Orvosi Hetilap, 1913. április (57. évfolyam, 14-17. szám)

1913-04-06 / 14. szám

1913. 14. sz. ORVOSI HETILAP erre támaszkodva állítottuk fel a klinikai diagnosist, hogy az elsődleges daganat helye a mellékvesében keresendő. A bonczolás a klinikai diagnosis helyességét teljesen igazolta. A bonczolást Petrik tanár kórbonczolástani intézeté­ben Goldzieher tanársegéd végezte. A bonczolási jegyző­könyv a következő: A középtermetű, gyengén fejlett férfi lesoványodott. A bőr színe általában igen halvány, a háton és oldalt livid hullafoltok láthatók. A mellen és lábszáron a szőrzet igen erősen fejlett. A külső genitaliák fejlettek. A mellkas bőrén, főleg a jobb axillaris vonalban, de elvétve más helyen is, így a has bal oldalán, a bal vállízület táján lencsényi­­babnyi, a bőrön kékes színnel áttűnő és részben gömbszerűen kiemelkedő foltok látszanak. A dura mater feszes. Az agyvelő felszíne sima, halvány. A sinusokban folyékony vér és cruor foglaltatik. A medulla oblongatában főleg kétoldalt és a hasi felszínen füstbarna pigmentatio látható. Az agy tésztatapin­­tatú. A jobb hemisphaera postcentralis gyrusában, a halánték­lebenyben és a bal hemisphaerában a corpus callosum szé­léhez közel egy-egy babnyi, az agyállományban fekete szín­nel áttűnő daganatgóc­ látszik, mely az agyállománynál jó­val puhább tapintatú. A kisagy jobb féltekéjében tojásnyi, az előbbihez hasonló daganatgócz ül. A hypophysis mélyen a sella turcicában ül, a rendesnél kisebb. A hashártya sima, fénylő. A hasüregben mintegy liternyi tiszta borsárga folya­dék. A pleura sima, fénylő. A tüdők felszínén néhány ko­rongszerű, szénfekete, velős tapintatú daganatgócz ül. A pajzs­mirigy középnagy. A bal lebeny alsó pólusa s a jobb lebeny felső pólusa fekete daganatszövet által elfoglalt. Mindkét lebeny mellett egy-egy apró epitheltest praeparálható ki. A szívburok sima, fénylő. A szív kicsiny, petyhüdt. Izomzata barna-vörös színű, kissé törékeny. A szívbillentyűk vékonyak, hártyásak. A jobb pitvar kissé tágabb, fürcséjének szájadé­­kán kocsányon ülő, kisdiónyi mekkoraságú, fekete, felszínén le­gömbölyödött daganat ül. Közel a vena cava szájadékához három apró, egymással összefüggő félgömbszerű tumor lát­szik, melyek az izomfalba folytatódnak és a percardium felől tekintve fekete színben tűnnek át. Az aorta feltűnően szűk, lehágó szárának kerülete 3­5 cm., fala feltűnően rugalmas, belfelszíne tökéletesen sima. Hasonló viselkedésű a többi nagy ér is. A tüdők közép­­nagyok, súlyosak, általában tészta-, részben göbös tapintatúak. A tüdő metszéslapjáról nagy mennyiségű halvány, habzó savó ürül. A metszéslapról számtalan árpaszem­ babnyi, korom­fekete, sötét­barna, részben kávébarna göb emelkedik ki. A légutak nyálkahártyája halvány. A peribronchialis nyirok­mirigyek erősen megnagyobbodottak, barnás vagy fekete daganatszövet jelenléte folytán. A nyelv szélén kevéssé körül­írt halvány barnás pigmentatio látszik. A lép kissé nagyobb, tömött, benne több lágyabb göb tapintható. A metszéslapon a göbök mogyoró­ diónyi nagyságúak; metszéslapjuk szén­fekete. A máj középnagy, tömött, halvány-barnás színű. Az epeutak átjárhatók. Az epehólyagban közepes mennyiségű sárgás, híg epe. A mellékvese jobboldalt 9 cm. hosszú, 6 cm. széles, 4—5 cm. vastag. Baloldalt 7, 4-5, 3-5 cm. Mindkét mellékvese a normális térfogat sokszorosára való nagyobbo­dás mellett normális alakját megtartotta. A szomszédsággal sehol sem kapaszkodtak össze. Metszéslapjukon lebenyes szerkezetű, részben fekete, részben halványbarna vagy fehér daganatszövet látszik, melynek consistentiája velős. A gyomor üre­tág, nyálkahártyája vastag, ránczos, nyúlós váladékkal fedett. A gyomor nyálkahártyáján több (5), egész koronányi mekkoraságú, kráterszerűen felhányt szélű fekély mutatkozik, melyek alapja fekete és melyeknek megfelelően a gyomor­­falzat tömötten beszűrődött. A duodenumban közvetlen a pylo­rus alatt kezdődő és az egész jejunumra folytatódó számtalan metastasisos gócz látható. E góczok borsó-galambtojásnagy­­ságúak, feketék és a nyálkahártyából kiindulva, vékony nyélen csüngő gömbölyű polypusok. A jejunumbeli góczok tetején pörkösödés látható. A göbök a fel nem vágott