Orvosi Hetilap, 1910. november (54. évfolyam, 45-48. szám)
1910-11-06 / 45. szám
Hip■.ifC 'W.sy,V.'r ORVOSI HETILAP 1910. 45. sz. i 806 gyök tartalma sokféle lehet. Némelyikben finomabban-durvábban szemcsés megalvadt váladékot lehet látni, a mely részint még elég ép, többnyire azonban széteső hámsejteket is tartalmaz, másokban kevés kivándorolt fehérvérsejt, vagy hyalinos anyag, vagy pedig corpus amylaceum található, változó nagyságban, néha többes számmal, a jellegzetes körkörös rétegzettséggel. Egyes mirigyekben az invaginatióra emlékeztető mirigyrészletek vannak, amelyek nyilván a mirigy üregébe benyúló szemölcsök harántmetszeteinek felelnek meg. A prostata peripheriás részén és a csomókban felszaporodott mirigyekben a góczok között is gyakran lehet látni laposra nyomott mirigyeket és kivezető csöveket, amelyek annyira sorvadtak lehetnek, hogy szinte csak keskeny sejtkötegek gyanánt ismerhetők fel. Ami a kötőszövetet és izomzatot illeti, azt tapasztaltuk, hogy néha az egyes mirigyecskék között levő, de a tubuluscsoportokat elválasztó septumok mindig nemcsak rostos kötőszövetet tartalmaznak, hanem sima izomsejteket is, néhol elég kifejezett nyalábokban. A szemölcsök vázában, valamint a sűrűn egymás mellett fekvő acinusok közötti finomabb septumokban csak kötőszöveti sejtek vannak, izomelemek nem ismerhetők fel, amint ez az Apáthy és van Giesen szerint festett metszetekből kiderül. Végül még csak arról kell megemlékeznünk, hogy némely esetben helyenként mérsékelt fokú, egyszer inkább diffus, máskor góczszerű gömbsejtes beszűrődést is lehet találni vagy a mirigyek szomszédságában, vagy a fibro-musculáris rétegben, azonban sohasem állandó lelet gyanánt. A most leírt típusban kétségtelenül a mirigyes elem van túlsúlyban a rostos kötőszövet fölött. A sima izomsejtkötegek pedig, ha egyes esetekben az éphez viszonyítva és a megnagyobbodott prostata tömegéhez mérten relative meg is vannak kevesbedve, de teljesen nem hiányoznak egyetlen prostatában sem. Sohasem találni azt, hogy a mirigycsoportokat elválasztó septum pusztán rostos kötőszövetből álló stromát alkosson, tehát még az aránylag körülírtabb csomókban is megtaláljuk mindazon alkotó részeket, amelyek a normális prostata szöveti szerkezetéhez hozzátartoznak. Egy másik csoportban — igen kevés számú esetben — a mikroskopi vizsgálatkor már első pillanatra feltűnik, hogy a prostata bármely helyéről kivágott darabkában a mirigyek feltűnően kevesebb számmal vannak, mint az előbbi alakban. Túlnyomó a kötőszövet- és izomelem, egyesekben körülbelül egyenlő arányban, sokszor a kötőszövet jut túlsúlyra. A mirigyek igen gyéren, szétszórtan vannak, kicsinyek, sorvadtak vagy annyira töpörödöttek, hogy úgyszólván csak hámsejtkötegek gyanánt mutatkoznak. A hámsejtek össze vannak nyomva, laposak, aprók, sötéten festődő sejtmagvakkal. Érdekes az, hogy ilyen sorvadt, zsugorodott acinusokban is vannak corpus amylaceumok néha többes számmal, sőt találni ilyeneket szinte csak kötőszövetbe beágyazva, úgy, hogy a hámsejtek teljesen hiányzanak vagy csak imitt-amott találhatók a corpus amylaceum szomszédságában," erősen sorvadt állapotban. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a körülmény, hogy némely esetben az ilyen prostatának is vannak egyes részletei, amelyekben aránylag jól megtartott mirigyeket, vagy még mirigycsoportokat is lehet találni. Egyik esetben feltűnően erős a lábos beszűrődés, úgyannyira, hogy igen széles sejtdús zónát alkot, a mirigyek körül, más esetben mérsékeltebb és diffuse található a kötőszövetben lymphocytás infiltratio alakjában. Az előbbi csoporthoz viszonyítva elég szembetűnő az eltérés a mikroskopi leletek között. , ■A két csoport között azonban nemcsak a szövettani kép tekintetében van különbség, hanem abban is, hogy míg az elsőben — amint már fentebb is említettük minden esetben a rendesnél nagyobb volt a prostata, addig a másodikban a mirigy megnagyobbodásáról szó sem lehet. A prostata kiirtása ezekben intoto , nem is sikerül, • rendszerint nehezen megy a kihámozás, s akkor is csak darabokban lehet eltávolítani; a hólyagfallal, izomzattal többé-kevésbé rostosan összekapaszkodott, úgy, hogy még a hólyag izomzatából is vele szakadnak egyes részletek, amint ez a metszetekből kiderül. De azért vizelési zavarok ezekben is mutatkoznak, a kiürítésben nehézségek — egész a teljes vizeletrekedésig fokozódva — ilyen esetekben is , vannak úgyannyira, hogy a betegek rendesen , állandó