Orvosi Hetilap, 1907. július (51. évfolyam, 27-30. szám)
1907-07-07 / 27. szám
1907. 27. sz. ORVOSI HETILAP gégét. Azonban azután hirtelen megszaporodtak a papillomák minden oldalról és légcsőmetszést kellett végeznem. Egyes esetekben ez a nyári szünidő alatt történt, vagy midőn hazatértem a nyári pihenőmről. Ez a sors érte nemcsak az endolaryngeális úton operált gyermekeket, hanem az időközben radikális gégemetszéssel gyógyultakat is és azokat, kiket kantil nélkül engedtek el haza. A laryngofissio a felnőtteknél több kilátást nyújt a gyökeres gyógyulásra, mint a gyermekeknél. Csak egy árnyoldala van, ha az ember radikálisan operál, sok nyálkahártyát távolít el, s ekkor, sajnos, szűkület támad. Több ilyen szűkületet kezeltem, az eseteket utólagosan a sebészek utasították hozzám. Ha csak a papillomákat távolítjuk el, akkor biztosan számíthatunk kiújulásra. Ezért kell a középutat betartanunk , hogy mennyit és hol szabad eltávolítani, azt a papillomák operatíójánál fogom elmondani. A prognosis azonban több egyéb körülménytől is függ. A gyermekeknél a hygienikus viszonyoktól, a táplálkozástól, a kortól és egyebektől. A felnőtteknél ugyane körülményektől és a foglalkozástól, így pl. a lakatoslegénynél, aki a tűznél dolgozik és nem várhatja be a gyógyulás végét, aligha állhat be teljes gyógyulás, de a spontán visszafejlődés nincs teljesen kizárva. Ezen daganatoknál ez a körülmény csodálatos, de megmagyarázható, mert a papillomák táplálkozása hirtelen meg lett akadályozva. Szövettanilag az összes papillomák hasonlók, miként azt Schrötter előadásaiban megírta. Ami különböző, az a felhám, a kötőszöveti szerkezet, a papillák alakja, de különösen az erek nagysága és vastagsága. Ez által a szemölcsdaganatok majd világospiros színűek, majd pirosak, rózsaszínűek, halványrózsás-fehér vagy szürkésfehér színűek. Néha, ha csak a hangszalagok szélein vannak, olyan haloványak, hogy úgy látszik, mintha a nyálkahártya megvastagodása volna csak jelen. Az is megesett, hogy szegényvérert nőknél a papillomák néha élénkpirosak voltak, erőteljes férfiaknál pedig egész halványak. Noha az egyes papillomák szövettanilag a sokszoros papillomákkal egyezők, de klinikai szempontból szét kell őket választani. Az egyes papillomák, amelyek annyira megnőhetnek, hogy a gégét teljesen kitöltik, azonban egy körülírt helyről erednek, az operativ után kiújulhatnak, miként azt a fent említett esetben észleltem is, azonban a kiinduló pont mindig ugyanaz marad és nem terjeszkedik szét. Évekkel ezelőtt oly nagy, az egész gégét kitöltő daganatot láttam, hogy kénytelen voltam gége- és légcsőmetszést végezni. Ezen esetben olyan kemény volt a porcz, hogy szinte nehéz volt a csontollóval kettéhasítani. Csak a gége megnyitásakor láttam, hogy mirigyes papillomával volt dolgom. Gyermeküknél a körülírt papilloma ritkaság, felnőtteknél azonban gyakoribb, mint a sokszoros alak. A sokszoros papillomák úgy a gyermekeknél, mint a felnőtteknél a legkülönbözőbb alakúak. Főképen háromféle alakjuk fordul elő, a felnőtteknél mindhárom egyszerre. A leggyakoriabbak a nagy, bolyhos, a légzésnél fel és alá mozgó, mirigyes papillomák. A másik a lapos, mirigyes, szemöldös formájú, mely a gyermekeknél egyedül is előfordul. A harmadik alak a granulosus alak, melyet a gége felső részeiben a fenti két alak társaságában egyszerre észleltem. Látni szétszórtan a látszólagos ép nyálkahártyaterületeken többnyire apró, vagy csoportokba osztott, nyálkahártyával fedett, kendermagnyi submucosus kiemelkedéseket, melyek, ha a gége meg van nyitva és ujjunkkal végigsimítunk rajta, szemcsés érzést adnak. Műtéteknél ilyen papillomákat hosszú ideig kísértem figyelemnél, mert azt akartam megtudni, vájjon áttűrik-e a nyálkahártyát és így sarjadzanak-e, vagy vájjon az egész papilla mint ilyen alakul-e át papillomává. Meg van említve ugyan, hogy a nyálkahártya papillái nem játszanak szerepet a papillomák keletkezésénél, de én ezen a nyálkahártyán kiemelkedő granulatiokat nem tudom másnak vélni, mint papilláknak. Nem sikerült azonban az átalakulást észrevenni, napokon át a kinézés ugyanaz volt, míg hirtelen azon a helyen papilloma fejlődött, vagy pedig ez a papilla, midőn az operatio megtörtént, mintegy látatlanul egy éjjelen át visszafejlődött és többé kiújulás nem fordult elő Átalakulásokat sokszoros papillomából rosszindulatú daganattá nem észleltem, de öregebb egyéneknél óvatosan kell a diagnosist felállítani. Mert pl. láttam esetet, mely reám azt a benyomást tette, hogy egyoldali, az álhangszalagot befedő papillomával van dolgom és a szövettanilag papillomának mutatkozó