Orvosi Hetilap, 1916. november (60. évfolyam, 45-48. szám)

1916-11-05 / 45. szám

602 ORVOSI HETILAP czára miért nem minden ember betegszik meg tüdőphthisis­­ben, csak ekkor kerültek napfényre újból Freund-nak majd­nem elfelejtett vizsgálatai, s főleg Hart volt az, a­ki Freund tanát saját vizsgálataival nemcsak tetemesen kibővítette, ha­nem igazságot és elismerést szerzett a méltánytalanul mellő­zött öreg tudósnak. Hart mindenekelőtt kimutatta, hogy a felső mellkas­nyílás szűkületének nem kell általánosnak lennie, nevezetesen pedig szűkület esetében nem kell megrövidülnie az antero­posterior átmérőnek, hanem az elváltozás súlypontja éppen abban van, hogy az első bordának meredek előrefutása kö­vetkeztében a mellkasnyílás imaginaer síkja oldalról össze­nyomódik s ezáltal a rendes hatántul ovatis alakból hosszá­ban ovalis alak lesz. Ilyen módon megszükül a tüdőcsúcsok fejlődése szempontjából felette fontos paravertebralis tér. Ez az elváltozás lehet symmetriás, de lehet asymmetriás is s leg­nagyobb akkor, ha a borda előrefutásának meredek volta mellett a porcz is megrövidül. Mindezeket a változásokat Hart nem tartja olyan értelemben veleszületettnek, hogy azok már a születés alkalmával praeformálva vannak, hanem vele­született az ezekre való dispositio, melynek alapján ezek a rendellenességek csak a későbbi fejlődés korában jönnek létre s azután a felső mellkasnyílás symmetriás vagy asym­metriás szűkületét okozzák. Ezeken a primaer rendellenességeken kívül Hart secun­­daereket is felvesz, melyek nem veleszületett disposition ala­pulnak, hanem az életben szerzettek. Ezek közül a szegy­csont különböző elhajlásainak nem tulajdonít különösebb jelentőséget, de annál nagyobbat a felső hátcsigolyák scolio­­sisának, mely szintén a felső mellkasnyílás asymmetriás szű­kületére vezethet. Az erre irányuló vizsgálatokat Hart nem­csak hullákon, hanem Harras-szal egyetemben élőkön is vé­gezte s a már idézett műben számos Röntgen-felvételt közöl, mely a scoliosisnak a hatását mutatja a felső mellkasnyílás configuratiójára. Az ilyen deformitásoknak az a sajátossága, hogy a mellkasnyílás mindkét fele deformálódik, mert a csi­golyatest deviatiója miatt az egyik oldalon megrövidül, a má­sikon megnyúlik az első borda s ezenkívül megváltozhatik mindkettőnek a physiologiás görbülete. Hart utóbb kifejtendő okoknál fogva különösen nagy súlyt helyez a mellkasnyílásnak erre a deformitására. A scoliosiséhoz hasonló asymmetriás változásokat okoz­hat a rachitis is. Mindezeknek alapján Hart és Harras a felső mellkas­nyílás anatómiai rendellenességeit a következőképpen osztá­lyozza : a) A 1. primaer, veleszületett elváltozások: A kétoldali (symmetriás) szűkült mellkasnyílás, mely a) az első bordaporcznak ) , . . . . p) az első csontos bordának ( (gyakran kombi­nálva) veleszületett fejlődési zavarán alapszik. Az egyoldali (asymmetriás) szűkült mellkasnyílás, mely a) az egyik bordaporcznak p) az egyik csontos bordának zavarán alapszik. secundaer (szerzett) mellkasnyílás-deformitás: a) scoliosises asymmetria, p) rachitises asymmetria. (ritka) növekedési Ezekből a rendellenességekből vezeti le Hart a thorax phthisicus kifejlődését, melynek fontos sajátosságai közé tar­tozik még a mellkasnyílás síkjának nagyobb lejtése a víz­szinteshez s az ebből származó különböző deformitás. A mint ismeretes, Hart egészen különálló jelentőséget tulaj­donít ennek a thorax phthisicusnak s nem tartja azonos­nak sem a thorax paralyticussal, sem az astheniás mellkas­sal, mely ponton tudvalevőleg éles polémia keletkezett közötte és Stiller között, a ki a felső mellkasnyílásnak Freund és Hart által leírt rendellenességeit az astheniás constitutióra vezeti vissza. Én Hart és Stiller álláspontja között nem látok lé­nyeges különbséget — azt a veleszületett dispositiót, a­me­lyen Hart szerint a felső mellkasnyílás primaer s talán se­cundaer rendellenességei is alapszanak, akár astheniának is nevezhetjük —, de abban a pontban feltétlenül csatlakozom Hart felfogásához, hogy a thorax