Orvosi Hetilap, 1907. július (51. évfolyam, 27-30. szám)

1907-07-07 / 27. szám

487 ORVOSI HETILAP 1907. 27. sz. évente kétszer távolítottak el papillomákat, most, egy év után, kisebb papillomák még láthatók. II. eset. 45 éves asszony szürkés-feketés hajzattal. Papillomák a gégében és mélyen a légcsőben. Az átvilágítás könnyen történik, de nem annyira áttetsző, mint az első esetben. A papillomákat könnyen távolíthattam el és 3 év alatt egyetlen egy kiújulás sem mutatkozott a gégében, ellenben a légcsőben gyakrabban kellett őket lenyesni. A gégében lévőket éles fogóval, a tracheában ülőket előbb élessel, majd tompával fejtettem le, később igyekeztem azokat helyükből mintegy leszakítani, most végre egy év óta nyugta van a betegnek. III. eset. 25 éves férfi, szőke, két év óta áll kezelés alatt. A beteg egészen rekedt, de csak akkor jelentkezik, ha légzési nehézségei támadnak. A gége tele van óriási sarjakkal, melyeket először a Löri-féle kathéterrel kitakarítok, a­mire a beteg mindjárt levegőhöz jut. Egy idő óta a nagy sarjakat a Krause-féle kettős kürettel veszem le, de a­mint a betegnek kissé megjó a hangja, kimarad és a lakatosmunkáját folytatja. A gége meglehetős vékony, könnyen kitapintható és átvilágítható. E két utóbbi beteg hosszabb időn át szedett jódot és arsent, de ez nem volt befo­lyással a kiújulásra. Az utóbbi betegnél, ha ismét jelentkezik, megkísér­lem a Röntgen-kezelést. IV. eset: 30 éves lengyel zsidó, szőke, az egész gégéje tele van kis, szemölcsszerű, apró, lapos papillomával. Két hónap múlva, miután minden egyes szemölcs egyenként lett kiszedve, gyógyulás. Fistula­­hangon beszél, mint annakelőtte. A beteget, sajnos, nem világíthattam át. Végül még egy esetet kell említenem. Egy 35 éves, gesztenyebarna hajú paraszt jelentkezik 3 év óta évente 1—2-szer a poliklinikán. A beteg­nek mogyorónyi daganata van. Az operatio után veszem észre, hogy papilloma, mely a bal hangszalag elülső alsó részéből indul ki. A beteg nem várja meg, míg a daganat annyira megnő, de ha bármily pontosan is eltávolítom a daganatot és az alapot akár bhromsavval, akár pedig lapissal edzem, nem tudom a kiújulást megakadályozni. Ezen gége átvilágítása nem sikerült. Erre az esetre még vissza fogok térni, mert nem tartom teljesen azonosnak a sokszoros papillomával. Ter­mészetes, hogy ott, hol a gége felett a bőr zsírpárnával fedett, az átvilágítás nem sikerül, a bőrnek is vékonynak kell lenni. A laryngofissionál és az átvilágításnál talált lelet arra enged következtetni, hogy eseteimben a sokszoros papillomák a még juvenilis gégékben találtattak. Ezeknél a gégeporozok csonto­­sodása nem mutatkozott, az erős férfiaknál könnyen lehetett kés­sel a gégét felhasítani és varrni. Egyes esetekben a gégét át lehetett világítani, a­mi 10 éves gyermekeknél is alig sikerül. Ez is jele annak, hogy a csontosodás még be nem állott és hogy a gégének szerkezete igen vékony. A megfigyelt férfiak mind szőkék voltak, a nők legtöbbje is. A szőke férfiakban van valami gyöngédség, ha termetesek is és nagy a bajuszuk. Hogy a fel­nőtteknél előforduló sokszoros papillomáknál a gége juvenilis ki­nézése okozat gyanánt szolgál, azt a későbbi esetek fogják ki­deríteni, hogy ez azonban nem véletlenség, ezt mutatják az álta­lam leírt esetek. Két év előtt egy 14 éves fiút, egy orvos fiát, sokszoros papillo­­mái miatt kezeltem; a fiú még nem mutatt. A gége tele volt kisebb és nagyobb papillomákkal, melyek a gégefedőig értek. Sikerült a légcső­metszést, noha az első időben el voltunk rá készülve, medlőznünk és több mint 100 papillomát,a­melyek egy 20 gm.-nyi üveget megtöltöttek, kivenni. Mindenesetre igen tanulékony fiú volt ez, a­kinél az első napokban mindjárt sikerült pincettával S—10 nagy papillomát eltávolítani, annyira, hogy azonnal elegendő levegőt kapott. Évközben többszörös kiújulás és operativ vált szükségessé. Egy év múlva a fiú feltűnően kifejlődött, mutált, hatalmas ifjú lett belőle és azóta a kiújulás egészen elmaradt. Ebben és egy hasonló esetben, azt hiszem, a papillomák az infantilis gégében keletkeztek. Itt tehát ez a momentum és még az alább leírandó körülmény játszott szerepet. Egy koraibb munkámban rámutattam, hogy több esetben, különösen az ikreknél, a­kiknek érdekes kortörténetet közöltem, az anyának a szülés alatt folyása volt és a papillomák kankós alapon fejlődtek ki. Ezen körülményt azóta nem tapasztaltam. Ziem ezt igen plausibilis oknak tartja. Ziem-nek teljesen igazat adok, hogy sok betegségnél a felső légutakban a rossz egészség­­ügyi viszonyok nagy szerepet játszanak. Nyolc­ év előtt azt írtam, hogy az illető gyermekek nem egészen szegény szülőktől származnak, hanem a középosztályhoz tartoznak. Most, annyi év múlva