daganat eltávolítása után tűnt fel, hogy az illető gégefél fixálva és infiltrálva van. Rövid vizsgálódás után a rák diagnosisát állapíthattam meg, melyet annak szemölcsdagszerí sarjadzása teljesen elfedett. Úgy mint én, valószínűleg a legtöbb gégeorvos is észlelt eseteket, amely esetekben a gégében sokszoros papillomák voltak egyoldali elhelyezéssel, melyekről később kiderült, hogy rák. Két esetben a mélyebb helyekre eltávolított ilyen részeket megvizsgáltattam és kiderült azokról, hogy rák. Magam részéről azokhoz csatlakozom, akik azt állítják, hogy csak kivételesen történik arosszindulatúba való átalakulás és hogy a rák már a priori állott fenn. A legtöbb esetben, különösen a fejlődés kezdetén, a sok- szoros papillomák a valódi hangszalagokon foglalnak helyet és azokat meg az álhangszalagokat fedik be. Máskor pedig az álhangszalagokra fekszenek és betakarják a valódikat. Míg a gyermekeknél rendesen csak a valódi hangszalagokon ülnek a daganatok, addig felnőtteknél szétszórtan lehet találni kisebb submucosus kiemelkedéseket, majd az epiglottis gégéi oldalán, majd az aryepiglottikus redő szélén. Ha a sokszoros papillomák kiszélesítednek, vagy ha eleitől fogva a felnőtteknél ilyenek, akkor nem csak a hangszalagok magasságáig emelkednek, hanem a gégeredő széléig is felnyúlnak, vagy néha az aryepiglottikus redőig. Ritka esetben a gégén kívül is helyet foglalnak az epiglottis nyelvi része felé és az aryepiglottikus redőn túl és lefelé mélyen a tracheában. Az említett ikreknél az epiglottis úgy nézett ki, mint egy diónyi daganat, egy asszonynál a papillomák a körtealakú sinusba nyúltak, egy másik asszonynál a tracheába. Némely esetben az egész nyálkahártya belseje tele van papillomákkal. Gyermekeknél rendesen csak a hangszalagok környéke, de itt is vannak kivételek. Minthogy a spontán visszafejlődés a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, felnőtteknél ilyesmit sohasem észleltem, ennélfogva a sokszoros szemölcsdaganatokat meg kell operálni. Én rendesen a tükörkép után igazodom és elsősorban azt állapítom meg, vájjon légcsemetszést kell e csinálni mindjárt, vagy el lehet-e ezt halasztani, vagy esetleg egészen mellőzni. Gyermekeknél 6 éven alul, ha fuldoklási tünetek vannak, vagy ha a gégetükri vizsgálatnál ilyenek mutatkoznak, légcsömetszést végzek. Kivételt csak azon gyermekek képeznek, akik igen tanulékonyak és akiknél sikerül a Löri féle gégekathetert, melyet ilyen sokszoros gégepapillomáknál a gyermekeknél kizárólag használok, bevezetni és mindjárt néhány papillomát kiszakítani. El kell készülve lennünk arra is, hogy ilyen gyermekeknél, de még azoknál is, kiknél nincsenek még stenetikus jelenségek, de még olyanoknál is, kik már tisztán kezdenek beszélni, hogy a tracheotomiát hirtelen kell megcsinálni és az illető szülőket pontosan kitanítani arra, hogy fokozódó stenosis esetén akár éjjel, akár nappal, de azonnal a kórházba menjenek. Miként már említettem, előfordul különösen tavaszszal, hogy ilyen látszólagos gyógyulás közepette, különösen a kezelés végén és mint mondom tavasszal — hogy miért épen ekkor, nem tudom — egy-két nap alatt a recidiva oly hirtelen áll be, hogy a légcsőmetszés sürgőssé válik és miként szintén említettem, ha a kanült a légcsőmetszetteknél előbb veszik ki, az újbóli tracheotomia el■ kerülhetetlen. Gyakran hetek múlnak el és az ember örül, hogy a légcsőmetszést elkerülhette, amikor hirtelenül oly erősen nőnek a papillomák, hogy daczára a legkülönfélébb beavatkozásoknak és a nagy darabok eltávolításának, mégis légcsőmetszést kell csinálni. Fájdalom, ily körülmények között voltam többször felnőttebb gyermekeknél is. Ha jól emlékszem, a 12 éven aluli gyermekeknél öt esetben tudtam a légcsőmetszést elkerülni, s többnél egy évre, némelyeknél két évre is elhalasz-t tani. A ZóW-féle ablakos katheter használatáról annak idején kimerítően írtam. Most is az eredeti egyszerű alakot használom. A néhány szerző által tett módosításokat el nem fogadhatom, mert azok vagy terjedelmesebbek, vagy komplikáltabbak. Nincs az az előnyük, mint a Löri-féléknek, hogy ha azokat a gégébe vezetem, hallom a levegő átvonulását, ami a legjobb ellenőrzés , továbbá az eddigi eszközmódosítások nehezebbek és nem karcsúak. A levegőnek átjárása a katheteren nemcsak azzal az előnynyel bír, hogy a gyermekek a mellett jól lélekzenek, ez a körülmény a módosított intubatiós csőformáknál ki van zárva, hanem még az is, hogy ha a sarjadzások nem túlságos nagyok, akkor azok a katheter nyílásán át mintegy kirepülnek. Nagyobb gyermekeknél többször mellőzhettem a légcsőmetszést, ezeket is 488