Orvosi Hetilap, 1913. november (57. évfolyam, 44-48. szám)
1913-11-02 / 44. szám
igi 3. 44. sz. ORVOSI HETILAP ban a lábszár alsó részén és a lábfejen apró daganatai keletkeztek, melyek ugyan nem bántják, de a melyekről fölteszi, hogy lueses eredetűek (lueses infectiója évek előtt volt), a miért is már több ízben kénesőtapaszt alkalmazott, a nélkül azonban, hogy hasznát látta volna. Status praesens: Az egyébként teljesen egészséges, jól fejlett férfinek jobb lábszárán s részben a combján, főként azonban a lába fejének medialis oldalán mérsékelten tágult és a vena saphaena rendszeréhez tartozó gyüjtőerek láthatók. Helyenkint a lábszár feszítő oldalán, főleg az alsó harmadán, a bőr koronányi-gyermektenyérnyi területeken diffuse livid, mely elszínesedés a finom erecskéknek igen sűrű hálózatos tágulásától ered. Ugyanott számos tűszúrásnyi-kendermagnyi apró göb észlelhető. A göbök közül a nagyobbak ólomszürkék kékes árnyalattal s vaskos szarus tömegekkel borítottak. Érintésre elég ellenállónak és érdesnek bizonyulnak. A göbökön kívül hol különállóan, hol némileg egymással összefolyva kissé élénkebb árnyalatú kékes-pirosas, tűszúrásnyi-gombostűfejnyi foltok is láthatók, melyek üvegnyomásra jórészt eltűnnek. Ezek egyébként teljesen sima felületűek. A bőrelváltozás a betegnek semmiféle alkalmatlanságot sem okoz, olykor azonban némi kis viszketéssel jár. Ezek a most leírt tünetek klinikailag olyannyira hasonlítottak a Michelli-féle angiokeratomához, hogy már első megszemléléskor lehetett fölállítani a diagnosist. A typus ellen csak az eltérő localisatio és a perniók hiánya a kézen szólt. Egyik kis kendermagnyi tumornak excisiójába a beteg a legnagyobb készséggel beleegyezvén, módunkban volt a histológiai vizsgálatot megejteni, mely a AI/ce//1-typuséval azonos anatómiai leletet derített ki (1. a 2. sz. ábrát). Szövettani vizsgálat. A corpus papillarenek erei, szintúgy a subpapillaris erek jellemzően igen erősen tágultak és nemcsak ampullaszerűen megduzzadtak, hanem kifejezetten cavernosus üregekké dilatáltak. Azokon a metszeteken, melyek a kimetszett tumor legnagyobb átmérője tájából valók, a corpus papillare úgyszólván egyetlen üreggé vált. Ezek a vérrel telt üregek a hámnak interpapillaris csapjait részben igen nagy fokban komprimálják, részben egészen eltüntetik. A készítményeken dilatált nyirokutakat nem lehet kimutatni. Vérrel telt üregek a stratum Malpighi-ben is találhatók, de ezek nem képződnek ott izoláltan, mint azt némely metszet látszólag feltünteti, hanem nagyobb papillaris üregeknek a hámba tolakodó nyúlványai. Némely metszeten a Malpighi-réteg jelentékenyen megvékonyodott, még pedig főként ott, ahol a cavernosus üregek különösen nagy fokot érnek el. Egyébként a hám a nyomás folytán igen rendetlen alakulaté, helyenkint pedig, amennyire azt a nyomási viszonyok megengedik, hosszabb nyúlványok alakjában az irhába nyúlik; hasonló leletről Josephn is beszámolt. A stratum corneum jelentékenyen és igen feltűnően megvastagodott, de szerkezetében normális jellegű. A stratum lucidum vastagabbnak látszik a rendesnél. Gyulladásos jelenséget, sejtes beszűrődést nem tudtunk kimutatni. Az eset leírásából kiviláglik, hogy az lényegében úgy klinikailag, mint histopathologiailag miben sem különbözik a Michelli-féle angiokeratomától. De észleltünk egy esetet, amely súlyos, igen nagy kiterjedésű naevus haemangiomatosusra vonatkozott s az egész bal felső végtagra kiterjedt. Az esetnek reánk nézve az volt a különös érdekessége, hogy a naevusnak a kézháton és az ujjak feszítő oldalán jelen levő egyes góczai egymagukban tekintve és vizsgálva nemcsak