Orvosi Hetilap, 1918. június (62. évfolyam, 22-26. szám)

1918-06-02 / 22. szám

290 ORVOSI HETILAP 1918. 22. sz. a bélnyálkahártyát bőséges, alkális vegyhatású, fehérjedús ned­vek elválasztására ingerli, a­mely talaj azután kedvező a bacteriumok által létesített rothadás fentartására. A fehérjék ezen hatásának, mint látni fogjuk, igen nagy hordereje van az emésztés egész folyamatában, még­pedig nemcsak egészséges, hanem talán még jelentékenyebb mértékben beteg, különösen táplálkozási betegségekben szenvedő csecsemőkön és gyerme­keken. A fehérjehatásnak kifolyásaképen ma számos olyan bajban, melyet még nem is olyan rég nem tudtunk be­folyásolni, esetenkin­t kielégítő, esetenként teljes eredménynyel használhatjuk a fehérje imént említett ama hatását, hogy a rothadást erőteljesen elősegítő tulajdonságával a bélben lejátszódó erjedést ellensúlyozni tudjuk. A fehérjék therápiás szerepe tehát ott kezdődik, a­hol a bélben különböző okokból keletkezett intensív erjedéseket a fehérjék hatásával akarjuk paralizálni. Normális körülmények között egészséges csecsemőn az emésztés folyamata akkor tökéletes, ha a bevitt táplálékalkotó­részek correlatiói között bizonyos aequivalentia van, vagyis a bevitt szénhydrat és zsír mennyisége nem haladja túl azt a határt, mely az emésztés lefolyásához szükséges, viszont, ha a fehérjék szintén csak olyan mennyiségben fordulnak elő a táplálékban, mely a szénhydrát és zsír által a normális anyag­­forgalomhoz megkívánt mennyiséget nem haladja túl. Ha az egyes táplálékalkotórészek között ez az arány megvan, akkor a tápcsatornában sem az erjedés, sem a rothadás nem kerül felül, vagyis a táplálékalkotórészek által produkált termékek egyensúlyban tartják egymást, az áthasonítás szabályosan történik. Ha azonban a zsírok, különösen pedig a szénhydrátok a normálisnál jóval nagyobb mennyiségben kerülnek az emésztőcsatornába, akkor már a jelenlevő normális mennyi­ségű fehérje erjedést gátló hatása nem elegendő az erjedés meggátlására, a képződött erjedési termékek, elsősorban az alsórendű, az alacsony zsírsavak, a bélnyálkahártyát erősen izgatják, a peristaltica élénkül, a czukornak intensív vízelvonó hatása is előtérbe lép, vagyis diarrhoeák keletkeznek. Isme­retes, hogy rövid ideig tartó, heveny esetekben gyakran elegendő a czukoradag mérséklése az erjedések megszün­tetésére, bár ezeket az eseteket is úgy foghatjuk fel már mint fehérjehatást, melynek erjedést gátló tulajdonsága a czukor­­illetve szénhydrát-táplálék eliminálásával felszínre vergődött; súlyosabb esetekben, például másod- és harmadfokú decom­­positio alimentaris eseteiben, már nem elegendő a czukornak mérséklése, esetleg kikapcsolása, az erjedésnek az antago­­nistáját, a rothadást is elő kell segítenünk és ezt csak akkor értük el, ha sikerült zsírszappanszékletétet előidézni. A zsír­­szappanképződés pedig csupán alkális reactióval bíró bél­ben történhet. Freund, Finkelstein és Meyer, valamint Barát vizsgálataiból tudjuk, hogy a bőséges caseinbevitel legjobb feltétele a szappanképződés megteremtésének. A casein, mint a rothadási processus substratuma, a bőséges caseinbevitel folytán létrejött fokozódása az alkális bélnedvek elválasztásá­nak olyan momentum, mely különösen fontos a mészszappan­­képződés talajának előkészítésére, mert a caseinnek a bélben való hatása nem merül ki a bélnedvek fokozásában, hanem a caseinszemecskék tekintélyes mennyiségű mészphosphatot is ragadnak magukkal s idézik elő a bélmészszappan tartal­mát, továbbá a bélbacterium flórájának megváltozásával a béltartalom, valamint a secretio is változik; mindezek a behatások együttesen váltják ki a diarrhoea ellentétesét, a zsírszappanképződést. Nagy jelentőségre emelkedik a fehérje erjedést gátló hatása miatt táplálkozási betegségek különböző súlyos ese­teiben , kevésbé dyspepsiában, mely esetben a csecsemők tolerantiája többé-kevésbé az összes táplálékalkotórészekkel szemben még eléggé megtartott, sokkal inkább intoxicatio, vagy még inkább decompositio alimentaris eseteiben, me­lyekben a szervezet