Orvosi Hetilap, 1917. május (61. évfolyam, 18-21. szám)

1917-05-06 / 18. szám

1917. 18. sz. ORVOSI HETILAP I TI ábra), mely körül régi hegesedések nyomai mutatkoznak. E hegese­­dések a c­ombon hátul majdnem a farredőig terjednek. Január 15.-én műtét Billroth-keverék narcosisban. A fekélyt bőven az épben a fasciával együtt kimetszszük. A defec­­tust Thiersch-lebenyekkel transplantáljuk, melyeket ugyanazon c­ombról veszünk. Az Entz tanár által végzett szövettani vizsgálat a következőket mutatta: A daganat mellett kiirtott bőrrészleten semmi lényeges eltérés sem tűnik fel. A középvastag hámrétegen vékony szaruréteg ismer­hető fel. Az irha durva rostos kötőszövete nagyon sejtszegény, erei összehúzódottak. A daganat felé közeledve, az első szembetűnő elvál­tozás, hogy az irha kötőszövetét igen sok apró gömbölyded sejt — részint lymphocyták, részint leukocyták — járja át. E rétegbe a hám vaskos csapok alakjában mélyen benyomul, de a felületes hám még megismerhető. A tulajdonképpeni daganat szélesen kifekélyesedett s e miatt itt teljesen hiányzik a felületes hámboríték. A hám alatti kötő­szövetréteg, valamint az irha is csak messzire széttolt vékony kötő­szöveti kötegek alakjában maradt vissza. Közöttük mindenütt kisebb­­nagyobb, egymással rendetlen, rec­ézetten összefüggő hámsejtfészkek vannak, melyek részben még egészen fiatal, alacsony hengeralakú vagy köbalakú, részben már nagyobb, a bőrhám spinocellularis rétegének megfelelő nagy, lapos sejtekből állanak, részben pedig kisebb-nagyobb concentrikusan rétegezett, majdnem egészen egynemű, áttűnő szaru­­gyöngyökké alakultak át. A hám nem tekinti a természetes szövet­határokat, hanem mindenütt az irha mélyébe tör, sőt a leválasztás vonalát is eléri. Diagnosis: Carcinoma epitheliale (cancroid). És ilyen esetek után igazán nem szabad Thiema állás­pontjára helyezkedni, hogy 2—3 év a maximális időhatár, melyen belül a keletkezett rák s az előző sérülés között valamely aetiológiai nexust felvehetünk, ezen a határon túl pedig a rákképződést más okoknak, új sérüléseknek és egyéb ingereknek kell betudnunk. Nem helyeselhetjük ezt a megszorítást. Mert bizonyára igaza van Thiem-nek abban, hogy ha a sérülés teljes be­­gyógyulása után a hegben rák támad, abban új ingereknek is van részük, de ezek az ingerek, minek a ruházat dörzsö­lése, a czipő nyomása, az izzadság, a piszok stb. éppen elkerülhetetlenek, az élettől és a mindennapi foglalatosságtól elválaszthatatlanok és az ép bőrt sokkal kevésbé irritálják, mint a heges bőrt, különösen, ha a hegesedés kiterjedt, exul­eratióra hajlamos. Úgy, hogy ha az ilyen esetekben rák keletkezik, akkor azt a sérülést, mely a heget okozta, ha nem is tekinthetjük az évek múltán fejlődő rák direct, közvetlen okozójának, de mindenesetre erre a legnagyobb mérték­ben praedisponáló momentumnak és bízvást mondhatjuk, hogy ha az a sérülés nem történt volna s a betegnek ilyen kiterjedt hegei nem voltak volna, akkor legnagyobb valószínű­séggel rákja sem keletkezett volna. Természetes azonban, hogy csak olyan esetekben sza­bad felvenni ilyen aetiológiai nexust, a­hol kétségtelen, hogy trauma ment előre és hogy a daganat pontosan a trauma be­hatásának helyén létrejött hegben vagy fistulában kelet­kezett. Az anamnesis, a­melyet kapunk, nem mindig megbíz­ható, s az anyagi és egyéb sociális érdekek, melyek nem egyszer fűződnek ahhoz a körülményhez, hogy a betegség­nek összefüggése valamely előző sérüléssel megállapíttassék, nem szolgálnak az anamnesis megbízhatóságának javára. Nem egyszer csak egyszerű félreértésről van szó. A harc­térről kaptam egy katonát inoperabilis buccacarcinomával; a segédorvosnak azt adta elő, hogy megsebesült. Mikor aztán faggattuk, hogy miként sebesült meg, azt mondta, hogy e kifejezés alatt csak azt értette, hogy a lövészárokban kapta a sebet a szájában, de sem golyó, sem egyéb sértő eszköz nem érte, a seb magától keletkezett.­ Míg az eddig felvetett kérdésekre meglehetős határozott­sággal és világossággal bírtunk felelni, a megoldatlan pro­blémák egész sorozata elé állított bennünket a következő eset: 2. S. K. 46 éves földmíves. Felvétetett 1916 deczember 31.