Orvosi Hetilap, 1909. október (53. évfolyam, 40-44. szám)

1909-10-03 / 40. szám

1909. 40. sz ORVOSI HETILAP Érthető tehát, hogy úgy a maximum, mint a minimum fokán igen gyenge hangot kapunk. A hang intenzitásának ezen sajátos változásán kívül az auscultatiós nyomásméréssel foglalkozók mindegyikének, mint emlí­tem, feltűnt, hogy a legtöbb esetben a hang a nyomásnak egy bizonyos (közép) fokán, néha átmenet nélkül, többnyire azonban fokozatosan­ zörejjé változik, a­mit lejebb ismét hangphasis követ. Az egyes phasisok elrendeződése, beosztása rendkívül változó. Sok esetben pedig a mérés egész vonalán végig tiszta hangot hallunk és ezen legfeljebb csupán annyi változást, hogy e hang a nyomás maximuma és minimuma között körülbelül középtájon (az úgy­nevezett középnyomásnak megfelelő határon) fokozatosan élénkül. Ezen hangphasisok jelentőségével eddig azon kevés számú, de érdemes kutató közül, a­kik az auscultatiós mérésmóddal végezték vizsgálataikat, közelebbről csak alig néhányan foglalkoztak. A legérdemesebb munkát e téren Fischer­ végezte. Az ő vizsgála­taiból kitűnt, hogy bizonyos hangszakaszok viselkedéséből bizonyos esetekben a szívmunkára, a keringésnek mechanikai viszonyaira is következtetést vonhatunk. A leginkább a harmadik phasis viselkedé­sét kisérte figyelemmel és szerinte e phasis hangjainak feltűnő ékeltségéből fokozott, erős szívmunkára lehet következtetni, míg ugyanezen phasis hangjainak gyengesége gyenge szívmunkára vall. Az auscultatiós mérésmód használata közben tehát nemcsak a vérnyomás (maxim, és minim, nyomás, pulsus-nyomás és közép­nyomás) viszonyairól nyerünk felvilágosítást, hanem sokszor a vér­keringés functioviszonyairól is. Magam is ezen nézetet vallom és meggyőződésemet szintén a phasisok megfigyeléséből merítettem, csakhogy én e tekintetben a legnagyobb jelentőséget nem a hang­­phasisoknak, hanem a zörejphasisnak "juttatom. A zörej előidézésében is többféle tényező játszik szerepet. Egyik oka a zörej keletkezésének, hogy az érlumenben a karöv nyomása folytán egy helyen nagyfokú szűkület támad; e szűkület meglehetős nagy akadály a véráram útjában, így a vérhullám ezen akadályon át igen erős súrlódással hatol keresztül. De nem annyira c súrlódás, mint inkább az hozza létre a zörejt, hogy az akadály alatt közvetlenül a vérfolyamban örvénylő mozgás támad, a­mi a szomszédos érfalat erős rezgésben tartja. Ahhoz, hogy hallható zörej keletkezzék, szükséges továbbá, a­mint azt újabban Schrumpf és Zabell is hangoztatja, hogy a kellő fokú érszűkületen keresztül a kellő mennyiségű vér kellő energiával, sebességgel nyomuljon keresztül. Az ily módon keletkező zörej tehát valóságos stenosis-zörej ; teljesen hasonló körülmények támasztják, mint a­milyenek a szív valamely szájadékának szűkületében támadó zörejt felidézik. Mindnyájan tudjuk, hogy kifejezett zörej, például stenosis ostis venosi sinistri esetében, csak addig hallható, a­míg a teljes decompensatio be nem áll, vagyis, a­míg a megfelelő fokú szűkü­leten át a kellő mennyiségű vér a kellő sebességgel hatol keresz­tül, s a­mily mértékben fogy a compensatióra hivatott szívfél ereje, ugyanazon mértékben gyengül a stenosis-zörej is. Általánosan ismert és alkalmazott diagnostikai „fortély“, hogy ott, a­hol az ilyen stenosis-zörejt gyengének halljuk, de feltehetjük, hogy a szív még bizonyos tartalékerő birtokában van, ha a beteggel testi munkát végeztetünk s ezzel a szívet is felserkentjük, a­­zörej is felélénkül, mert az akadályon keresztül a vértömeget nagyobb erő, nagyobb sebességgel hajtja. Ezen esetben természetesen az akadály, a szűkület nem változott: a zörej élénkülését tisztán a szíverő fokozódása okozza. Hasonlók ezen viszonyok azokhoz, melyek a hegedű hangjának intenzitását adják. A kifeszített húr a szűkületnek, illetve a leszorított érfalnak, a