Orvosi Hetilap, 1907. október (51. évfolyam, 40-43. szám)

1907-10-06 / 40. szám

1907. 40. az­ ORVOSI HETILAP eseteiben, sőt vannak, a­kik azt vitatják, hogy ezen alakkal szemben hatástalan. E felfogás helytelenségét más alkalommal igyekeztem igazolni. E helyen csak azt ismétlem, hogy a glau­coma simplex operálás nélkül feltétlenül vakságra vezet, míg az iridectomia az esetek jelentékeny számában (50—70°/o) a folya­matot megállítja vagy legalább lassítja. Természetesen ezen alak­ban az elveszett látás visszatértére nem számíthatunk, a­miből az is következik, hogy a beavatkozás a legkorábbi szakban a legked­vezőbb eredményt adja. Viszont vannak olyan esetek, a­melyekben a látótér nagyfokú szűkülése vagy a beteg egyéb gyógyíthatatlan s előreláthatóan rövid idő alatt halálos betegsége miatt lemon­dunk a beavatkozásról. Ennek megítélése már a szakember fel­adata. A gyakorló orvos szempontjából a glaucoma simplex ese­teire is általánosságban áll a tétel, hogy az iridectomia indikált. A glaucoma inflammatorium operálásának eredményessége felől nincs nézeteltérés. A beavatkozás sürgős s néhány napi halasztás is helyrehozhatatlan kárt okozhat. Csakis a prodromák szakában engedhető meg­­a várakozás, de csakis akkor, ha pilocarpin-be­­cseppentésre valamennyi jelenség megszűnik s közülök egyetlen sem marad vissza a szer elhagyásakor. De ha ilyenkor a feszülés­­emelkedésnek bármely tünete újból megjelenik, különösen pedig ha pilocarpin használata mellett sem tűnnek el mindig, akkor az operálást nem szabad tovább halasztani. Ilyenkor az iridectomia veszélytelen, alig fájdalmas s hatására számíthatunk. Ha valóságos roham fejlődött ki, mioticumok erélyes alkal­mazásával igyekezünk a heves tüneteket enyhíteni. Ha ez sikerül, néhány napig várhatunk, hogy kedvezőbb viszonyok között szaba­tosabban végezhessük az operálást. De ha a harmadik vagy negyedik napon is kemény marad a szem, a műtét tovább már nem halasztható, mert különben a látás megromlása állandósul. A glaucoma juvenile eseteiben az iridectomiával versenyez, sőt úgy látszik annál még jobb eredményeket is ad a sclerotomia. A többi alakban csak mint pótló, azaz kiegészítő műtét jöhet szóba olyankor, a­midőn az iridectomia nem tudta a baj előre haladását meggátolni. Még egy szót az úgynevezett glaucoma malignumról. Vannak ugyanis — szerencsére ritkán — olyan esetek is, a melyekben az iridectomia cserben hagy, sőt a midőn végrehajtása után a csar­nok nem áll többé helyre s a meglevő látás is menthetetlenül elvész. Minden operateur, kinek nagyobb tapasztalata van, meg­ért ilyen eseteket: a szemorvos működésének legszomorúbb feje­zetei. De e kivételek kedvéért nem szabad megfosztanunk a segítség jótéteményeitől a betegek ezreit. Hiszen be kell valla­nunk, hogy egyetlen egy olyan sebészi beavatkozás sincs, melynek absolut biztosságáról meg lehetnénk győződve. Mennél korábban, mennél kedvezőbb viszonyok között s mennél szabatosabban végez­zük az operálást, annál ritkábban fordul elő a kedvezőtlen eredmény. Ilyen körülmények között 50 éves tapasztalás alapján az orvosnak kötelessége latba vetni tekintélyének minden súlyát, hogy a glaucoma pusztításai ellen a leghatásosabb fegyver men­nél kiterjedtebben nyerjen alkalmazást. Elődöm, Schulek Vilmos 30 éves tanári működése alatt a szemorvosok egész gárdáját nevelte, kik a vidéken működnek s kik ez eszme apostolai lehet­nek. A kormány hosszú szünet után szemkórházakat épít, köz­kórházi szemészeti osztályok keletkezését segíti elő, mind m meg­­annyi alkalom arra, hogy a legszegényebb is közel találjon segít-­­­séget a legszörnyűbb csapás, a vakság ellen. A midőn mi orvo­sok felveszszük a harczot a glaucoma pusztításai ellen, nagy sociális feladat szolgálatában állunk, azt a hivatalt viseljük, a­melyet Virchow nekünk szánt: a szegények ügyvédei vagyunk. Változatlan meggyőződésem, hogy e hivatal nemcsak örömöt, megnyugvást ad, nemcsak erkölcsi sikert biztosít, hanem az orvosi rend anyagi boldogulását is előmozdítja. A férfi idült húgycsőkankójának lényege és keze­lésének vezérelvei. Irta : Picker Rezső dr. A „Medizinische Klinik“ folyó évi számaiban megjelentek a legkiválóbb német bőrgyógyászok és urológusok válaszai a szer­kesztőség által hozzájuk intézett következő kérdésre: „Miképen jellemezhető az idült kankó és miben állnak gyógykezelésének vezér­elvei ?