Orvosi Hetilap, 1917. március (61. évfolyam, 9-12. szám)

1917-03-04 / 9. szám

110 ORVOSI HETILAP 1917. 9. sz. két aneurysma keletkezett. A golyó a jobb czombon be­hatolva, a jobb arteria femoralist sértette, ott ökölnyi haematoma communicanst okozott, majd áthatolva a meden­­czén és repedést hozva létre az acetabulum felett a bal os­­lein, a bal fartájon okozott egy mindenek szerint a glutea inferiorból kiinduló almányi verőértágulatot. A golyót a Röntgen a bal trochanter felett mutatta ki. A lövéses érsérülések következményes állapotai közül leggyakoribb az én tapasztalatom szerint is a haematoma communicans. Összesen 32 ilyen esetet operáltam; ezek közül 1 a carotist, 6 az axillarist, 8 a brachialist, 1 a radialist, 5 a femoralist, 1 a profunda femorist, 1 a popliteát, 1 a tibialis anteriort, 7 a tibialis posteriort, 1 az arcus plan­talist illette. Ezen haematoma communicansok nagyobb része (18) csak az artériával közlekedett, és pedig 15 esetben csak lyuk volt az artérián, 3 ízben pedig (arc. plantalis, brachialis végződése, tibialis post.) az arteria teljesen át volt sza­kítva. 14 esetben a haematoma úgy az artériával mint a vénával közlekedett, és pedig 8 esetben úgy a vénán, mint az artérián volt lyuk, mely a haematoma üregével közlekedett, 1 esetben (brachialis a könyökárokban) arteriovenosus közlekedést találtunk, azonfelül a vénán egy lyukat, mely a haematomával közlekedett, 3 esetben (tib. post.) úgy a vena, mint az arteria teljesen át volt szakítva, 1 esetben (axillaris) a véna teljesen át volt szakítva, az artériából egy vékony híd megmaradt, 1 esetben pedig a pontos kórtörténeti feljegyzések hiányoznak s arra, hogy lyuk vagy teljes szakadás volt-e az ereken, nem adhatunk felvilágosítást. Mindenesetre feltűnő, hogy 31 haematoma communicans közül, melynek anatómiai leletét pontosan ismerjük, 25 ben csak lyuk volt a verőeren és csupán 6-ban volt az artéria teljesen átszakítva. A lyuk nagysága különböző volt, többnyire csak vékony híd tartotta össze az ércsonkokat. Ez a híd, mint arra már Köhler utalt, megakadályozza az ér csonkjainak visszahúzódását a szövetek közé, a­mi bizo­nyos mértékig előmozdítaná az ér-lumen elzáródását és ily módon a vérzés végleges csillapodását. (1. ábra 1.) Ilyen híd jelenlétében az ér átszakított részleteinek visszahúzódása éppen ellenkezőleg kihúzza, nagyobbá és tátongóbbá teszi az éren levő lyukat s így éppen gátlólag hat a vérzéscsillapo­dásra s előmozdítja a haematoma fennállását és növekedését. Azonban az ér folytonosságának teljes megszakítása még korántsem biztosítja a végleges vérzéscsillapodást, és pedig­­annál kevésbé, minél nagyobb az érben uralkodó nyomás. Legkönnyebben záródnak el a thrombus végleges szervülése által ily körülmények közt a vénák, s ez lehet részben az oka annak, hogy oly sokszor látjuk azt, hogy a haematoma csak az artériával közlekedik, a vénával nem. Szépen lehetett a teljesen átszakított vénának ezt az elzáródását demonstrálni nem ugyan egy haemat. communicans, hanem az art. poplitea egy diónyi aneurysmája esetében, melyhez a véna teljesen elzáródott csonkjai felül és alul teljesen odatapadtak volt, a­nélkül, hogy az aneurysma és a vena lumene közt commu­nicatio volt volna (1. ábra 3). Az artériák közül a kisebb kaliberűek természetesen könnyebben záródnak el, mint a nagyobb lumennel bírók, de ha a nyomás