Orvosi Hetilap, 1908. július (52. évfolyam, 27-30. szám)
1908-07-05 / 27. szám
508 ORVOSI HETILAP 1908. 27. sz. 100°-os szöget alkot, a volaris tokszalag pedig leggyengébb helyén, az os capitatum és os lunatum közt erősen megfeszül. Schoch-nak és Lilienfeld-nek sikerült is a typusos voláris ficzamodásos törést kísérletileg hullán létrehozni úgy, hogy erősen dorsalflectált kéztartásban az alkarra erős és hirtelen nyomást gyakoroltak. 3. A csontok erőssége igen különböző; más a nőkben, más a férfiakban és más a gyermekekben, akikben a csontosodás még tökéletlen és az öregekben, a kikben a senilis ritkulás gyengíti a csontokat és a kiken hasonló körülmények közt inkább radinszörés jön létre. Szembeötlő az, hogy az összes sérültek 20 -40 éves férfiak voltak. Egyéni a csontok alakja is; főleg változékony az os naviculare hosszassága, vastagsága, felszíneinek és görbületeinek nagysága, a rajta levő befűződésnek és a tuberculum ossis navicularisnakkifejlettsége; egyénenként különböző és még a foglalkozás által is befolyásolt a csontok mozgékonysága, a szalagok rugalmassága és főleg a csontok és szalagok aránylagos erőssége. úgy az os naviculare törésének, mint az os lunatum ficamodásának mechanismusát többféle módon igyekeztek magyarázni; a két sérülés együttes létrejöttére nézve a legjobban megokolt Schoch-nak magyarázata: midőn a lezuhanáskor a dorsalflectált kéz tenyere a talajt éri, a testsúly által az alkarra gyakorolt nyomást a carpalis boltozat oldalsó oszlopai fogják fel, főleg pedig az os naviculare kapja a radius lökését, és ha gyengébb, mint a distális radius epiphysis, normális görbületének növekedése következtében eltörik (Biegungsbruch). Most az os lunatum — mely már rendesen is a capitatum fejének ulnáris oldalán foglal helyet — a capitatum fejének ütközése folytán még inkább az Ulnáris oldal felé tolatik, dorsális szarvának összeköttetése elszakad ; a dorsális hyperflexio szétszakítja a voláris tokszalagot, és pedig az os lunatum és capitatum közt, az os lunatum elszakad a distális kéztőcsontsorhoz erősített os triquetrumtól és a tenyér felé kifordul, magával rántva a vele erősen, egyébként azonban egyáltalán nem rögzített proximális naviculare-fragmentumot. A carpus többi része dorsálisan jut más helyzetbe, az os capitatum az os lunatum dorsalis oldalához fekszik és visszafordulását még a dorsalhyperflexio megszűnte után is megakadályozza. A ficzamodott két csont most a carpus volaris oldalán, a hajlító inak alatt fekszik, a tokszalaggal több-kevesebb összefüggésben; a ficzanlodást okozó közvetlen erő esetünkben pl. oly nagy volt, hogy az os lunatum voláris szarvának erős összeköttetését a radius-szal mindkét kézen elszakította, sőt a bal kézen az alkar voláris oldalára luxálta a két csontot. A leírandó kétoldali kéztősérülést, melyet Herczel tanár szíves engedelmével közlök, bővebben fogom tárgyalni, a jobboldalit typusos volta miatt, a baloldalit ritkasága miatt. K. M., 28 éves, villanyszerelő 1907 november 25.-én egy vidéki városkában munka közben egy emeletes háznak mintegy 10 méter magas tetejéről a földre zuhant, ahol eszméletlenül terült el. Mikor eszméletre tért, a városka kis kórházában találta magát; gipszkötéses alkarjaiban erős fájdalmakat érzett, orrvérzése és heves fejfájása volt, jobb alsó végtagját mozdítani nem tudta. Súlyos sérüléseire való tekintettel az ottani orvosok azt tanácsolták, hogy néhány nap múlva szállíttassa magát Budapestre, ami 1907 deczember 1.-én meg is történt, és így került a beteg Herczel tanár Rókus-kórházi sebészeti osztályára. Felvételkor a jól fejlett beteg sensoriuma tiszta, hőmérséke 38’0 C°, az érvelés perczenként 98, a jobb szemhéjak és conjunctiva alatt vérömlések vannak, a jobb orrlyukból vér szivárog. A felső végtagokon az ujjak hegyétől a felkar közepéig érő, körkörös, tág gipszkötés van, derékszögű könyök- és pronatiós kéztartással. A jobb alsó végtag 80°nyira kifelé forgatott, 45 cm.-rel rövidebb mint a bal, active egyáltalán nem mozdítható, passiv hajlításkor és befelé forgatáskor fájdalmak támadnak a czombnyakban, de crepitatio nem észlelhető: a Röntgen-vizsgálat is beékelt czombnyaktörést mutat. Az alkarokat fedő gipszkötés eltávolítása után látjuk, hogy a jobb alkar közepén, az ulnáris oldalon babnyi folytonossághiány van, mely erősen genyed, és a melyből az eltört ulna proximális törésvége áll ki; a Röntgen-kép is nagy dislocatiót mutat; a jobb alkar hajlító oldalán ezenkívül is több lepedékes és lobos zúzott bőrsebzés van. A bal kézlő sajátságos configuratiót mutat: a volaris oldalon, a radiusepiphysis előtt, a hajlító ínak alatt, fél diónyi, csontkemény dudorodás van, mely jobbra-balra elég jól mozgatható, de már érintésre is fájdalmas; a carpus egészben megvastagodott, az ujjak kissé behajlított helyzetben, mereven tartatnak, activ mozgatásuk nem sikerül, passiv kiegyenesítésük igen fájdalmas. A kéztő mozgékonysága rendkívül korlátolt: a volarflexio és a radialflexio egyáltalán nem, még passive sem végezhető, az activ dorsalflexio 10°-nyi, a passio 20°-nyi, az ularflexio 10°-nyi, a pronatio és supinatio elég jól sikerül. A bal kéztőről készült dorsoventrális Röntgen-felvételen (I. kép) jól látjuk a ficamodott csontoknak, az os lunatumnak és a kettétört os naviculare proximális darabjának, érdekes helyzetét: a két csontdarab (c, d) az alkar hajlító oldalán fekszik, 1 cm.nyíre proximaliter a radius szélétől; az os lunatum a Röntgen-képen (d) részben a spatium interosseumnak megfelelőleg fekszik, részben pedig fedezik a radius- 1. kép. Dorsoventrális Röntgen-felvétel a bal kéztőröl. 2. kép. Ulnoradiális Röntgen-felvétel a bal kéztőröl.