Orvosi Hetilap, 1910. november (54. évfolyam, 45-48. szám)

1910-11-06 / 45. szám

Hip■.ifC 'W.sy,V.'r ORVOSI HETILAP 1910. 45. sz. i 806 gyök tartalma sokféle lehet. Némelyikben finomabban-durvábban szemcsés megalvadt váladékot lehet látni, a mely részint még elég ép, többnyire azonban széteső hámsejteket is tartalmaz, másokban kevés kivándorolt fehérvérsejt, vagy hyalinos anyag, vagy pedig corpus amylaceum található, változó nagyságban, néha többes szám­mal, a jellegzetes körkörös rétegzettséggel. Egyes mirigyekben az invaginatióra emlékeztető mirigyrészletek vannak, a­melyek nyilván a mirigy üregébe benyúló szemölcsök harántmetszeteinek felelnek meg. A prostata peripheriás részén és a csomókban felszaporodott mirigyekben a góczok között is gyakran lehet látni laposra nyomott mirigyeket és kivezető csöveket, a­melyek annyira sorvadtak lehet­nek, hogy szinte csak keskeny sejtkötegek gyanánt ismerhetők fel. A­mi a kötőszövetet és izomzatot illeti, azt tapasztaltuk, hogy néha az egyes mirigyecskék között levő, de a tubuluscsoportokat elválasztó septumok mindig nemcsak rostos kötőszövetet tartalmaz­nak, hanem sima izomsejteket is, néhol elég kifejezett nyalábok­ban. A szemölcsök vázában, valamint a sűrűn egymás mellett fekvő acinusok közötti finomabb septumokban csak kötőszöveti sejtek vannak, izomelemek nem ismerhetők fel, a­mint ez az Apáthy és van Giesen szerint festett metszetekből kiderül. Végül még csak arról kell megemlékeznünk, hogy némely esetben helyen­ként mérsékelt fokú, egyszer inkább diffus, máskor góczszerű gömbsejtes beszűrődést is lehet találni vagy a mirigyek szom­szédságában, vagy a fibro-musculáris rétegben, azonban sohasem állandó lelet gyanánt. A most leírt típusban kétségtelenül a mirigyes elem­ van túlsúlyban a rostos kötőszövet fölött. A sima izomsejtkötegek pedig, ha egyes esetekben az éphez viszonyítva és a megnagyob­bodott prostata tömegéhez mérten relative meg is vannak keves­­bedve, de teljesen nem hiányoznak egyetlen prostatában sem. Soha­sem találni azt, hogy a mirigycsoportokat elválasztó septum pusz­tán rostos kötőszövetből álló stromát alkosson, tehát még az aránylag körülírtabb csomókban is megtaláljuk mindazon alkotó részeket, a­melyek a normális prostata szöveti szerkezetéhez hozzá­tartoznak. Egy másik csoportban — igen kevés számú esetben — a mikroskopi vizsgálatkor már első pillanatra feltűnik, hogy a prostata bármely helyéről kivágott darabkában a mirigyek feltűnően keve­sebb számmal vannak, mint az előbbi alakban. Túlnyomó a kötő­szövet- és izomelem, egyesekben körülbelül egyenlő arányban, sokszor a kötőszövet jut túlsúlyra. A mirigyek igen gyéren, szét­szórtan vannak, kicsinyek, sorvadtak vagy annyira töpörödöttek, hogy úgyszólván csak hámsejtkötegek gyanánt mutatkoznak. A hámsejtek össze vannak nyomva, laposak, aprók, sötéten festődő sejtmagvakkal. Érdekes az, hogy ilyen sorvadt, zsugorodott acinu­­sokban is vannak corpus amylaceumok néha többes számmal, sőt találni ilyeneket szinte csak kötőszövetbe beágyazva, úgy, hogy a hámsejtek teljesen hiányzanak vagy csak imitt-amott találhatók a corpus amylaceum szomszédságában," erősen sorvadt állapotban. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az­ a körülmény, hogy némely esetben az ilyen prostatának is vannak egyes részletei, a­melyekben aránylag jól megtartott mirigyeket, vagy még mirigy­csoportokat is lehet találni. Egyik esetben feltűnően erős a lábos beszűrődés, úgyannyira, hogy igen széles sejtdús zónát alkot, a mirigyek körül, más esetben mérsékeltebb és diffuse található a kötőszövetben lymphocytás infiltratio alakjában. Az előbbi csoport­hoz viszonyítva elég szembetűnő az eltérés a mikroskopi lele­tek között. ,­­ ■A két csoport között azonban nemcsak a szövettani kép tekintetében van különbség, hanem abban is, hogy míg az elsőben — a­mint már fentebb is említettük minden esetben a rendes­nél nagyobb volt a prostata, addig a másodikban a mirigy meg­nagyobbodásáról szó sem lehet. A prostata kiirtása ezekben in­toto , nem is sikerül, • rendszerint nehezen megy a kihámozás, s akkor is csak darabokban lehet eltávolítani; a hólyagfallal, izom­­zattal többé-kevésbé rostosan összekapaszkodott, úgy, hogy még a hólyag izomzatából is vele szakadnak egyes részletek, a­mint ez a metszetekből kiderül. De azért vizelési zavarok ezekben is mutatkoznak, a kiürítésben nehézségek —­ egész a teljes vizelet­­rekedésig fokozódva — ilyen esetekben is , vannak úgyannyira, hogy a betegek rendesen , állandó