Orvosi Hetilap, 1915. június (59. évfolyam, 23-26. szám)

1915-06-06 / 23. szám

312 1915. 23. sz. ORVOSI HETILAP therapiája állapota annyira javult, hogy deczember 5.-én káderjéhez visszatérhetett. Ki kell emelnem, hogy ezen betegen azelőtt epilepsiás vagy hysteriás tünetek vagy borongós állapotok sohasem észleltettek. A psychés 'shok által előidézett traumás neurosisok, akár neurastheniás, akár hysteriás formájukban, az ismert tüneteket mutatták, mint nyugtalanságot, izgatottságot, türel­metlenséget, depressiót, szellemi szűkületet, az emlékező te­hetség csökkenését, főfájást, szédülést, támolygást, kézresz­­ketést, a libido és erectio hiányát, pillagörcsöt, nemcsak a pupilla-vizsgálatkor focalis világítás alkalmazására, hanem a sötétben is, stb. Jellegzetes színezetet kölcsönöznek ezen neurosisoknak nappal a képzeletkört elfoglaló rémes háborújelenetek, éjjel pedig az ezekre vonatkozó ijesztő álomképek, melyek a nyug­talan alvást kisérik, a midőn is a betegek néha alvajáró állapotban az ágyból kiugornak, körülfutkosnak és vezény­szavakat kiáltanak. Magától értetődik, hogy néha jelentékte­len, fölületes sérülések is, melyek srapnell-lövedékektől vagy gránátszilánkoktól származnak, előfordulhatnak, melyek azonban, mint olyanok, a psychés tünetek előidézésében nem szerepelnek, mert az illetők gyakran semmit sem tud­nak róluk, úgy hogy csak a hatalmas lelki benyomás al­kotja itt a döntő momentumot. Tisztán traumás hysteriák, a­hol tehát minden sérülés nélkül, illetve csak csekély sérülésre, állanak be bénulások anaesth­esiákkal, és a­midőn a villamos ingerlékenység telje­sen ép, ritkán fordulnak elő. Rendesen már előzetesen neuro­­pathiás egyénekről van szó , de hangsúlyoznom kell, hogy én ismételt esetekben, szorgos anamnesis dac­ára, sem neuro­­sisos előzményeket, sem öröklékenységi viszonyokat kimutatni nem tudtam. Nézetem szerint ezen háborúban az észleletek tömegessége folytán egy kérdés kerül most döntésre, melyet békeidőben alig oldhattunk meg, hogy t. i. egészséges és erőteljes egyének, kik azelőtt soha ideges tüneteket nem mu­tattak, neuro- vagy psychopathiásan nem terheltek, kaphat­nak-e tisztán traumás eredetű neurastheniát vagy hysteriát? Ezen háború tapasztalatai eme kérdésre határozottan igenlő választ adtak, és így látunk hysteriás tüneteket úgy köny­­nyebb, mint súlyosabb sérülésekhez csatlakozni, mert azok elsősorban a lelki hatástól függnek, melyet a sérülés az illető egyénre gyakorolt. Könnyebb természetű sérüléshez járuló klasszikus hysteriát észleltem egy 35 éves népfölkelő hadnagyon,a­ki november 25.-én puskalövést kapott, mely a bal musculus deltoideus táján hatolt be és hátul elhaladva, a III.—IV. pro­cessus spinosus közt lépett ki. Ki lehetett mutatni a musculus deltoideus, a vállizület, valamint a gerinczoszlop sérülését, mely a vállízület korlátolt és fájdalmas mozgathatóságában nyilvánult, valamint a gerinczoszlopnak, de különösen a sé­rülés táján levő mellcsigolyák tövisnyúlványainak nyomási fájdalmasságában. Jelen volt ezen egyénen a bal végtagok paresise a felsővégtagok goromba reszketésével, de azonkívül, a­miről a beteg semmit sem tudott, és a­mit a vizsgálatkor sem lehetett várni, mivel inkább gerinc­velősérülésre irányult a gyanúm : az egész bal testfélt elfoglaló, s a középvonal­ban élesen elhatárolt hypaesthesia és hypalgesia, a látóterek nagyfokú szűkülete úgy a fehérre, mint a színekre nézve, mely különösen a hemianaesthesiás oldalon volt kifejezett, a­hol 15—33°-ot tett ki. Ugyancsak a bal oldalon jelen volt a hallásnak és hangvezetésnek csökkenése, valamint ezen oldali aneugesia és anosmia. A beteg, foglalkozása szerint reáliskolai vegyésztanár, ki azelőtt teljesen egészséges volt és rajta terheltséget ki­deríteni nem lehetett, azt mondotta, hogy egy ütközet­ben összes emberei elestek és ő maga maradt meg. Ez, valamint a folytonos csatározások a háború kezdete óta, melyekben része volt, idegessé tették őt. Másik esetben egy 25 éves kadét három rendbeli súlyos lövést kapott, még pedig két áthatoló lövést a jobb felsőkaron és bal könyökön, a harmadikat pedig