Orvosi Hetilap, 1906. augusztus (50. évfolyam, 31-34. szám)

1906-08-05 / 31. szám

1906. 31. sz. ORVOSI HETILAP és pedig úgy culturában, mint filtratumban; de ezeknek activáló h­atása jóval a bélnedve alatt marad. Ezen ph­ysiologiai kitérésen kívül még egy előleges meg­jegyzéssel tartozunk; tudniillik úgy az experimentatorok, mint a monographiák összeállítói nem igen tulajdonítottak fontosságot a mirigy működési állapotának a zsírszövetnekrosis létrejöttében. Pedig igen közelfekvő az a gondolat, hogy oly betegségre, mely­nél a mirigy váladékának tulajdonítunk kórokozó szerepet, a mirigy működési avagy nyugalmi állapota nem lehet közömbös s a mirigy működési állapotában, midőn a fermentek nagyobb mennyiségben vannak jelen, már ipso facto valószínűbbnek kell tartanunk súlyosabb elváltozások létrejöttét, mint a mirigy nyugalmi állapotában, midőn a fermentek képződése szünetel. S ezen aprioristikus felvételnek teljesen megfelel a Gulekie legújabb vizsgá­latainál tett ama megfigyelése, hogy ugyanoly beavatkozás mellett, ugyanolyan nagyságú állatoknál, az egyes esetekben igen külön­böző súlyosságú lokális és általános jelenségek voltak tapasztalha­tók a szerint, a­mint az állat éhező volt vagy jóllakott. Emész­tés szaka alatt operált állatok sokkal súlyosabb kórképpel reagáltak , s míg a halálos végű eseteknek csak 2l°/o-ában voltak üresek műtét alatt a chyluserek, a chronikus lefolyású esetek 60°/o-ában ilyeneknek találtattak. Emberre nézve is igen valószínű, hogy az emésztő pankreast érő trauma vagy egyéb a pankreasnedv kilépé­sét előidéző hatály súlyosabb következményekkel fog járni, mint az, mely a pankreast nyugalma alatt éri. Ezek előrebocsátása után szabadjon saját vizsgálataim ecse­telésére áttérnem. Kísérleteim kutyákon történtek, morphinbódítással (minden kilóra 10 centigramm) s a szokásos aseptikus rendszabályok szigorú betartásával. Kísérleteink czélja az volt, hogy a pankreasnedv trypsino­­genjét a pankreason belül activáljuk s így a pankreasnedvet még a mirigyállomány belsejében fehérjeemésztőképessé tegyük. E végre szolgáltak kísérletek 1. bélnyálkahártyakivonattal 2. bélnedvvel 3. baktérium coli­cultura filtratumával s végül 4. különféle erősségű trypsinoldatok hatását a pankreasra vizsgáltuk. 1. A kísérletre szolgáló bélnyálkahártyakivonatot mindig a duodenum és felső jejunumrészlet (előzetesen folyó vízzel jól megmosott) nyálkahártyájáról készített vakarákból praeparáltuk és pedig a következő módokon : a) a nyálkahártyavakarékot physiologikus konyhasóoldat­tal eldörzsöltük és így frissen használtuk fel; b) a nyálkahártyavakarékot 3—4­ annyi physiologikus konyha­sóoldattal eldörzsölvén, szobahőmérséken vagy jégen hagytuk állni egy-két, ritkán több napig, azután centrifugáltuk s az így nyert folyadékot használtuk befecskendés czéljaira; c) a n-nél nyert folyadékot itatós papíron 2 ízben átszűrtük s így használtuk fel; d­) a Bayliss és Starling által ajánlott enterokinaseoldatot alkalmaztuk.1 Ad a) A leírt módon nyert emulsioszerű tömeget a pan­­kreasparenchymába fecskendeztük 2 Ízben. Az egyik esetben az állat 29 órával a műtét után elpusztult, a bonczolásnál kifejezett zsírszövetnekrosist s a befecskendés helyén pankreasgangraenát találtunk ; a másik esetben, a­hol a vakarékemulsiót erősen fel­­h­igítottuk, az állat életben maradt, csak egy napig mutatott beteg­ségi tüneteket s a 15 nap múlva végzett relaparotomia csupán peripankreatikus adhaesiokat mutatott. Ad b) A centrifugálás által nyert tiszta folyadékot részben a pankreas parenchymájába (5), részben a pankreas fő kivezető csövébe (3 eset) fecskendeztük be. A befecskendést mindig működő pankreason igyekezvén eszközölni, oly kutyákat használtunk, melyeknek műtét előtt 3—5 órával enni adtunk. Azon kutyák közül, melyek intraparenchymás befecskendést szenvedtek (a), három 24 ór­án belül elpusztult, a sectionál mindig kifejezett és 1 1. c. Chloroformos vízzel elegyítjük a bélvakarékot s néhány napig szobahőmérséken állni hagyjuk, azután előbb itatós papíron, majd Berkefeld-szűrőn átszűrjük. többé-kevésbé kiterjedt zsírszövetnekrosist, a pankreason pedig egyszer többszörös foltszerű gangraenát, egyszer vérzést, egyszer pedig