Orvosi Hetilap, 1917. május (61. évfolyam, 18-21. szám)

1917-05-06 / 18. szám

240 ORVOSI HETILAP 1917. 18. sz. Ezek a hámfészkek pedig legkülső, a kötőszövettel érintkező sejt­rétegekben apró köbalakú, a Malpighi-réteg sejtjeire emlékeztető sejtek­ből, míg belsejükben nagy, sokszögletű, hólyagos magvú sejtekből álla­nak. A legnagyobb hámfészkek belsejében pedig van Gieson­nal minde­nütt intensive sárgára festődő, majdnem homogén, concentricusan réte­gezett szarugyöngyök — cancroid-gyöngyök — vannak. Tekintve, hogy a daganatszövet határ nélkül burjánzik, a mélyebb szövetrétegekbe, a nyirokutakba nő, hogy a felületen szétesett és a daganat belsejében is degeneratio mutatható ki, kétségtelen, hogy a hám rosszindulatú burjánzásából eredő rákkal, carcinoma epitheliale keratodessel állunk szemben. Sima lefolyás, július 9.-én gyógyultan távozott. Ebben az esetben tehát a revolverlövés nyomán fistula keletkezett s a fistulából indult ki a rák. Teljesen analóg Broca-nak Wolff által idézett esete, melyre czikkem elején czéloztam s mely szintén lövéses sérülésből kiiduló fistula nyomán keletkezett. A fistulák, különösen osteomyelitis, tuberculosis által fenntartott csontfistulák nyomán keletkezett rákok már régóta ismeretesek, hiszen már Celsus is tudott róluk (Wolff), és teljesen úgy ítélendők meg, mint azok a rákok, melyek más chronikus irritamentumok — legyen az gyakran ismétlődő mechanikai, chemiai, hő- vagy fényinsultus, avagy állandó lobos izgalom — folyománya­képpen keletkeznek, a­milyenek különösen a bőrrákok kelet­kezésében — mint az általánosan ismeretes — igen jelenté­keny szerepet játszanak. Tudjuk, hogy bizonyos szokások, foglalkozások, életviszonyok, melyek a test bizonyos helyeit bizonyos gyakran megismétlődő insultusnak teszik ki, a bőrrák­nak bizonyos speciális localisatiójára disponálnak. A nap­nak, szélnek s az időjárás egyéb viszontagságainak kitett földmívesek, tengerészek arczrákjai, a pipás emberek alsó ajakrákja, a kéményseprők scrotumrákja, a kátrány- és paraffin-munkások alkarján, a röntgenisták kezén, a kashmiri bennszülöttek hasbőrén fejlődő rákok ennek közismert példái. Chronikus bőrbetegségek, különösen olyanok, a­melyek éveken át elhúzódnak, mint a lupus, a xeroderma, a lábszár­fekély, szintén praedisponálnak a rákra s éppen így a fistulák is, melyeknek a lövéses seb nyomán fejlődő fistula az egyik válfaja, az esetükben észlelt rák pedig a fistularákoknak egy ritka formája. Hogy ezentúl is, azon tömeges lövéses sérülések után, melyeket a világháború létrehozott, ritkaságszámba fog-e menni a rák kiindulásának ezen forrása, az mindenesetre két­séges. Hansemann egy előadásában,­ melyben a háborúnak a rosszindulatú daganatokra való befolyásáról szólott, c­éloz erre a lehetőségre, midőn azt mondja, hogy be kell várnunk, nem fognak-e az eljövendő években hegekben és régi fistulajára­­tokban rákok fejlődni, melyeket aztán a háborús tevékenységre kellene visszavezetni. A közölt esetből kétféle praktikus következtetés folyik. Egyfelől a fistularák lehetőségére való gondolás egy okkal több arra, hogy az ilyen lövéses sebek után támadó fistulák sebészi megszüntetésére törekedjünk s azokat az idegen tes­teket (lövedékdarabok, ruhafoszlányok, elhalt csontok), melyek ezeket a fistulákat fenntartják, a szervezetből operative eliminálni törekedjünk, másfelől pedig felvetődik ezen eset kapcsán az a kérdés, vájjon az ilyen lövéses sebektől származó fistulákból és hegekből keletkező rákot a háborús sérülés direct folyo­mányának kell-e tekintenünk; annyival is inkább fel kell vetnünk e kérdést, mert ezek a fistulákból és hegekből, különösen