Orvosi Hetilap, 1908. november (52. évfolyam, 44-48. szám)

1908-11-01 / 44. szám

1908. 44. sz. ORVOSI HETILAP kimutatható volt. Mérnél betege 91/г évig 5—10%-os lapisoldattal rendszeresen ecsetelte a torok és gége nyálkahártyáját. Ez által nemcsak a kezelt helyeknek, úgymint a garat hátulsó falának, az uvulának, a gégefedőnek, a hangszalagoknak argyrosisa állott elő, hanem az arcz, a nyak és a kézházak bőre, valamint a kötőhártya és a sclera is kifejezett palasztirke festékezettséget nyert. 3. Általános argyrosis támadhat végre az ezüstnitr­átnak nagyobb seb felületeken való huzamosabb alkalmazása következtében. Olshausen közli, hogy egy egyénben, a­kinek nagy kiterjedésű égési sebeit 2 hónapig 1%o­s pokolkőoldattal kezelték, a nyelv alsó felszínének, a pofa­ nyálkahártyának, a foghúsnak és az ajkak­nak kifejezett argyrosisa jött létre súlyos fekélyes stomatitis kísére­tében. A beteg rövid idő múlva meghalt és a kórbonczolás alkal­mával a garat hátulsó falában, a tonsillákban, a Douglas kötő­szövetében és a colon transversum falában találtak még kisebb­­nagyobb fokú ezüstlerakódást. Crusius pedig általános argyrosist észlelt egy 52 éves nőben, a­kinek kiterjedt varicosus lábszár­fekélyeit 5 hónapon keresztül lapispálczikával edzették. Ezek az esetek nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a sebfelületeken alkalmazott ezü­stnitrainak felszívódása egymagában is okozhat általános argyrosist. úgy látszik azonban, hogy ehhez a gyógyszernek nagy és hámfosztott felületen alkalmazása és a felszívódásra igen alkalmas viszonyoknak jelenléte szükséges. Mert máskép nem volna elképzelhető, hogy a lapisnak oly gyakori hasonló alkalmazása ellenére mégis ritkán találkozunk általános argyria eseteivel. Esetünk szintén azon észleletek csoportjába tartozik, melyben az általános ezüstkor a lapisnak külső alkalmazása folytán támadt. Minthogy ugyanis a beteg ezüsttartalmú gyógyszereket belsőleg sohasem szedett, kétségtelen, hogy a pokolkőnek huzamos helybeli használata, nevezetesen pedig a száj nyálkahártya edzése okozta az argyrosist. Esetünkben, valamint általában az észleletek azon csoport­jában, a­melyben az argyrosis a máj- és garatűri nyálkahártya lápiszo­­lása folytán keletkezett, az a kérdés döntendő el az argyrosis patho­­genesise tekintetében, hogy az általános pigmentatio a nyálkahártyá­ról közvetlenül felszívódó, vagy pedig a nyállal lenyelt és a gyomor­ból a vérkeringésbe jutó ezüst által van-e feltételezve. Menzel kizárólagosan azt tartja lehetségesnek, hogy a lap is a nyálban oldva jut a gyomorba, a­honnan épen úgy, mint a por os adagolás­kor, felszívódik. A készítménynek évekig tartó használata mellett elég tekintélyes mennyiségű ezüstnitrát juthat ilyen módon a szervezetbe. Menzel szerint ezen felvétel helyességét bizonyítja, hogy a kötőhártyának évekig tartó lápiszolása folytán csak lokális argyria támad, hogy az ezüstmunkások ipari argyrosisa mindig csak a közvetlenül ért helyekre szorítkozik és nem okoz általános el­színeződést, valamint hogy sebfelületeknek lápiszolása következtében sohasem támad általános argyrosis. Azonban épen ez az utolsó bizonyíték nem állhat meg. A fentebb idézett esetek (Olshausen, Crusius) bizonyítják, hogy általános argyrra a sebfelületeken alkal­mazott ezüstnitrát felszívódása folytán is keletkezhetik és ezért nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a száj- és garatűri nyálkahártya lápiszolása kapcsán keletkező általános argyrosis létrehozásában a nyálkahártyáról közvetlenül felszívódó ezüst is szerepel. E lehető­ségre annál inkább kell gondolnunk, mert az ilyenkor keletkező lokális argyrosis bizonyítja, hogy az ezüst a nyálkahártyán keresz­tül be tud hatolni a szövetbe. Valószínű azonban, hogy ilyen módon csak kevés ezüst jut felszívódásra. A sebfelületeken ugyanis a hámtól fosztott, szabadon fekvő irha­felületről könnyen megy végbe a felszívódás, míg a nyálkahártya ép hámján a felszívódásra kedve­zőtlenebb viszonyokra talál az ezüstsó. Ha ehhez még tekintetbe veszszü­k, hogy a száj- és garattéri nyálkahártya lápiszolásakor arány­lag sokkal kisebb területek jutnak érintkezésbe a legenysavas ezüst­tel, akkor nyilvánvaló, hogy a nyálkahártyáról közvetlenül felszívódó ezüst csak igen alárendelt szerepet játszik az általános argyrosis létrehozásában. Az ezüstnitrát okozta kóros festékezettséget — mint