Orvosi Hetilap, 1911. december (55. évfolyam, 49-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
1911. 49. sz. ORVOSI HETILAP passiv hyperaemiára vezetendő vissza s ezen haemorrhagiákhoz csatlakozva szerepelnek a cystaképződésnél azon chronikus szövetközötti gyuladások, melyek az ilyen apoplexiás vérzéseket követni szokták. Ezen apoplexiás eredetet tagadja Tilger, a ki az ily esetek keletkezésében főszerepet juttat az interstitialis gyuladás okozta mirigycsövecske-elzáródásnak, mely az acinusokban retentiót okoz és apró cysták képződésére vezet; e kis cysták a bennök felhalmozódott pankreasnedv emésztő hatása alatt nagyobb tömlőkké folynak össze. A vérzés szerinte csak másodlagos, a már meglévő tömlő üregébe történik, mint azt tömlős daganatokon máskor is igen gyakran észlelhetjük. Az ezen csoportba osztható nyolcz esetünk közül egyben a cysta-fejlődést megelőző chronikus pankreatitis okaként kifejezett alkoholismus vehető fel s a daganat a kezdeti tünetektől számított 3 és fél év alatt csak lassan fejlődött. Jellemző, hogy ezen nagyon enyhe tünetekkel kezdődő esetekben a daganat képződése rendesen hosszú időt vesz igénybe, míg a hevesebb rohamokkal arányban a cysták fejlődése gyorsabb lefolyást mutat. A tünetek eme hevessége azonban úgy is magyarázható, hogy talán éppen a cysta gyors fejlődése és növekedése folytán a daganat nyomása és rongálása a közvetlen közelben fekvő plexus coeliacusra és annak ágaira erősebben érvényesülhet. A betegünkön a betegség többékevésbé hevesen jelentkezett s ez esetekben csakugyan a kezdeti tünetek s a cysta észlelhető objectiv tünetei között alig 2—6 hét teltett el, csak az egyik beteg vette észre daganatát hat hónappal az első rosszullét után. Külön kiemelendőnek tartom ezen csoportból egyik betegünk kortörténetét, mert itt a pankreascysta acut haemorrhagiás pankreatitis után fejlődött ki. 55 éves nőbeteg belső bélelzáródás tüneteivel került a klinikára, mely miatt laparotomiát kellett végezni. A műtétkor acut haemorrhagiás pankreatitist találtunk kiterjedt zsírnekrosissal a hasfali zsiradékban és csepleszben. A hasüreget kitörülve a sebet bevarrtuk s a beteg körülbelül 4 héttel a műtét után gyógyultan hazament. Gyomorpanaszai azonban állandóan voltak s csakhamar észrevette, hogy hasa nő. Mikor körülbelül 5 hónap múlva újból jelentkezett a klinikán, emberfejnél nagyobb pankreatcystát találtunk. A betegség ilyetén fejlődésére Körte is utal s felsorolt esetei közül az általunk észlelt teljesen megegyezik Mc. Phedran esetével, hol acut pankreatitis miatt végzett laparotomia után 3 hónappal tömlős daganat volt a pankreas helyén, melyet két hónappal később meg is operált. Ily hasonló és zsírszövetelhaláshoz csatlakozó eseteket írt le még Israel, Durante, Middleton, Reeve, Ashhurst, Finotti, Indeman és Körte. Végre egyik betegünk daganatának keletkezését szülés után észlelte. Már terhességének utolsó hónapjában többször ismétlődő gyomorgörcsei voltak. Három hónappal később a gyomorgödörben daganata nőtt, mely később ismét megkisebbedett. A szülést, illetve a terhességet a pankreascysták aetiológiájában, ha nem is gyakran, de már mások is észlelték, így Hahn egy esetében (Seefisch) 5 nappal a szülés után jelentkeztek heves görcsök és hányás, melyek ismét elmúltak, de időnként megismétlődtek s végre 1 és 3/4 évvel a kezdeti tünetek után pankreascysta kifejezett tünetei jelentek meg. Hasonló még Hayes-Agnew, Ludolph, Gussenbauer, Martin, Salzer és Henricius egy-egy esete, melyek közül kettőben 3-6 hét múlva, 5-ben rögtön a szülés után volt észlelhető a daganat. Minthogy azonban ilyenkor a daganatfejlődést ugyanoly tünetek előzik meg, mint amelyeket a gyuladáshoz csatlakozó pankreascysták fejlődésekor találunk, nincs kizárva, hogy a terhesség, illetve szülés a chronikus interstitialis pankreatitis fejlődésében szerepet játszik, s ennek következménye a cysta fejlődése. A harmadik csoportba azon eseteink tartoznak, ahol a betegség előzményei között sem trauma, sem gyuladás nem szerepel s ahol a cysták észrevétlenül, minden hevesebb tünet nélkül jöttek létre, úgy hogy a betegek csak véletlenül vették