tűnik fel nekem, hogy majdnem sohasem voltak ily fizető betegeim és hogy a középosztályhoz tartozók is meglehetős szegény emberek voltak, kik rossz lakás­ban éltek. A legjobb helyzetben lévő gyermekek orvosok fiai voltak. A fent említett fiú 4 testvérével 1 udvari szobában lakott. A többiek olyan szegények, hogy kénytelenek voltak a gyermek­­kórházba jönni. Csak a felnőttek egy kis része volt jobbmódú, a többi poliklinikai anyag. Az asszonyok majdnem mind szegényvérírek és gyengék vol­tak, a férfiak között két erős akadt. Feltűnő a férfiaknál a szőke hajzat, a nőknél, kettőt kivéve, hasonló az eset. Az ikrek és az orvos fia fekete hajzattal bírtak. A skrophulás gyermekek — úgy látszik — nem papillomások. 16 és 25 év között nem volt papillomás betegem. Az általam észlelt felnőtt egyéneknek nem volt fiatal korukban papillomásuk, így tehát ezek­nek papillomáját nem lehet kiújulásnak tekintenünk. 50 éven felüli egyéneknél sem észleltem ilyen papillomákat. Garatmandulatúltengést sem észleltem eseteimben, miért is, miképen annak előtte is már említem, az összefüggést a kettő között tagadnom kell. A­mi a kórjóslatot illeti, csak hangsúlyoznom kell, a­mit erről 8 évvel ezelőtt írtam­: „Tapasztalataim szerint minden papillomás gyermeknek megjön az ideje, a­hol az operativ után nincs többé kiújulás. Ritka esetben szűnik meg a baj mindjárt az első műtét után, legtöbb esetben hónapok és évek múltán és tel­jesen mindegy, vájjon endolaryngeális úton, vagy a gégét fel­hasítva a legnagyobb gonddal szedik ki az egyes szemölcsdagokat és az alapot szétroncsolják.“ Ez áll a felnőttekre is, de ki kell jelentenem, hogy a fel­hasított gége után keletkező szűkület tágítása sokkal fáradságo­sabb, mint ha a papillomákat endolaryngeális úton távolí­tják el folyvást. A túlságos radikálisan operáltak hangja se valami jó, míg ellenben a másik esetben, ha éveken át is elkínlódunk a papillomák kiszedésével, a hang a végleges gyógyulás után ideá­lis volt. Azt is tapasztaltam, hogy a Lóri-féle kathéterrel gyermekek­nél eltávolított papillomák után gyors javulás állott be, minthogy­­ a visszamaradt apró papillomák önmaguktól fejlődtek vissza. Ezt a legtöbb egyéb esetben is észleltem, és pedig azon esetekben, a­melyekben a kiújulás rendesen elmaradt. Eleinte, főleg a műtét első idejében, ha az ember heteken át operálja e daganatokat, kétségbe lehet esni, mert nem kevesebb, hanem min­dig több és több nő utána. Egyes ilyen esetekben, ha tracheoto­­miát végzek, abbahagyom a kiszedést egy darab ideig, vagy laryngofissiót végzek. Felnőtteknél gyakran megtörtént, ha hosszas fáradság után a legnagyobb gonddal távolítottam el az összes kiemelkedéseket és a gége egészen megtisztult, hogy még kendermagnyi kiemel­kedés sem volt látható és a kiújulás mégsem maradt el. A papillomás gyermekek mindig veszélyben forognak, míg a recidiváló hajlamuk elalszik. Két ily hirtelen halálesetről szá­moltam be, azóta nem volt ily esetem. Egyes gyermekek mégis meghaltak, többnyire olyanok, kik már rég voltak a gyermek­­kórházban és majdnem meggyógyultak. Mindannyian kanyaró után keletkezett tüdőgyuladásban pusztultak el. Nincs boszantóbb, mintha ily gyermekek a kórházban kanyarót kapnak, a­melyet a látogatók hurczolnak be rendszerint. Az én kis betegeim végig­szenvedtek vörhenyt, diphtheriát és másféle betegségeket és mind felgyógyultak ; azonban kanyaró után egy se maradt meg. Ezalatt a betegség alatt a papillomák vagy egészen elmúlnak, vagy lénye­gesen visszafejlődnek. Felnőtteknél nincs veszély, legfeljebb lég­­csőmetszést kell végezni. Azt tartom, hogy a gyermekeknél, ha a gége gyógyul is, a kanült még nem szabad 6 hónapig kivenni. Ilyen kan­ült, inté­sem ellenére, némely kortárs eltávolít és az újból való légcső­metszés nekem adott igazat, hogy a kivevés korai volt. Ez idő óta operatív nélküli visszafejlődést nem észleltem, részlegest a légcsőmetszés után igen. Tíz éven aluli és egyáltalá­ban kisebb gyermekeknél inkább hajszolom a légcsőmetszést, még akkor is, ha a légszomj csekély. Első­sorban azért, mert nem tanácsos a légcsőmetszést az utolsó pillanatra hagyni, másodszor akadálytalanul lehet operálni és az ember nincs kitéve a műtét alatt kellemetlenségeknek, és harmadszor tracheotomizált gyermekek az endolaryngeális műtétnél jobban viselkednek, nem oly vadak, nyugodtabbak. Nagyobb gyermekeket többször sikerült légcsömetszés nél­kül, endolaryngeális úton operálnom és meggyógyítanom, kisebbe­ket csak két esetben. Egyes esetekben úgy látszott, hogy sikerült légcsömetszés nélkül ezért érnem, mert egyes gyermekeknél kevés szemölcsdaganat volt, és a gyermekek igen engedelmesek voltak, úgy, hogy a Lo­n­-féle kathéterrel meglehetős szabaddá tettem a

Next