Orvosi Hetilap, 1917. március (61. évfolyam, 9-12. szám)
1917-03-04 / 9. szám
110 ORVOSI HETILAP 1917. 9. sz. két aneurysma keletkezett. A golyó a jobb czombon behatolva, a jobb arteria femoralist sértette, ott ökölnyi haematoma communicanst okozott, majd áthatolva a medenczén és repedést hozva létre az acetabulum felett a bal oslein, a bal fartájon okozott egy mindenek szerint a glutea inferiorból kiinduló almányi verőértágulatot. A golyót a Röntgen a bal trochanter felett mutatta ki. A lövéses érsérülések következményes állapotai közül leggyakoribb az én tapasztalatom szerint is a haematoma communicans. Összesen 32 ilyen esetet operáltam; ezek közül 1 a carotist, 6 az axillarist, 8 a brachialist, 1 a radialist, 5 a femoralist, 1 a profunda femorist, 1 a popliteát, 1 a tibialis anteriort, 7 a tibialis posteriort, 1 az arcus plantalist illette. Ezen haematoma communicansok nagyobb része (18) csak az artériával közlekedett, és pedig 15 esetben csak lyuk volt az artérián, 3 ízben pedig (arc. plantalis, brachialis végződése, tibialis post.) az arteria teljesen át volt szakítva. 14 esetben a haematoma úgy az artériával mint a vénával közlekedett, és pedig 8 esetben úgy a vénán, mint az artérián volt lyuk, mely a haematoma üregével közlekedett, 1 esetben (brachialis a könyökárokban) arteriovenosus közlekedést találtunk, azonfelül a vénán egy lyukat, mely a haematomával közlekedett, 3 esetben (tib. post.) úgy a vena, mint az arteria teljesen át volt szakítva, 1 esetben (axillaris) a véna teljesen át volt szakítva, az artériából egy vékony híd megmaradt, 1 esetben pedig a pontos kórtörténeti feljegyzések hiányoznak s arra, hogy lyuk vagy teljes szakadás volt-e az ereken, nem adhatunk felvilágosítást. Mindenesetre feltűnő, hogy 31 haematoma communicans közül, melynek anatómiai leletét pontosan ismerjük, 25 ben csak lyuk volt a verőeren és csupán 6-ban volt az artéria teljesen átszakítva. A lyuk nagysága különböző volt, többnyire csak vékony híd tartotta össze az ércsonkokat. Ez a híd, mint arra már Köhler utalt, megakadályozza az ér csonkjainak visszahúzódását a szövetek közé, ami bizonyos mértékig előmozdítaná az ér-lumen elzáródását és ily módon a vérzés végleges csillapodását. (1. ábra 1.) Ilyen híd jelenlétében az ér átszakított részleteinek visszahúzódása éppen ellenkezőleg kihúzza, nagyobbá és tátongóbbá teszi az éren levő lyukat s így éppen gátlólag hat a vérzéscsillapodásra s előmozdítja a haematoma fennállását és növekedését. Azonban az ér folytonosságának teljes megszakítása még korántsem biztosítja a végleges vérzéscsillapodást, és pedigannál kevésbé, minél nagyobb az érben uralkodó nyomás. Legkönnyebben záródnak el a thrombus végleges szervülése által ily körülmények közt a vénák, s ez lehet részben az oka annak, hogy oly sokszor látjuk azt, hogy a haematoma csak az artériával közlekedik, a vénával nem. Szépen lehetett a teljesen átszakított vénának ezt az elzáródását demonstrálni nem ugyan egy haemat. communicans, hanem az art. poplitea egy diónyi aneurysmája esetében, melyhez a véna teljesen elzáródott csonkjai felül és alul teljesen odatapadtak volt, anélkül, hogy az aneurysma és a vena lumene közt communicatio volt volna (1. ábra 3). Az artériák közül a kisebb kaliberűek természetesen könnyebben záródnak el, mint a nagyobb lumennel bírók, de ha a nyomás