Orvosi Hetilap, 1918. március (62. évfolyam, 9-13. szám)
1918-03-03 / 9. szám
114 ORVOSI HETILAP ismételt oltás alkalmával is mutatkozhatnak, ezenkívül ily módon a diagnosis legkevesebb 48 órával tolódik ki, ami főkép a védelmi intézkedések foganatosításának szempontjából mindenkép fontos körülmény. Az ily bizonytalan eseteket, melyekben a cornealis elváltozások elbírálása azok nem eléggé jellegzetes képe, főkép lobos tünetek jelenléte miatt biztossággal nem volt lehetséges, mostanáig negatívnek voltunk kénytelenek minősíteni. Ezek a nehézségek nagyon kívánatossá tették az eljárásnak olynemű kiegészítését avagy módosítását, mely a bizonytalan esetekben is megengedte a biztos tájékozódást. Pny-nak a legújabban csakugyan sikerült az eljárásnak ily irányú kiegészítése, mégpedig a corneának histológiai vizsgálata által. Mivel a reactio értékét mindenesetre emeli, ha az eredményt minél hamarább közöljük, Paul egy gyors methodust dolgozott ki a histológiai metszetek elkészítésére. Miután a bulbust 10 perczig a sublimat-alkoholban tartottuk, leválasztjuk a corneát és azután a következő folyadékokba visszük át (mindegyikben 1 perczig legyen): 98% alkohol, jód-alkohol, 98% alkohol, chloroform-alkohol, chloroform, chloroform-paraffin, paraffin. Metszés, felragasztás. Festés. Természetesen más módon is beágyazhatjuk a corneát. Az I. számú kórbonctani intézetben állandóan használt aceton-xylol gyors beágyazás is megfelel. A Paul által előírt időket, ameddig t. i.ő a corneát az egyes folyadékokban tartja, nem találtuk elegendőnek ahhoz, hogy jó metszetet készíthessünk. (Különösen ha nem tartjuk hosszabb ideig jód-alkoholban, a metszetek tele lesznek sublimat-csapadékkal, ami a Guarnieri-féle testek felkeresését nehezíti.) Így, ha Paul azt az időt, mely alatt a vizsgálat elvégezhető, túlságosan rövidre is szabja (kész seriest készít a corneából a bulbus enucleatiójától számított egy óra alatt), mindenesetre a vékony cornea szövettani metszetei elég gyorsan, pár óra alatt készen lehetnek, amely idő még oly sürgős esetekben sem igen esik számításba. Csak megemlítem, hogy mi a metszeteket vashaematoxylineosinnal festjük, amely a Guarnieri-testeket nagyon szépen tünteti fel. A Paul szerint jellegzetesnek mondott elváltozások positiv reactio esetén a következők: A hám kis dombot alkot. A hámnak ezen megvastagodása a sejtek duzzadásával függ össze. A sejtek (valószínűleg nedvfelvétel következtében) elsősorban a basalis sejtrétegben nagyobbodnak meg, később a felsőbb rétegek sejtjei is részt vesznek ebben. (1. ábra.) A sejtek szaporodása csak a későbbi stádiumban szerepel. A Guarnieri-féle testek kimutatására Paul nem fektet nagy súlyt, szerinte ezek csak később jelennek meg. Paulnak a histológiai képre vonatkozó adatait mi is megerősíthetjük. A positiv esetekben a hámnak fentebb jelzett átalakulása mindig jellegzetes volt. Negatív esetekben éppen úgy, mint positiv esetekben azon részen, ahol a karczolás helyén hámdomb nem fejlődött, ezek a histológiai elváltozások mindig hiányoztak is. A karczolás helyén a fedőhám többször beleburjánzott a kötőszövetbe, mint ezt Paul is megemlíti. Egyik esetünkben ezekben a hámsejtekben is találtunk Guarnieri-féle testeket. Paul egyik újabban megjelent czikkében azt állítja, hogy