Orvosi Hetilap, 1912. május (56. évfolyam, 18-21. szám)

1912-05-05 / 18. szám

336 ORVOSI HETILAP 1912. 18. sz. koktól lehet megszakítva. Kitűnő analógiája ennek a syphilis lefolyása. A lappangó tuberculosis anatómiája. Leggyakrabban az egyik vagy másik tüdőcsúcsban, vagy a hilus környékén, továbbá a peribronchialis mirigyekben keletkeznek tuberculumok, melyek gyakran kisebb vagy na­gyobb terjedelmű gümős sarjszövetet, daganatot alkotnak. A tüdőbeli folyamat a­ legkisebb hörgők nyálkahártyáján, illetőleg magukban az alveolusokban, vagy a hörgők körüli nyirokutakban indul meg. Ezek tovaterjednek s a­mennyiben egyrészt az infectio kevés számú és nem túlvirulens bacil­­lussal történt, másrészt valamelyes immunitással már bíró egyént ért, a folyamat bizonyos terjedelem elérése után meg­állapodik, avagy csak igen lassan terjed tovább. Intercurrens betegségben vagy szerencsétlenség folytán elhaltak bonczo­­lásakor igen gyakran, talán az esetek felében megtalálhatók e góczok és pedig 1. teljesen gyógyult állapotban, elhegese­­dett tuberculumok, vagy elmeszesedett kicsiny góczok alak­jában, 2. betokolt nagyobb sajtos góczok alakjában, melyek tovaterjedést már nem mutatnak, s 3. részben gyógyult vagy betokolt, részben azonban lassú tovaterjedést, friss tuber­culumok képződését mutató területek alakjában. Ugyancsak gyakran találhatók a peribronchialis mirigyek lefolyt, gyógyult (elmeszesedett vagy hegesedett), avagy még folyamatban lévő affectiói. Úgy a hegesen betokolt, mint az elmeszesedett sajtos góczok még igen gyakran tartalmaznak élő bacillusokat, mi­ként ezt Lubarsch­ kísérletei és Krompecher régebbi vizsgála­tai bizonyítják. Mindazonáltal lappangó tuberculosisról nem beszélhetünk teljesen betokolt, akár hegesen elzárt, akár el­meszesedett góczok esetén még akkor sem, ha ezen góczok­­ban a megejtett állatoltás élő bacillusok jelenlétét mutatja ki. A betegséget ily esetekben gyógyultnak kell nyilváníta­nunk, mert a hegesen elzárt, betokolt vagy elmeszesedett tuberculumokból sem bacillusok, sem toxinok nem juthat­nak ki s így nincs, a­mi betegségi tüneteket váltson ki. Mindenesetre az ilyen egyén átesett az activ latentia stádiu­mán, a­mely megfelelő klinikai, bár esetleg félreismert vagy észre nem vett tünetekkel járt, de jelen stádiumában nem lappangó, hanem gyógyult tuberculosisról kell beszélnünk. A lefolyt infectio azonban bizonyos fokú immunitást eredmé­nyezett s így nem nyom nélkül küszöbölődött ki a szervezet­ből, eltekintve itt az anatómiai nyomtól. Ezen relativ immu­nitás már jelentékenyen befolyásolja a következő fertőzést, a­mely míg egyrészt anatómiailag csak lassabban haladhat előre, másrészt a már fennálló bizonyos fokú méregérzékeny­ség következtében inkább fog kiváltani általános tüneteket. Minél lassabban haladhat előre a gümőkóros folyamat, annál inkább van módja a szervezetnek specifikus védő­anyagait kifejleszteni, s így annál hosszabb marad a tuberculosis lappangási ideje. A hosszú lappangási idő tehát magával az immunitással s így a kifejlesztett méregérzékenységgel is szoros kapcsolatban áll. Úgy a klinikai vizsgálatok, mint a bonczo­­lások bizonyítják, hogy igen sok egyént ér a gümőkóros fer­tőzés s fejlődik ki kisebb fokú tuberculosis a tüdejükben vagy a peribronchialis mirigyeikben a nélkül, hogy a betegség manifest tuberculosisba menne át, a­kikben tehát a gümőkór kizárólag a lappangási stádiumban marad meg. A lappangás alatt keletkezett védőanyagok a szervezet méregérzékenységét váltják ki, a­melynek külső megnyilvánu­lása a Pirquet-féle allergia. Ez C. Spengler­ vizsgálatai sze­rint nem egyéb, mint egy fennálló lysises immunitásnak a jele. Ultramikroskopos vizsgálatai szerint a tuberculosis­­mérgek finom suspensióknak bizonyulnak, melyek telve vannak valószínűleg a bacillustestből származó finom szemecskékkel. Szerinte könnyen elképzelhetjük, hogy a lysisesen im­mun szervezetben ezen részecskék a lysis folytán erősen mérgező hatást fejtenek ki, míg lysineket nem tartalmazó szervezetre ugyanazon adag hatástalan. A legtöbb vizsgáló szerint, minél nagyobb valakinek az immunitása, annál kifejezettebb az