Orvosi Hetilap, 1912. november (56. évfolyam, 44-47. szám)
1912-11-03 / 44. szám
1912. 44. sz. ORVOSI HETILAP kövessék. A szülészeti klinikákon, Budin elvei szerint, a csecsemő érdekét is szem előtt kell tartani s meg kell végre szűnni a gyermekorvosok s a szülészek közt fennálló kicsinyes versengésnek és a természetes táplálás érdekében mindkét részről minden lehetőt el kell követni. Midőn 13 év előtt a „koraszülöttek helyzetéről a szülészeti klinikákon“ czímen egy kis monographia összeállításával foglalkoztam, az egész világ szülészeti klinikáinak vezetőihez kérdőívet intéztem s ez alkalommal mély betekintést szereztem, hogy a túlságba hajtott specializálás a gyermek érdekét mily kevéssé veszi tekintetbe; a helyzet csak lassan javult, így például nálunk a szülészeti klinikákon a csecsemők érdekét tartva szem előtt, gyermekorvosokat alkalmaznak. Szóval , írásban kell a csecsemő hygiénéje érdekében küzdeni s felhasználni azon időt, melyet a nő mint terhes és gyermekágyas az intézetben tölt, hogy a gyermekápolás alapelveit elméletben, de különös gyakorlatban elsajátíthassa. Gyermekvédelmi szempontból nagy fontosságú, hogy a szülőintézetet elhagyó nőt ismertessék meg azon jóléti intézményekkel, melyek az ős kisdede jövendő érdekeit szolgálják. A csecsemővédelem klasszikus hazájában vagyunk, a „goutte de fait“ és a „consultation des nourrisons“ azon intézmények, melyekkel a franczia genius ajándékozta meg a kulturnemzeteket. Logikus fejlődésmenet hozta magával, hogy ma már világszerte azon kialakulás van helyesnek elfogadva, mely két intézmény összeforrásából keletkezett, melynek klasszikus typusa a német „Säuglingsfürsorgestelle“ s az általam berendezett, az egész gyermekkort felölelő „ingyentej“. Szerény véleményem szerint — s ezt talán épp Francziaországban szabad leszögeznem — nem lehet külön gondoskodni a természetesen s mesterségesen táplált csecsemőkről, hanem minden úton-módon kell küzdeni a természetes táplálás érdekében, e mellett másodsorban propagálni az „allaitement mixte“-et s csak végső esetben folyamodhatunk az individualizáló mesterséges tápláláshoz. Langstein említi, hogy egy német városban a csecsemőhalandóság ellen úgy kívántak küzdeni, hogy a városháza egyik termébe egy nagy edény a sepsisesen nyert tejet és egy a kiosztással megbízott szolgát állítottak s a város bölcseinek nagy csodálkozására a csecsemőhalandóság nem csökkent. Ugyanúgy jártunk Budapesten, hol a tejkiosztáson boldog-boldogtalan juthatott tejhez s a szoptatásra alkalmas nő kényelemből tehéntejet nyújtott kisdedének s a gyomorbélbántalmakban szenvedő a reá nézve mérget jelentő tejet tovább szürcsölte, míg én az intézet vezetőségét felvilágosítva, orvosi rendelőintézetet nyitottam az intézmény keretében s könnyű szerrel vittem keresztül, hogy az utóbbi (1911 —12) kimutatás szerint 1216 csecsemő közül 936 lett természetesen, 26 vegyesen és 122 mesterségesen táplálva. A mesterséges táplálás helyes megoldásának kérdésében az individualizálás elve legyen mérvadó. A ternyerés kérdésében mi orvosok ne foglaljunk el oly túlzó álláspontot, hogy a követelményeinknek megfelelő tejet a termelő csupán oly áron nyújthatja, melyet csupán a felső tízezrek fizethetnek meg; a sociálisan gondolkodó orvosnak nagy néprétegekről kell gondoskodnia. Törekednünk kell, hogy az asszonyok értelmi színvonala olyan legyen, hogy előírásunk szerint otthon készíthesse a táplálékot; legideálisabbnak tartom azon törekvést, melyet amerikai mintára — sajnos eredmény nélkül — terjesztettem budapesti kartársaim elé, hogy gyermekorvosi felügyelet alatt rendeztessék be egy központi tejlaboratórium, mely az összes diaetás készítmények előállítására kellőképpen van berendezve. Nagyszámú csecsemő ellátása, mesterséges táplálása a jótékony egyesületek által fentartott tejkonyhák által a nagy anyagi megterheltetés miatt alig lehetséges; a vezetésem alatt álló, Budapesten létező intézetben készen csupán a Székely-féle módszer szerint készített csecsemőtej kerül zsírtartalom szerint három típusban kiosztásra, különben írott s szóval elmondott utasítással adjuk ki a különböző készítményeket, mint például: fehérjetej, konzervált