Orvosi Hetilap, 1909. május (53. évfolyam, 18-22. szám)
1909-05-02 / 18. szám
322 ORVOSI HETILAP 1909. 18. sz. előre s ezt a homlokreflektorral a sebüreg mélyében megvilágítjuk. A vena facialis antica a tasak külső felületén a nyakról az arczra vonul. Ha a tasakban levő nyirokcsomók nagyok, ez a gyüjtőér néha a nyomás folytán sorvadt, máskor azonban ki van tágulva. A tasak megnyitása előtt ezt a gyűjtőeret elevátorral óvatosan félre tolom, azután tenotommal hasítom be a tasakot, mire a nyirokcsomókhoz hozzá lehet férni. Ha a vena facialis antica ez alkalommal megsérül, a seb mélyében ércsípőbe fogom és a két végét lekötöm. 3. A nyak mély nyirokcsomói a vena jugularist veszik körül és vele kötőszövetileg össze vannak kötve. Ha ezeket kifejtés czéljából a sebbe húzzuk, magukkal húzzák a gyüjtőeret. Ekkor a szöglet alatt megtört érben vér nincsen s ha a műtő e körülményre nem vigyáz, könnyen megsértheti. Ezért ezeket a nyirokcsomókat nagyon óvatosan kell kiválasztani. 4. Újabb eseteim között kettő volt olyan, amelyben a tarkósebből elevátor és kanál segélyével a fül előtti tájékról mogyorónyi egész mandulányi nyirokcsomókat távolítottam el. Az arczideg sértetlen maradt. 5. Ha az elmeszesedett vagy elsajtosodott nyirokcsomók a kiválasztás alkalmával darabokra szakadnak, akkor a törmelékeket sebtasakból gondosan ki kell terülni. Ha a nyirokcsomók már gümős tályogokká alakultak át s ezek a kiválasztás közben megpukkadnak, a gümős genyet a sebből szorgosan szárazra ki kell törülni és a sebtasakot úgy mint rendesen drainezni és bevarrni, mert a gümős geny, ha másodlagos sebfertőzés nem járul hozzá és ha gondosan kitörüljük, nem gátolja meg a per primum gyógyulást. , Eddig 7 ilyen, gümős, nyaki nyirokcsomók széteséséből származó tályogot nyitottam meg ez úton és minden esetben per primam gyógyulást értem el. Olyan esetek, a melyekben a tályog felett a bőr már megpirosodott, vagy a melyek sipolyosak, subcutan műtétre már nem alkalmasak. 6. A vérzés rendesen jelentéktelen. A kis vérereket, amelyek a bőrsebben vérzenek, leszorítjuk. A seb mélyében csak kivételesen kell egyszer-másszor egy-egy véreret lekötni. Újabb eseteimben csak egyszer történt meg, hogy a sebtasakban megsértettem a vena facialis poeticát s minthogy megfogni nem bírtam, a sebüreget tamponáltam. Egynéhány nap múlva azután a műtétet befejeztem. Egynehény esetben, amelyben a műtét befejezte után a sebüregben még diffus parenchymás vérszivárgás állott fenn, a sebtasakot tamponáltam és csak egynéhány nap múlva varrtam be. Az a sebész, aki mindig csak sipolyos gümős nyaki nyirokcsomókat operál, egészen más viszonyokhoz szokott és nehezen tudja elképzelni, hogyan lehetséges a nyirokcsomókat tompán a seb mélyében kiválasztani. Ezen sipolyos esetekben genykeltő baktériumok vándoroltak be és az általuk feltételezett phlegmones lobok igen erős mirigy körüli heges összenövéseket létesítettek. Ezek olyan erősek, hogy az ilyen esetekben egyszer-másszor a nyirokcsomókat csak a fejbiczczentő izom egy rétegével együtt lehet eltávolítani, amelylyel szilárdan össze vannak nőve, vagy pedig kiválasztásuk a vena jugularis communis alákötését teszi szükségessé. Ezen esetek még nyílt kiirtáskor is próbára teszik a sebész türelmét. Subcutan eltávolításra nem alkalmasak. 7. Amikor már eltávolítottam minden nyirokcsomót, mégegyszer átvilágítom az egész sebtasak minden zegét-zugát, azt szárazra kitörülöm, vékony draincsövet helyezek belé, amelynek végét a tarkón lévő seb alsó végén kivezetem, a sebet egyébként egészen bevarrom és a betegre kötést alkalmazok, amely a fejet, a nyakat és a műtött oldalon a vállat befedi. A 200 nyakoldal közül, amelyet eddig operáltam, 167 per primum gyógyult, 33 esetben rövid ideig tartó genyedés állott fenn. Ezekben a sebtasak legmélyebb pontján tenotommal kis ellennyilást készítettem és draincsövet húztam belé. E helyen pontszerű hegecske maradt. Phlegmonosus gyuladás egy esetemben sem fejlődött. Minden betegem meggyógyult. Némely esetben a műtött nyakoldal a műtét után kissé pedomás marad, amely duzzanat azonban 3—4 hét alatt eltűnik, rendesen azonban a nyak a műtét után meg sem duzzad. A nyak a műtött oldalon a műtét után teljesen visszanyeri rendes alakját s a mikor a beteg haja a tarkón levő heg körül ismét megnő, a kiállott műtétnek semmi nyoma sincs. 