Orvosi Hetilap, 1906. augusztus (50. évfolyam, 31-34. szám)
1906-08-05 / 31. szám
1906. 31. sz. ORVOSI HETILAP és pedig úgy culturában, mint filtratumban; de ezeknek activáló hatása jóval a bélnedve alatt marad. Ezen physiologiai kitérésen kívül még egy előleges megjegyzéssel tartozunk; tudniillik úgy az experimentatorok, mint a monographiák összeállítói nem igen tulajdonítottak fontosságot a mirigy működési állapotának a zsírszövetnekrosis létrejöttében. Pedig igen közelfekvő az a gondolat, hogy oly betegségre, melynél a mirigy váladékának tulajdonítunk kórokozó szerepet, a mirigy működési avagy nyugalmi állapota nem lehet közömbös s a mirigy működési állapotában, midőn a fermentek nagyobb mennyiségben vannak jelen, már ipso facto valószínűbbnek kell tartanunk súlyosabb elváltozások létrejöttét, mint a mirigy nyugalmi állapotában, midőn a fermentek képződése szünetel. S ezen aprioristikus felvételnek teljesen megfelel a Gulekie legújabb vizsgálatainál tett ama megfigyelése, hogy ugyanoly beavatkozás mellett, ugyanolyan nagyságú állatoknál, az egyes esetekben igen különböző súlyosságú lokális és általános jelenségek voltak tapasztalhatók a szerint, amint az állat éhező volt vagy jóllakott. Emésztés szaka alatt operált állatok sokkal súlyosabb kórképpel reagáltak , s míg a halálos végű eseteknek csak 2l°/o-ában voltak üresek műtét alatt a chyluserek, a chronikus lefolyású esetek 60°/o-ában ilyeneknek találtattak. Emberre nézve is igen valószínű, hogy az emésztő pankreast érő trauma vagy egyéb a pankreasnedv kilépését előidéző hatály súlyosabb következményekkel fog járni, mint az, mely a pankreast nyugalma alatt éri. Ezek előrebocsátása után szabadjon saját vizsgálataim ecsetelésére áttérnem. Kísérleteim kutyákon történtek, morphinbódítással (minden kilóra 10 centigramm) s a szokásos aseptikus rendszabályok szigorú betartásával. Kísérleteink czélja az volt, hogy a pankreasnedv trypsinogenjét a pankreason belül activáljuk s így a pankreasnedvet még a mirigyállomány belsejében fehérjeemésztőképessé tegyük. E végre szolgáltak kísérletek 1. bélnyálkahártyakivonattal 2. bélnedvvel 3. baktérium colicultura filtratumával s végül 4. különféle erősségű trypsinoldatok hatását a pankreasra vizsgáltuk. 1. A kísérletre szolgáló bélnyálkahártyakivonatot mindig a duodenum és felső jejunumrészlet (előzetesen folyó vízzel jól megmosott) nyálkahártyájáról készített vakarákból praeparáltuk és pedig a következő módokon : a) a nyálkahártyavakarékot physiologikus konyhasóoldattal eldörzsöltük és így frissen használtuk fel; b) a nyálkahártyavakarékot 3—4 annyi physiologikus konyhasóoldattal eldörzsölvén, szobahőmérséken vagy jégen hagytuk állni egy-két, ritkán több napig, azután centrifugáltuk s az így nyert folyadékot használtuk befecskendés czéljaira; c) a n-nél nyert folyadékot itatós papíron 2 ízben átszűrtük s így használtuk fel; d) a Bayliss és Starling által ajánlott enterokinaseoldatot alkalmaztuk.1 Ad a) A leírt módon nyert emulsioszerű tömeget a pankreasparenchymába fecskendeztük 2 Ízben. Az egyik esetben az állat 29 órával a műtét után elpusztult, a bonczolásnál kifejezett zsírszövetnekrosist s a befecskendés helyén pankreasgangraenát találtunk ; a másik esetben, ahol a vakarékemulsiót erősen felhigítottuk, az állat életben maradt, csak egy napig mutatott betegségi tüneteket s a 15 nap múlva végzett relaparotomia csupán peripankreatikus adhaesiokat mutatott. Ad b) A centrifugálás által nyert tiszta folyadékot részben a pankreas parenchymájába (5), részben a pankreas fő kivezető csövébe (3 eset) fecskendeztük be. A befecskendést mindig működő pankreason igyekezvén eszközölni, oly kutyákat használtunk, melyeknek műtét előtt 3—5 órával enni adtunk. Azon kutyák közül, melyek intraparenchymás befecskendést szenvedtek (a), három 24 órán belül elpusztult, a sectionál mindig kifejezett és 1 1. c. Chloroformos vízzel elegyítjük a bélvakarékot s néhány napig szobahőmérséken állni hagyjuk, azután előbb itatós papíron, majd Berkefeld-szűrőn átszűrjük. többé-kevésbé kiterjedt zsírszövetnekrosist, a pankreason pedig egyszer többszörös foltszerű gangraenát, egyszer vérzést, egyszer pedig