Orvosi Hetilap, 1912. augusztus (56. évfolyam, 31-34. szám)

1912-08-04 / 31. szám

1912. 31. sz. ORVOSI HETILAP Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem I. sz. női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr.) Mit tűr el a hashártya, mit nem ? Referáló előadás az 1912. évi berlini VI. internationalis szülész­és nőorvos-congressusra. Irta : Lovrich József dr., egyetemi magántanár. (Vége.) Egy másik kísérleti sorozatról Hoehne tesz említést Stoeckel kieli női klinikájáról: „Über Toxinresorption aus der Bauchhöhle und über intraperitoneale Narkose“. (Zentralblatt für Gynäkologie, 1912, 9. sz.) Ő nagy sorozat állatkísérlet­tel bebizonyította, hogy a hasüregbe jutott infectio ellen az előre adott izgató anyagok, mint a kámfor, a crotonolaj, porrátört üveg stb., az állatok hasüregét védi. Burghardt ugyanarra a következtetésre jutott fehér egereken és kísérletei alkalmával kiderült, hogy 100/C-os kámforolajnak előre való befecskendezése által a hasüreg igen nagy mennyiségű viru­lens streptococcust vagy streptococcus és coli keverékét tűri el. Hoehne szerint ezen védelem­ abban leli magyarázatát, hogy az idegen anyag a bacterium felszívódását megakasztja vagy csökkenti és szaporodásukat is megakadályozza. Védő­momentumnak kell tekinteni a hashártyának exsudatióját. A peritonealis fibrinképződés, ha csak vékony hártya is, megakadályozza corpuscularis elemek és bacteriumok fel­szívódását. A peritoneumban fogva tartott bacteriumok fejlő­dése ártalmatlanná válik az exsudatumnak bacteriumölő ere­jénél fogva. Ha a bacteriumbeözönlés idején még nincsen, vagy csak elégtelen az exsudatio, akkor a bacteriumok töme­gesen szívódnak fel és szaporodnak a hasüregben. Azokban a kísérletekben, a­melyekben az izgató anyagot a bacteriumok­­kal egyidejűleg vitte be a hasüregbe, sokkal súlyosabb meg­betegedést konstatált, mint ha egyáltalán nem adott volna semmi izgató anyagot; azt hiszi, hogy ezt a bacteriumok gyorsabb felszívódásából lehet magyarázni. A bacteriumok által okozott peritonitis a kezdő stádiumban gyorsabb resorptio által van jellemezve; ezt Glimm vízben oldható anyagokról bebizonyította. Hoehne vizsgálatai szerint a felszívódás gyor­sítása a corpuscularis elemekre és bacteriumokra is vonat­kozik, így a felszívódást nemcsak a bacterium által okozott, hanem az asepsises, izgalmi peritonitis is előmozdítja. A prophylaxisos izgató kezelés a peritoneumot védi az in­fectio ellen, de nem a peritonealis intoxicatio ellen. A rendkívül hevesen lefolyó peritonealis sepsis alkalmával a vérben hemzsegnek a csírák, azonban a hashártyagyuladás tünetei egészen háttérbe kerülnek és még bonczoláskor sem lehet azokat kimutatni. Ezek a betegek nem hashártyagyula­­dásban, hanem sepsisben pusztulnak el, s a bacteriumok által okozott elváltozásnak a vérben van a fészke. Exsudativ peritonitisben alig számbavehető a bacteriaemia. A csirák kezdetben nem kerülnek a vérkörbe, hanem az infectio helyén maradnak. Még ilyenkor is bajt okozhatnak a toxinok, melyek az exsudatum rétegein átjutva, a vérkörbe kerülnek. Tehát a bacteriumok az exsudatumban megmaradnak, de az oldható mérgek nem. A bacteriumokat az infectio helyén kell rögzí­teni és vele egyidejűleg meg kell szüntetni a méreg fejlődé­sét, mind a kettőt, úgy a bacteriumok fixálását, mint azok­nak megsemmisítését a prophylaxisos izgató kezelés tisztátalan műtétek alkalmával azáltal hozza létre, hogy az asepsisesen keletkezett peritonealis exsudatum leköti őket. „Über die Verwendung des Kampfers in der Gynäkolo­gie“ (Zentralblatt für Gyn., 1911, 37. sz.) czím alatt Budberg Charbinból, Mandzsúriából közli, hogy a kámfor hazájában, Formosában ezt mint fájdalomcsillapító és desinficiáló szert használják és főleg külső alkalmazása népszerű. A nép minden anti- vagy asepsises tisztátalan, genyedő sebekre használja minden más cautela nélkül. A kámforolaj káros hatásáról Happich referál „Schädliche Wirkungen des Kampfers“ czím alatt (Münchener medizinische Wochenschrift, 1912, 12. szám). Pfannenstiel és Hoehne ajánlatára kétes esetekben a hasmetszés előtt vagy alatt kámforolajat fecskendezett a hasba. Hoehne kevés kámfor­tartalmú olajat ajánl, mert