Orvosi Hetilap, 1909. május (53. évfolyam, 18-22. szám)

1909-05-02 / 18. szám

322 ORVOSI HETILAP 1909. 18. sz. előre s ezt a homlokreflektorral a sebüreg mélyében megvilágítjuk. A vena facialis antica a tasak külső felületén a nyakról az­ arczra vonul. Ha a tasakban levő nyirokcsomók nagyok, ez a gyüjtőér néha a nyomás folytán sorvadt, máskor azonban ki van tágulva. A tasak megnyitása előtt ezt a gyű­jtőeret elevátorral óvatosan félre tolom, azután tenotommal hasítom be a tasakot, mire a nyirok­csomókhoz hozzá lehet férni. Ha a vena facialis antica ez alka­lommal megsérül, a seb mélyében ércsípőbe fogom és a két végét lekötöm. 3. A nyak mély nyirokcsomói a vena jugularist veszik körül és vele kötőszövetileg össze vannak kötve. Ha ezeket kifejtés czél­­jából a sebbe húzzuk, magukkal húzzák a gyüjtőeret. Ekkor a szöglet alatt megtört érben vér nincsen s ha a műtő e körül­ményre nem vigyáz, könnyen megsértheti. Ezért ezeket a nyirok­csomókat nagyon óvatosan kell kiválasztani. 4. Újabb eseteim között kettő volt olyan, a­melyben a tarkósebből elevátor és kanál segélyével a fül előtti tájékról mogyo­rónyi egész mandulányi nyirokcsomókat távolítottam el. Az arcz­­ideg sértetlen maradt. 5. Ha az elmeszesedett vagy elsajtosodott nyirokcsomók a kiválasztás alkalmával darabokra szakadnak, akkor a törmelékeket sebtasakból gondosan ki kell­­ terülni. Ha a nyirokcsomók már gümős tályogokká alakultak át s ezek a kiválasztás közben meg­pukkadnak, a gümős genyet a sebből szorgosan szárazra ki kell törülni és a sebtasakot úgy mint rendesen drainezni és be­varrni, mert a gümős geny, ha másodlagos sebfertőzés nem járul hozzá és ha gondosan kitörüljük, nem gátolja meg a per primum gyógyulást. , Eddig 7 ilyen, gümős, nyaki nyirokcsomók széteséséből szár­mazó tályogot nyitottam meg ez úton és minden esetben per primam gyógyulást értem el. Olyan esetek, a melyekben a tályog felett a bőr már megpirosodott, vagy a melyek sipolyosak, subcutan műtétre már nem alkalmasak. 6. A vérzés rendesen jelentéktelen. A kis vérereket, a­melyek a bőrsebben vérzenek, leszorítjuk. A seb mélyében csak kivételesen kell egyszer-másszor egy-egy véreret lekötni. Újabb eseteimben csak egyszer történt meg, hogy a sebtasakban megsértettem a vena facialis poeticát s minthogy megfogni nem bírtam, a sebüreget tamponáltam. Egynéhány nap múlva azután a műtétet befejeztem. Egynehény esetben, a­melyben a műtét befejezte után a sebüreg­ben még diffus parenchymás vérszivárgás állott fenn, a sebtasakot tamponáltam és csak egynéhány nap múlva varrtam be. Az a sebész, a­ki mindig csak sipolyos gümős nyaki nyirok­csomókat operál, egészen más viszonyokhoz szokott és nehezen tudja elképzelni, hogyan lehetséges a nyirokcsomókat tompán a seb mélyében kiválasztani. Ezen sipolyos esetekben genykeltő bak­tériumok vándoroltak be és az általuk feltételezett phlegmones lobok igen erős mirigy körüli heges összenövéseket létesítettek. Ezek olyan erősek, hogy az ilyen esetekben egyszer-másszor a nyirok­csomókat csak a fejbiczczentő izom egy rétegével együtt lehet el­távolítani, a­melylyel szilárdan össze vannak nőve, vagy pedig ki­választásuk a vena jugularis communis alákötését teszi szükségessé. Ezen esetek még nyílt kiirtáskor is próbára teszik a sebész türelmét. Subcutan eltávolításra nem alkalmasak. 7. A­mikor már eltávolítottam minden nyirokcsomót, még­­egyszer átvilágítom az egész sebtasak minden zegét-zugát, azt szárazra kitörülöm, vékony draincsövet helyezek belé, a­mely­nek végét a tarkón lévő seb alsó végén kivezetem, a sebet egyéb­ként egészen bevarrom és a betegre kötést alkalmazok, a­mely a fejet, a nyakat és a műtött oldalon a vállat befedi. A 200 nyakoldal közül, a­melyet eddig operáltam, 167 per primum gyógyult, 33 esetben rövid ideig tartó genyedés állott fenn. Ezekben a sebtasak legmélyebb pontján tenotommal kis ellen­­nyilást készítettem és draincsövet húztam belé. E helyen pontszerű hegecske maradt. Phlegmonosus gyuladás egy esetemben sem fejlő­dött. Minden betegem meggyógyult. Némely esetben a műtött nyak­oldal a műtét után kissé pedomás marad, a­mely duzzanat azonban 3—4 hét alatt eltűnik, rendesen azonban a nyak a műtét után meg sem duzzad. A nyak a m­űtött oldalon a műtét után tel­jesen visszanyeri rendes alakját s a mikor a beteg haja a tarkón levő heg körül ismét megnő, a kiállott műtétnek semmi nyoma sincs. 