Orvosi Hetilap, 1912. február (56. évfolyam, 5-8. szám)

1912-02-04 / 5. szám

80 ORVOSI HETILAP azon kerületben rákban elhaltaknak 550­0-át alkották és a másikban 5%-át, továbbá az egyik városban 88,9%-ot, egy másikban 4­3%-ot. Ehhez járul még némely esetben a diagnosis bizony­talansága. Bujakóros fekélyeknek laphámrákkal való össze­­tévesztése is előfordul. Még gyakrabban vannak a gyakorló orvosnak kételyei az iránt, hogy carcinomával vagy sarcomé­val van-e dolga. Ha a daganat felületes, akkor a szövettani vizsgálat van hivatva dönteni. Tudtommal azonban csak a dán rák­statisztika végeztetett nagyobb számmal (85%) szövettani vizsgálatot. A belső szervek rákjainál a diagnostikai hiba­források még gyakoriabbak. De ezidőszerint még a betegek nemtörődömsége is gátját veti a reális rákstatisztika létrejöttének. Erre vonat­kozólag klinikámon 414 rákos beteget vizsgáltattam meg és ebből az derült ki, hogy úgy a vidéken, mint a fővárosban lakóknak a fele egy évnél későbben — sőt 33 személy csak 3 év elteltével — jelentkezett először orvosnál a betegségé­vel ; az utóbbiak közül 20 egyénnek a rákja testének vala­mely feltűnő részén volt, úgy hogy a betegséget mindenki könnyen észrevehette. A betegek közül többen a fővárosban éltek, körülvéve orvosoktól és kórházaktól, és mégis ily sokáig nem törődtek bajukkal, sőt egyesek 6—8—10 évig sem. Ebből látható, hogy egyes rákos betegekről nem az orvos, hanem csak a halottkém szerez tudomást és ezért azt hiszszük, hogy jelenleg a rákbetegség elterjedéséről a halá­lozási statisztikák sokkal pontosabb adatokat tartalmaznak, mint az összeíráson alapuló rákstatisztikák és erre a meg­győződésre jutott Weinberg (Stuttgart) is. De a halálozási statisztikákban is találunk hibaforráso­kat. Csak néhányat akarok hangsúlyozni. Itt van mindjárt a biztos diagnosis hiánya. A felületesen fekvő rákokat rend­szerint felismerik, míg a belső szervek rákjának alig 1/1 ré­szét ismerik fel biztosan a halál előtt és bonczolás nélkül. Azonkívül pedig számos műveit államban a távolabbi és szegényebb vidékeken a halottlevelet nem orvos, hanem laikus állítja ki. A­mennyire az említett viszonyok javulni fognak, a mennyire az orvosok és a közönség a rákbetegségről fel­­világosíttatik, annyira válnak majd a rákstatisztikák adatai megbízhatóbbá és ehhez fog még járulni a rákstatisztika technikájának fejlődése. Egyelőre teljesen lehetetlen a külön­böző rákstatisztikák anyagát egységesen feldolgozni és ilyen módon a különböző statisztikákban összehordott anyag fel­­használásával a számos kérdésre megfelelni. Hiszen az egész lakosságnak és a rákos betegeknek egymáshoz való viszonyát is különböző elvek szerint számí­tották ki. Hirschberg a német rákstatisztikában arra mutat rá, hogy a rákesetek számát nem az egész lakosságéval, hanem csak a felnőttekével kell összehasonlítani. Mi Magyarországon ezen követelménynek eleget tettünk és a mi rákeseteink száma mindig 100.000, 15 éven felüli lakosra vonatkozik. Másutt ez különböző okokból nem történt meg. A szervcsoportok is különbözőképpen állíttattak össze, éppúgy a korcsoportok. Hogy a különböző rákstatisztikák anyaga összegezhető legyen, annak alapfeltétele az, hogy az egységes rákstatiszti­kára vonatkozólag nemzetközi megegyezés történjék. Ez a megegyezés nem szorítkozhatik csak az egységes kérdőívekre, hanem ki kell, hogy terjeszkedjék az anyag feldolgozásának számos technikai kérdésére is. Legczélszerűbbnek tartanám, ha egy statisztikusokból és orvosokból álló,­ nem nagyon nagy, nemzetközi állandó bizottság neveztetnék ki, mely a congressusok közötti idő­tartamban felmerülő összes kérdésekben döntene, munkálatait főképpen a rákfolyóiratokban közölné és tevékenységéről a legközelebbi congressuson