Orvosi Hetilap, 1907. július (51. évfolyam, 27-30. szám)
1907-07-07 / 27. szám
487 ORVOSI HETILAP 1907. 27. sz. évente kétszer távolítottak el papillomákat, most, egy év után, kisebb papillomák még láthatók. II. eset. 45 éves asszony szürkés-feketés hajzattal. Papillomák a gégében és mélyen a légcsőben. Az átvilágítás könnyen történik, de nem annyira áttetsző, mint az első esetben. A papillomákat könnyen távolíthattam el és 3 év alatt egyetlen egy kiújulás sem mutatkozott a gégében, ellenben a légcsőben gyakrabban kellett őket lenyesni. A gégében lévőket éles fogóval, a tracheában ülőket előbb élessel, majd tompával fejtettem le, később igyekeztem azokat helyükből mintegy leszakítani, most végre egy év óta nyugta van a betegnek. III. eset. 25 éves férfi, szőke, két év óta áll kezelés alatt. A beteg egészen rekedt, de csak akkor jelentkezik, ha légzési nehézségei támadnak. A gége tele van óriási sarjakkal, melyeket először a Löri-féle kathéterrel kitakarítok, amire a beteg mindjárt levegőhöz jut. Egy idő óta a nagy sarjakat a Krause-féle kettős kürettel veszem le, de amint a betegnek kissé megjó a hangja, kimarad és a lakatosmunkáját folytatja. A gége meglehetős vékony, könnyen kitapintható és átvilágítható. E két utóbbi beteg hosszabb időn át szedett jódot és arsent, de ez nem volt befolyással a kiújulásra. Az utóbbi betegnél, ha ismét jelentkezik, megkísérlem a Röntgen-kezelést. IV. eset: 30 éves lengyel zsidó, szőke, az egész gégéje tele van kis, szemölcsszerű, apró, lapos papillomával. Két hónap múlva, miután minden egyes szemölcs egyenként lett kiszedve, gyógyulás. Fistulahangon beszél, mint annakelőtte. A beteget, sajnos, nem világíthattam át. Végül még egy esetet kell említenem. Egy 35 éves, gesztenyebarna hajú paraszt jelentkezik 3 év óta évente 1—2-szer a poliklinikán. A betegnek mogyorónyi daganata van. Az operatio után veszem észre, hogy papilloma, mely a bal hangszalag elülső alsó részéből indul ki. A beteg nem várja meg, míg a daganat annyira megnő, de ha bármily pontosan is eltávolítom a daganatot és az alapot akár bhromsavval, akár pedig lapissal edzem, nem tudom a kiújulást megakadályozni. Ezen gége átvilágítása nem sikerült. Erre az esetre még vissza fogok térni, mert nem tartom teljesen azonosnak a sokszoros papillomával. Természetes, hogy ott, hol a gége felett a bőr zsírpárnával fedett, az átvilágítás nem sikerül, a bőrnek is vékonynak kell lenni. A laryngofissionál és az átvilágításnál talált lelet arra enged következtetni, hogy eseteimben a sokszoros papillomák a még juvenilis gégékben találtattak. Ezeknél a gégeporozok csontosodása nem mutatkozott, az erős férfiaknál könnyen lehetett késsel a gégét felhasítani és varrni. Egyes esetekben a gégét át lehetett világítani, ami 10 éves gyermekeknél is alig sikerül. Ez is jele annak, hogy a csontosodás még be nem állott és hogy a gégének szerkezete igen vékony. A megfigyelt férfiak mind szőkék voltak, a nők legtöbbje is. A szőke férfiakban van valami gyöngédség, ha termetesek is és nagy a bajuszuk. Hogy a felnőtteknél előforduló sokszoros papillomáknál a gége juvenilis kinézése okozat gyanánt szolgál, azt a későbbi esetek fogják kideríteni, hogy ez azonban nem véletlenség, ezt mutatják az általam leírt esetek. Két év előtt egy 14 éves fiút, egy orvos fiát, sokszoros papillomái miatt kezeltem; a fiú még nem mutatt. A gége tele volt kisebb és nagyobb papillomákkal, melyek a gégefedőig értek. Sikerült a légcsőmetszést, noha az első időben el voltunk rá készülve, medlőznünk és több mint 100 papillomát,amelyek egy 20 gm.-nyi üveget megtöltöttek, kivenni. Mindenesetre igen tanulékony fiú volt ez, akinél az első napokban mindjárt sikerült pincettával S—10 nagy papillomát eltávolítani, annyira, hogy azonnal elegendő levegőt kapott. Évközben többszörös kiújulás és operativ vált szükségessé. Egy év múlva a fiú feltűnően kifejlődött, mutált, hatalmas ifjú lett belőle és azóta a kiújulás egészen elmaradt. Ebben és egy hasonló esetben, azt hiszem, a papillomák az infantilis gégében keletkeztek. Itt tehát ez a momentum és még az alább leírandó körülmény játszott szerepet. Egy koraibb munkámban rámutattam, hogy több esetben, különösen az ikreknél, akiknek érdekes kortörténetet közöltem, az anyának a szülés alatt folyása volt és a papillomák kankós alapon fejlődtek ki. Ezen körülményt azóta nem tapasztaltam. Ziem ezt igen plausibilis oknak tartja. Ziem-nek teljesen igazat adok, hogy sok betegségnél a felső légutakban a rossz egészségügyi viszonyok nagy szerepet játszanak. Nyolc év előtt azt írtam, hogy az illető gyermekek nem egészen szegény szülőktől származnak, hanem a középosztályhoz tartoznak. Most, annyi