klinikailag, hanem még 10 szövettanilag is az angiokeratoma hű képét utánozták. Tehát nyilvánvalóan teljesen más aetiológia alapján is észlelhettünk az angiokeratomához hasonló elváltozást. Az eset a következő : 4. eset: T. J. 11 éves fiú. 1908 tavaszán jelentkezett először a bőr- és bújakórtani klinika rendelésén. Szülei előadják, hogy baja a felkarján kis fokban már születése után mutatkozott és azután idővel a mostani súlyos elváltozásig fokozódott. A fiú egyébként jól fejlett, egészséges. Status praesens. A bal felső végtag, főként annak külső része duzzadt, egyenetlen körvonalú. A felkaron és az alkar felső harmadán a bőrön keresztül kékesen jól áttűnő, kisujjnyi vaskos erekből álló plexus látható. A vérerek tömege helyenkint egész csomókban dudorodik elő. Nyomásra ezek a csomók szivacstapintatúak, összeszoríthatók. Az alkar alsó két harmadában a folyamat kisebbfokú s ugyanitt helyenkint naevus flammeus-szerű foltok észlelhetők. A kézháton a kanyargós erek csak igen kis fokban és elvétve láthatók. Ugyanitt, valamint az ujjak dorsalis felszínén szétszórtan, teljesen különállóan kendermagnyi és valamivel nagyobb góczokban éles határú apró daganatok is láthatók, melyek jól kiemelkednek, kékes-vörösesek s nyomásra kissé lelapulnak. Üvegnyomáskor erősen halványodnak s extravasált vért nem mutatnak. Valamennyi ilyen daganatocska száraz, elszarusodott tömeggel borított, a mi tapintáskor érdes, reszelős érzést kelt. Ezek a daganatok csak az utolsó 2 esztendőben fejlődtek. A most leírt apró képletek az angiokeratomának klinikai megjelenését a leghívebben utánozzák s egymagukban tekintve, más bántalomra alig lehet gondolni. Histológiai vizsgálat: A mikroskopi vizsgálat czéljából kimetszett ilyen apró tumor a következő anatómiai elváltozásokat mutatta. Az irha subpapillaris rétegében, főként pedig a corpus papillarében az erek szertelenül erősen tágultak. Az ereknek ez a tágulása oly nagyfokú, hogy a legtöbb metszeten a pars papillaris legnagyobb részét nagy vérüregek foglalják el (1. a 3. ábrát). Sehol extravasált vér nem mutat3. ábra. (4. eset.) a vérrel telt cavernosus ürbehypertrophiás szaruréteg; cs a hám és a cavernosus üreg közti kötőszövetes falzat ható ki. A nagy cavernosus vérüregek a hámot mindenfelé eltolják s szemmel láthatóan komprimálják, ami által egyrészt a rete Malpighi igen elvékonyodik, másrészt az interpapillaris hámcsapok vékony nyúlványokká válnak. A cavernosus üregek helyenkint a hám közé is tolakodnak, de ott is — csak úgy mint a corpus papillareban — határozott alakot öltenek úgy, hogy csupán a tágult üregek előnyomulásáról lehet szó, nem pedig a hámban veszteglő szabad vértömegről. A cavernosus üregeket mindenütt endothellel kibélelt kötőszöveti burkolat veszi körül. A stratum corneum, bár teljesen normális szerkezetű, feltűnő vaskosan hypertrophizált. Mindezekből — úgy hiszszük — azt sikerült bizonyítanunk, hogy az angiokeratomára és az ahhoz hasonló elváltozásokra elvi jelentőségű a primaer értágulás az irha legfelsőbb rétegeiben, melyet azután másodlagosan a stratum corneumnak hatalmas hypertrophiája követ. A Michelli-féle typus sajátossága, hogy angiokeratomás elváltozás fiatal, serdülő egyének distalis testrészein (elsősorban a kéz és láb ujjai) keletkezik, rendszerint kézizzadással és fagyás-daganatokkal karöltve, illetőleg azoknak talaján. Tökéletessé válik a typus, ha mindezek a folyamatok gracilis növésű, anaemiás 2. ábra. (3. eset.) a = vérrel telt üreg; b = szaruréteg (megvastagodva); c = a hám és a cavernosus üreg közti kötőszövetes fajzat. om 10 Joseph: Das Angiokeratom. Dermat. Zeitschrift, 1893—94. l.k. 809