Orvosi Hetilap, 1910. július (54. évfolyam, 27-31. szám)

1910-07-03 / 27. szám

1910. 27. sz. ORVOSI HETILAP 1 Súlyosaknak azon eseteket jeleztem, melyek egy héten belül, túlnyomó többségben azonban 24 órán belül pusztultak el; középsúlyosak, melyek a második-harmadik héten pusztultak el és a pankreason súlyo­sabb változásokat mutattak; könnyűek, melyek jólétben ölettek le és a pankreason csak csekély változás volt; csak egy állatot számítottam ide, a­melynek nagyfokú pankreas-zsugorodása volt, de ez teljes jólétben 115 napig élt a műtét után. 2­2 mm. V2°/o szódaoldatban, 8 mm. vízben oldva. 3 1—1 eset peritonitisben pusztult el relaparotomia után. A­mint ezen tábla mutatja, az összefüggés a trypsinoldat kór­okozó és fehérjeemésztő hatása közt kétségtelen, és csak igen erősen fehérjeemésztő trypsinoldat vezet állandóan pozitív ered­ményre. Illetve itt is van kivétel. Két esetünk, a­mint a táblán látható, eltért ezen szabálytól. Mindkettőben közvetlen az injectio után vérzések keletkeztek a pankreasban, a hasat­­azzal a meg­győződéssel zártuk, hogy az állat másnapra elpusztul és mégis az egyik esetben interstitiális pankreatitis keletkezett, mely 15 nap múlva pusztította el az állatot, a másik esetben a relaparotomia által konstatált számos zsírnekrosis visszament éppen úgy, mint a pankreasbeli vérzés és duzzanat, és mint a 24 nappal utóbb történt sectio beigazolta, teljes restitutio ad integrum állott elő. Ha a trypsinoldatot melegítés által fehérjeemésztőképességétől megfosztjuk, az állat életben marad és pankreaselváltozások nem keletkeznek. Négy esetben fecskendeztünk be kutyák ductus Wirsungianusába 8—10 cm 3 60—70°-ra felmelegített trypsin­oldatot, az állatok életben maradtak és midőn az állatok 9—39 nap múlva sectióra kerültek, a pankreas normális volt, illetve minimális atrophiát, peripankreatitises összenövéseket mutatott. A kontroll­állatok, melyeknek ugyanazon trypsinoldatot felmelegítetlenül fecsken­deztük be, 12—24 óra alatt elpusztultak, typusos pankreasvérzés és zsírszövetnekrosis képét nyújtva. Tehát nyilvánvaló, hogy a trypsinoldat fehérjeemésztő hatásával együtt kórokozó hatása a pankreasra is elvész. Egy további kísérleti sorozatban Pawlow-féle pankreasfistulából pankreasnedvet fecskendeztünk be a kísérleti állat pankreasába. És pedig 7 kutyának olyan nedvet, melyet tölcséren fogtunk fel, a mely tehát a papillát környező s a bőrbe kivarrt kis bélnyálkahártyadarab­bal való érintkezése folytán fehérjeemésztő hatású volt, 2 kutyába pedig olyan nedvet, melyet Delezenne szerint a kivezetőcsőbe veze­tett katheteren fogtunk fel, a­mely tehát nem volt fehérjeemésztő hatású. A 7 kutyából, melybe az activált tölcsérnedvet fecskendez­tük, 6 elpusztult 2X24 órán belül (4 az első, 2 a második napon), kiterjedt pankreasnekrosis folytán vérzésekkel és zsírnekrosisokkal, egy 11 nap múlva az interstitiális formába átmenő pankreasnekrosis­­sal és zsírszövetnekrosisok nyomaival. A 2 kutya, melynek az in­­activ katheternedvet fecskendeztük be, életben maradt s a 19 illetve 24 nap múlva történt sectio alkalmával a pankreas teljesen normális volt. Mivel pedig a mesterséges trypsinpraeparatumokban és a pankreas fistula nedvében tudtunkkal legalább nincsen semmi más közös, mint a fehérjeemésztő fermentum , a trypsin, és ezen fehérje­emésztő fermentum hiányában mindkét anyag elvesztette kór­okozó képességét, joggal vehetjük fel és minden emberi lehetőség szerint bebizonyítottnak tekinthetjük, hogy a kórokozó ágens ezen esetekben maga a fehérjeemésztő fermentum , a trypsin. A trypsinnek hatása kétségtelenül a pankreasra való lokális hatás, ezt bizonyítják már a közvetlen a trypsin-injectio után a pankreasban jelentkező tünetek (duzzadás, cyanosis, vérzések), melyek teljesen azonosak azon jelenségekkel, melyeket Achalme subcutan, Török és Hári intracutan és Hildebrand