simplex duzzadást találtunk. Két esetben az állat élve maradt; az egyik nevezetesebb betegségi tüneteket nem is mutatott, a 20 nap múlva végzett relaparotomiánál keményedést és kisfoki sorvadást találtunk a befecskendés helyén; a másik 4 napig igen rosszul volt (görcsök, teljes apathia), ezután azonban állapota jobbra fordult és teljesen összeszedte magát. Controllképen egy kutyánál a pankreast vízzel fecskendeztük tele, úgy hogy az egészében a feszülésig megduzzadt. Néhány napi, nem is igen súlyos betegség tünetei után az állat teljesen gyógyult, a 48 nap múlva végzett relaparotomiánál csekély peripankreatikus összenövéseken kívül mit sem találtunk s a pankreas normális külemü és consistentiájú volt. B) A pankreas nagy kivezető csövébe történt befecskendés 3 kutyánál. Ezek közül kettő 24 órán belül (az egyik már 5 óra alatt) elpusztult, a harmadik, miután a műtétet követő 24 órán belül moribundnak látszott és még néhány napig igen súlyos tüneteket (görcsök, extrém gyengeség, gyors respiratio) mutatott, végre összeszedte magát és teljesen gyógyultnak látszik. Az elhullott kutyák közül az egyikben kiterjedt, a másikban (amelyik 5 óra alatt pusztult el) alig kifejezett és igen gyér zsírszövetnekrosist találtunk, ezenfelül a pankreas duzzadását és keményedését; mikroskopice pedig (Királyfi dr.) az egyik esetben a mirigyelemek teljes pusztulásával járó nekrosist, a másikban részben súlyos degeneratiot, részben teljes nekrosist találtunk. Ad c) A centrifugált bélkivonatnak itatós papíron való többszöri átszűrése nem fosztotta meg ezt kórkeltő hatásától; az ilyen folyadékot 2 kutyának juttatták a pankreas kivezető csövébe ; mindkettő 24 órán belül elpusztult, mindkét esetben sectionál kiterjedt zsírszövetnekrosis, a pankreasban az egyik esetben vérzés, a másikban duzzadás, mikroskopice ez utóbbi esetben előrehaladt parenchymás degeneratio (Makai) találtatott. Ad d) Az „enterokinase“ - oldatra nézve 3 állattal kísérleteztünk. Ezek egyikével 2-szer, egyszer éhező és egyszer jóllakott állapotban, a másik kettővel pedig mindig jóllakott állapotban kísérleteztünk, a folyadékból 4—GV* cm3-t fecskendezvén a pankreas kivezető csövébe. Az állatok közül csak egyik mutatott súlyosabb tüneteket, 3 nap múlva azonban ez is felgyógyult s az összes állatok életben maradtak s jól vannak, csak egy van, mely műtét óta soványodik és gyengül. Belaparotomia 3 ízben történt 5—6 nappal a műtét után. A 2 jóllakott állatnál zsírszövetnekrosist nem találtunk, ellenben egy kis eltákolt tályogot a ductusnak a duodenumba való benyitási helye körül ; a pankreas az egyik esetben duzzadt, a másikban keményedett és kissé sorvadt volt. A szövettani vizsgálat mindkét esetben parenchymás degeneratiot, azonfelül egyikben interstitiális gyuladást mutatott (Királyfi és Makai); az éhező állaton történt relaparotomia alkalmával a pankreason, kivéve egy kis keményedést a kivezető cső benyilási helyének megfelelőleg (műtét helye !), semmiféle makroskopikus változást nem találtunk, zsírszövetnekrosisnak nyoma sem volt. Áttekintve a bélnyálkahártya-extractumokkal végzett ezen kísérleteken, látjuk, hogy : Friss bélvakarékenmisio intraparenchymás befecskendése történt ... ... ___ ... ... 2 esetben, 1 positiv, 1 negativ Centrifugált bélkivonat intraparenchymás befecskendése történt ........... 5 „ 3 „ 2 „ Centrifugált bélkivonatnak a ductusba való befecskendése történt......................3 „ 2 „ 1 „ Centrifugált és szűrt bélkivonatnak a ductusba való befecskendése történt........ 2 „ 2 „ 0 „ Enterokinasenak a ductusba való befecskendése történt ................. 4 „ 1 „ 4 „ Eltekintve az „enterokinase”-val tett kísérletektől, a bélkivonatokkal elért positív eredmények aránya (12:8) nemcsak eléri, hanem felül is haladja az eddig ilyen irányban tett kísérletek positiv eredményeinek arányát. A positiv eredmények kimaradása részben kétségkívül az oldatnak (pl. túlságos hígítás egy esetben) tudható be, részben azonban az állat ellenállóképességén is múlik. Pl. а Ъ a sorozatban egy és ugyanazon oldatból való intraparenchymás befecskendést az egyik állat úgyszólván nyomtalanul elviselte, míg a másik elpusztult. Gulerie 747