a jobb mellkason, a­hol a löveg bent maradt. Ezen sebesült azt a sajátságos psychoneurosisos tünetet mutatta, hogy a száraz bőrön, külö­nösen idegen személy részéről, az érintést nem tűrte, csak a nedves vagy zsiradékos kézzel való érintést, még haját is csak nedvesen lehetett fésülni. Az ágyban harisnyában feküdt, hogy a lepedő ne érintse lábát. Ezen betegen is azelőtt ideges tünetek nem mutatkoz­tak, és mint hozzátartozói mondották, mindig vidám ter­mészetűnek ismerték. Psychotherapiás kezeléssel a kóros kép­zeteket csakhamar le lehetett küzdeni. Ezen esetben látjuk tehát, hogy egy elhatalmaskodó (überwertig) képzeten alapuló syndroma keletkezik, mely féle­lemmel jár együtt és súlyos sérülések által váltatik ki, vagy azokkal együtt hozatik létre. Agyrázkódásokhoz is csatlakozhatnak neurastheniás vagy hysteriás állapotok erre hajlamos egyéneken. Természetesen némelykor nehézséget fog okozni annak az eldöntése, vájjon egy súlyos trauma után keletkezett bénulás szervi vagy hysteriás eredetű-e, illetve mennyi foglaltatik benne az egyik vagy a másik elemből, különösen hogyha neuropathiásan terhelt egyénről van szó. Hogy simulatiónak alaptalan fölvételével itt néha nagy igazságtalanságot követ­hetünk el oly esetben, a­hol legfeljebb önkéntelen aggrava­­llóról lehetne szó, azt bővebben nem kell fejtegetnem. Lappangó lues cerebrospinalis a háború kedélyrázkó­dásai és fáradalmai következtében, a­midőn a szervezet ellen­állóképessége lefokozott, gyorsabban indulhat fejlődésnek, és a­mint egy esetben láttam, paralysis kitörésére vezethet. A physikai mechanismusra vonatkozólag, mely az agy­rázkódásokkal együtt jár, a­mint azok különösen a koponyát érő srapnell-lövegek vagy pedig gránátrobbanások által okoz­­tatnak, melyeknek légnyomása az illetőket több méternyire eldobja, vagy a feltúrt föld az illetőket elborítja, a sérültek­től utólag azt lehet hallani, hogy ők a lövegeknek sistergését vagy zúgását hallották, vagy csak azt érezték, hogy valami rájuk esik, és azután semmit sem tudtak magukról. Az agy­­gyal közölt rázkódási hullámok terjedési gyorsasága tehát nagyobb mint az érzés- és fájdalomvezetésé, úgy­hogy ekkor semmi fájdalmat sem érez az illető. Tehát a halál is, mely eképpen bekövetkezik, fájdalmatlan kell hogy legyen. Ezen alkalommal az ú. n. „háború-neurosisok“-ról is akarok említést tenni, melyekkel néha a polgári lakosság közt is találkozunk. Ezek többnyire neurastheniás, hysteriás, vagy valamely más idegbántalom (hemicrania, Basedow-kór stb.) által ellenállóképességükben károsult egyéneket illetnek, kik többnyire a műveltebb osztályokhoz tartoznak és az esetleges ellenséges invasiótól és annak következményeitől való félelem hatása alatt állanak és különösen az ellenségeink által barbár módon viselt háborúnak jeleneteire gondolnak; ezen egyének argumentálásoknak kevéssé hozzáférhetők és még physikai és gyógyszeres megnyugtató kezelésre is kevéssé reagálnak. Itt „félelmi neurosisok“-ról (Angstneurosen) van szó, melyeknek jelenségei nyugtalanságban, izgatottságban, lehan­­goltságban, siránkozó hangulatban, munkakedvetlenségben, ál­matlanságban s efélékben nyilatkoznak és különösségük főleg az indító okban és a képzetkörnek háborús tartalmában áll. Koponya- és agysérülések. A fejlövések ezen háborúban azért oly gyakoriak, mert a harcrok többnyire a lövészárkok­ban folynak le. Mindjárt hozzátehetjük, hogy ugyanezen ok­ból a felsővégtagok sérülése is gyakori. Általában mondhatni, hogy az áthatoló koponyalövések, a­mennyiben életfontos centrumokat nem sértenek, kevésbé veszélyesek, mint a tan­­gentiális lövések, különösen azok, melyek srapnell-lövedékek­től származnak. Még bentmaradt lövegek is, melyek a koponya­fal közelében maradtak, vagy még mélyebbre is, pl. a nagy dúczokig hatoltak és a pyramispályák, illetve a capsula interna sérülése folytán teljes hemiplegiát és hemianaesthesiát idéznek elő, vagy pedig a nyakszirtlebenyt megsértve, hemian­­opsiát hoznak létre, némelykor elég jól tűzetnek. Ily sebe­­ t Ezen beteg be lett mutatva a Hadsebészeti értekezlet április 8.-án tartott ülésén.

Next