Orvosi Hetilap, 1907. október (51. évfolyam, 40-43. szám)
1907-10-06 / 40. szám
710 ORVOSI HETILAP 1907. 40. sz. látásának romlását veszi észre, sőt igen sokszor véletlenségből jön reá, hogy egyik szemén már mit sem lát. Ritkaság, hogy a látótérszűkületet saját maga panaszolja. Fájdalom, külső változás ezen alakban teljesen hiányzik. A megejtett vizsgálat az ideghártya központi látásának hanyatlásán kívüli jó színlátás mellett a látótér jellemző szűkületét mutatja felül-belül. Előrehaladott esetekben periméter nélkül is kimutatható. Elégséges, ha mindegyik szem látóterét külön-külön mozdulatlan szemállás mellett kiterjesztett karunkkal vizsgáljuk s kérdezzük, hogy mikor veszi észre ujjaink mozgatását. Szemben lévő saját szemünk látóteréhez hasonlítva, jelentékeny szűkületet könnyen felismerhetünk. A diagnosis biztosítására ezen alakban a szemtükri vizsgálat nélkülözhetetlen, mely a látóidegfö üstszerű bemélyedését, a glauco más excavatiót deríti fel. Az a körülmény, hogy az erek meredeken buknak le a látóidegfő széléig érő kivájulásba, hogy a gödör feneke a széléhez viszonyítva myopiás fénytörést mutat, s hogy a látóidegföt fehér gyűrű (az érhártya körkörös sorvadása) övezi, a legtöbb esetben elég alap a diagnosis felállítására. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a szemtükrözés elemi ismereteit minden gyakorló orvos elsajátíthatja s a kifejezett eseteket felismerheti. Kétes esetekben ma már majdnem minden vidéki nagyobb városban is van szemész-specialista, kinek véleményét a gyakorló orvos kikérheti. Épen ezen alak lassan halad előre s néhány napi, sőt heti halasztás nem veszedelmes. Szemtükri vizsgálat nélkül természetesen gyakori a hibás diagnosis, minthogy kividről semmi sem árulja el a bajt, a látás romlása pedig az összes szemfenéki betegségek közös sajátsága. Sokkal könnyebb a másik alak : a glaucoma inflammatorium felismerése s sokkal végzetesebb a segítség kellő időpontjának elmulasztása. A betegek kezdetben szemükben csak feszülést éreznek, néha látásuk néhány órára ködössé válik s ha ilyenkor fényforrásra néznek, körülötte szivárványszínű koszorút látnak, melyet a lámpától sötét gyűrű választ el. E jelenségek, prodromák, jó alvás után elmúlnak s hetek, hónapok múltán, de néha napok múlva is ismétlődnek. Ilyen előzmények után, de néha azok nélkül is megjelenik a kifejezett glaucomás roham : heves fájdalmak kíséretében a látás nagyon megromlik, néha teljesen elenyészik, a szem erősen belövelt, a szaruhártya felszíne bágyadt, érzékenysége csökkent, a csarnok sekély, a pupilla tág, a közegek zavarosak s a szem tapintásra igen kemény. Sokszor általános rosszullét, hányásinger egészíti ki s sajnos, leplezi a szembajt. A roham kellő segítségre, de néha önként is néhány nap alatt szűnik, máskor — különösen ha mioticumok helyett mydriaticumokat cseppentenek be — a szem feszülésének emelkedése állandósul s a glaucoma inflammatorium átlép a chronikus szakba: a heves injectio helyét tágult episclerális erek foglalják el, a cornea bágyadtsága enged, a pupilla azonban tág marad s a szivárványhártyán sorvadás jelei mutatkoznak, a közegek átvilágíthatók, a szemfenéken a fehérle papilla körvonalai láthatók s a szem tapintásra még mindig feszesebb. A következő szakban a szem fényérzése kialszik, most már a szem belsejébe is be lehet látni s a papilla a jellemző üstszerű kivájulást mutatja: absolut glaucoma. A betegség még ezzel sem ért véget: a szaruhártya kifekélyesedik, a lencse elszürkül, az ínhártyán szürkés csomók , kitágulások jelennek meg s végül az egész szemteke elsorvad. De mennyi szenvedés, mennyi fájdalom kíséri e szomorú lefolyást! A glaucoma e két alakja az előrehaladott kor betegsége, ezzel szemben a harmadik veseszülött baj vagy már az első években fejlődik ki A szemteke minden irányban megnagyobbodik (buphthalmus), a csarnok mély, a szivárványhártya rezeg, a pupilla tág, a látóidegfe mélyen, üstszerűen bemélyedt, a feszülés emelkedett. Graefe utalt reá első ízben, hogy e baj keletkezésében is a szem feszülésének emelkedése játszik szerepet s a fiatalkori ínhártya engedékenysége vezet a nagyfokú tágulásra. A szaruhártya átmérője 12 mm.