Orvosi Hetilap, 1917. április (61. évfolyam, 13-17. szám)

1917-04-01 / 13. szám

166 ORVOSI HETILAP 1917. 13. sz. nak s részben az irhának a kiizzadási folyamat következtében beálló vizenyős — „spongoid“ — elváltozásában nyilvánul, nem, vagy legalább nem csupán a külső, excessiv chemiai és physikai hatások idézik elő, a mint azt az arteficialis bőrgyuladásokban látjuk, s annál kevésbé a fölötte problematikus „trophiás“ idegek vagy idegrostok anomáliáinak tudható az be, amint azt a neuropathologiai aera alatt hitték („reflex-eczema“), hanem a nedvkeringés révén az illető sejtcsoportokhoz jutott, összetételükben megváltozott, illetve merőben idegen (fajidegen vagy részben csupán a vérre idegen) anyagok, esetleg az ily tényezők hatása alatt a bőr sejtcsoportjaiban keletkezett mérgek, mely anyagok azután nemcsak a bőr normális ellenállóképességét csökkentik, hanem egyenesen mint gyuladást keltők szerepelhetnek. Ezt bizonyítják a többi között pl. ama feltűnően makacs és nem seborrhoeás anomáliák révén keletkezett csecsemőkori eczemák is, amelyeknél többnyire egyedül a táplálkozás megfelelő megváltoztatásával, diaetával sikerül az anyagcserének kedvező befolyásolása s ezzel egyúttal a betegség meggyógyítása minden chemiai értelemben vett „gyógyszer“ adagolása nélkül is. A csecsemőkori eczemák anyagcserezavaraival lefolyó chemiai folyamatoknál még többet tudunk az arthritis-esek és diabetesesek anyagforgalmi zavarairól. Arthritisben a nuclein-anyagcsere körében lefolyó chemiai zavarok, mégpedig a nucleinokban meglevő purinbasisok bomlásában és kiválasztásában beállott változások (a húgysavak), míg a diabetesben a szénhydrát-anyagcsere egyik intermediális terméke, a czukor az az anyag, mely az illető betegséget kiváltja; de azt még ezekben a bántalmakban sem sejthetjük, hogy milyen az összeköttetés ezek közt az anyagcserezavarok és a bőr elváltozásai között, ámbár nem szenved kétséget, hogy ily összefüggés valóban létezik. Ha azonban az eczemát nem csupán egyszerű banális bőrgyuladásnak fogjuk fel, önként adódik, hogy természetesen nem is elégedhetünk meg bizonyos gyógyszereknek tisztán külső, a bőrre való alkalmazásával, hanem bizonyos oly anyagokat törekszünk a szervezetbe juttatni, amelyek a tapasztalás szerint alkalmasak lehetnek arra, hogy a megzavart anyagcsere-egyensúlyt ismét helyreállítsák. Annál is inkább törekedhetünk erre, mert hiszen ismeretes, hogy a külső kezelés sem vonatkozik kizáróan a bőrre s tudjuk, hogy bizonyos, a bőrre alkalmazott vegyszerekből a belégzésen kívül még az ép bőrfelületen keresztül is több-kevesebb hatóanyag jut a szervezetbe, amire mindennapi példa a kátránytartalmú kenőcsök után a vizelet sajátságos szaga, kátránytartalma, a pyrogallus-savat tartalmazók után a keletkező albuminuria stb.,s még nagyobb mennyiség jut be a szervezetbe a hámjától fosztott bőrön, illetve az epithemek összefüggésükben meglazult sejtjei között levő hézagokon keresztül. A külső kezelés mellett az eczema kimondottan belső, gastrointestinalis kezelése is újra tért hódít, ami — ámbár új megismerések alapján — a régi humorális hagyományokhoz való visszatérést jelenti, ellentétben a túlhaladott „idiopathiás“ fogalomhoz mereven ragaszkodó s az eczema minden belső kezelését fölöslegesnek tartó Kaposi-féle bécsi iránnyal. Egymásután kerülnek alkalmazásba a régi, elődeink által alkalmazott szerek: az arsen, a chinin, a glaubersó karlsbadi kúra formájában s a különböző hashajtó szerek (keserűvizek, rheum stb.), s mindezeknek a szereknek sokszor feltűnő is a kedvező hatása, míg máskor a készítmények egész sorát kell végigpróbálnunk, míg egyiknél a betegség végleges gyógyulása beáll. Különösen a régi autorok közül némelyek az említett szereknek az eczemára való előnyös hatását egyenesen fajlagosnak tartották, de mi a tagadhatatlanul kedvező eredményt, mely e szereket nem egyszer kíséri, ez idő szerint inkább akképpen gondoljuk el, hogy e szerek nem specifikusak ugyan, de az általános anyagcserét — s ezzel a bőr szöveteinek anyagcseréjét is — azzal befolyásolják, hogy a megzavart anyagforgalmi egyensúly helyreállításában közreműködnek. Valószínű, hogy hasonló „in melius“ való