kathéterviseléssel jelentkeznek a klinikán. Természetes dolog, hogy , ezen­­ esetekben a passage­zavarok oka nem kereshető a mirigy megnagyobbodásában, hanem az egyébképpen kórosan megváltozott prostata által teremtett kedvezőtlen bonczolástani viszonyokkal volna inkább magyarázható. (Például közülük két esetben a kortörténet borsónyi közép­lebeny jelenlétéről tesz említést.) Ilyen prostatát a 38 eset közül csak 4-ben találtunk, ezeket tehát a fent elmondottak alapján a prostata .hypertrophia­ szempontjából teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk. A prostatamegnagyobbodás fentebb ismertetett mikroskopi képé­nek az egyes vizsgálók által adott leírása úgyszólván minden rész­letében megegyezik. A nézetek eltérése csak akkor vetődik fel, a­midőn a kórszövettani lelet magyarázatára kerül a sor. E tekintet­ben a változatosság elég nagy. A véleménykülönbség a következő kérdések körül forog: Felvehető-e egyáltalán a mirigyszaporodás, vagy a megnagyobbodás csupán az eredeti mirigyek tágulása miatt keletkezik ? A kötőszövet burjánzása vezeti-e be a folyamatot, vagy pedig a mirigyek proliferatiója az elsődleges ? Továbbá, hogy lobos eredetű-e a megbetegedés, vagy a valódi daganatokhoz tartozik ? A­nélkül, hogy az egyes dolgozatokat ismertetni akarnák, röviden reámutatunk arra, hogy a lobos eredet mellett Ciecha­­nowsky­ foglal legelsőként állást, a­ki a megnagyobbodást az eredeti mirigyek kitágulásának tartja, a­mely másodlagosan keletkezik a­miatt, mert a prostatában lezajló gyuladás, illetőleg lobos kötő­­szövetszaporodás szűkíti, elzárja a kivezető csöveket. Mindenben csatlakozik ehhez Rothschild­ is, a­ki szerint a gyuladás mellett a a mirigytágidatok oka a felszaporodott catarrhális váladéknak a pangása és pedig főleg a főkivezető csövek összenyomása, strictu­­rája vagy obliteratiója miatt a peri- és paraglanduláris lobos góczok által. A megbetegedés tehát Rothschild következtetése szerint a prostata idült, lobos „Retentions hypertrophie“-ja és minél több a rendesen jelenlevő mirigyek száma, annál nagyobb a dilatatio hatása a prostata nagyságára és alakjára. A mirigy és stroma neoplasmás szaporodása nem vehető fel. A legutóbbi évek közléseiben már nem akad ennek a theoriá­­nak szószólója, mert a szerzők a megnagyobbodott prostatában vagy egyáltalában nem találták meg a gyuladás jeleit, vagy leg­feljebb olyan mérsékelt fokban — itt-ott némi lymphocytás bee­­szűrődés alakjában —, hogy szerintük ez a megbetegedést nem válthatja ki s legfeljebb másodlagos lehet. Éppen úgy nem veszik fel a kötőszövet elsődleges burjánzását sem, a­melyre Wichmann,a Ráskai'­ gondolt, mert hiányzik a kötőszövetnek is az az erős hyperplasiája - - akár lobos alapon, akár más okból fejlődik —, a­mely a szerv ezen elváltozásához vezessen. Legújabban már a Virchow által is hangoztatott azon nézet alakult ki, hogy a prostatatúltengés az új képletekkel analóg megbetegedés. Runge:­ határozottan a daganatok közé sorolja s szerinte 3 typus van: adenoma papillare intracanaliculare, fibroadenoma intracanaliculare és adenoma tubulare. Lényegében ugyanilyen értelemben nyilatkozik Gahno is, a­ki rövid szövettani méltatás mellett utal arra, hogy az általa kiirtott 40 prostatában kivétel nélkül azonos képet talált, a­mely a prostata nagyságára és consistentiájára vonatkozó különb­ség nélkül a papilláris adenomák szerkezetét mutatja. Tehát a prostata-hypertrophia epithelialis újképlet, a­mely valódi adenomának tekintendő. Tsunodaz szintén kizártnak tartja a lobos eredetet s a megnagyobbodást daganat-természetűnek mondja. A struma egyik fajának tartván, megkülönböztet struma glandularis, struma fibro­­glandularis, struma fibromyoglandularis alakot. Az első stadium min­dig az adenomaképződés, a­mit gyakran kísér másodlagos rostos, izmos és cystás elfajulás. A gyuladásnak oki jelentőséget nem tulajdonít, ez vagy utólagos infectio, vagy véletlen combinatio. Ha annyit meg is engedünk, hogy sok esetben — és itt a nodosus alakokra gondolunk, a­melyek a prostata asymmetriás megnagyobbodását is okozhatják — makroskopice a daganatokra emlékeztet az elváltozás, a szövettani képben mégsem találjuk 1 Ciechanowsky: Mitteil, aus d. Grenzg. d. Med. u. Chir., VII. 2 Rothschild: Folia urologica, IV. kötet. :! Wichmann: Virchow’s Archiv, 178. kötet. 1 Ráskai: Magyar Orvosi Archiv., VIII. kötet. * Runge: Mitteil, aus d. Grenzgeb. d. Med. u. Chir., XX. kötet. 6 Cahn: Deutsche med. Wochenschrift, 1909. 7 Tsunoda: Zeitschrift für Krebsforsch., 1910.

Next