Orvosi Hetilap, 1909. október (53. évfolyam, 40-44. szám)
1909-10-03 / 40. szám
1909. 40. sz ORVOSI HETILAP Érthető tehát, hogy úgy a maximum, mint a minimum fokán igen gyenge hangot kapunk. A hang intenzitásának ezen sajátos változásán kívül az auscultatiós nyomásméréssel foglalkozók mindegyikének, mint említem, feltűnt, hogy a legtöbb esetben a hang a nyomásnak egy bizonyos (közép) fokán, néha átmenet nélkül, többnyire azonban fokozatosan zörejjé változik, amit lejebb ismét hangphasis követ. Az egyes phasisok elrendeződése, beosztása rendkívül változó. Sok esetben pedig a mérés egész vonalán végig tiszta hangot hallunk és ezen legfeljebb csupán annyi változást, hogy e hang a nyomás maximuma és minimuma között körülbelül középtájon (az úgynevezett középnyomásnak megfelelő határon) fokozatosan élénkül. Ezen hangphasisok jelentőségével eddig azon kevés számú, de érdemes kutató közül, akik az auscultatiós mérésmóddal végezték vizsgálataikat, közelebbről csak alig néhányan foglalkoztak. A legérdemesebb munkát e téren Fischer végezte. Az ő vizsgálataiból kitűnt, hogy bizonyos hangszakaszok viselkedéséből bizonyos esetekben a szívmunkára, a keringésnek mechanikai viszonyaira is következtetést vonhatunk. A leginkább a harmadik phasis viselkedését kisérte figyelemmel és szerinte e phasis hangjainak feltűnő ékeltségéből fokozott, erős szívmunkára lehet következtetni, míg ugyanezen phasis hangjainak gyengesége gyenge szívmunkára vall. Az auscultatiós mérésmód használata közben tehát nemcsak a vérnyomás (maxim, és minim, nyomás, pulsus-nyomás és középnyomás) viszonyairól nyerünk felvilágosítást, hanem sokszor a vérkeringés functioviszonyairól is. Magam is ezen nézetet vallom és meggyőződésemet szintén a phasisok megfigyeléséből merítettem, csakhogy én e tekintetben a legnagyobb jelentőséget nem a hangphasisoknak, hanem a zörejphasisnak "juttatom. A zörej előidézésében is többféle tényező játszik szerepet. Egyik oka a zörej keletkezésének, hogy az érlumenben a karöv nyomása folytán egy helyen nagyfokú szűkület támad; e szűkület meglehetős nagy akadály a véráram útjában, így a vérhullám ezen akadályon át igen erős súrlódással hatol keresztül. De nem annyira c súrlódás, mint inkább az hozza létre a zörejt, hogy az akadály alatt közvetlenül a vérfolyamban örvénylő mozgás támad, ami a szomszédos érfalat erős rezgésben tartja. Ahhoz, hogy hallható zörej keletkezzék, szükséges továbbá, amint azt újabban Schrumpf és Zabell is hangoztatja, hogy a kellő fokú érszűkületen keresztül a kellő mennyiségű vér kellő energiával, sebességgel nyomuljon keresztül. Az ily módon keletkező zörej tehát valóságos stenosis-zörej ; teljesen hasonló körülmények támasztják, mint amilyenek a szív valamely szájadékának szűkületében támadó zörejt felidézik. Mindnyájan tudjuk, hogy kifejezett zörej, például stenosis ostis venosi sinistri esetében, csak addig hallható, amíg a teljes decompensatio be nem áll, vagyis, amíg a megfelelő fokú szűkületen át a kellő mennyiségű vér a kellő sebességgel hatol keresztül, s amily mértékben fogy a compensatióra hivatott szívfél ereje, ugyanazon mértékben gyengül a stenosis-zörej is. Általánosan ismert és alkalmazott diagnostikai „fortély“, hogy ott, ahol az ilyen stenosis-zörejt gyengének halljuk, de feltehetjük, hogy a szív még bizonyos tartalékerő birtokában van, ha a beteggel testi munkát végeztetünk s ezzel a szívet is felserkentjük, azörej is felélénkül, mert az akadályon keresztül a vértömeget nagyobb erő, nagyobb sebességgel hajtja. Ezen esetben természetesen az akadály, a szűkület nem változott: a zörej élénkülését tisztán a szíverő fokozódása okozza. Hasonlók ezen viszonyok azokhoz, melyek a hegedű hangjának intenzitását adják. A kifeszített húr a szűkületnek, illetve a leszorított