a kisebb kaliberű érben nagyobb, akkor ez fog későbben elzáródni, mint a nagyobb lumennel biró. Igen tanulságos volt ebből a szempontból egy könyöktáji haematoma communicans, mely 67 nappal a sérülés után került műtétre s melyben az arteria brachialis közvetlenül az oszlása táján volt átlőve; a jó félökölnyi haematoma kiürítése után, miután az Esmarchot megtágítjuk, az art. brachialis csonkjából fecskend a vér. Az art. rad. és az art. ulnaris csonkjainak megfelelően vérzés nincs, ellenben egy a spatium interosseum felé fekvő kicsiny arteria igen erősen vérzik, kétségtelenül proximalis irányban való anastomosisai révén. Nyilván valamelyik recurrens volt, melyek, mint tudjuk, közvetlenül az art. radialis, illetve ulnaris eredése alatt indulnak el és az art. brach. collateralis ágaival, s a rete art. cubitival bőségesen közlekednek. Mindenesetre feltűnő, hogy olyan vékony érnek, mint az arcus plantaris, sem kell teljes szétszakítás daczára sem elzáródnia s az ilyenekből is támadhat hosszabb idővel a sérülés után — esetünkben 22 és 23 nappal — profus vérzés. Máskor azonban bekövetkezik a szétvált ércsonkok teljes elzáródása s ily módon a közlekedő haematoma nem közlekedő, „csendes“ haematomává válik; ilyen eset a következő: K. //., 34 éves. Felvétetett Zita-kórházi osztályomra 1915 január 13.-án. Deczember 8.-án sérült bal tenyerén áthatoló lövéstől. A sebek a hypothenar táján és a kézhát ulnaris oldalán 6 cm.-rel a kézteszület felett már begyógyultak volt. A hypothenar duzzadt, kissé fluctuál, benne erős spontán fájdalmak; a IV. és V. ujj hajlításos contracturában.; a Röntgen az V. metacarpus jól adaptált törését mutatja. Műtét január 13.-án aethernarcosisban. Incisiora 1’/2 kávéskanálnyi tiszta alvadt vér ürül, melynek eltávolítása után kb. diónyi üreg marad vissza, melynek fenekén a hajlító ínak láthatók. A véralvadék eltávolítása után semmi vérzés, a IV. és V. ujj rögtön kiegyenesíthető. Laza tamponad. Fájdalmak rögtön elmúlnak. Sima gyógyulás. A haematoma tehát pontosan az arc. volaris superf. helyén feküdt, s így azt kell felvennünk, hogy az arc. volaris superficialis sérült, és pedig eredése táján, de a sérüléstől a műtétig eltelt több mint 1 hónapi idő alatt az ércsonkok elzáródtak, ezért nem kaptunk vérzést a haematoma eltávolítása után. A haematoma tömege azonban nyomásos fájdalmakat, s a IV. és V. ujj hajlításos contracturáját idézte elő. Ezektől a nehézségektől a haematoma operativ eltávolítása a beteget egy csapással megszabadította. Az előbb felhozott arcus plantaris haematoma példája bizonyítja, hogy a lövés által sérült erek lumenének szervült thrombus által való végleges és teljes spontán elzáródásáral ilyen módon a haematoma növekedésének végleges megszűnésére még relative igen kedvező körülmények között sem számíthatunk. Mindazonáltal vannak leírva az irodalomban spontán gyógyulások. Bier szerint ezek nem éppen ritkák. 2 esetet látott, ahol az erősen pulzáló friss vérömleny rövid időn belül eltűnt, anélkül, hogy aneurysma képződött volna; más esetekben azt tapasztalta, hogy az aneurysma állandóan kisebbedett és keményedett. Küttner 247 lövéses aneurysmára kiterjedő tapasztalata daczára mindössze kétszer észlelte directe az aneurysma spontán visszafejlődését és 4 esetben (2 subclavia, 2 brachialis) következtetett a radialis pulsus hiányából a