Orvosi Hetilap, 1912. május (56. évfolyam, 18-21. szám)

1912-05-05 / 18. szám

1912. 18. sz. ORVOSI HETILAP séklet 36­2—37­5 között ingadozik hónaljmérések alkalmával s még ma is sokan a 37 feletti, egy-két tized hőemelkedést normálisnak tekintik. E feltevés téves voltát leginkább azok az úgynevezett immun-görbék bizonyítják, a melyek tuber­culin- vagy 1. K.-kezelés kapcsán mutatkoznak olyan suspect egyéneken, kiknek eddigi hőmenete bár többé-kevésbé sza­bálytalan, de még sok orvos által normálisnak tartott ha­tárok között mozgott. Ilyen immun­görbék alapján azt kell megállapítanunk, hogy a normális temperatura állandóan (nyelvalatti mérések alkalmával) 37° alatt marad s naponkint 2—5 tizedfok kilengésnél nagyobbat rendes körülmények kö­zött nem igen végez. E. Junker12 (Cottbus) szerint az éjjeli hőmérséklet komolyabban mérlegelendő, mint a nappali, s főképpen olyan esetben ajánlja az éjjeli hőmérőzést, midőn klinikai tünetekkel nem magyarázható lesoványodás vagy éjjeli izzadás lappangó tuberculosis gyanújára utal. Engländer13 kimutatta, hogy tuberculosisra gyanús egyéneken, kiken azonban objectív tünetek még nem mutat­hatók ki, különbség van a test és a vizelet hőmérséklete kö­zött s ilyeneken a frissen bocsátott vizelet kifejezett subfeb­­rilis értékeit kapta. Az illetőket gyógyintézetekben megfigyelte s később objectiv tünetek is kimutathatók voltak. A szabálytalan, gyorsan ingadozó s többnyire néhány tizedfok emelkedést mutató hőmérséklet hónapokig, sőt évekig is fennállhat a­nélkül, hogy bármely manifest tünet elárulná a tuberculosis fennállását. Ezen úgynevezett prae­­tuberculosisos hőemelkedések igen gyakori kísérői a lap­pangó gümőkórnak . Köhler14 a toxinoknak a központi ideg­­rendszer hőcentrumára gyakorolt izgató hatásának tulajdonítja. Ugyanezen állásponton van Cornet15 is. Nemcsak a hőcentrum, de a vasomotoros centrum is kifejezett izgalmi stádiumban van igen sok esetben lappangó tuberculosisban. Vasomotoros zavarnak kell tekintenünk az arcz halványságát is, a­mennyiben azt anaemiás vérlelet nem igazolja. Az úgynevezett gümőkórra hajlamosak (a­mely el­nevezés alatt ma már kétségkívül lappangó tuberculosisban szenvedőket értünk) gyors elpirulása és elsápadása közismert. De nemcsak az arczon, a test más részein is könnyen je­lentkeznek piros foltok, a­melyek csakhamar eltűnnek. Ide vonatkozó tünetek továbbá: a hideg kéz és láb, a fázékony­­ság és az izzadásra való nagy hajlamosság. Utóbbit Köhler szintén centraltoxikus jelenségnek tekinti és megállapítja, hogy az izzadás intensitása és a betegség foka között nincs parallelismus. Szintúgy nincs összefüggés a hőemelkedés és izzadás között. A latentia stádiumában meglehetős gyakori tünet a profás izzadás, a­mely néha minden kisebb vagy nagyobb testi munkát kísér, hol kizárólag nappal, máskor éjjel, néha meg éjjel-nappal jelentkezik, s néha csak egyes testrészekre (például hónalj, kéz és láb, homlok) lokalizálódik. Az állandóan nyirkos és hideg kéz már magában véve gya­nús jel lappangó tuberculosis jelenlétére. Hogy ezen tünetekben a sympathicus­ idegrendszer mennyiben van érdekelve, az nehezen dönthető el. Mindenesetre az idegrendszernek nagyszámú zavara állapítható meg. Ide kell sorolnunk elsősorban a­ gyors kifár­adást, nagy fáradtság­érzést és reggeli fáradtságot. A latentia stádiumában ezek a tünetek rendkívül gyak­ran jelentkeznek, azonban általában neurastheniás jelenség­nek tulajdoníttatnak. A fáradtságérzés néha oly nagyfokú, hogy a beteg munkára alig képes. Gyakran a fáradtság csak a reggeli órákban mutatkozik s órákig eltart, a­míg a beteg rendes munkaképességét visszanyeri. Néha egész csekély testi munka, pl. séta a legnagyobb fokú kimerülést, elfáradást eredményezi. Megtörténik, hogy a nagy fáradtságból származó folytonos tétlenség miatt az illetők nagyon elhíznak és így annál ke­vésbé válnak tuberculosisra gyanússá. Gyakran a szellemi munkaképesség is csökken, az illetők izgékonyak, kimerültek. Az ingerlékenység, gyors megijedés, szóval az úgynevezett idegesség szintén elég gyakori kísérője ezen jelenségnek. Ebbe