8. Minthogy a műtét alkalmával rendesen a nyaknak nem minden nyirokcsomója van gümősen beszűrődve és csak azokat távolíthatjuk el, a melyek dagadtak, természetes, hogy később a többi, a­mely megmaradt, szintén elfajulhat gümősen. De ez csak az esetben történik meg, ha a beteg a műtét után ismét régi, nem egészséges életmódját követi, nevezetesen, ám abba a nedves lakásba tér vissza, a­melyben a nyirokcsomói először megdagadtak. Ez ellen a subeután műtét épen olyan kevéssé védi meg a beteget, mint a nyílt kiirtás, mert ennél is csak azokat a nyirokcsomókat távolítjuk el, a­melyek a műtét idejében meg vannak dagadva. Újabb betegeink közül 4 jelent meg 1 — L/s évvel az első műtét után recidivával, egy beteg pedig 1 évvel az első műtét után nyaka ugyanazon oldalán kapott recidivát, l'/a évvel a második műtét után pedig nyaka mindkét oldalán. Mindenkor ismét subcutan operáltam meg és pedig 3-szor ugyanazon az oldalon, 1-szer pedig a másikon. A 2. és 3. operatio semmiképen sem különbözött az elsőtől. Az első műtét hegei a másodikat és a harmadikat semmi­­képen sem befolyásolták. Az a körülmény, hogy egyes nyirokcsomó-complexumok már régóta duzzadtak és újabbak azóta nem betegedtek meg, némi való­színűséggel engedi reménylen­, hogy a műtét után sem fognak újabb csoportok megbetegedni. 9. A műtétet követő napokon aránylag sok beteg kap mandula­­gyuladást, oka ennek valószínűleg a megnehezített nyelés. Más nyaki műtétek után is észlelünk hasonlót. A hőmérsék 38­5—390°-ra emelkedik. Azonban e tünetek egynéhány nap múlva visszafejlődnek. Mindezek után ezt a műtétet, a­mely 200 esetemben jól bevált, ajánlhatom, de meg kell jegyeznem, hogy a gümős nyaki nyirokcsomók subcutan kiirtása a műtő részéről nagy figyel­met, jó begyakorlást és különösen eleinte nagy türelmet is igényel. Mindezekért azonban bőven kárpótol az, hogy e műtéttel a beteget feltűnő hegtől kíméljük meg, a­mely a tuberculosis kórjelzését fel­tűnő helyre, a nyakára írja. Közlés az I. sz. belorvostani klinikáról. Igazgató: Korányi Frigyes egyetemi tanár. A Kulin-féle légzőkosár hatása szívbajokban. Közli: Morelli Gusztáv dr. 1906 június 11.-én Kuhn E. dr.1­23 a berlini belorvostani egyesület ülésén készüléket mutatott be, melyet a tüdőtuber­­culosis gyógyítására ajánlott a Bier-féle pangás elmélete alapján. A készülék az altató kosárhoz hasonlóan az orr- éz szájnyílásokat légmentesen zárja és míg a kilégzést két igen bő szelep által szabadon hagyja, addig a belégzés csakis egy szabályozható résen keresztül történhet, miáltal a belégzendő levegő mennyiségét módunk­ban áll tetszés szerint korlátozni. Kuhn azt mondta, hogy a mély és sokkal kiadósabb belégzőmozgás, melyet a beteg légszomjának kielégítésére végez, a mellkas negatív nyomásának emelése által egyrészt a jobb szívre nagy szívóhatást gyakorol, másrészt a tüdő­­gyújtőerek kiömlését is kissé lassítja, miáltal a tüdő verő- és gyújtőér­­rendszerét kitágítva, activ és passiv vérbőség jön létre. E pangás­­ a gümőkóros góczok virulentiáját csökkenti, majd kötőszövet­­szaporodást okoz, és ezáltal a kórfolyamatot korlátozza, sőt ártal­matlanná teszi. Úgy az ő, mint Stolzenburg­ vizsgálataiból kiderült, hogy ez elméleti alapon indult gyógyeljárás gyakorlati haszonnal is jár. Ugyancsak ő észlelte, hogy a belégzések hatása alatt a vörös­­vérsejtek megszaporodnak, mire nézve ismételt vizsgálatokat végzett mindig azonos eredménynyel.­ Ezenkívül egy pár kísérlete alatt azt észlelte, hogy gyenge szívműködésű és alacsony vérnyomású 1 Sitzung d. Vereins f. inn. Med. in Berlin, 1906 június 11. 2 E. Kuhn: Eine Lungensaugmaske zur Erzeugung von Stauungs­hyperämie in den Lungen. Deutsche med. Wochenschrift, 1906. 37. sz. 3 E. Kuhn: Weitere Erfahrungen. Münch, med. Wochenschrift, 1907. 16. sz. 4 Stolzenburf/: Über die mit der Kuhn'schen Lungensaugmaske in der Heilstätte Slawentzitz gemachten Erfahrungen. Münch, med. Wocli., 1907. 16. sz. 5 E. Kuhn : Die Vermehrung der roten u. weissen Blutkörperchen, und des Hämoglobins durch die Lungensaugmaske. Münch, med. Wocli. 1907. 35. sz.

Next