vonó a véráramnak felel meg (Weber T.); mentői vaskosabb, szélesebb a vonó és mentői erélyesebb nyomással és mentől gyorsabban húzzuk a húron végig, annál erőteljesebb, intenzívebb lesz az így fel­idézett hang (illetve zörej) is. Hogy a hajtóerőnek a zörej keletkezésében nagy szerepe van, azt igen egyszerű kísérlettel igazolhatjuk. (1. ábra.) Körülbelül egy méter magasságra emelt, vízzel telt palaczknak 1 2 1 Fischer J.: Die auskultatorische Blutdruckmessung im Vergleich mit der oscillatorischen von Heinrich von Recklinghausen und ihr durch die Phasenbestimmung bedingter klinischer Wert. Zeitschrift für physi­kalische und diätetische Therapie, 1908. XII. kötet, 7. füzet. 2 Schrumpf és Zabel: Ueber die auskultatorische Blutdruck­messung. Münchener med. Wochenschrift, 1909. 14. szám, 704. oldal. kifolyó nyilását hosszú gummicsővel kötjük össze. A cső valamely szaka­szán szabályozható, csavaros szorítócsapot alkalmazunk, és, miközben a víz áramát megnyitjuk, a cső felett, a szorítócsapnak perifériás szom­szédságában stethoskoppal hallgatódzunk (a­nélkül, hogy a csövet a stethoskoppal benyomnánk). Ha most a csövet a szorítócsap helyén fokozatosan szűkítjük, akkor a szűkítésnek bizonyos fokán kifejezett zörejt hallunk. Ha pedig közben segédünkkel a palac­kot még maga­sabbra emeltetjük, a­nélkül, hogy a szűkület fokát változtatnánk, a zörej az emelés mértékével lépést tartva, mind intenzívebbé válik, ellen­ben fokról fokra gyengül a palac­k sülyesztésével. Hogy a véráram pulzálását némiképpen utánozzuk, a csövet a palaczkhoz közel segédünk­kel szabályos időközökben, bizonyos rhythmust tartva, össze-össze­­nyomatjuk (Moritz). A cső összenyomása a szívdiastole, elengedése a szívsystole phasisának felel meg. Mint említettem, a zörej a cső lumenének fokozatos szűkítésekor nem mindjárt a szorítás elején, hanem kissé utóbb, vagyis akkor jelent­kezik, a­mikor már érdemleges stenosis állott be. Ha a szűkítést még tovább fokozzuk, a zörej egy ideig még fokozatosan élénkül, de azután a szűkítés tovább fokozása ellenére is újból gyengévé válik úgy, hogy a csőnek teljes elzáródásához közel zörejt már alig hallunk A zörejnek ezen sajátos viselkedésén a csőfal vastagsága, bizonyos határok között, csak alig változtat. A zörej keltésében tehát a szűkületnek bizonyos foka mellett a legfontosabb tényező a folyadékot hajtó erő mértéke. Minden­esetre a folyadék összetételének, sűrűségének (viscositásának) is befolyása van a zörej intenzitására. Például azon szorítás mellett, melylyel a víz­­áram a legerősebb zörejt adja, olajjal vagy glycerinnel zörejt nem kapunk ; ellenben víz és glycerin­­ keveréke már ad zörejt, a­mely azon­ban a tiszta víz zörejénél jóval gyengébb. Ezen kísérletbererendezés mellett a zörej punctum maximuma a stenosissal tőszomszédos perifériás csőszakaszban van. Már jóval gyen­gébbnek halljuk azt a leszorítás helyével közvetlen szomszédságban levő centrumos csőrészlet felett. Az ily módon felidézhető legerősebb zörej a perifériás csodarabban a leszorítás helyétől távolodva fokozatosan gyen­gül, de azért még akár 45—50 cm. csőszakaszon is hallható, míg ugyan­ezen zörej a centrumos csőfélnek csak alig 10 cm.-nyi szakasza felett. Ha pedig a szorítócsapot úgy állítjuk, hogy a szűkület csak kisfokú, s így a zörej igen gyenge, akkor ezt jóformán csak a perifériás csőfélen és annak is csak igen rövid szakaszán halljuk. A kísérletet természete­sen úgy kell berendezni, hogy a cső árama spontán, leszorítás nékü­l zörejt sehol se adjon. A csőfal rezgését különben nemcsak halljuk, de tapinthatjuk is, és még a járatlan is sokkal élénkebbnek érzi ujja alatt a szorítás helye alatt lévő csodarab rezgését a szorítócsap felett lévő csőszakasz rezgésé­nél. Ha a csap csavarjának forgatásával a csőszűkületnek azon fokát 1. ábra: 695

Next