a csoportba tartozik egyébként az alvás zavara is, mely egészen ellentétes tünetekben nyilvánul meg. Hol nagy álmatlanság gyötri a beteget, a mely vagy állandó, vagy csak időszakonkint jelentkező; az illető nehezen alszik el, avagy könnyen felébred s nem tud ismét elaludni. Máskor viszont a betegek igen hosszú ideig, 10—12 óráig is egy­folytában és igen mélyen tudnak aludni s e mellett nappal is rendkívül álmosak, néha szinte elalusznak, a­mint megpihen­nek. Az idegrendszer toxikus izgalmának kell tulajdonítanunk az alvást nem ritkán zavaró izgatott, ijesztő álomképeket. Ezzel lehet összefüggésben a gyermekek lappangó tuberculo­­sisa alatt nem ritkán észlelhető nyugtalan alvás és alvás közben való felkiáltás. Kisebb gyermekeken ezen idegesség hol bágyadtságban, kedvetlenségben, hol meg kötözködésben nyilvánul. Az anyagcsere zavarai is beállhatnak és pedig első­sorban lesoványodás alakjában. Ez utóbbi részint a lappangó tuberculosissal velejáró gyo­morzavarok következménye, részint azonban ezek nélkül is bekö­vetkezik és gyakran az első feltűnő jelensége a megtörtént, de még nem manifestálódott gümőkóros fertőzésnek. Nem ritkán a lesoványodás egy bizonyos fokon megállapodik s noha az egyén jól, sőt fokozottan táplálkozik, eredeti testsúlyát nem, vagy alig tudja visszanyerni. Ezen thermikus, vasomotoros és ideges jelenségeken és anyagcserezavarokon kívül egész sereg legkülönbözőbb tü­net fejlődik ki a latentia időszakában, a­melyek részint subjectiv jellegűek, részint egyes szervek működési zavaraira vonatkoznak. A subjectiv tünetek közül a mellkasfájdalmak már ré­gebben is felhívták a figyelmet a tuberculosis gyanújára. Turban a mellkasi fájdalmat a tuberculosis első jelének tekinti. Franke 16 200 tüdővészes közül 155-ben talált kóros nyomási fájdalmat és ezeknek több mint 4/5 része kezdődő esetekre vonatkozott. F. L. Baumann 17 e nyomási fájdalmaknak kez­dődő tuberculosisban diagnostikai fontosságot hajlandó tulaj­donítani. A fejfájás, mint a tuberculosis egyik kisérő jelensége, régóta ismert tünet, azonban nem nagy jelentőséget tulajdo­nítanak neki s inkább másodlagos vérszegénység következmé­nyének tekintik. A lappangási időszakban igen gyakran jelenlevő s néha kínzó tünetként jelentkező fejfájás semmi esetre sem áll vér­­szegénységgel összefüggésben, hanem kizárólag toxikus jelen­ség s talán az agyban vagy az agyhártyákon kifejlődő vaso­motoros zavar eredménye. Ugyanilyen eredetűnek kell felfog­nunk a lappangás szakában gyakran jelentkező kisebb-nagyobb szédülést is, a­mely hol csak kivételesen, hol naponként is jelentkezik, többnyire fölkeléskor, lehajláskor s néha oly mérvet ölt, hogy a beteg majdnem elesik. A fejfájás vagy az egész fejre, vagy a homlokra, avagy a tarkóra lokalizáló­dik, néha mint féloldali fejfájás jelentkezik. Az egyes szervek működési zavarai közül rendkívül gyakran és nem ritkán mint legelső tünettel találkozunk a gyomor és bél működési zavaraival. Klemperer18 a tuberculo­sis kezdeti stádiumában az esetek 50%-ában talált megvál­tozott gyomornedv-elválasztást, részint hyperaciditas, részint hypaciditas, sőt anaciditas alakjában. A működési zavar egyik igen gyakori tünete a változó étvágy, mely néha makacs étvágytalanságig, sőt bizonyos ételektől való undorodásig is fokozódik. Néha ideges éhség lepi meg az illetőt, a­mely azonban néhány falat után eltűnik. Előfordul a hányásinger, a felböfögés, sőt a hányás is, igen gyakori tünet a gyomor­fájdalom, a­mely hol étkezés előtt, hol étkezés után jelent­kezik, hol semmiféle szabályt sem mutat. Az ugyancsak toxikus alapon fennálló ideges tünetek tekintetbevételével az ilyen betegeken gyakori az ideges gyomorbaj téves diagno­­sisa. Valószínű egyébként, hogy ezen megváltozott gyomor­működés, legalább részben, idegrendszerbeli zavar eredménye, melynek oka azonban a tuberculosis-toxin. A lappangó tuberculosisnak a bélre kifejtett hatása két­féle alakban nyilvánulhat. És­pedig: hasmenés alakjában, a­mely időnkint be-beáll, minden kimutatható ok nélkül; sokkal gyakoribb azonban a toxikus eredetű szétszorulás 337

Next