észre már meglévő nagy daganatjukat. Ily betegünk három volt. Valamennyiben több hónapja hevesebb tünetek nélkül észrevétlenül fejlődött a daganat az epigastriumban. Ezek egyike a műtét alkalmával valódi multilocularis pankreascystának bizonyult, mely a mirigy farokrészéből indult ki és egészben kiirtható volt. A második betegben kettős tömlő volt jelen. A harmadik esetben egy nagy tömlős daganatot találtunk. A betegség symptomatologiája, mint a pankreasbetegségeké egyáltalában, nem nagyon jellemző s éppen ebben keresendő talán az oka, hogy a betegséget még ma is elég gyakran félreismerik s más betegségekkel összetévesztik. Ha az alább részletezendő tüneteket egyenként elemezzük, eltekintve az esetleg jelenlévő pankreas-secretiós kiesési tünetektől, alig találkozunk egygyel, mely más hasüregbeli szerv megbetegedését ne kisérhetné s magára a pankreas megbetegedésére egyedül bizonyító volna. Mint minden hasbetegség diagnosisánál, különösen a pankreas betegségeinél fontos, hogy a fennálló tüneteket kritikusan csoportosítsuk s ez alapon tegyük meg a kórjelzést, sőt nem egyszer csak más hasüregbeli betegségek kizárásával történhetik a helyes diagnosis. A pankreasbetegségek tüneteit három főcsoportba oszthatjuk. I. A subjectiv tünetek csoportja, amelyek fájásokban, étvágytalanságban, nyomásérzésben a gyomortájékon, felböfögésben és hányásingerben nyilvánulnak. II. Az objectiv tünetek csoportja, melybe a szerv tapintható és nem egyszer látható helybeli elváltozásai mellett még az öszszervezetre vonatkozó egyes kisérő symptomák, mint erős lesoványodás, icterus stb. sorozandók. III. Ez utóbbi csoporttól külön kell választanunk az objectív tünetek egy speciális csoportját, melyet a mirigyes szervnek a megbetegedés okozta functióbeli zavarainak az összesége alkot s amely tünetek egyrészt a mirigysejtek pusztulása vagy a secretumok kiürülésének akadálya folytán a külső elváltozás megváltozásában, másrészt a mirigy tönkremenése folytán a belső secretio zavaraiban nyilvánulnak. Ha már most ezen általánosan a pankreas-betegségekre vonatkozó tüneteket speciálisan a pankreastömlők szempontjából észlelt eseteinkre vonatkoztatjuk, akkor azt látjuk, hogy a fájások jelentkezése oly tünet, mely az esetek legtöbbjében fellelhető. Betegeinken három kivételével, tehát összesen 9 betegen megvolt, és pedig annyira, hogy anamnesiseik felvételekor mindegyik kiemelte és hangsúlyozta. E fájások oka vagy csak a mirigynek a cystaképződésre vezető gyuladásos állapotában keresendő, vagy máskor a daganat okozta rongálás és a környező szervekre, különösen a szomszédos idegekre gyakorolt nyomás folytán jelentkezik. A plexus coeliacus közvetlen szomszédsága az idegrongálásból eredő fájdalmakat eléggé magyarázza, különösen oly esetekben, mikor nagy és gyorsan növekedő tömlőről van szó. A fájások betegeinken rendesen heves kólikaszerű rohamokban jelentkeztek egészen rendszer nélkül, máskor csak az epigastriumban megjelenő tompa nyomásérzésben nyilvánultak. Az egyik beteg akkor szenved, ha gyomra üres, a másik telt gyomor mellett étkezések után, míg végre a betegek egy részében a fájások minden külső körülménytől függetlenül, egészen rendetlenül jelennek meg. Semmi olyat, ami e fájások typusában, localisatiójában egyedül a pankreasból való eredetre vallana, nem találunk; a fájások semmiben sem különböznek azoktól, amelyeket a szomszédos szervek (máj, epehólyag, gyomor stb.) betegségeiben is észlelhetünk. Sokkal kevésbé állandó tünet és a speciális pankreasdiagnostika szempontjából alig jön számításba a hányás, melyet észlelt betegeink közül kifejezetten csak 4-en volt alkalmunk tapasztalni. E hányások rendesen mechanikai okokból magyarázhatók, mikor ugyanis a daganat helyzeténél fogva magát a gyomrot, vagy esetleg a pylorust összenyomja s így akadálya a gyomortartalom tovamozgásának. Nagyon gyakran észleltük betegeinken a gyors és erős lesoványodást, mint olyan tünetet, melyet a többi tünet egybevetésével a pankreascystákra jellemzőnek kell mondanunk. Bár ez alól a szabály alól vannak kivételek s jól táplált, tekintélyes zsírpárnával rendelkező betegekben is lehet 863