allergiája. Már Wolff-Eisner­ (1908) kimutatja, hogy a gyanús esetek, a­hol ma­nifest tünetek még nincsenek, adják a legerősebb tuberculin-reac­­tiót úgy a bőrön, mint a conjunctiván, vagyis ezeknek az allergiája a legnagyobb. A tuberculosis előrehaladtával ará­nyosan csökken a reactio. E túlérzékenységet a szervezet bizonyos fokú immunitásával hozza kapcsolatba és így a re­actio lefolyásából fontos prognostikai következtetéseket von le. Ugyanezen időben tőle függetlenül Paul Romera állat­kísérletekkel vizsgálta e kérdést s ugyancsak arra az ered­ményre jutott, hogy a túlérzékenység és immunitás egymással szoros összefüggésben áll. Franz Hamburger­ (Wien) szerint bizonyos fokú specifikus tuberculosis-allergiája minden egyén­nek van, a­ki valaha tuberculosissal inficiálódott. Ennek megbízható indicatora a tuberculinreactio. A­kinek allergiája van, valószínűleg kevésbé hajlamos újabb infectióra. Legújabb vizsgálatok kétségbevonják a Pirquet-allergia theoriáját, illetőleg a tuberculin-reactio specifikus voltát, így J. Sorgoz vizsgálatai szerint a tuberculin-érzékenység csak részjelensége az általános toxinérzékenységnek, a­melynek az immunitási folyamatokhoz nincs köze. Ugyanezt találja Tezner­ (Budapest), a­ki szerint a Pirquet-féle reactióban nem specifikus allergia nyilvánul meg, hanem a szervezet általános reactioképessége mérges anyagokkal szemben, a­melyekkel a szervezet valaha inficiálva volt. Nem lehet azonban kétségbe vonni, hogy lefolyt, ille­tőleg lappangó fertőzések bizonyos fokú immunitást ered­ményeznek, a­melylyel több-kevesebb méregérzékenység jár, ha ez utóbbi a bőrreactiókkal nem is korrespondeál minden esetben pontosan. Arra nézve, hogy mennyi idő szükséges a megtörtént fertőzéstől addig a pontig, a­míg az a szervezetben olyan elváltozást idéz elő, hogy tuberculinnal kimutatható, csak kevésszámú vizsgálat áll emberen rendelkezésre, főkép­pen azért, mert az infectio megtörténtének pontos ideje többnyire nem állapítható meg. Hamburger 9 kis gyermeket figyelt meg, ki a kórházban fertőződött tuberculosissal s ki­ben a tuberculin-érzékenység lassan emelkedett és végre oly fokot ért el, mely a positiv cutanreactióhoz szükséges. Saját idevágó észleletem szerint egy 20 éves teljesen egészséges és tuberculin-reactiót nem adott férfi fél év múlva rendkívül erős tuberculin-reactiót mutatott, miután közben 3 hónapig egy tüdővészes egyénnel együtt lakott. Ugyancsak Hamburger és Toyotoku 10 experimentálisan kimutatta, hogy a tuberculin­­érzékenység tengeri malaczokban az infectio után csak na­pokkal kezdődik és csak 6—7 nap múlva válik bizonyossá. A lappangó tuberculosis klinikai tüneteivel általában keveset foglalkoznak. Már elméleti meggondolások alapján is a priori valószínű, hogy a lappangó és activ góczok, a­melyek egyrészt állandó toxin-productióval járnak, másrészt a szervezet méregérzékenységét ezen toxinokkal szemben ki­váltják, különböző általános tünetek kifejlődésére adhatnak alkalmat. Ezen általános tünetek közül főleg az anaemia és a labilis , többnyire kissé emelkedett temperatura már ré­gebben figyelmeztető jel volt rejtett tuberculosis jelenlétére. Már Trousseau figyelmeztet az általa pseudo-chlorosisnak nevezett betegségre, a­melyet a tuberculosis előfutárjának tekint. E kórképet A. Sokolowski 11 (1896) részletesebben körülírja, szerinte a halvány bőrszín, szívdobogás és sza­pora pulsus, emésztési és menstruatiós zavarok, lesoványo­­dás tartoznak bele s a fennállási ideje egészen addig az ideig, a­mig a tuberculosis manifestálódik, különböző, több­nyire azonban évekig eltartó. Az anaemia gyakran csak lát­szólagos, a bőr s főleg az arcz halvány színe vasomotoros zavar eredménye, máskor viszont a haemoglobin csökkenése s ritkábban a vörös vérsejtek fogyása is kimutatható. A hőmérséklet labilitásának jelentőségére már Penzoldi utalt. Egyének, a­kikben a hőmérséklet a rendesnél nagyobb kilengéseket avagy fordított típust mutat, egyének, a­kikben egy kicsiny séta már elegendő a hőmérsékletnek kisebb vagy nagyobb fölszállására, föltétlenül gyanúsak lappangó tuber­culosis jelenlétére. Wunderlich szerint a normális hőmér­

Next