“ Ezen válaszok az „Orvosi Hetilap“ folyó évi számaiban az irodalmi kivonatok közt megtalálhatók és ezért e helyen nem is foglalkozom velük bővebben. Az alábbi sorokban csak röviden összefoglalni kívánom azon eredményeket, melyekre sok évi be­ható vizsgálódásaim vezettek a férfi idült bankójára vonatkozólag. Ezek a vizsgálatok legtöbbnyire rendszeres górcsövi ellenőrzésben álltak, a­melyet most is alkalmazok minden egyes heveny és idült kankóban szenvedő beteg gyógykezelésekor. E vizsgálatokat megfelelő esetekben tenyésztési vizsgálatokkal is bővítem. A heveny gonorrhoeás nyálkahártyalmrut, tehát a húgy­­csőkankó gyógyulása is akképen jön létre, hogy a kórokozók, melyek a betegség elején a nyálkahártya alatti és a mirigykörüli kötőszövetbe hatoltak volt, a szervezet gyógyító tényezői által ismét a nyálkahártya felületére szállíttatnak. Ezzel a betegség el van ugyan intézve magára a szervezetre nézve, de nem szű­nt meg az illető nyálkahártyaszakaszra nézve. Ez csak akkor szabadul meg végleg a gonococcusoktól, ha valamennyi kórokozó kitakaríttatott a felületéről. Azon időköz, mely elmúlik a gonococcusoknak a nyálkahártyafelületre való visszaszállítása és az illető nyálkahártya­szakaszból való végleges kitakarítása között, az idült kankó fenn­állásának mértéke, a­mely azonban minden egyes esetben különböző, és sem hetek, sem hónapok szerint előre nem állapítható meg. Ezen időtartam megállapítása csupán a posterior­ lehetséges. Hogy mily gyorsan történhetik a nyálkahártya alatti szövetbe behatolt gonococcusok visszaszállítása a felületre, legjobban azon mindennemű szövődmények nélkül lefolyó esetek mutatják, a­melyek­ben a betegek azonnal az első klinikai tünetek jelentkezésekor (2—3 nappal a fertőzés után épen megjelenő, alig genyes vála­dékkal) kerülnek kezelés alá, a­mikor is rendszeresen keresztül­vitt enyhe és nem izgató antibaktériumos kezelésre 3—4 nap alatt teljesen meggyógyulnak. Ezen gyógyulás végleges megálla­pításában a következőkre támaszkodtam : A gonococcusok fel nem találhatósága a górcsövi készítményben a kezelésnek második illetve harmadik napjától fogva. Ekkor a kezelést beszüntettem és legalább is tíz napon át az összes nyerhető váladékokat gór­csövi ellenőrzésnek vetettem alá. Csak ezután bocsátottam el a betegeket, a­kiknél az incubatio 2—3 napig tartott volt. A szabad nyálkahártyafelületre visszavitt gonococcusokat az enyhe fertőtlenítőszer megfelelő rövid idő alatt megsemmisíti, a gonococcusok ott nem bírnak kellőképen elszaporodni s így a betegség az addig tőle menten maradt nyálkahártszakaszokra nem vitethetik tova. A betegség ily módon lokalizálódik és enyhébb lesz. Ebben teljesen egyetértek Jadassohn-nal (Med. Kim­., 1907. 16. sz., 513. oldal). A heveny kankós fertőzés többi esetében, melyek nem voltak meggyógyíthatók a fent említett rövid időn belül (ide szá­mítom a kankó abortiv kezelésének néhány nem sikerült esetét is), már kezdettől fogva egy-két klinire kimutatható érzékeny mirigyes beszűrődést bírtam tapintani; ezen esetek némelyiké­ben ezen góczok természetes gyógyulása és kiürülése — tehát a betegség tartama — csupán 10 —14 napot vett igénybe. A keze­lés ezen esetekben is a fenti localisatiós elvek szerint történt, s gyakori enyhe fertőtlenítő befecskendésekből állott; a gonococcus­­mentességet pedig a kórokozóknak a górcsövi készítményből való végleges eltűnése után még legalább is két hétig ellenőriztem. Ezen rövid terminustól felfelé számítódnak már most az idült kankó esetei. Az idült kankó lényege az elmondottak szerint tehát abban áll, hogy a gonococcusok, melyek a betegség kezdő és progrediáló szakában a húgycső mirigyes függelékeibe be­­burjánoztak, a természetes gyógyulás során a kötőszövetből ismét a nyálkahártya azon szakaszára vitettek vissza, a melyből az illető nyálkahártya alatti szövetbe behatoltak volt és a vissza­szállítás helyeiről nem üríttetnek ki simán. Ezen retenziós góczok az elülső és hátulsó húgycső és a levezető ondóutak mirigyes függelékei, a melyekbe a gonococcu­sok beburjánoznak és a melyekben a heveny gyuladás és annak . Ezen kezelésre legalkalmasabbnak találtam az albarginnak 1:3000 töménységű oldatát, melyet a betegek maguk kis fecskendő segélyével 2—3 órás időközökben alkalmaznak. 711

Next