Orvosi Hetilap, 1915. június (59. évfolyam, 23-26. szám)
1915-06-06 / 23. szám
1915. 23. sz. ORVOSI HETILAP sültek testileg és lelkileg meglehetős állapotban fennjárnak, a midőn csak a löveg vagy vérzések által roncsolt részletek vannak működésükből kirekesztve, és a löveg a koponyán belüli útjában némelykor egészen más helyen fekszik, mint a melyen a sérülés alapján gondolnék. Kedvező tényező itt a modern lövegek vékonysága és gyors egyenes röpte (Rasanz), miáltal a koponya belsejében kevesebb pusztítást visznek véghez. Ami különösen életveszélyes ilyenkor, az a hetek és hónapok múlva alattomosan kifejlődő agytályog, amelyet a löveg által magával ragadott genyokozó baktériumok hoznak létre, és kevésbé a mechanikai inger. Ily abscessus eleinte hőemelkedéssel sem árulja el magát; általános jólét közepette hirtelen főfájásról és szédülésről panaszkodnak a betegek, utána csakhamar egy vagy több súlyos epileptiform-roham jelentkezik és az agykamrákba bekövetkező genyáttörés vagy meningitis, illetőleg ezeknek combinatiója folytán beáll a halál. A lövegnek sülyedése a nyúltvelőre szintén oka lehet a hirtelen halálnak. Tangentialis lövések esetén ellenben a tabula vitrea kiterjedt szilánkos törése, a dura mater szétszakadása és a csontszilánkok behatolása az agyba oly gyakori jelenségek, hogy a trepanatio által való feltárás, mint most általánosan el van ismerve, többnyire kikerülhetetlen. Aránylag ritkák azon esetek, amidőn agytünetek és láz hiányában a lékeléssel várhatunk. Kedvezően áll a dolog, ha a tabula vitreát épnek találjuk. De még finom fémszilánkok is, melyek nagyobb mennyiségben hatolnak az agyba, amint ilyen esetet a Mária Terézia téri hadikórházban láttam, különös tüneteket nem okoznak, ha a seb egyébként nem lett fertőzve; ezen esetben elég volt a processus mastoideuson és a nyakszirten fekvő ólomdarabkákat eltávolítani, amely helyeknek spontán és nyomási fájdalmassága volt a betegnek egyedüli panasza. De ha a seb ruhaczafatok által fertőzve van, a sebváladék bűzös, akkor elég gyakran az azonnali trepanatio sem tudja a magas, sepsises láz képében bekövetkező halálos kimenetelt megakadályozni. A mellett a sebesültek a sebláz kezdetén még szellemi frisseségnek és elég jó közérzetnek örvendhetnek. Az orgytályog természetesen az említett veszélyek miatt azonnali beavatkozást igényel még akkor is, ha abban a pillanatban különös tünetet nem okoz. Az agytályog és a meningitis közti differentianis diagnosis, mely az operatio kilátásaira nézve fontossággal bír, néha nehéz lehet, mert gócztünetek, mint féloldali bénulások, nyelési nehézségek, kizárólagos genyes meningitis esetén is előfordulhatnak. Hogy a genyes encephalitishez meningitis csatlakozhatik és a katasztrófát gyorsan előidézheti, azt már fent jeleztem. L., 26 éves 34. gyalogezredbeli közlegény puskalövést kapott, mely a nyakszirt alapján hatolt be és a jobb halántékcsont csúcsán jött ki. Utána baloldali hemiplegia, úgy hogy a felsővégtag teljesen, az alsóvégtag félig bénult volt. Hypaesthesia a bal arcz-, mell- és hasfélen. Hőmérsék 36‘8°. Diagnosis: laesio capsulae int. dextrae. A szeptember 3.-án Herczel tanár által végzett operatio alkalmával a falcsonton 8 cm. hosszú és 3 cm. széles repedést találtak. 5—6 darab csontszilánk, köztük 3 cm. hosszúságú, hatolt az agyállományba. Ezüstforint nagyságú csontdepressio lett fölemelve és agytörmelékkel és vérrel kevert diónagyságú tályog csontszilánkokkal együtt kiürítve. Nyílt sebkezelés. Október 7.-én a beteg állapota annyira megjavult, hogy felsőkarját majdnem a vízszintesig emelhette és alsóvégtagjait csak kissé húzta. A mellett könnyű facialis paresis. November 2.