simplex duzzadást találtunk. Két esetben az állat élve maradt; az egyik nevezetesebb betegségi tüneteket nem is mutatott, a 20 nap múlva végzett relaparotomiánál keményedést és kisfoki­ sorvadást találtunk a befecskendés helyén; a másik 4 napig igen rosszul volt (görcsök, teljes apathia), ezután azonban állapota jobbra fordult és teljesen összeszedte magát. Controllképen egy kutyánál a pankreast vízzel fecskendeztük tele, úgy hogy az egészében a feszülésig megduzzadt. Néhány napi, nem is igen súlyos betegség tünetei után az állat teljesen gyógyult, a 48 nap múlva végzett relaparotomiánál csekély peripankreatikus összenövé­seken kívül mit sem találtunk s a pankreas normális külemü és consistentiájú volt. B) A pankreas nagy kivezető csövébe történt befecskendés 3 kutyánál. Ezek közül kettő 24 órán belül (az egyik már 5 óra alatt) elpusztult, a harmadik, miután a műtétet követő 24 órán belül moribundnak látszott és még néhány napig igen súlyos tüneteket (görcsök, extrém gyengeség, gyors respiratio) mutatott, végre összeszedte magát és teljesen gyógyultnak látszik. Az el­hullott kutyák közül az egyikben kiterjedt, a másikban (a­melyik 5 óra alatt pusztult el) alig kifejezett és igen gyér zsírszövet­nekrosist találtunk, ezenfelül a pankreas duzzadását és keményedését; mikroskopice pedig (Királyfi dr.) az egyik esetben a mirigyelemek teljes pusztulásával járó nekrosist, a másikban részben súlyos degeneratiot, részben teljes nekrosist találtunk. Ad c) A centrifugált bélkivonatnak itatós papíron való többszöri átszűrése nem fosztotta meg ezt kórkeltő hatásától; az ilyen folyadékot 2 kutyának juttatták a pankreas kivezető csövébe ; mindkettő 24 órán belül elpusztult, mindkét esetben sectionál ki­terjedt zsírszövetnekrosis, a pankreasban az egyik esetben vérzés, a másikban duzzadás, mikroskopice ez utóbbi esetben előrehaladt parenchymás degeneratio (Makai) találtatott. Ad d) Az „enterokinase“ - oldatra nézve 3 állattal kísérleteztünk. Ezek egyikével 2-szer, egyszer éhező és egyszer jóllakott állapot­ban, a másik kettővel pedig mindig jóllakott állapotban kísérle­teztünk, a folyadékból 4—GV* cm3-t fecskendezvén a pankreas kivezető csövébe. Az állatok közül csak egyik mutatott súlyo­sabb tüneteket, 3 nap múlva azonban ez is felgyógyult s az összes állatok életben maradtak s jól vannak, csak egy van, mely műtét óta soványodik és gyengül. Belaparotomia 3 ízben történt 5—6 nappal a műtét után. A 2 jóllakott állatnál zsír­szövetnekrosist nem találtunk, ellenben egy kis eltákolt tályogot a ductusnak a duodenumba való benyitási helye körül ; a pan­kreas az egyik esetben duzzadt, a másikban keményedett és kissé sorvadt volt. A szövettani vizsgálat mindkét esetben parenchymás degeneratiot, azonfelül egyikben interstitiális gyuladást mutatott (­Királyfi és Makai); az éhező állaton történt relaparotomia alkalmával a pankreason, kivéve egy kis keményedést a kivezető cső benyilási helyének megfelelőleg (műtét helye !), semmiféle makro­­skopikus változást nem találtunk, zsírszövetnekrosisnak nyoma sem volt. Áttekintve a bélnyálkahártya-extractumokkal végzett ezen kísérleteken, látjuk, hogy : Friss bélvakarékenmisio intraparenchymás befecskendése történt ... ... ___ ... ... 2 esetben, 1 positiv, 1 negativ Centrifugált bélkivonat intraparenchymás befecskendése történt ........... 5 „ 3 „ 2 „ Centrifugált bélkivonatnak a ductusba való befecskendése történt......................3 „ 2 „ 1 „ Centrifugált és szűrt bélkivonatnak a duc­tusba való befecskendése történt........ 2 „ 2 „ 0 „ Enterokinasenak a ductusba való befecs­kendése történt ................. 4 „ 1 „ 4 „ Eltekintve az „enterokinase”-val tett kísérletektől, a bél­kivonatokkal elért positív eredmények aránya (12:8) nemcsak eléri, hanem felül is haladja az eddig ilyen irányban tett kísér­letek positiv eredményeinek arányát. A positiv eredmények ki­maradása részben kétségkívül az oldatnak (pl. túlságos hígítás egy esetben) tudható be, részben azonban az állat ellenálló­képességén is múlik. Pl. а Ъ a sorozatban egy és ugyanazon oldat­ból való intraparenchymás befecskendést az egyik állat úgy­szólván nyomtalanul elviselte, míg a másik elpusztult. Gulerie 747

Next