kathéterviseléssel jelentkeznek a klinikán. Természetes dolog, hogy , ezen esetekben a passagezavarok oka nem kereshető a mirigy megnagyobbodásában, hanem az egyébképpen kórosan megváltozott prostata által teremtett kedvezőtlen bonczolástani viszonyokkal volna inkább magyarázható. (Például közülük két esetben a kortörténet borsónyi középlebeny jelenlétéről tesz említést.) Ilyen prostatát a 38 eset közül csak 4-ben találtunk, ezeket tehát a fent elmondottak alapján a prostata .hypertrophia szempontjából teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk. A prostatamegnagyobbodás fentebb ismertetett mikroskopi képének az egyes vizsgálók által adott leírása úgyszólván minden részletében megegyezik. A nézetek eltérése csak akkor vetődik fel, amidőn a kórszövettani lelet magyarázatára kerül a sor. E tekintetben a változatosság elég nagy. A véleménykülönbség a következő kérdések körül forog: Felvehető-e egyáltalán a mirigyszaporodás, vagy a megnagyobbodás csupán az eredeti mirigyek tágulása miatt keletkezik ? A kötőszövet burjánzása vezeti-e be a folyamatot, vagy pedig a mirigyek proliferatiója az elsődleges ? Továbbá, hogy lobos eredetű-e a megbetegedés, vagy a valódi daganatokhoz tartozik ? Anélkül, hogy az egyes dolgozatokat ismertetni akarnák, röviden reámutatunk arra, hogy a lobos eredet mellett Ciechanowsky foglal legelsőként állást, aki a megnagyobbodást az eredeti mirigyek kitágulásának tartja, amely másodlagosan keletkezik amiatt, mert a prostatában lezajló gyuladás, illetőleg lobos kötőszövetszaporodás szűkíti, elzárja a kivezető csöveket. Mindenben csatlakozik ehhez Rothschild is, aki szerint a gyuladás mellett a a mirigytágidatok oka a felszaporodott catarrhális váladéknak a pangása és pedig főleg a főkivezető csövek összenyomása, stricturája vagy obliteratiója miatt a peri- és paraglanduláris lobos góczok által. A megbetegedés tehát Rothschild következtetése szerint a prostata idült, lobos „Retentions hypertrophie“-ja és minél több a rendesen jelenlevő mirigyek száma, annál nagyobb a dilatatio hatása a prostata nagyságára és alakjára. A mirigy és stroma neoplasmás szaporodása nem vehető fel. A legutóbbi évek közléseiben már nem akad ennek a theoriának szószólója, mert a szerzők a megnagyobbodott prostatában vagy egyáltalában nem találták meg a gyuladás jeleit, vagy legfeljebb olyan mérsékelt fokban — itt-ott némi lymphocytás beeszűrődés alakjában —, hogy szerintük ez a megbetegedést nem válthatja ki s legfeljebb másodlagos lehet. Éppen úgy nem veszik fel a kötőszövet elsődleges burjánzását sem, amelyre Wichmann,a Ráskai' gondolt, mert hiányzik a kötőszövetnek is az az erős hyperplasiája - - akár lobos alapon, akár más okból fejlődik —, amely a szerv ezen elváltozásához vezessen. Legújabban már a Virchow által is hangoztatott azon nézet alakult ki, hogy a prostatatúltengés az új képletekkel analóg megbetegedés. Runge: határozottan a daganatok közé sorolja s szerinte 3 typus van: adenoma papillare intracanaliculare, fibroadenoma intracanaliculare és adenoma tubulare. Lényegében ugyanilyen értelemben nyilatkozik Gahno is, aki rövid szövettani méltatás mellett utal arra, hogy az általa kiirtott 40 prostatában kivétel nélkül azonos képet talált, amely a prostata nagyságára és consistentiájára vonatkozó különbség nélkül a papilláris adenomák szerkezetét mutatja. Tehát a prostata-hypertrophia epithelialis újképlet, amely valódi adenomának tekintendő. Tsunodaz szintén kizártnak tartja a lobos eredetet s a megnagyobbodást daganat-természetűnek mondja. A struma egyik fajának tartván, megkülönböztet struma glandularis, struma fibroglandularis, struma fibromyoglandularis alakot. Az első stadium mindig az adenomaképződés, amit gyakran kísér másodlagos rostos, izmos és cystás elfajulás. A gyuladásnak oki jelentőséget nem tulajdonít, ez vagy utólagos infectio, vagy véletlen combinatio. Ha annyit meg is engedünk, hogy sok esetben — és itt a nodosus alakokra gondolunk, amelyek a prostata asymmetriás megnagyobbodását is okozhatják — makroskopice a daganatokra emlékeztet az elváltozás, a szövettani képben mégsem találjuk 1 Ciechanowsky: Mitteil, aus d. Grenzg. d. Med. u. Chir., VII. 2 Rothschild: Folia urologica, IV. kötet. :! Wichmann: Virchow’s Archiv, 178. kötet. 1 Ráskai: Magyar Orvosi Archiv., VIII. kötet. * Runge: Mitteil, aus d. Grenzgeb. d. Med. u. Chir., XX. kötet. 6 Cahn: Deutsche med. Wochenschrift, 1909. 7 Tsunoda: Zeitschrift für Krebsforsch., 1910.