-ről 24 rpm.-re emelkedhetik. Természetes, hogy ilyen rongálásnak az eredménye az ideghártya látóelemeinek tönkremenése, néha az ideghártya teljes leválása A legkisebb ütés elégséges, hogy a vékony ínhártya megrepedjen s az egész szem elfonyadjon. Csak azon esetekben, midőn igen korán történik beavatkozás, sikerül a végzetes lefolyásnak gátat vetni. A glaucoma aetiológiáját félszázados kutatás ellenére ma is homály fedi. Graefe elévülhetetlen érdeme, hogy valamennyi alak jelenségeit a szem feszülésének emelkedésére vezette vissza, de ezzel még nincs megfejtve a kérdés, hogy mi okozza a tensio emelkedését. A szorgos kórbonczolástani kutatás kiderítette ugyan, hogy glaucomás szemekben a csarnokzug állandóan el van zárva, de ezzel még nincs megállapítva, hogy mi okozza magát az elzáródást. Egészen eredménytelennek azonban mégsem mondhatjuk az eddigi kutatásokat. Kétségtelen, hogy a csarnokzug azon alakja, mely a hypermetropiás szemek sajátossága, alkotja a hajlamot az elzáródásra. E tényt Pólya Jenő az egyetemi szemklinika laboratóriumában végzett gondos vizsgálataival kétségtelenül beigazolta. Az is bizonyos, hogy e hajlam örökölhető s bizonyos családokban, sőt népfajokban a glaucoma otthonos. Alkalmi okui elsősorban a vérkeringési zavarok szerepelnek. Ilyenek a klimaktérium, a kedélyi izgalmak, a lázas betegségek közül elsősorban az influenza. Sok jel szól a mellett, hogy az érfajzat betegségeinek is jelentékeny szerep jut. Az is régi tapasztalás, hogy a köszvényesek, rheumások hajlamosak e bajra. De a keletkezés részletei még ma is ismeretlenek s így nem csoda, ha a hypothesisek egész sorát állították fel. Czéltalan lenne ezek felsorolása. A kérdés tisztázása minden szakember legfőbb ambitiója s klinikákon, laboratóriumokban szakadatlanul folyik a munka. A gyakorló orvost ma e részletmunka még nem érdekelheti. De annál is inkább fontos, hogy ismerje a gyógyítás alapelveit, melyek ma, hála Graefe munkásságának, szilárd alapokon nyugosznak. Minthogy a glaucoma minden alakjában a látás múlását a feszülés emelkedése okozza, a legsürgősebb feladat ennek csökkentése. E czélra szolgálnak elsősorban a mioticumok. Az orvos első feladata tehát, amint a diagnosist felállította, hogy a pilocarpin muriaticum 2°-os oldatából naponta — szükség szerint — 3—10 cseppet becseppentessen. A glaucoma simplex eseteiben elég három csepp, míg az inflammatorium a roham hevessége szerint 5—10 cseppet is igényelhet. A másik mioticum, az eserinum salicylicum vagy sulfuricum, erősebb hatású ugyan, de sok beteg rosszul tűri, a becseppentést heves fájdalom, sőt szédülés s általános rosszullét is követheti. Ezért ajánlatosabb az enyhébb pilocarpin gyakoribb alkalmazása s csak kivételesen nyúljunk az eserinhez. A mioticumok csak az első segély eszközei. A gyógyítás biztosítására az iridectomia ma is a legbiztosabb eljárás. Valamennyi alakban indikált, ahol csak kivihető. Csak az elfajulás szakában, amikor már a szivárványhártya egészen elsorvadt, a szemteke alakját vesztette, lép előtérbe az enucleálás. Legkevésbé szembeötlő az iridectomii hatása a glaucoma simplex