Orvosi Hetilap, 1915. április (59. évfolyam, 14-17. szám)

1915-04-04 / 14. szám

EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Az ozaena vaccinás gyógyítása. Irta: Pollatschek Elemér dr., kórházi rendelő-főorvos. A gégetuberculosis után talán mindjárt az ozaena kér­dése az, a­mely legtöbbet foglalkoztatta a gégeorvosok közül úgy a klinikusokat, mint a betegségek okát kereső orvosokat a laboratóriumokban. Daczára annak, hogy az aetiológia tekin­tetében a lehetőségek egész sorozata volt a kutatás tárgya, sokáig egészen homályban voltunk a baj eredetét illetőleg. A legkülönbözőbb theóriákat ismertük meg, a­melyek azonban legnagyobbrészt csak leíróiknak meggyőződésével találkoz­tak és nem alkották alapját eredményes gyógyító eljárások­nak. Természetesen a bakteriológia fejlődésével ezen irány­ban is élénkebb munka indult meg és bár többeknek sike­rült különféle bacillusokat a bűzös orrváladékból izolálni, azonban ezek egyike sem volt jellegzetes és nem felelt meg azon követelményeknek, a­melyeket egy specifikus kór­okozótól megkívánunk. Nem bírván olyan szerrel, a­melynek az ozaenára ha­tározottan gyógyító hatása van, természetes, hogy régió azon gyógymódok száma, a­melyekkel kísérleteztünk és a­melyek ideig-óráig a kellemetlenségek egy részét megszün­tették, de végleges gyógyulásra nem vezettek. Orröblítések, a sorvadt nyálkahártya massage-a, diathermia, skarlátvörös-ke­­nőcs, jódgőzök, tuberculin, lélekzési gyakorlatok voltak azok, a­melyeknek nagy részét magam is alkalmaztam. Ezen eljá­rások közül a parafinnak a sorvadt nyálkahártya alá való be­vitele volt az, a­melylyel látszólagosan a legtartósabb ered­ményt tudtam elérni, maradandó gyógyulást azonban egy esetben sem láttam. Végeredményben tehát az ozaenával szemben eddig teljesen tehetetlenül állottunk. Ennek részben és talán főleg is az volt az oka, a­mint már említettem, hogy aetiológiailag tisztázatlan volt a bántalom. Értve ezalatt a genuin­ozaenát, nem azt, a­mely akár lues, akár az orr mel­léküregeinek genyedése által fentartott volt s tulajdonképpen csak bűzös szagtól kisért szövetszétesés, melyet éppen ezen erős szag miatt neveztek szintén ozaenának. Az aetiologiára vonatkozólag már a 90-es években történ­tek vizsgálatok. Különböző szerzők különböző kórokozókat talál­tak, melyek azonban saprophytáknak bizonyultak. Végül Löwen­berg az ozaenás betegek nagy részében talált egy oly cocco­­bacillust, melyet Abel közelebbről jellemzett és coccobacil­­lus mucosusnak nevezett el. Ezen coccobacillus mucosus az esetek egy részében (50%-nál több) megtalálható az ozaenások orrváladékában, de aetiológiáját illetőleg távolról sem köze­líti meg a bacteriumok pathogenitására vonatkozó Koch-féle három követelményt. Állatkísérletekben ozaenát előidézni soha­sem lehetett vele. A buenos-ayresi Fernando Perez-nek sikerült ozaena esetei­ben egy oly mikroorganismust találni, mely teljes mértékben meg­érdemli, hogy a genuin­ozaena kórokozójának tekintsük. Ku­tatásait teljesen igazolták Hofer-nek a vizsgálatai, melyeket Bécsben nagy anyagon végzett és igen sikerült állatkísérle­tekkel támogatott. A Perez által leírt coccobacillus foetidus ozaenaet az általa vizsgált, bakteriológiailag feldolgozott ese­tek 57%-ában találta, míg a Löwenberg-Abel-félét 86%-ban. De míg a coccobacillus foetidus ozaenae nemcsak hogy ki­tenyésztve bouillonban a jellegző szagot adta, hanem állat­kísérletekben az ozaenához teljesen hasonló, illetőleg azonos megbetegedést idézett elő, addig a Löwenberg-Abel-félével mindez nem sikerült, úgy hogy ez utóbbit állandó jellegű saprophytának kell minősíteni. Ismervén a genuin ozaenának aetiológiáját, a következő lépés az aetiológiai therápiás kísérlet volt, mely Hofer-nek Koffler-xaA2 együtt végzett vizsgálataival nem okozott csaló­dást. Vaccinát készítvén a Perez-féle coccobacillusokból, rész­ben gyógyulást, részben oly fokú javulást értek el, hogy az előbb elviselhetetlen bűz lényegesen csökkent és a kisérő kínzó tünetek sokban javultak. Ezen részben aetiológiai, rész­ben therápiás kísérleteket a budapesti orr- és gégegyógyá­szati klinikán Safianek nagy anyagon megismételte és eredmé­nyeiről a budapesti kir. orvosegyesület 1914 május 13.-án tartott tudományos ülésén számolt be. 121 ozaenást orvosolt, kiket Hofer és Koffler vaccinájának megfelelően szintén polyvalens, tehát több esetből kitenyésztett coccobacillus foe­tidus ozaenae (Perez) keverékéből készült vaccinával oltott. Esetei 60%-ában a foetor megszűnt, az orrváladék a rendes orrváladékhoz hasonlóvá lett és lényegesen javultak a kisérő subjectiv és objectiv tünetek. Esetei további 30%-ában lé- 1 Wiener kiin. Wochenschrift, 1913, 42. sz. 2 Wiener kiin. Wochenschrift, 1913, 43. sz. TARTALOM. 59. évfolyam, 14. szám. Budapest, 1915 április 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR főszerkesztő, szerkesztő. EREDETI KÖZLÉSEK. Pollatschek Elemér: Az ozaena vaccinás gyógyítása. 181. lap. Szilágyi József: Szerkezet a törött felső végtagok, kulcscsont és vállizü­let kezelésére, a gipszkötés teljes kiküszöbölésével. 184. lap. Dollinger Béla: Közlemény az 1. sz. sebészeti klinikáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. egyetemi ny. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos.) Spondylitis tuberculosa (2000 eset alapján). 185. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Gotschlich-. Typhus exanthematicus. — Sebészet. Hochenegg: Művégtagok. — Kotlmeier: Pellidol. — Gyermekorvostan. Hadé­­ Acetonuriával járó gyermekkori periódusos hányás. — Venereás betegségek. Touton : A hadseregek nemi élete és nemi bajai háború és béke idején. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Pál: Dysenteriaszerű bélbetegségek gyógyítása. — Coglievina: Typhus exanthematicus. — S. Frankel: Ruhatetű. 188—190. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság. 190. lap. Vegyes hírek. 190. lap. Tudományos társulatok. 191—192 lap.

Next