-én. Egy esztendő előtt Szerbiában puskagolyótól sérült meg. A golyó a jobb pofa közepén hatolt be és az áll táján akadt meg. Temesvárott távolították el, hogy melyik kórházban, azt nem tudja. Sebe egy hónap 3 Handbuch der Unfallerkrankungen, Deutsche Chirurgie, 67. köt. 4 Inter parenthesim megjegyezve, most, hogy idősebb évfolya­mokat soroznak, nagyobb figyelemmel kellene lenni ezekre a szájbeli carcinomákra, mert nemrégiben volt észlelésem alatt egy szintén inope­rabilis pofacarcinomában szenvedő beteg, a­kinek állítása szerint már besoroztatása alkalmával megvolt a rákos fekélye a szájában, alatt gyógyult be. Ezután egy hó múlva a helyén pattanás keletkezett, mely kifakadt. Ezzel a sebbel Karánsebesre került, hol újra megoperál­ták. Kimetszették a régi műtét helyét és ez a seb is begyógyult, azon­ban húsvétkor kiújult és azóta állandóan folyik. Status praesens: Az arcz egész jobb fele duzzadt. A duzzanat felmegy a temporalis tájra és le az állszöglet mögé. Az arczon egy a masseter elülső szélétől egészen a felső és alsó ajak közepéig terjedő, kemény, vaskos infiltratum, mely az állkapocshoz van rögzítve. A száj kinyitása korlátolt, körülbelül 2 cm. metszőfog-távolságra sikerül. A pofában levő infiltratum két helyen typusos felhányt szélű, kráterszerű fekélyt mutat, melyek közül az egyik a szájzug táját, a másik a masseter előtti tájat foglalja el (4. ábra). A fekélyben typusos csapok lát­hatók. A száj nyálkahártyája kifekélyesedve nincs, csak a felső áthajlási redőben a molarisok táján, a­hol a hátulsó fekély átfúródott egy helyen a szájba. A szájzugban levő fekély alsó szélének elülső részén egy varratokkal egyesített seb nyomát jelző heg látható. A fekély elülső alsó szegélyén körülbelül ujjnyi széles, elmosódott határú pir látszik. A beteg már felvétele napján lázas, erősen köhög, igen gyenge; a lázak és a gyengeség folytonos fokozódása közben január II.-én meghalt. Bonczolási jegyzőkönyv (Eníztanár): Meningitis purulenta praecipue ad scalam posteriorem cum hydrocephalo acuto interno. Periostitis maxillae et phlegmone chronica rami dextri mandibulae. Periostitis ad foramen ovale dextrum. Carcinoma faciei dextrae, carcinoma buccae et ad sulcum gingivobuccalem dextrum. Parotitis purulenta dextra. Bronchitis purulenta diffusa. Defectus totalis renis dextri et ureteris dextri. Az arcz jobb felén, a jobb szájzugnál körülbelül 5 koronányi nagyságú, szabálytalan alakú, felfelé a járomcsont alsó széléig terjedő, lefelé az állkapocs szélét majdnem elérő, hátrafelé a külső hallójáratot 2 harántujjnyira megközelítő egyenetlen, felhányt szélű fekély van, mely­nek szélei kendermagnyi—borsónyi tömött csomókból állanak. Alapja szintén egyenetlen, göcsös, de itt a lágyrészek nagyobbára szennyes zöldes-szürkén elszíneződtek, kissé bomlékonyak. A jobb szájzugban, az előbbeni fekélytől 11/* cm.-nyi tömött bőrhíddal elválasztva, egy má­sodik, körülbelül koronányi kifekélyesedett terület van, melynek szélét a kisujjnyira megvastagodott, tömötten beszűrődött felső és alsó ajak alkotja. E tömött beszűrődmény innen a jobboldali áthajlási redőre terjed és­e/s cm.-nyi, egymással párhuzamosan haladó, durva sánczszerű megvastagodások alakjában domborodik a szájüreg felé. E daganatos fekély szomszédságában az összes lágyrészek sűrű zöldes-sárga geny­­nyel beszűrődöttek és egész terjedelmükben szennyes zöldes-szürkén elszíneződtek. A genyedés a szájüreg felől a koponya-alapra is ráterjed és a foramen ovale táján fillérnyi területen a koponya-alapra folytatódik. A szövettani lelet Entz tanár vizsgálata szerint a következő: A daganatból első ízben készített metszeteken nem lehet kellőleg tájékozódni, a­mennyiben a kimetszett szövetdarabok alapszövete gömb­sejtekkel dúsan áthatott rostos kötőszövet, melyben itt-ott a szövet mélyébe hatoló hámmeneteket találtam. E menetek általában különböző nagyok, többnyire üregesek, bélésük vastag hámréteg, melynek leg­mélyebb sejtsorai apró, sokszögű hámsejtekből állnak, felületes sejt­rétegei azonban lapos hámsejtek, igen elterjedt elszarusodással, vastag szaruréteggel. A szövetben azonban sehol sem találtam olyan hám­fészkeket és szabálytalan hámmeneteket, mint a milyeneket rossz­indulatú hámdaganatokban találni szoktunk s ezért a kötőszövet kiter­jedt sejtes beszűrődése következtében inkább arra kellett következ­tetnem hogy idősült, lobos szövetképződéssel van dolgom s a hám meg­lehetősen szabályos szerkezetéből arra gondoltam, hogy a hám talán a gyuladás termelte apró szövetcsatornákon keresztül burjánzik a mély­ségbe. Ezért újabb metszeteket készíttettem, a­melyeknek átvizsgálásakor kiderül, hogy a felületet egészen vékony, sokrétegű laphámboríték vonja be; itt-ott még felismerhetők a szőrtüszők és a faggyúmirigyek, 4. ábra, 241

Next