a kisebb kaliberű érben nagyobb, akkor ez fog későbben elzáródni, mint a nagyobb lumennel biró. Igen tanulságos volt ebből a szempontból egy könyöktáji haema­toma communicans, mely 67 nappal a sérülés után került műtétre s melyben az arteria brachialis közvetlenül az oszlása táján volt átlőve; a jó félökölnyi haematoma kiürítése után, miután az Esmarchot megtágítjuk, az art. brachialis csonkjá­ból fecskend a vér. Az art. rad. és az art. ulnaris csonkjainak megfelelően vérzés nincs, ellenben egy a spatium interosseum felé fekvő kicsiny arteria igen erősen vérzik, kétségtelenül proximalis irányban való anastomosisai révén. Nyilván valame­lyik recurrens volt, melyek, mint tudjuk, közvetlenül az art. radialis, illetve ulnaris eredése alatt indulnak el és az art. brach. collateralis ágaival, s a rete art. cubitival bőségesen közlekednek. Mindenesetre feltűnő, hogy olyan vékony érnek, mint az arcus plantaris, sem kell teljes szétszakítás daczára sem elzáródnia s az ilyenekből is támadhat hosszabb idővel a sérülés után — esetünkben 22 és 23 nappal — profus­ vérzés. Máskor azonban bekövetkezik a szétvált ércsonkok tel­jes elzáródása s ily módon a közlekedő haematoma nem köz­lekedő, „csendes“ haematomává válik; ilyen eset a következő: K. //., 34 éves. Felvétetett Zita-kórházi osztályomra 1915 január 13.-án. Deczember 8.-án sérült bal tenyerén áthatoló lövéstől. A sebek a hypothenar táján és a kézhát ulnaris oldalán 6 cm.-rel a kézteszület felett már begyógyultak volt. A hypothenar duzzadt, kissé fluctuál, benne erős spontán fájdalmak; a IV. és V. ujj hajlításos contracturában.; a Röntgen az V. metacarpus jól adaptált törését mutatja. Műtét január 13.-án aethernarcosisban. Incisiora 1’/2 kávéskanálnyi tiszta alvadt vér ürül, melynek eltávolítása után kb. diónyi üreg marad vissza, melynek fenekén a hajlító ínak láthatók. A véralvadék eltávolítása után semmi vérzés, a IV. és V. ujj rögtön kiegyenesíthető. Laza tamponad. Fájdalmak rögtön elmúlnak. Sima gyógyulás. A haematoma tehát pontosan az arc. volaris superf. helyén feküdt, s így azt kell felvennünk, hogy az arc. volaris superficialis sérült, és pedig eredése táján, de a sérüléstől a műtétig eltelt több mint 1 hó­napi idő alatt az ércsonkok elzáródtak, ezért nem kaptunk vérzést a haematoma eltávolítása után. A haematoma tömege azonban nyomásos fájdalmakat, s a IV. és V. ujj hajlításos contracturáját idézte elő. Ezektől a nehézségektől a haematoma operativ eltávolítása a beteget egy csapással megszabadította. Az előbb felhozott arcus plantaris­ haematoma példája bizonyítja, hogy a lövés által sérült erek lumenének szervült thrombus által való végleges és teljes spontán elzáródásáral ilyen módon a haematoma növekedésének végleges megszű­nésére még relative igen kedvező körülmények között sem számíthatunk. Mindazonáltal vannak leírva az irodalomban spontán gyógyulások. Bier szerint ezek nem éppen ritkák. 2 esetet látott, a­hol az erősen pulzáló friss vérömleny rövid időn belül eltűnt, a­nélkül, hogy aneurysma képződött volna; más esetekben azt tapasztalta, hogy az aneurysma állandóan kisebbedett és keményedett. Küttner 247 lövéses aneurysmára kiterjedő tapasztalata daczára mindössze kétszer észlelte directe az aneurysma spontán visszafejlődését és 4 esetben (2 subclavia, 2 brachialis) következtetett a radialis pulsus hiányából­­ a

Next