8. Minthogy a műtét alkalmával rendesen a nyaknak nem minden nyirokcsomója van gümősen beszűrődve és csak azokat távolíthatjuk el, a melyek dagadtak, természetes, hogy később a többi, amely megmaradt, szintén elfajulhat gümősen. De ez csak az esetben történik meg, ha a beteg a műtét után ismét régi, nem egészséges életmódját követi, nevezetesen, ám abba a nedves lakásba tér vissza, amelyben a nyirokcsomói először megdagadtak. Ez ellen a subeután műtét épen olyan kevéssé védi meg a beteget, mint a nyílt kiirtás, mert ennél is csak azokat a nyirokcsomókat távolítjuk el, amelyek a műtét idejében meg vannak dagadva. Újabb betegeink közül 4 jelent meg 1 — L/s évvel az első műtét után recidivával, egy beteg pedig 1 évvel az első műtét után nyaka ugyanazon oldalán kapott recidivát, l'/a évvel a második műtét után pedig nyaka mindkét oldalán. Mindenkor ismét subcutan operáltam meg és pedig 3-szor ugyanazon az oldalon, 1-szer pedig a másikon. A 2. és 3. operatio semmiképen sem különbözött az elsőtől. Az első műtét hegei a másodikat és a harmadikat semmiképen sem befolyásolták. Az a körülmény, hogy egyes nyirokcsomó-complexumok már régóta duzzadtak és újabbak azóta nem betegedtek meg, némi valószínűséggel engedi reménylen, hogy a műtét után sem fognak újabb csoportok megbetegedni. 9. A műtétet követő napokon aránylag sok beteg kap mandulagyuladást, oka ennek valószínűleg a megnehezített nyelés. Más nyaki műtétek után is észlelünk hasonlót. A hőmérsék 385—390°-ra emelkedik. Azonban e tünetek egynéhány nap múlva visszafejlődnek. Mindezek után ezt a műtétet, amely 200 esetemben jól bevált, ajánlhatom, de meg kell jegyeznem, hogy a gümős nyaki nyirokcsomók subcutan kiirtása a műtő részéről nagy figyelmet, jó begyakorlást és különösen eleinte nagy türelmet is igényel. Mindezekért azonban bőven kárpótol az, hogy e műtéttel a beteget feltűnő hegtől kíméljük meg, amely a tuberculosis kórjelzését feltűnő helyre, a nyakára írja. Közlés az I. sz. belorvostani klinikáról. Igazgató: Korányi Frigyes egyetemi tanár. A Kulin-féle légzőkosár hatása szívbajokban. Közli: Morelli Gusztáv dr. 1906 június 11.-én Kuhn E. dr.123 a berlini belorvostani egyesület ülésén készüléket mutatott be, melyet a tüdőtuberculosis gyógyítására ajánlott a Bier-féle pangás elmélete alapján. A készülék az altató kosárhoz hasonlóan az orr- éz szájnyílásokat légmentesen zárja és míg a kilégzést két igen bő szelep által szabadon hagyja, addig a belégzés csakis egy szabályozható résen keresztül történhet, miáltal a belégzendő levegő mennyiségét módunkban áll tetszés szerint korlátozni. Kuhn azt mondta, hogy a mély és sokkal kiadósabb belégzőmozgás, melyet a beteg légszomjának kielégítésére végez, a mellkas negatív nyomásának emelése által egyrészt a jobb szívre nagy szívóhatást gyakorol, másrészt a tüdőgyújtőerek kiömlését is kissé lassítja, miáltal a tüdő verő- és gyújtőérrendszerét kitágítva, activ és passiv vérbőség jön létre. E pangás a gümőkóros góczok virulentiáját csökkenti, majd kötőszövetszaporodást okoz, és ezáltal a kórfolyamatot korlátozza, sőt ártalmatlanná teszi. Úgy az ő, mint Stolzenburg vizsgálataiból kiderült, hogy ez elméleti alapon indult gyógyeljárás gyakorlati haszonnal is jár. Ugyancsak ő észlelte, hogy a belégzések hatása alatt a vörösvérsejtek megszaporodnak, mire nézve ismételt vizsgálatokat végzett mindig azonos eredménynyel. Ezenkívül egy pár kísérlete alatt azt észlelte, hogy gyenge szívműködésű és alacsony vérnyomású 1 Sitzung d. Vereins f. inn. Med. in Berlin, 1906 június 11. 2 E. Kuhn: Eine Lungensaugmaske zur Erzeugung von Stauungshyperämie in den Lungen. Deutsche med. Wochenschrift, 1906. 37. sz. 3 E. Kuhn: Weitere Erfahrungen. Münch, med. Wochenschrift, 1907. 16. sz. 4 Stolzenburf/: Über die mit der Kuhn'schen Lungensaugmaske in der Heilstätte Slawentzitz gemachten Erfahrungen. Münch, med. Wocli., 1907. 16. sz. 5 E. Kuhn : Die Vermehrung der roten u. weissen Blutkörperchen, und des Hämoglobins durch die Lungensaugmaske. Münch, med. Wocli. 1907. 35. sz.