hámproliferatio esetén a sejtek szaporodása amitosisos úton történik. Ezt az állítását nem erősíthetjük meg, mert ismételten találtunk típusos magoszlási alakokat. A histológiai vizsgálattal kombinált eljárás értékéről egy a közelmúltban előfordult esetben volt alkalmunk meggyőződhetni. Az eset fontosságát emelte az a körülmény, hogy hosszabb, több heti szünetelés után jelentkezett a fővárosban és a klinikai tünetek elégtelen volta miatt a kórjelzés a hatósági és kórházi orvosok részéről biztossággal nem volt megállapítható. A Peti-féle reactio, mely hivatva lett volna a kérdést eldönteni, véletlenül szintén nem vált be, mert a szemen jelentkező gyuladás a cornealis képet elhomályosította és a specifikus elváltozások kifogástalan felismerését nem engedte meg. Ily körülmények között a histologiai vizsgálathoz folyamodtunk, mely minden kétséget kizárva megállapította, hogy vegyes fertőzésről van szó, amennyiben a pathogen bacteriumok által okozott lábos elváltozások mellett a corneán a specifikus reactio termékei is jelen voltak. (2. ábra.) A pár óra alatt elkészített sorozatmetszeteken látjuk, hogy a cornea fedőhámja több helyen megvastagodott. Helyenként alatta bő sejtes beszűrődés is van, amely főleg polynuclearis leukocytákból állott. A sejtes beszűrődés általában kis csomókat alkot, de néha számos metszeten megtalálható kb. egyforma szélességben, úgy, hogy ezek egy része valószínűleg tulajdonképpen genysejt-csíkoknak harántmetszete: a csikók az oltási karczolásoknak felelnek meg. Egyik-másik tályog felett a hám kis területen hiányzik, a hiány szélén a hám általában duzzadt, sejtjei között leukocyták vándorolnak át. Ha azután a hámboríték elődomborodó helyeit erősebb nagyítással vizsgáljuk, kétféle típust látunk: egyes hámdombok a Paul által is leírt teljesen jellegzetes képet mutatják, sőt itt többször Guarnieri-féle testeket is találtunk. Ily elváltozásokat találtunk olyankor is, amikor közvetlenül az abscessus felett a hámboríték hiányzott, de a hiány szélei duzzadtak voltak és a positív esetekre jellegzetes képet mutattak. Máskor gyenge nagyítással szintén feltűnt egy leukocytafészek felett a hámdomb, de midőn erős nagyítással megvizsgáltuk, kiderült, hogy az elváltozások egészen mások: itt is találtunk vizenyőt, de a felszaporodott savó a sejtek között volt, a sejteket széttolta egymástól. A basalis réteg sejtjei a positív esetekre oly jellegzetes duzzadást nem mutattak, nem voltak világosak, nagyok, hanem inkább össze voltak szorítva. Paul, aki ily kombinált esetekben is lehetségesnek mondja histológiailag a positiv esetek felismerését, de részletesebben nem szól róluk, nem említi meg, hogy a hámdomb megjelenése vegyes fertőzés esetén nem jelenti mindig a reactio positiv voltát. Mert, mint leírt esetünkben is, a hámot duzzasztó vízenyő tulajdonképpen úgy fogható csak fel, mint * 1. ábra. A cornea szövettani képe positiv reactio esetén. X-hámdomb. (Zeiss obj. 16 mm. comp. oc. 2. sz.) ]> 2. ábra. A cornea szövettani képe vegyes fertőzés esetén, a-nál kis tályog, ö-nél áttört tályog, a hámszéleken positiv reactióra jellegzetes elváltozásokkal. (Zeiss planar 35 mm. oc. 2. sz.) 8 Paul: Deutsche med. Wochenschrift, 1917, 29. sz. 4 Paul: Deutsche med. Wochenschrift, 1917, 45. sz. 1918. 9. sz.