19-22. szám)

1905-05-07 / 19. szám

327 1905. 19. sz. ORVOSI HETILAP teivel. Ha kutya gyomrába 200—300 cml 2 3 vizet bocsátottam, már néhány percz múlva rátánként fecskendezve ürült az ki a fistula nyílásán Fél óra alatt az egész vízmennyiség kifolyt. A tej már később és lassabban távozott a gyomorból, és pedig savó és casein­­szeletkék alakjában. Vagdalt nyers hús — 200 gm. — csak egy óra múlva, kis részletekben, puha darabocskákban, de alig elváltozva kezdett kiürülni. Nagyobb darabokban lenyelt hurka még tovább késett a gyomorban, míg végre szintén kis részletek­ben, meglágyulva, de meg nem emésztve jutott a fistula nyilasán át felszínre. Mering elmés kísérletekkel bizonyítja, hogy a vékonybél teltsége reflectorire lassítja, sőt meg is akasztja a gyomortartalom ki­ürítését. Vagyis bizonyos regulatórius készülékek állanak fenn, melyek a vékonybelek túlteltségét reflectorice akadályozni tudják, miáltal a beléjük jutott h­ymusnak elég hely és idő adatik, hogy a bél­nedvekkel kellőleg érintkezzék. Példa: Ha egy kutya, melynél duodenális fistula nyittatott, éhgyomorra 400 m­i vizet iszik, ez 25 percz alatt a fistulán át teljesen kiürül. Ha azonban előbb, a fiszulán át, a vékonybélbe 300 cm3 tej préseltetett be, akkor egy óra eltelte után indul csak meg a vízcsurgás. Vagyis a telt duodenum reliex útján megakasztotta a gyomorkiürítést. Igen érdekes és tanulságos eredményekre jutottak Moritz (l. c) és Hofmeister és Schütz. Kísérleteikből kiderül, hogy a gyomron mozgási működés szempontjából két különböző tájékot, a gyomor testét és a pylorus részét, lehet megkülönböztetni. A gyomortesten csupán peristaltikus hullámzás észlelhető, számbavehető contractio azonban sohasem, míg a pars pylorica vastag izomzata erélyes összehúzódásba jut, s ez alatt kutyáknál a pylorus egy körizom által — sphincter antic pylori —, a fundustól elzáratik. Ugyanezt feltételezik embernél is, mert csak így lehet magyarázni, hogy a pylorus összehúzódása alatt a ch­ymus csakis a duodenumba jut és nem esik vissza a gyomorba. Az elmondottak némileg igazolják és magyarázzák, hogy gyomorkiirtás eseteiben a szervezet táplálkozása nem szenved szük­­ségképen lényeges kárt, ha ugyan a tápszerek "olyan alakban és mennyiségben jutnak a belekbe (pépes, folyékony minőségben, nem túl melegen stb.), hogy ott a bélnedv kellő behatása érvé­nyesülhessen. A tapasztalat is azt mutatja, hogy bizonyos gyomorbajokban, midőn a gyomoremésztés hiányos vagy fel van függesztve, csakis folyékony vagy pépes tápszerek tüzetnek el. Már említve volt, hogy a gyomor a beléje jutott vizet nem szívja fel, hanem fél óra múlva a duodenumba juttatja. A fehérjé­ből legfeljebb ő°/o szívódik fel a gyomorban, a többi a duode­numba ürül. Brandt2 vizsgálatai szerint l0°/­o-os peptonoldatból 2 óra alatt csak 5% szívódott fel a gyomorban, ugyanígy áll a dolog a szőlőczukor- és jodnatrium-oldatra is. Csupán egy anyagra nézve látunk kivételt, s ez az alkohol: 20° 6-os alkohololdat 2 óra alatt (ha a gyomor lekötés útján a béltől elzáratik) a gyomorban teljesen felszívat­ik. Sőt más oldatok is könnyebben szívódnak fel a gyomorban, ha alkohollal vegyíttetnek, így a pepton-alkohololdat­ból 12°/o jut a gyomorban fel­szívatásra, míg tiszta peptonoldatból, mint láttuk, csupán 5°/o szívatott fel. Zsír, mint tudva van, a gyomorban épenséggel nem szívatik fel. Ezekből látható, hogy a gyomor resorptioképessége szénhidrátokra, fehérjékre, zsírokra minimális. Ha tehát a gyomor emésztő- és felszívóképessége nem jelen­tékeny és ezeknek kiesése a szervezet táplálására nagyobb kár­ral nem járna, azon kérdés merül fel, mi tehát a gyomor fő jelentősége a táplálkozásban ? Bunge jeles vegytani könyvében azt írja, hogy a gyomor functioja legkiválóbb módon desinficiáló tulajdonságában nyilvánul, s ezt sósava által éri el, mely megóvja a beleket a baktériumok káros hatásától. Ezen nézetét szerinte nem dönti meg a Czerny-féle, gyomrától megfosztott kutya jó táplálkozása sem, mert e kutya emésztése másként alakult volna, ha nem friss, hanem romlott hússal táplálják vala. Klinikumi tapasztalatok is bizonyítani lát­s­szanak, hogy ép gyomormechanismus fertőzéstől