phthisicus nem azonos a thorax paralyticussal, a­mennyiben ez utóbbi elnevezéssel azokat a mellkasokat illetjük, a­hol a tüdőphthisis emaciatiós vagy magával a tüdőfolyamattal szorosan összefüggő elválto­zásainak hatása hozta létre a mellkas különböző deformitásait. Hogy Hart és Stiller álláspontja mennyire közel áll, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy Stiller a maga astheniás mellkasát is ezen az alapon különíti el a thorax paralyticustól. Freund és Halt vizsgálatainak ismertetése után még annak a correlatiónak a módját kell röviden szóvá tennem, mely a tüdőphthisisnek a csúcsban való keletkezése s a felső mellkasnyílásnak imént ismertetett rendellenességei között fennáll. Pregnánsabban nem fejezhetném ki ezt a correlatiót, mint Hart-nak következő szavaival: „Der Thorax phthisicus ist ein sichtbarer Ausdruck der Disposition für die tuberku­löse Lungenphthise. Denn angeborene, wie erworbene Steno­­sierung und Funktionsstörung des obersten Rippenringes schafft in den Langenspitzen einen Locus minoris resistentiae, eine individuelle Disposition für urogene, hematogene und lymphogene tuberkulose Infektion. Es ist nicht nur eine gün­stige physiologise Gelegenheit zur Ansiedelung der Tuberkel­bazillen gegeben, sondern mit der Schädigung des Gewebes entsteht ein günstiger Nährboden — biochemische Empfäng­lichkeit Tendeloos —, in welchem die Bazilien sich vermeh­ren und ihre verherende Wirkung entfalten können.“ A tüdő­csúcsok károsításának a lényege tehát a felső mellkasnyílás anatómiai és functionális szűkületében van, mely Freund és Hart felfogása szerint abban jut érvényre, hogy egyrészt a tüdőcsúcs normális fejlődésében visszamarad — ide tartozik a subapicalis hátulsó hörgőknek Birch-Hirschfeld által észlelt ösz­­szeszorulása és elkorcsosodása is —, másrészt akadályozva lesz a már kezdettől fogva is korlátolt légzési mozgásaiban, szenved a levegőcsere s a vérkeringés, de szenved a cor­­puscularis elemek kiküszöbölése szempontjából felette fontos nyirokkeringés is. Minél nagyobb a szűkület s minél na­gyobb a mellkasnyílás lejtése folytán az a csúcsrészlet, me­lyet a szűkült bordagyűrű körülfog, annál nagyobb a káro­sítás s akkor éri el tetőfokát, ha — mint Schmort kimutatta — az első, esetleg második borda is (Hart, Orsós) formáli­san belevág a tüdőszövetbe. Ezt a Schmort-féle barázdát használta fel azután Bacmeister kísérleteinek kiindulási pont­jául, a mikor fejlődő házi nyulak tüdőcsúcsa körül dróthur­kot vezetett s ebbe engedte azután belenőni a tüdőt. Az álla­tokat a legkülönbözőbb módokon gümőbacillussal inficiálva, a tüdőcsúcsokban typusos gümőkóros megbetegedés keletkezett, holott hasonló infectiók, de a csúcsok közé vezetett dróthu­rok nélkül, izolált tüdőcsúcsmegbetegedésre sohasem vezettek, hanem disseminált tuberculosisra. Ha koncedálnunk kell is, hogy különösen az első bordának Freund és Hart által sta­tuált physiologiai és pathologiai egyeduralmát illetőleg lehet­nek és vannak jogos ellenvélemények — legutóbb Hans Virchow mondott egy rekonstruált thorax phthisicus bemu­tatása alkalmával megszívlelendő dolgokat erről a kérdésről­­--, Bacmeister kísérletei után nem lehet kétség aziránt, hogy a felső mellkasnyílás rendellenességei és a tüdőphthisisnek a csúcsokból való kiindulása között valóban az a szoros correlatio áll fenn, a­melyet Freund és Hart felvett. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy az anatómiai rendellenes­ségeken kívül bizonyára egyéb tényezők is szerepelnek abban, hogy a tüdőphthisis első localisatiója a csúcsokban van. Az a kérdés már mostan — s ezzel reátérek fejtegeté­seimnek tulajdonképpeni tárgyára —, hogy vannak-e olyan körülményes eljárás nélkül észlelhető jelenségek, melyekről a felső mellkasnyílás rendellenességeit felismerhetjük ? Megmon­dom, hogy ez a kérdés miért vált számomra actuálissá. Az Auguszta-sanatoriumban a harcztérről jövő tüdőbeteg katonákat kezelünk, a­kiknek nagy része azt állítja, hogy egészségesen 2. b) A * * * 1916. 45. sz.

Next