Kuseke-féle gyermekliszt, kóconserve, Biedert-féle zsíros tej, Keller-féle, leves stb. Az orvosok s általuk a hatóságok köztudatába kell vinni azon elvet, hogy a mesterséges táplálék kellő elkészítésével egyenrangú fontossággal bír a lakáskérdés. Ez eszmével foglalkoztam a berlini csecsemővédő congressuson (1911) tartott előadásomban, melyben Budapest főváros szegénylakásairól emlékeztem meg. Ez irányú tapasztalataimból csupán egyet akarok kiemelni. A főváros legszegényebb proletárnegyedének vagyok szegénygyámja s oly lakásokat ismertem meg, melyek az emberi jelzőt semmiképp sem érdemelték meg; az egészségi viszonyok e lakásokban nyomorúságosak voltak s a nyári csecsemőhalandóság óriási; e negyed lakói a Duna mentén épített kis kertekkel környezett városi házakba kerülve, a viszonyok örvendetes javulást mutatnak. Az orvosok feladata, hogy a hivatalos tényezőket a lakáskérdés szanálásának fontosságára gyermekvédelmi szempontból is figyelmeztessék. Az ipari üzemekben működő kartársak tudják legjobban megítélni, hogy a nők ipari munkája által a gyermekek napközi ellátása mily nagy horderejű gyermekvédelmi feladat. Bölcsőde, óvoda, gyermekkert s iskolai napközi otthon törekszik azon hiányok pótlására, amelyek a családfők ipari foglalkozása folytán a gyermekeket érik. Mindezen intézmények kellő orvosi irányítás mellett közvetve s közvetlenül a gyermekhygiene terjesztésének közforrásai lehetnek. Az intézetben történő elhelyezés kizárólag orvosi véleménytől tétessék függővé s naponként orvosi ellenőrzés tárgya legyen a gyermek. Ily módon a napközi otthonba nem fogják egykönnyen a fertőző betegségeket behurczolni, ami gyakran volt az intézményekre vonatkozó elitélő bírálat kiinduló pontja. Az orvossal való érintkezés révén szóval s írásban könnyen terjeszthető a gyermekhygienes az orvos ösztökélésére gyárakban s közömbös helyeken berendezett bölcsődék a természetes táplálás érdekében nagy horderejű munkát végezhetnek. A gyári bölcsődék szorgalmazása imminens socialis horderővel bír. Az óvoda, gyermekkert és iskolai napközi otthon oly intézmények, melyekben a gyermek maga elsajátítja a hygiene alapelemeit s azokat a családba viheti. Óvónők s tanítók a seminariumban orvosok révén részesüljenek azon hygienés oktatásban, melynek terjesztésére hivatottak lesznek. Ha a bölcsődékben kevert vagy mesterséges táplálékra szorulnak a csecsemők, ez individualizálva, orvos által rendelve s ellenőrizve nyújtassék, mely esetben a bölcsődékben ápoltak morbiditása örvendetesen fog csökkenni. Csecsemőotthonokat s kórházakat természetes táplálás nélkül elképzelni nem tudok, természetesen a dajkák a többi egészséges vagy beteggyermeket csupán sajátjuk mellett táplálják. Természetellenes táplálásra csak szükségben kerüljön a sor, az intézetekből kiindulva is adassák példa a közönségnek, mely a reklámnak felülve azon véleményen van, hogy a modern fejlett vegyi technikának manapság már minden lehetséges s így az anyatej pótlása is. Szükséges, hogy az intézetek élén álló szakemberek a gyakorló orvosnak jó példát nyújtsanak, nehogy ezek a specialista szaktekintélyekre hivatkozva, a mesterséges táplálás apostolaivá szegődjenek. A széles alapon álló hatósági anya- és csecsemővédelmi intézményekben a gyermekorvosnak döntő szerepet kell biztosítani. Mindenekelőtt a törvényhozó testületeket az anya- s csecsemővédelem prophylaxisos értékéről kell meggyőzni s a köztudatba átvinni azon elvet, hogy az intrauterin és a csecsemőkorban alkalmazott social-hygienés intézkedések az ember jövendőjére döntő befolyással vannak. E szervezetekben magukban intéző hatáskörrel gyermekorvosok bírjanak, ne bénítsuk őket administratióval, mint az sajnos, hazám kitűnő gyermekvédelmi szervezetében részben megvan, de adassák meg nekik socialhygienés szempontból a legmesszebbmenő jogköralkotásra, ellenőrzésre s továbbfejlesztésre. E rendszer hazánkban — szerénytelenség nélkül mondhatom — fényesen van felépítve s a menhelyek és a teleporvosok lelkes kara s az általuk kiképzett ápoló- s ellenőrző személyzet mindent megtesz e magasztos eszmekor kiépítésére, melynek mint egyik legszebb gyümölcsét a szoptató anyának a csecsemő 807