év múlva tűnik fel nekem, hogy majdnem sohasem voltak ily fizető betegeim és hogy a középosztályhoz tartozók is meglehetős szegény emberek voltak, kik rossz lakásban éltek. A legjobb helyzetben lévő gyermekek orvosok fiai voltak. A fent említett fiú 4 testvérével 1 udvari szobában lakott. A többiek olyan szegények, hogy kénytelenek voltak a gyermekkórházba jönni. Csak a felnőttek egy kis része volt jobbmódú, a többi poliklinikai anyag. Az asszonyok majdnem mind szegényvérírek és gyengék voltak, a férfiak között két erős akadt. Feltűnő a férfiaknál a szőke hajzat, a nőknél, kettőt kivéve, hasonló az eset. Az ikrek és az orvos fia fekete hajzattal bírtak. A skrophulás gyermekek — úgy látszik — nem papillomások. 16 és 25 év között nem volt papillomás betegem. Az általam észlelt felnőtt egyéneknek nem volt fiatal korukban papillomásuk, így tehát ezeknek papillomáját nem lehet kiújulásnak tekintenünk. 50 éven felüli egyéneknél sem észleltem ilyen papillomákat. Garatmandulatúltengést sem észleltem eseteimben, miért is, miképen annak előtte is már említem, az összefüggést a kettő között tagadnom kell. Ami a kórjóslatot illeti, csak hangsúlyoznom kell, amit erről 8 évvel ezelőtt írtam: „Tapasztalataim szerint minden papillomás gyermeknek megjön az ideje, ahol az operativ után nincs többé kiújulás. Ritka esetben szűnik meg a baj mindjárt az első műtét után, legtöbb esetben hónapok és évek múltán és teljesen mindegy, vájjon endolaryngeális úton, vagy a gégét felhasítva a legnagyobb gonddal szedik ki az egyes szemölcsdagokat és az alapot szétroncsolják.“ Ez áll a felnőttekre is, de ki kell jelentenem, hogy a felhasított gége után keletkező szűkület tágítása sokkal fáradságosabb, mint ha a papillomákat endolaryngeális úton távolítják el folyvást. A túlságos radikálisan operáltak hangja se valami jó, míg ellenben a másik esetben, ha éveken át is elkínlódunk a papillomák kiszedésével, a hang a végleges gyógyulás után ideális volt. Azt is tapasztaltam, hogy a Lóri-féle kathéterrel gyermekeknél eltávolított papillomák után gyors javulás állott be, minthogy a visszamaradt apró papillomák önmaguktól fejlődtek vissza. Ezt a legtöbb egyéb esetben is észleltem, és pedig azon esetekben, amelyekben a kiújulás rendesen elmaradt. Eleinte, főleg a műtét első idejében, ha az ember heteken át operálja e daganatokat, kétségbe lehet esni, mert nem kevesebb, hanem mindig több és több nő utána. Egyes ilyen esetekben, ha tracheotomiát végzek, abbahagyom a kiszedést egy darab ideig, vagy laryngofissiót végzek. Felnőtteknél gyakran megtörtént, ha hosszas fáradság után a legnagyobb gonddal távolítottam el az összes kiemelkedéseket és a gége egészen megtisztult, hogy még kendermagnyi kiemelkedés sem volt látható és a kiújulás mégsem maradt el. A papillomás gyermekek mindig veszélyben forognak, míg a recidiváló hajlamuk elalszik. Két ily hirtelen halálesetről számoltam be, azóta nem volt ily esetem. Egyes gyermekek mégis meghaltak, többnyire olyanok, kik már rég voltak a gyermekkórházban és majdnem meggyógyultak. Mindannyian kanyaró után keletkezett tüdőgyuladásban pusztultak el. Nincs boszantóbb, mintha ily gyermekek a kórházban kanyarót kapnak, amelyet a látogatók hurczolnak be rendszerint. Az én kis betegeim végigszenvedtek vörhenyt, diphtheriát és másféle betegségeket és mind felgyógyultak ; azonban kanyaró után egy se maradt meg. Ezalatt a betegség alatt a papillomák vagy egészen elmúlnak, vagy lényegesen visszafejlődnek. Felnőtteknél nincs veszély, legfeljebb légcsőmetszést kell végezni. Azt tartom, hogy a gyermekeknél, ha a gége gyógyul is, a kanült még nem szabad 6 hónapig kivenni. Ilyen kanült, intésem ellenére, némely kortárs eltávolít és az újból való légcsőmetszés nekem adott igazat, hogy a kivevés korai volt. Ez idő óta operatív nélküli visszafejlődést nem észleltem, részlegest a légcsőmetszés után igen. Tíz éven aluli és egyáltalában kisebb gyermekeknél inkább hajszolom a légcsőmetszést, még akkor is, ha a légszomj csekély. Elsősorban azért, mert nem tanácsos a légcsőmetszést az utolsó pillanatra hagyni, másodszor akadálytalanul lehet operálni és az ember nincs kitéve a műtét alatt kellemetlenségeknek, és harmadszor tracheotomizált gyermekek az endolaryngeális műtétnél jobban viselkednek, nem oly vadak, nyugodtabbak. Nagyobb gyermekeket többször sikerült légcsömetszés nélkül, endolaryngeális úton operálnom és meggyógyítanom, kisebbeket csak két esetben. Egyes esetekben úgy látszott, hogy sikerült légcsömetszés nélkül ezért érnem, mert egyes gyermekeknél kevés szemölcsdaganat volt, és a gyermekek igen engedelmesek voltak, úgy, hogy a Lon-féle kathéterrel meglehetős szabaddá tettem a