széles, nagy, rosszul táplált, hámkopásokra, ex­­coriatiókra, „feltörésre“ hajlamos hegekből (a minők a béke­praxisban elsősorban az égési hegek, de a milyenek bárminő hosszas genyedéssel gyógyuló és eredetileg nagy defectussal járó folyamatok után támadhatnak, így a háborús sérülések között, sajnos, nagyon gyakran látott roncsoló sérülések után is­ kiinduló rákok rendszerint csak évekkel, sőt évtizedekkel a seb teljes begyógyulása után szoktak jelentkezni. Wolff citált munkájában Beigel esetét említi, a­hol egy amputatio hegében 70 évvel a műtét után mutatkozott a rák. Magam nemrégiben láttam két esetet, melyekben a rák 22, illetve 31 évvel a szenvedett mechanikai sérülés után jelentkezett az illető sérülés után visszamaradt hegben. Ezek a következők: Sz. N. I., 29 éves napszámos. 6 éves korában cséplőgép lecsapta bal lába fejét. A csonk sebe begyógyult, azonban egy év előtt állítólag feltörte a lábbelije. Kenő­csökkel kezelték, de nem gyógyult, úgy, hogy most a seb növekedése és gengedése miatt felkeresi osztályunkat. Status praesens: A bal láb a saroktáj kivételével hiányzik. A csonk egyenetlen, dudoros felszínű, bűzös váladékkal fedett fekélyt mutat (2. ábra). A belboka körül féltenyérnyi területen a bőr pirosan elszíneződött, duzzadt. A bal lábszár atrophiás. 1916 augusztus 4.-én ampu­tatio a lábszár alsó harmadában Billroth-narcosisban; a seb per primam gyógyult. Az amputált végtagról Entz tanár a következő leírást adta: A levágott csonkon levő karfiolszerű, lánczszerűen kiemelkedő, középen szétesett daganat szélei mindenütt tömött, meglehetősen szívós (formatin­ban conservált állapotban), fehéres daganatszövetből állanak, a­melynek metszéslapján már puszta szemmel alveolaris szerkezetet lehet fel­ismerni. A mikroskopi metszetekben a daganatszövet meglehetősen felü­letes marad, úgy, hogy már *­, cm. mélységben teljesen ép erekkel átjárt rostos kötszövetből állanak a metszetek. E szövet vékony köte­­gekben hatol be a felületes daganatos rétegbe s ezt kisebb-nagyobb fészkekre osztja. A sejtfészkek laphámból állanak, a melyen az összes jellemző szövetrétegek felismerhetők, ú. m. a Malpighi-réteg sejtjeire emlékeztető apró hengeralakú sejtek, a szabálytalan sokszögű s végül az elszarusodott hámsejtek is. A nagyobb sejtfészkek közepét egy-egy durván réteges szarugyöngy foglalja el. Minthogy a sejtkötegek a nyirokutak elágazását utánzó szabálytalan rectézetben függenek össze egymással, a daganatot laphámráknak kell tartanom, mely a lassan fej­lődő, hosszú ideig metastasis nélkül fennálló, ritka esetekben recidiváló, tehát egészben benignusabb cancroidok közé tartozik. K. K. M., 40 éves, földmives-napszámos, 9 éves korában szecskavágó gépbe került a jobb térde. A gép lenyúzta a jobb c­omb bőrét, melyet az orvos visszahajtott és össze­varrt. A visszavárt bőr elfeketedett és lelökődött. Sebe azután 3 év múlva gyógyult csak be teljesen. A gyógyulás azonban nem volt vég­leges, hanem a patella mellett laterálisan egy körülbelül koronányi nagyságú területen levő sebe­ gyakran feltört, nedvezett, sebe e helyen hol begyógyult, hol kiújult. Körülbelül 1/2 év előtt munka közben kocsi ütődött jobb térdéhez. Azóta sebe terjedni kezdett s most, bár járni s dolgozni tud, mégis kellemetlenséget okoz neki. Ezért műtét czéljából felkereste osztályunkat. Status praesens­. A jobb térdizület táján, a patella magasságá­ban, ettől laterálisan egy férfitenyér felénél valamivel nagyobb, szabály­talan alakú, felhányt szélű, szalonnás alapú anyaghiány látható (3. 2. ábra. 3. ábra. 2 Kriegsärztliche Vorträge, 111., 170 oldal, Fischer, Jena, 1916.

Next