ismere­tes — eltüntetni nem lehet. Néhány szerző (Schwechauer, Crusius, Krzysztalonicz) ugyan kisfokú javulásról tesz említést, de ezen észleletek nagy óvatossággal ítélendők meg. A festenyzettség csök­kenését ezen esetekben úgy lehet magyarázni, hogy a bőrbe le­rakódott ezüstszemcsék a nyirokáram által a szomszédos nyirok­mirigyekbe sodortatnak és bennük felhalmozódnak. Ezüstkórosok bonczolása alkalmával a felületes nyirokmirigyeket csakugyan több ízben festenyzettnek találták. Azonban ez a kimenetel mindenesetre a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Az argyrosis, mint a tapasz­talat mutatja, az egész életen keresztül tartó állapot, mely, ha egyszer kifejlődött, az ezüstnitrát használatának beszüntetése ellenére is változatlanul megmarad, függetlenül az illető egyén alkati tulajdonságaitól és a szervezetre kívülről ható tényezőktől. Esetünkben is, minden gyógyító beavatkozás kilátástalan lévén, a beteget 1907 április 7.-én hazabocsátották. Még megemlítendő, hogy a fejtetőn és a torokban talált fekélyecskék nem voltak buja­kóros természetűek, hanem a lápiszolás okozta traumás fekélyek, melyek néhány nap alatt minden kezelés nélkül begyógyultak. * * * (Vége következik.) Közlés a székesfővárosi szt. István-kórh­áz bőr- és buja­­kóros osztályáról. (Főorvos: Róna S. (dr., egyet. rk. tanár.) Összehasonlító cutan-oitások. Irta : Werner Sándor dr., a Röntgen-laboratorium segédorvosa.1 A­mióta Pirquet 1907 május 8.-án a tuberculin előidézte első bőrreactiókat bemutatta, a cutan oltásoknak nagy irodalma támadt, a­mely azonban még mindig nem döntötte el véglegesen, vájjon a cutanreactio specifikus volta mennyire engedi meg az orvosgyakorlatban való alkalmazását. Míg egyes észlelők oltásaik végeredményeképen a felmerülő zavaró körülmények miatt nem fogadják el a reactiót a tuberculosisnak egyszerű diagnostikai segéd­eszköze gyanánt sem, mások a legmesszebbre menő prognostikai következtetéseket vonják le a reactio promptságából, késéséből, a papulát okozó hyperaemia és oedema milyenségéből. A reactio kritikai megítélésre került mint általános szervezeti reactio, mint bőrreactio és mint a kettő összege olyképen, hogy a legkülönbözőbb bakteriotoxikus anyagokkal végeztek kontrollreactiókat. Ilyen össze­hasonlító oltásokról referál a „Wiener klinische Wochenschrift“ i. e. 12. számában Entz, ki oltásait a bécs-lipótvárosi gyermek­­kórház beteganyagán 126 gyermeken végezte. Azt találta, hogy az általa használt összes toxikus anyagok: a diphtheria-, typhus-, para­­typhus-, cholera-, pyocyaneustoxin használatakor is jelentkeznek ugyan kisebb-nagyobb bőrreactiók, de a tuberculin okozta bőrreactiók sokkal jellemzőbbek és típusosabbak. Mindazonáltal az a kérdés támad, vájjon a tuberculin okozta bőrreactió nem független-e az egész szervezet állapotától és nem csupán egy helybeli, bár­mely reactiv ártalomra a bőrben beálló gyuladásos folyamat ered­ménye-e. Ezen kérdés eldöntésére a szt. István-kórh­áz bőrbetegosztályán Róna tanár megbízásából egy és ugyanazon egyénen összehasonlító cutancitásokat végeztünk bakteriotoxikus és más reactiv kémiai anyagokkal; ezenkívül pusztán tuberculinoltásokat is végeztünk glycerincontrollal. Reagens anyagaink voltak: 1. Koch-féle alttuber­­culin, 2. bovin filtratum, 3. diphtheria-antitoxin, 4. croton-olaj, 5. arnica-tinctura, 6. mustárolaj és 7. 1%-os sublimat-oldat. Végeztük pedig a reactiókat: bőr-, csont- és mirigy-, továbbá tü­dő­­tuberculosisban szenvedő betegeken, mint a tuberculosis manifest eseteiben, azután az osztály változatos bőr- és bujakóros beteg­anyagán. Összesen 317 beteget oltottunk, ezek közül 117-et pusztán tuberculinnal. Ez utóbbi 117 beteg közül manifest tuberculosisban szenvedett 23 beteg és pedig 15 bőrtuberculosisban, 1 mirigy- és 7 tüdőtuberculosisban; az eredmény 18 esetben pozitív, 5 esetben negatív volt. Gümőkórra gyanús volt 2 beteg, mindketten meg­kaptuk a reactiót. Klinice gümőkórmentes 92 beteg közül 4-en jelentkezett positiv reactio. 200 beteget oltottunk a fent említett bakteriotoxikus és kémiai anyagokkal, közülük manifest tuberculo­sisban szenvedett 41 beteg; ezek közül bőrtuberculosisa volt 17-nek. csont- illetőleg mirigytuberculosisa 8-nak, tüdőtuberculosisa pedig 15-nek.­­ Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület dermatologiai szak­osztályának 1908 május 24.-i ülésén. 799

Next