érfalnak, a vonó a véráramnak felel meg (Weber T.); mentői vaskosabb, szélesebb a vonó és mentői erélyesebb nyomással és mentől gyorsabban húzzuk a húron végig, annál erőteljesebb, intenzívebb lesz az így felidézett hang (illetve zörej) is. Hogy a hajtóerőnek a zörej keletkezésében nagy szerepe van, azt igen egyszerű kísérlettel igazolhatjuk. (1. ábra.) Körülbelül egy méter magasságra emelt, vízzel telt palaczknak 1 2 1 Fischer J.: Die auskultatorische Blutdruckmessung im Vergleich mit der oscillatorischen von Heinrich von Recklinghausen und ihr durch die Phasenbestimmung bedingter klinischer Wert. Zeitschrift für physikalische und diätetische Therapie, 1908. XII. kötet, 7. füzet. 2 Schrumpf és Zabel: Ueber die auskultatorische Blutdruckmessung. Münchener med. Wochenschrift, 1909. 14. szám, 704. oldal. kifolyó nyilását hosszú gummicsővel kötjük össze. A cső valamely szakaszán szabályozható, csavaros szorítócsapot alkalmazunk, és, miközben a víz áramát megnyitjuk, a cső felett, a szorítócsapnak perifériás szomszédságában stethoskoppal hallgatódzunk (anélkül, hogy a csövet a stethoskoppal benyomnánk). Ha most a csövet a szorítócsap helyén fokozatosan szűkítjük, akkor a szűkítésnek bizonyos fokán kifejezett zörejt hallunk. Ha pedig közben segédünkkel a palackot még magasabbra emeltetjük, anélkül, hogy a szűkület fokát változtatnánk, a zörej az emelés mértékével lépést tartva, mind intenzívebbé válik, ellenben fokról fokra gyengül a palack sülyesztésével. Hogy a véráram pulzálását némiképpen utánozzuk, a csövet a palaczkhoz közel segédünkkel szabályos időközökben, bizonyos rhythmust tartva, össze-összenyomatjuk (Moritz). A cső összenyomása a szívdiastole, elengedése a szívsystole phasisának felel meg. Mint említettem, a zörej a cső lumenének fokozatos szűkítésekor nem mindjárt a szorítás elején, hanem kissé utóbb, vagyis akkor jelentkezik, amikor már érdemleges stenosis állott be. Ha a szűkítést még tovább fokozzuk, a zörej egy ideig még fokozatosan élénkül, de azután a szűkítés tovább fokozása ellenére is újból gyengévé válik úgy, hogy a csőnek teljes elzáródásához közel zörejt már alig hallunk A zörejnek ezen sajátos viselkedésén a csőfal vastagsága, bizonyos határok között, csak alig változtat. A zörej keltésében tehát a szűkületnek bizonyos foka mellett a legfontosabb tényező a folyadékot hajtó erő mértéke. Mindenesetre a folyadék összetételének, sűrűségének (viscositásának) is befolyása van a zörej intenzitására. Például azon szorítás mellett, melylyel a vízáram a legerősebb zörejt adja, olajjal vagy glycerinnel zörejt nem kapunk ; ellenben víz és glycerin keveréke már ad zörejt, amely azonban a tiszta víz zörejénél jóval gyengébb. Ezen kísérletbererendezés mellett a zörej punctum maximuma a stenosissal tőszomszédos perifériás csőszakaszban van. Már jóval gyengébbnek halljuk azt a leszorítás helyével közvetlen szomszédságban levő centrumos csőrészlet felett. Az ily módon felidézhető legerősebb zörej a perifériás csodarabban a leszorítás helyétől távolodva fokozatosan gyengül, de azért még akár 45—50 cm. csőszakaszon is hallható, míg ugyanezen zörej a centrumos csőfélnek csak alig 10 cm.-nyi szakasza felett. Ha pedig a szorítócsapot úgy állítjuk, hogy a szűkület csak kisfokú, s így a zörej igen gyenge, akkor ezt jóformán csak a perifériás csőfélen és annak is csak igen rövid szakaszán halljuk. A kísérletet természetesen úgy kell berendezni, hogy a cső árama spontán, leszorítás nékül zörejt sehol se adjon. A csőfal rezgését különben nemcsak halljuk, de tapinthatjuk is, és még a járatlan is sokkal élénkebbnek érzi ujja alatt a szorítás helye alatt lévő csodarab rezgését a szorítócsap felett lévő csőszakasz rezgésénél. Ha a csap csavarjának forgatásával a csőszűkületnek azon fokát 1. ábra: 695