beszámolna. Egyelőre mindaddig, míg ezen jámbor óhajunk az egy­séges nemzetközi rákstatisztikára vonatkozólag nem teljesül, kénytelen vagyok a következőkben arra szorítkozni, hogy nem teljesen egyenértékű adatokat helyezek egymás mellé. A különféle szempontok, melyek egy rákstatisztika fel­állítása alkalmával tekintetbe jönnek, azt mutatják, hogy csak orvosok és statisztikusok együttes munkálkodással hozhatnak jó művet létre és még ebben az esetben is, az ilyen módon keletkezett táblázatokból való következtetésekben is szüksége van a statisztikusnak az orvosi tudomány segítségére. 3. Az egyes országok rákos betegeinek száma. Dá­niának a folyó évben közölt rákstatisztikája egy táblázatot tartalmaz, melyben 6 állam rákos betegeinek száma fog­laltatik. Dániában ... _ ... ____ ... ... 42'8 Svédországban ... ... ... ... ... 35'3 Hollandiában________ _______28'6 Portugáliában_______ ________21 '9 Németországban ... ...____ ... 21 *5 Magyarországon ... ... ... ______ ... 18 5 minden 100.000 lakosra. A számokban való eltérés legalább is olyan mérvben okoztatik a statisztikai anyag különböző tökéletessége által, mint a­mennyire azt a rákbetegség támadásában való tény­leges különbség okozza. Hogy valóban megbízható össze­hasonlításokat lehessen tenni a rákbetegségnek az egyes országokban való gyakoriságára nézve, messzemenő részletes vizsgálatot kellene végezni a beszerzett anyagra vonatko­zólag abban az irányban, hogy az illető anyag miképpen gyüj­tetett. Meg kellene vizsgálni, hogy különösen a ráktól meg­támadott életkorok miképpen aránylanak a lakosság összes­ségéhez ; hogy várjon az egyik országban az egyes életkorok nincsenek-e nagyobb számmal képviselve, mint a másikban; hogy az egyik ország városi lakosságát nem támadja-e meg nagyobb mértékben a rák, mint a másikét. Mivel azonban a közölt adatok sem a legfontosabb hibaforrásoknak, sem az anyag tökéletlenségének beható megvizsgálását nem enge­dik meg, a részletes átvizsgálás csak hiányos lehetne. A halálozási statisztikák általában sokkal nagyobb szá­mokat adnak. A következő táblázathoz A. Neves-nek (Portu­gália) rákstatisztikájáról szóló jelentéséből veszem az adatokat, de máris meg kell jegyeznem, hogy a különböző országok­ban különböző alapon végezték a számításokat és éppen ezen körülmény a 100.000 lakosra vonatkozó rákos betegek számá­ban különbséget okoz. Így pl., hogy csak egy körülményt em­lítsek meg, Francziaországban csak a több mint 5000 lakossal bíró városok rákos betegeit vették számításba és minthogy a városokban a rákos betegek száma nagyobb, ez a körülmény természetesen növeli a rákos betegek arányszámát. A különböző országokban 100.000 lakos közül a rák­ban elhaltak száma. Szászországban az 1893—1903. évek halálozási statisz­tikája folytonos emelkedést tüntet fel: minden 100.000 lakosra 86—91 rákos halál jut, míg Francziaországban az 5000-nél több lakossal biró városokban számuk az 1901—1906. évek­ben lassanként 90-ről 115-re emelkedett. Rákstatisztikáinkkal még nem tartunk ott, hogy belőlük az éghajlat befolyására következtethetnénk. A forró égövi országokban az orvosi szolgálat majdnem mindenütt rende­zetlen eddig, tehát az adatgyűjtés is alig végezhető. Ország Brazília_ _ _ _ _ _ Portugália _ ... ... ... _ Egyesült­ Államok ____ Új-Zeeland... ... _ _ ... Ausztria... ... _ ... _ _ Tasmania _ _ ... _ _ Olaszország ... _ _ _ Hollandia ... ... ... ... ... Szászország ... ... _ _ Angolország ____... ... Svédország­........................ Magyarország ... ... Francziaország_ ...____ A számlálás A rákos betegek éve arányszáma 1894—5 4­1 1902—4 21­8 1890 34­0 1891 440 1887 480 1891 500 1888 610 1888 65­0 1876—85 69­0 1896 760 1887 950 1901—4 950 1895—1904 980 1912. 5. sz.

Next