-án éjjel 1 1 órakor hirtelen epileptiformroham jelentkezett, melyet későbben, 2 órakor reggel, még erősebb, fél óráig tartó roham követett. A délelőtt folyamán 10 percnyi időközben még két súlyos roham következett, anélkül, hogy a beteg közben visszanyerte volna eszméletét. A rángások majd a jobb, majd a baloldali végtagokon állottak be, némelykor bizonyos sorrendben is, egyszer a facialis részvételével, máskor a nélkül, a hőmérsék a görcsök megszűnte után, amidőn az eszméletlenség még tovább tartott, 39'9° C volt. Sürgősen indikált volt a seb új feltárása. Az azonnal végzett operatio alkalmával az első trepanatiós sebnek belövési helye lefelé 5 cm. hosszúságban és 2 cm. szélességben kitágíttatott. A dura lepedékes volt. Agypunctiók, különösen a gyrus praecentralis táján, negatív eredménynyel jártak. Comában az exitus nov. 4.-én következett be. Az obductio a jobb falcsont, valamint a nagy agyfélteke kiterjedt sérülésén kívül meningitis purulentát mutatott úgy a convexitáson, mint a hasison, továbbá septikus leptumort, subpericardialis echymosisokat, a tüdő, a máj és a vesék passiv hyperaemiáját, valamint a parenchymás szervek degeneratióját. Az agysérülések gazdag irodalmából ismeretes, hogy az agyállománynak tetemes vesztesége daczára a psychés és motoros működés messzemenő helyreállása lehetséges, és hogy ekkor nemcsak vérkeringési zavarok megszűnéséről van szó, melyeket csontdepressiók és csontszilánkok nyomása vagy pedig idegen testek, gyuladás, izzadmány, genyképződés, stb. okoznak, hanem idővel bizonyos fokig inkariálás jön létre. Még gyakrabban észlelhetjük ezt hadsérülésekkor, ahol többnyire fiatal, erős agyak jönnek tekintetbe. így látunk agykéreg-sérülések után súlyos motoros és amnesiás aphasiákat, kábultságot, emlékezetcsökkenést, dementiát nemsokára az operatio után javulni, az írásbeli és fogalmazási képességet már néhány hét után visszatérni, míg a szótalálás zavarai, a betű- és szótagtévesztések vagy fölcserélések az írás alkalmával még tetemes ideig fennállhatnak. Súlyos agyrázkódások, melyeket srapnell-lövések okoznak, az összes végtagok bénulását létesíthetik. Ezek agykérgi eredetűek és a lefolyásukban nem észlelünk eszméletlenséget, bulbaris tüneteket, hólyag- és végbélzavarokat. Kombinálódhatnak agyrázkódások egyszersmind haematomyeliákkal. Megjegyzem még, hogy az agyrázkódás kórképében úgy a teljes eszméletlenség, valamint a hányás hiányozhatik ; a kép némelykor csak collapsusban, apathiában és szótlanságban áll. Nyakszirt-lősérülések okozta hemianopsiás látászavarok operatív beavatkozásra ismét megszűnhetnek. Egy esetben, ahol az áthatoló lövés a nyakszirt- és jobb falcsontot a nyakszirt-lebenynyel együtt sértette. Goldzieher tanár jobboldali neuritis opticát és baloldali anopsiát állapított meg ; azonkívül a baloldali végtagok paresisesek és hypaesthesiásak voltak. Az operatív beavatkozáskor csontdefectus találtatott. A seb tágításakor a lenyomott csont felemeltetett és egyszersmind csontszilánkok távolíttattak el, előtóduló agydetritussal és véralvadékkal együtt. A beteg 7 héttel az operativ után jó látóképességgel és a végtagok mozgathatóságával hagyta el a kórházat. (Vége következik.) Közlemény a genfi egyetem női klinikájáról. (Igazgató: Prof. O. Beuttner.) A kondenzált radiumemanatio biológiai hatása.* Irta: Pártos Ervin dr., a radiológiai osztály vezetője. (Jelenleg Katharinenhospital, Stuttgart.) Rutherford és Soddy már 1903-ban kimutatta, hogy a radium bomlásából keletkező inactív gáz, az emanatio, —155° C-on egyéb gázok módjára kondenzálható. A két tudós physikus eljárása a következő volt: az emanatiót szilárd radiumsóból izzítás vagy oldatból szivattyúzás által kiszabadítva, különböző tisztító chemiai anyagokkal teli edényrendszeren keresztülhajtva, végül egy vékonyfalú, zárt, spirális üvegcsőbe préselték, mely egy folyékony levegővel telt edénybe merült. * A VII. nemzetközi orvosi radiológiai és elektrológiai congressuson Lyonban 1914 július 30.-án tartott előadás. 313