belet szinte teljesen kitöltötték és körülbelül scythalák tapintatát adták. Az ileumban és vastagbélben már nincs metastasis. A mesente­rialis mirigyek lúdtojásnyi fekete daganatokká alakultak. A mesenterialis vénák szabadok, így a vena portae rendszere is. A jobb vese középnagy, tokja alatt borsónyi metastasis ül. A bal vese metszéslapján a velőállományban, de főleg a velő és a kéreg határán nagyszámú apró fekete géb látszik. A vena renalis teljesen kitöltődött daganatszövettel, úgy hogy a fekete thrombus a vena cavába is belecsüng polypus módjára. A vena suprarenalis ugyancsak daganatszövettel thrombotizált. A húgyhólyag nyálkahártyája halvány. A herék közép­­nagyok, szürkés metszéslapjukról az ondócsatornácskák fonal­­szerűen kihúzhatók. A bordaporczok fehérek. A spongiosus csontok üres piros velőt tartalmaznak. Diagnosis : Melanoblastoma primarium glandulae supra­renalis atriusque lateris. Metastasis per venam suprarenalem et venam renalem thrombotisatam ad atrium dextrum cordis, ad pulmones, ad thyreoideam, ad cerebrum et ad lympho­­glandulas fere universales praecipue mesentericas. Metasta­ses retrogradientes innummerales mucosae ventriculi et intes­tini tenuis. Metastases similiter retrogradientes renis sinistri. Anaemia et atrophia universalis. Hydrops ascites. Ulcera pep­tica ventriculi e metastasibus orta. Az egyes szerveket Goldzieher tanársegéd volt szíves feldolgozni szövettanilag is, erre vonatkozó leleteit az alábbi­akban közöljük. A daganatszövet igen változatos szerkezetű. A daganat­sejtek részben keskeny kötegeket alkotnak, a­melyeket a kötő­­szövetes stroma rostjai határolnak el egymástól, részben szin­tén alveolaris elrendeződést látunk, a nélkül azonban, hogy a sejtek elrendeződése kötegszerű, a mellékvesekéreg zóna fasciculatára emlékeztető szerkezetű volna. Más helyeken a daganatszövetnek alveolaris szerkezete teljesen felbomlik és helyette velős sarcoménak a képe áll elénk: sűrűn egy­más mellett fekvő sejtek, a­melyek között intercellularis sub­­stantiát nem látunk. Itt is azonban gyakran a daganatsejtek hámszerű elrendeződése látható. A daganatsejtek alakja elég változatos. Protoplasmájuk többnyire nem bőséges. A sejtmagvak részben kerekek vagy oválisak, igen polymorphák. Chromatintartalmuk bőséges. A sejtek protoplasmájában csak elvétve találunk zsír­szemcséket, zsírt nagyobb cseppekben pedig egyáltalában nem lehet látni. A daganatsejteknek csak egy része pigmen­tált; a barnás színű pigment nagyobbára a stroma kötőszö­­vetes sejtjeiben vagy ugyancsak a stroméban extracellularisan foglal helyet. A daganatsejtekben nagyobb rögökben vagy a sejttestet diffuse elfoglalva találjuk. Ott, a­hol a daganatszövet különös tömegben tartalmaz pigmentet, leggyengébb a sejtmagvak festődő képessége, sőt egyes helyeken a sejtmagvakat már ki sem vehetjük. Mindkét mellékvesében lehet még találni mellékveseszö­vetet. Baloldalt a mellékvese alsó pólusa nagyjából ép, a kéregsejtek azonban teljesen mentesek lipoidoktól, a velő­állomány sejtjei nem mindenütt jól festődők. Érdekes, hogy a velő- és kéregállomány határán számos capillaris embóliá­ból származó apró daganatgóczot találunk. A kéregállomány viselkedése is feltűnő. A kéregsejtek egy része ugyanis körülírt kötegeket, szigeteket alkot, a­melyek a jól is­mert göbszerű kéreghyperplasiák kezdeti alakjainak felelnek meg. A jobb mellékvesében csak elvétve találunk keskeny kötegeket, melyek egészen laposra összenyomott vagy orsó­­szerűen kihúzódó s lipoidokat nem tartalmazó kéregsejtekből állanak. E kötegek főleg a daganatszövet peripheriáján lát­hatók, de helyenként septumszerűen befelé követhetők a na­gyobb kerek góczokba elrendeződő daganatszövet közé. Ki­fejezett sorvadásos elváltozások voltak kimutathatók számos belső secretiós szerven, így elsősorban a pancreason. A pan­creas interstitiuma megszaporodott, kötőszöveti rostjai hya­­linosak. A nagyobb erek fala is megvastagodott és hyalinos. A szerv parenchymájában a szokott acinusos rajzolat helyenként elmosódó, de különösen feltűnő a mirigysejtek szokatlan kicsiny volta. A mirigyhámok magvai igen chromatindúsak. Langerhans-féle szigetek feltűnő gyéren láthatók. 255

Next