Orvosi Hetilap, 1914. május (58. évfolyam, 18-22. szám)

1914-05-03 / 18. szám

1914. 18. sz. ORVOSI HETILAP nnkája a miatt jött, hogy lábaiban és derekában járás közben fájdalmai vannak s munka közben nehéz a lélekzete. A beteg­nek, a ki felvételkor 110 kg.-ot nyomott, testmagassága 173 cm., a has körfogata 118 cm. volt, a szívhatárok, a melyek csak orthodiagraphiával voltak meghatározhatók, normálisak, a szívhangok tiszták voltak. A tüdők felett normális lelet. A pulsus 74, rhythmusos, a légzés 28, kissé erőltetett. A vize­letben semmiféle kóros alkotórész nem volt található. A beteg vérc­ukorvizsgálata, mint említettük, vegyes diaeta mellett hyperglykaemiás értékeket mutatott. A betegen vegyes diaeta közben respiratiós anyagcserevizsgálatokat vé­gezve, a következő eredményekhez jutottam: A­mint a táblázatból látható, az éhezési érték a normá­lisnak felel meg. 200 gr. dextrosét adva, a vizeletben kis mennyiségben c­ukor jelent meg; a perc­enkénti oxygen­­fogyasztás és széndioxyd-kiadás növekedett ugyan, a respi­ratiós quotiens azonban változatlan maradt. Normális egyénben 100 gr. dextroséra 3 óra múlva a respiratiós quotiens jelen­tékeny növekedése áll be. (Bálint esetében 0­ 74-ről 0 92-re.) Esetünkben a respiratiós quotiens emelkedésének hiánya töké­letlen czukorelégésre utal s ezzel a hyperglykaemia okát meg­találtuk a sejtek tökéletlen glykolysisében. A beteg ezek után 110 gr. fehérjéből, 350 gr. szén­­hydrátból és 40 gr. zsírból álló (2265 caloria) étrendet ka­pott. A redukált testsúlyra (173 cm­ hosszú, 2265 , 73 - 31) 31 caloria jutott. A beteg mérsékelt mozgást végzett és egy hét alatt 80 dekát fogyott. Ezen hét alatt a Bang-féle reactiót elvégezve, az állandóan pozitívnak bizonyult, biztos jeleképpen annak, hogy a beteg vérczukortükre a normális értékhez nem tért vissza. A hyperglykaemiára való tekintettel a következő héten megpróbálkoztunk a betegen antidiabeteses regime be­tartásával. E czélból 220 gr. fehérjét, 30 gr. szénhydrátot és 150 gr. zsírt kapott. (2300 caloria, a redukált testsúly 1 kiló­jára 32 caloria). S ezen idő alatt azt a meglepő észleletet tehettük, hogy a vérczukorconcentratiónak a normálishoz való visszatérésével mondhatni parallel szállott le a beteg testsúlya is — a­mint azt az alábbi görbéből láthatjuk — úgy, hogy a beteg 8 napi antidiabeteses diaeta alatt 4­2 kilót veszített súlyából. A beteg a szalonna és erősen zsíros főzelékek alakjá­ban nyújtott sok zsírt mondhatni minden kellemetlenség nélkül tűrte, gyomorzavarokról nem panaszkodott. Ha számba veszszük is azt, hogy Strauss vizsgálatai szerint a 100 gr. felüli zsírnak mintegy 10°/C-a változatlanul távozik a faeces­­sel, a szénhydratgazdag vegyes és a csaknem szénhydrat­­mentes diaeta caloriaértéke csaknem ugyanaz volt, s a beteg fogyása mégis csak az utóbbira következett be. Ha összegezzük a betegen talált észleleteket, azt mond­hatjuk, hogy az eset latens diabetogen obesitas, a­hol a vesék a czukrot nem bocsátották át, a czukor tehát a sej­tek tökéletlen glykolysise következtében átalakult zsírrá, mint­hogy a zsírrá való synthesis akadálytalan volt. A két diaeta csaknem isodynamiás értéke folytán a súly veszteségét nem lehet zsírveszteségből magyarázni. Fel kell venni, hogy itt talán a vízanyagcserében történő válto­zások azok, a­melyek a testsúlyfogyáshoz vezetnek. Ismeretes a szénhydrátoknak vízretineáló képességük (zablisztoedema) és lehetséges, hogy ezen esetekben éppen ez a tulajdonság érvényesül. Az említett beteg vizelete az észlelés tartama alatt nem növekedett ugyan, azonban még nyitva marad a vérvesztés többi útja. E tekintetben vizsgálatainkat pontos vízforgalmi vizsgálatokkal akarjuk kiegészíteni. Még egy másik lehetőségre is kell gondolnunk. A töké­letlen szénhydratkihasználás mellett szénhydratbő diaeta ese­tén a Noorden értelmezte szövetéhség következtében a bete­gek éheznek és többet esznek. Nem zárkózhatunk el azon feltevés elől, hogy a szénhydratbe diaeta mellett a felügyelet daczára nem történt-e e tekintetben abusus. Ha szénhydratot nem kap a beteg, akkor éppen úgy, mint azt diabetes melli­­tusos betegen láthatjuk: megszűnik a polyphagia és a beteg kevesebbet eszik. De bármiként legyen is, a gyakorlat szempontjából a lényeges a beteg fogyása, hiszen nehézségeit a nagy testsúly okozza. Hogy pedig a fogyást az említett esetekben szénhydrat­­szegény diaetával megfelelőbben érjük el, ahhoz az említet­tek után szó sem fér. II. táblázat: A kísérlet ideje A kísérlet Légzés-szám perc­enként 1 perezre eső levegőmennyi­ség 1. O-csök­kenés C02-sza­porodás O-fo­gyasztás C02-kiadás C02 02 Megjegyzés? kezdete tartama a kilégzett levegő­ben »/„-okban perczenként cm3-ekben November 12 8« 11' 5' 50" 26 4-599 3-271 2-871 150-36 13204 0-88 12 8« 24' 4'51" 27 4-745 3-893 3-228 184-72 153-16 0-83 12 8° 40' 5' 20" 28 5-291 3-552 2-914 187-93 154-18 0-82 13 80 20' 5' 10" 28 5-380 3-871 3-167 208-63 170-38 0-82 lnezesi értekek 13 80 40' 5' 12" 30 5-326 4-018 3 226 213-99 171-81 0-80 1f 13 8° 18' 5' 10" 30 5-464 3-897 2-960 212-93 161-73 0-76 November14 8­ 4' 40" 29 6-919 4-345 3-700 301 -94 21711 0-85 Éhgyomorra 200 gr. dextrose. Vizeletben 1-5 gr. czukor 14 80 13' 8' 10" 30 7-228 5-330 4-704 385'25 340-00 0-88 14 80 31' 9' 1" 30 7-685 4-140 3-515 318-16 270-12 0-85 1f 15 80 7' 6' 31" 32 7-146 4-406 3-628 314-85 259-26 0-82 200 gr. dextrose. A vizeletben 1-8 gr. czukorn 15 80 20' 5' 15" 31 6-650 3-814 3-031 253-63 201-56 0-79 ff 15 9« 40' 5' 40" 28 7-549 3-715 2-906 280-45 219-38 0-78 —— Testsúly . . ■■■ Vérczukor 355

Next