óvni tud (lásd feljebb Biernacki és Pettinkofer vizsgálatait). A gyomrától megfosztott kutyának és a gyomorresectio után életben maradt embereknek kielégítő táplálkozása még nem bizo­nyítja teljesen a gyomor emésztő és desinficiáló befolyásának nélkü­lözhetőségét, mivel az eddig végzett összes műtéteknél­­ nem irtatott ki a gyomor teljesen, a gyomor cardialis részéből kisebb-nagyobb rész megmaradt, már pedig itt fészkelnek a sósav- és pepsinelválasztó mirigyek. Később pedig e megmaradt gyomor­részlet és a vele egyesített duodenum kiöblösödve gyomorpótló­­ tasakot alkotnak, mely a bejutott ételek befogadására, felhígítá­sára s bizonyos elváltozására képesített. Mindezek számbavétele után plastice domborodik ki szemünk előtt a gyomor szerepe. A gyomor elsősorban felraktározza a beléje jutott ételeket és italokat. Képesít nagyobb mennyiségű tápszer és folyadék élve­zésére Az emésztés alatt tekintélyes secretio indul meg a gyomor­ban, mely az ételek és italok hígítását eszközli. Tudva van ugyanis, hogy míg a gyomor nyálkahártyája, bizonyos határok között, erősebben izgató, concentrált anyagokat is megtűr, addig a bélnyálkahártya ezek iránt már jóval érzékenyebb. Brandt (1. c.) kimutatta, hogy 150 cm3 15%-os peptonoldat 2 óráig a gyomor­ban hagyva, a gyomorsecretio által 400 cm8-re növekedett, vagyis hígított lett ; ugyanez áll más oldatokra nézve is. A gyomor pl. 20° 6-os szőlőc­ukoroldatot még fel tud szívni, míg a belekben már 5°/o-os czukoroldat is kellemetlenséget okoz, s csak 0,5°/o-os oldatnál áll be a rendes felszívódás. Látjuk ezekből, hogy a gyomor védő hatást fejt ki, a­mennyiben az oldatokat fel­hígítja, a belek részére ártalmatlanná, a felszívásra képesebbé alakítja. Ugyanilyen szerepet játszik a gyomor az ételek és italok hőfokára nézve is. Tapasztalásból tudjuk, hogy a gyomor 60° R folyadékot ártalom nélkül eltűr, hisz a karlsbadi Sprudel vagy a városligeti artézi kút 60° R. vizét sokan iszszák, míg a belek ily meleget nem tudnak elviselni. Quincke egy gastroto­­mizált finn észlelte, hogy a gyomorban a magas hőfokú tartalom 10 percz alatt kiegyenlí­tődött. Ez által a belekbe már lehűlve jut a gyomortartalom. Íme ismerjük most a gyomorfunctio sokoldalúságát. Fel­raktározza tápszereinket, italainkat. Felaprózza, felhígítja azokat. Védi a beleket azok izgató, káros hatásai ellen, legyenek azok mechanikai, vegyi, thermikus vagy bakterikus természetűek. Ez volna nagyjában a gyomor szerepe. Kétséget nem szenved azonban, hogy a beleknek az erjés­ztés körül a gyomorénál sokkal fonto­sabb feladat jut. 1 Archiv f. experim. Path. u. Pharmakol. XX. k. 1886. 2 Über Resorption und Secretion im Magen. Zeitschrift für Biologie. 29. k. 277. 1. Közlemény a Jenner-Pasteur intézet laboratóriumából. A tetanus-méreg (tetanustoxin) véroldó hatása. írták: Detre László dr. egyete­m. tanár és Sellei József dr. Előző dolgozatainkban, a­melyekben a sublimát véroldó hatásának mechanismusát tanulmányoztuk, oly eredményekhez jutottunk, a­melyeknek bei­gazolása más mérgekre vonatkozólag is elengedhetlenül szükségessé vált, mert elméletünk ily irányú kiterjesztése nélkül nem foghattunk volna annak a feladatnak a megoldásához, a­melyet utolsó közleményünkben c­élunknak meg­jelöltünk. Annak kimutatása után ugyanis, hogy a sublimánnak vér­­sejtmérgező hatását a vérsejtben levő zsírnem­i anyagok (lipoidok) t közvetítik, azt találtuk, hogy ez anyagok úgyszólván a Hg CL 1 ellenmérge gyanánt képesek hatni, a­mennyiben ha elegendő mennyiségben vannak szabad állapotban jelen, akkor a vérsejt- I oldódást megelőző incubatio-szakban a már lekötött Hg Cl2-t a vérsejtből ki tudják szabadítani, s ilyképen a vérsejtet az oldó- í­rásos haláltól megmentik. Eleve is valószínűnek tartottuk, hogy más véroldó, sőt talán más sejteket mérgező mérgek között is fogunk találni olyanokat, a­melyek hatásának mechanizmusa főbb pontjaiban a sublimáté­­val egyezik, a­mely esetben nem láttuk kizártnak, hogy a mér­ I­geknek és főként ezek között a baktérium termelte mérgeknek hatását lipoidok oldatával nemcsak kémcsőben, de az állattestben­­ is képesek leszünk neutralizálni. Hiszen tudjuk, hogy a baktérium

Next