befolyásolást sikerül majd a jövőben elérni bizonyos diaetás kezelésekkel, a minek tudományos előfeltételei, t. i. a megfelelő s ilyeczemások anyagcseréjét megvilágító chemiai kutatások azonban még a kezdet kezdetén vannak s nagyon is hézagosak. :jc * * Mint minden dermato-syphilidologiai osztályon, a vezetésem alatt álló Szt. István közkórház V. osztályán is a leírt diathesises értelemben vett eczema-esetek nem ritkák s azokban, természetesen a külső kezelés elhanyagolása nélkül, az említett szereket alkalmazom a régi empiriás előírások szerint: belsőleg karlsbadi kúrát, arseni Fowler-oldat vagy az ősi, ú. n. „ázsiai pirulák“ formájában s fölötte gyakran a chinint (ed. hydrochloricum 3X030 p. die) egymagában vagy aarheummal. Újabban azonban kiindulva azon már említett feltevésből, hogy e szerek jó, ámbár nem minden esetben egyformán megbízható hatása e szémánál elsősorban az anyagforgalom megváltoztatásában áll, megkíséreltem, hogy mennyiben lehetséges e czélnak elérése minden, a szó általános értelmében vett gyógyszeres beavatkozás igénybevétele nélkül, mégpedig sterilezett physiológiai konyhasó-oldatnak a gyűjtőerek közvetítésével a szervezetbe való bevitele útján. Hangsúlyozom, hogy az intravénás beavatkozást egyelőre csupán csak olyan, a testfelület tetemes részét elfoglaló súlyos eczémában szenvedő betegeken gyakoroltam, akiken a szokásos külső gyuladás-ellenes és a fent említett szerekkel való gastrointestinalis kezelést előzőleg már propagáltuk, a nélkül azonban, hogy e szerekre a végleges gyógyulás bekövetkezett volna. A gyűjtőeres konyhasós infusióval kezelt eseteimben külsőleg csupán egyszerű hűtőkezelést (czink, ólom, timsós, mészvizes borogatások, illetőleg limimentumok, kenőcsök, rizspor stb.) alkalmaztam, a beteg bőrrésznek a külső hatások ellenében könnyű kötéssel való óvása mellett, de megjegyzem, hogy az az esetleg felmerülő feltevés, hogy a gyógyulást infusiós eseteimben is főképpen ezek a külső applicatiók idézhették volna elő, már azzal megczáfolódik, hogy ugyanazok a szerek az illető betegeken már előzőleg is huzamos időn keresztül alkalmazva voltak tartósabb eredmény nélkül.* A physiologiai ClNa-os infusiót eddig a testfelület tetemes részét elfoglaló, illetőleg eczema universale 16 esetében alkalmaztam. Ezek közül 10 esetben értem el eredményt, mégpedig 8-ban teljes gyógyulást későbbi recidiva nélkül (van már 3 év óta gyógyult és nem recidivált esetem is), 2 betegnek pedig, ki idő előtt hagyta abba a kezelést (2—2 infusio után), javult ugyan a bőre állapota, de nem gyógyult tökéletesen. 3 esetben az infusiót idő előtt kellett elhagynom, mivel a bőrlaesio a cubitalis tájékon is jelentkezett s így egyrészt az infusióra alkalmas gyüjtőér megtalálását nehezítette, másrészt félő volt, hogy az eczemás bőrterületről esetleg fertőző anyag vitethetnék be az érbe s a beszúrás helyének előzetes desinfectiója is izgatóan hatna a bőrre. 3 esetben 5—10 infusio után sem mutatkozott érdemleges eredmény, de hogy ezeket az eseteket is kedvezően befolyásolta a therapia, azt abból következtetem, hogy visszatérve a szokásos „per os“ és külső, kenőcsös kezelésre, az előzőleg minden ily kezeléssel makacsul daczoló bőrelváltozás feltűnő gyorsan gyógyulásnak indult. A teljesen gyógyult eset közül e helyen csupán kettőnek a kortörténetet közlöm, mivel a többi eset lényegében hasonlóan viselkedett. * Azzal az ellenvetéssel, hogy a gyűjtőeres alkalmazás már technikájánál fogva veszélyes, amit az antilueses therapiában a salvarsannál is eleget hallottunk, feleslegesnek találom ma már foglalkozni, mivel éppen a salvarian-injectiók győztek meg arról, hogy a balsikerrel járó esetekben, melyeket az irodalom említ, a katasztrófáért az esetek túlnyomó részében vagy egyenesen a túladagolás, vagy a cumulativ hatású arsennak a szervezet tolerantiáján túlmenő alkalmazása, illetőleg egyes szervezeteknek arsen-intolerantiája okolható, de semmiesetre sem az alkalmazásnak ez a módja. Természetesen a legpontosabb sterilezés s a technikában való jártasság előfeltétele a veszélytelenségnek és a sikernek, de végre is ezek a kautelák minden beavatkozásnál joggal megkövetelhetők az orvostól.