az erősebb kámforolaj vérszegény és legyengült egyéneken kellemetlen melléktüneteket okozhat. Happich toxikológiai szempontból bírálja a kámforolaj-thera­­piát. Szerinte és más szerzők szerint is 2—4 gr. kámfor egyszerre adva már erősen mérgező. Hoehne „Zur Frage der intraperitonealen Kampfer-Oel­­anwendung“ (Münchener med. Wochenschrift, 1912, 16. sz.) czímű közleményében válaszol Happich-nak. Válaszában hivat­kozik Grimm-nnk 1906-ban megjelent dolgozatára, a­melyben az 1%-os kámforolajat ajánlja reményten hashártyagyuladások eseteiben. Pfannenstiel ajánlotta a 10%-os kámforolajból 25—50 cm3-nek a hasba való befecskendezését, a­mely sze­rinte ártalmatlan és stimulálólag hat a legyengült szervezetre. Hoehne hivatkozik saját dolgozatára is, a­melyben kimutatja, hogy a kámforolaj reactiv peritonitist idéz elő, a­mely bizo­nyos védelmet ad a különféle virulentiájú bacteriumok be­­özönlése ellen, ha ez a reactiv peritonitis az infectio idején már ki van fejlődve. Hoehne tehát az anteoperativ izgató kezelést ajánlja és nem is a kámforolajra fekteti a súlyt, hanem a bármily úton létrejött asepsises, reactiv peritonitisre. Egyébiránt elfogadja Happich-nik azon nézetét, hogy a kám­forolaj veszedelmes lehet. Holzbach „Über die Verhütung und Behandlung der postoperativen Bauchfellentzündungen“ (Münchener medizi­nische Wochenschrift 1911, 39. szám) czímű dolgozatában figyelmeztet a Romberg, Passier és Hainecke vizsgálataira, me­lyek szerint a toxikus anyagok felszívódnak és mérgezést okoznak a medulla oblongata centrumában; ennek következ­ménye az idegek hüdése a splanchnicus­ területen, a szervezet saját hasereibe vérzik el. A modern hassebészetben meg kell kísérteni, hogy a bacteriumok felvételét az inficiált területről megnehezítsük. A peritonitis prophylaxisaként a hashártya ter­mészetes elzáró képességét kell felhasználni, vagyis minden idegen testet plastikai anyagokkal kell körülvenni és így a környezetből eltákolódás segítségével mintegy kirekeszteni. Hegar és Mikulicz laparotomiák alkalmával azt tamponáddal érték el, újabb időben pedig azáltal, hogy a hashártyát prae­­ventív, reactív gyuladásra késztetik az olajkezeléssel. Végül Holzbach külön pár soros közleményben figyelmeztet a pituitrin alkalmazására, melyet Klotz ajánlatára megkísérlett és melylyel jó eredményeket ért el. Az injectiókat intramuscularisan adva 12 órán keresztül látta a vérnyomás fokozódását. Holzbach 1911-ben a Münchener medizinische Wochen­schrift 21. számában dolgozatot közöl: „Die pharmakologischen Grundlagen für eine intravenöse Adrenalintherapie bei der Peritonitis.“ Ebben felhívja figyelmünket az adrenalinnak azon hatására, hogy előrehaladó hashártyagyuladás esetén a vér­nyomás sülyedését az adrenalinnal lehet leküzdeni. Minthogy az adrenalin hatását különféleképpen ítélik meg, azért ő kipróbálta, úgy állatokon, mint emberen. Ezen kísérletek során látta, hogy az adrenalin a peritonitis által előidézett vérnyomást csökkenti és a fenyegető szívhüdést hathatósan leküzdi, a tömény ol­dat veszélyes. Az egyszeri adrenalin-konyhasós oldat múló hatású. Az állandó híg adrenalin-konyhasós infusio még súlyos peritonitisben is magasra emeli a vérnyomást. Kuhn (Kassel) „Die biologische Behandlung der Perito­nitis“ czímen (Münchner medinizische Wochenschrift, 1911, 38. sz.) ajánlja, hogy peritonitisben a czukornak physiologiai oldatát (konyhasó 9 gr., szőlőczukor 41 gr. 1 liter vízre) önt­sük be a hasba; szerinte a prophylaxisos kezelés gyakorlati szempontból háttérbe szorul, a betegeket symptomatikusan kell kezelni. Az a kezelés jó, a­mely a physiologiai funciókat használja ki, vagy a­mely legalább is nem zavarja azokat. A czu­kornak van antibacteriumos tulajdonsága is és fontos, hogy előmozdítja bizonyos antitestek képződését. A sebészek nagy része peritonitisben öblít és csak kevés híve van a száraz eljárásnak. A czukoroldattal való kezelés a kettő között fog­lal helyet, t. i. a száraz eljárásból átveszi a kíméletet, az öblítő eljárásból pedig azt, hogy enyhén, de intenzíve más és egész sajátos módon elősegíti a drainezés hatását is. A has- s üreget 5 és 10% szőlőc­ukoroldattal mossa, miáltal a vérerek- 577

Next