intraperitoneális trypsinbefecskendések után észleltek, s melyek lényegét oedema, vérzés és szövetelhalás teszi. Magam is többszörösen ellenőriztem másféle szöveteken is a trypsinnek ezt a lokális hatását és itt is azt tapasztaltam, hogy ez a lokális hatás a fehérjeemésztőképesség­gel jár együtt s vele együtt melegítéskor elvész. Ha a tengeri­­malacz hasába 5—­10 cm 3 2%-os trypsinoldatot fecskendünk, az egy óra alatt elpusztul (4 kísérlet), a peritoneum, mesenterium, belek, diaphragma megszámlálhatatlan vérzéssel vannak tele ; ha a trypsin­oldatot előbb felmelegítettük 78—80°-ra, és úgy fecskendeztük a tengerimalacz hasába (7 kísérlet), vérzés egyetlen egy esetben sem jelentkezett, a hashártya sima, fénylő volt (kivéve egy esetben, hol genyes peritonitis keletkezett), az állatok közül kettő 4 illetőleg 6 napig életben maradt, a többi öt is 18—36 órát élt. A trypsin­oldat lokális kórokozó hatása tehát a melegítés folytán a fehérje­emésztő hatással együtt tönkrement. Összefoglalva ezen vizsgálatok eredményeit, azt mondhatjuk, hogy a pankreas fehérjeemésztő fermentje csakugyan képes arra, hogy a pankreasban elhalást és vérzést idézzen elő, hogy kellő concentratiójú és erős fehérjeemésztő hatással bíró mesterséges trypsinoldatok, valamint activált pankreasnedv a pankreasba jutva, ezt a betegséget valóban az esetek túlnyomó többségében elő is idé­zik gyors halálos kimenetellel és hogy a kórokozó ágens maga a pankreas fehérjeemésztő fermentuma: a trypsin, a­mely a pankreas­ban, úgy mint más szövetekben, lokális szövetroncsoló hatásánál fogva szövetpusztulást és vérzéseket idéz elő. * * * (Folytatása következik.) Praeparatum °/o Emésztő­képesség Kísér­letek száma Megbetegedés1 súlyos közép­súlyos könnyű Ismeretlen 6-6 Nincs megállapítva 1 1 — — I. Friss Merck - féle trypsin 3—6-63 3 — — 2 1 — 1 — V­—1-1|2 2 — — Régi Merck-féle trypsin 1 ji Minimális 2 — — 2 - 0—2 mm. Mett-csö2 — — 2 Pankreatin 4 2—8 mm. Mett-cső2 2 — — 2 II. Friss Merck­­féle trypsin 3* 7 mm. Mett-csö3 — 1 23­­­9—egész Mett­­csö5 1­43— 2 egész Mett-csö 12 11— 1 489 Közlés a kassai magyar kir. állami bábaképző-intézetből. (Igazgató-tanár: Widder dr.) A h­ebosteotomiáról 5 eset kapcsán.­ Irta: Holländer Jenő dr., I. tanársegéd. A hebo...eotomia a szűk medenczés szülések therápiájában a legészszerű­bb. Egyéb, a medenc­e tágítását czélzó műtétek kivételével ugyanis a többi műtét más-más úton kerüli meg a szűk medenc­ét, de nem igyekszik megszüntetni a szűkületet még ideiglenesen sem. Az utóbbi évek irodalma alapján azonban arra a következtetésre kell jutnunk, hogy terrénumából sokat veszített. Egyrészt, mert a symphyseotomia ugyanazt a czélt szolgálja, jóval régibb műtét és ennek is vannak hívei (Pinard, Zweifel stb.), más­részt újabban az extraperitoneális császármetszés lépett vele con­­currentiába. Nem akarom a hebosteotomia nagy irodalmát ismertetni, csak néhány megjegyzést óhajtok tenni a hebosteotomia indicatiójára. Tudvalevőleg a hebosteotomia a szűk medenczés szülések exspec­­tatív therapiáját teszi lehetővé. Azaz hebosteotomiát csak akkor végzünk, midőn mérsékelt medenczeszűkület mellett a szülés észle­lése közben arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a spontán szülés nem lehetséges, illetőleg a magzat feje és a medenc­e közti téraránytalanság folytán a szülés nem halad előre, vagy az anyát, vagy a magzatot veszély fenyegeti, vagy a veszély már jelen van; tehát az anya vagy a magzat részéről valamelyes indicatio merült fel, a­mi a szülés gyors befejezését követeli. Ezenkívül relatív téraránytalanság esetén (normális medenc­e, de igen nagy koponya), ha a koponya igen nagy voltát nem hydrocephalus okozza. Hogy milyen fokú medenczeszűkület mellett végezhető e műtét, erre nézve a vélemények már csaknem egyeznek. A 6’5 illetőleg 1 Megjelent a L’Obstétrique 1910. 4. számában is.

Next