tolerantiája már nemcsak a zsírok, hanem a szénhydrátok iránt is nagyon leszállott, esetleg teljesen el is veszett s a­mikor a szervezet minimális mennyiségű zsírt vagy szénhydrátot is alig tud normális módon asszimilálni, semmiesetre sem annyit, a­mennyi a szervezetnek csak fen­tartási szükségletét is fedezné; az újonnan nyújtott, bár minimális mennyiségű szénhydrát-és zsíradagolásra a szerve­zet ismét csak súlycsökkenéssel és diarrhoeákkal reagál. Ezekben a kétségbeejtő s már-már elveszett esetekben a csecsemő szervezetének a fehérjékkel szemben való toleran­ciája még semmit sem szenvedett, az teljes egészében meg van tartva, sőt azoknak bőséges adagolásával érjük el azt, hogy az eddig makacsul fennálló diarrhoeák, súlycsökkené­sek s egyéb symptomák megállapodnak, eltűnnek s helyet adnak zsírszappanszékletéteknek, súlynövekedésnek s a köz­érzet általános javulásának. Mindenesetre sajátságos s eddig nem magyarázott körülmény, hogy míg a csecsemő szerve­zete úgy a zsírok, mint a szénhydrátok iránt elvesztheti tole­­rantiáját, ha ezen tápanyagokból a tolerantia határát meg­haladó mennyiséget viszünk be a szervezetbe, annyira, hogy a tolerantia leszállost határát csak ezen táplálékok erős csökkentésével, majd ismét óvatos fokozásával tudjuk a korábbi szintre helyezni: a fehérjék iránt úgy a csecsemő, mint a gyermek toleranciája úgyszólván majdnem korlátlan. Még ha a normális adagot lényegesen felülmúló mennyiségű fehérjét kebeleztetünk is be valamely csecsemővel, ezzel a csecsemő toleranciája a fehérjék iránt nem csökken, annak valamely különösebb rossz hatását nem szoktuk tapasztalni, a fehérjetúltáplálást hosszú időn keresztül lehet folytatni, a­nélkül, hogy ezzel a fehérjéknek helytelenebb asszimilálódását idéznénk elő. Még­pedig nemcsak egészséges, hanem beteg állapotukban, nevezetesen táplálkozási betegségek kapcsán is megtartják a csecsemők és gyermekek a fehérje iránti határ­talan tolerantiájukat. Legklasszikusabb példa erre az intoxicatio alimentarisban levő csecsemő. Hiszen intoxikált állapotban levő csecsemőt a méregtelenítés idején caseinnel lehet táp­lálni, a­nélkül, hogy a caseinadagolás a méregtelenítés folya­matát rosszabbítaná, vagy éppen hátrányosan befolyásolná. Decompositio alimentaris olyan előrehaladottabb eseteiben, melyekben a szervezet tolerantiája zsírral és szénhydrátokkal szemben annyira leszállód, hogy e tápanyagokból minimális mennyiséget sem tűr el: a fehérjék iránti tolerantia nemcsak teljes épségében megtartott, hanem még a normálisnál na­gyobb fehérjemennyiségek áthasonítása is jól és hiány nélkül történik. Ezt bizonyítják a gyakorlatban nap-nap után a különböző fehérjés tejekkel szerzett tapasztalataink, melyek­nek ilyen körülmények között történt adagolására a még csök­kentett zsír- és szénhydrát-bekebelezésre is diarrhoeákkal és súlycsökkenéssel reagáló csecsemőn a normálisnál nagyobb mennyiségben bevitt fehérje csakhamar zsírszappanszékletéteket s a súlycsökkenés megállapodását, illetve a súlynak fokozatos emelkedését, valamint a többi, régen nélkülözött egészségi jelnek visszatértét idézi elő. A fehérjéknek tehát az a tulaj­donsága, hogy a bél vegyhatásának s így a bél flórájának megváltoztatásával a béltartalom fölös erjedését megszüntetik és zsírszappanszékletéteket idéznek elő, továbbá, hogy velük szemben a csecsemő toleranciája akkor sem csökken, midőn a zsír és szénhydrát iránt a tolerantia már igen erősen sülyedt, talán nagy részben el is veszett­, a csecsemő és gyermekbeteg­ségek bizonyos súlyos féleségeiben megbecsülhetetlen értékűvé teszi s elsőrendű jelentőséget biztosít ezen táplálékalkotó­résznek a csecsemő- és gyermektápszerek sorozatában. Az eddig említett eminens tulajdonságok felsorolásával még korántsem merítettük ki a fehérjék jelentőségét. Mert a fehérjék igen nagy segítségünkre vannak az abnormis con­­stitutióval bíró csecsemőkön és gyermekeken mutatkozó bizo­nyos bántalmak és jelenségek leküzdésében is. Ismeretesek a valószínűleg neuropathiás alapon fejlődött, a tehéntej iránti idio­­synkrasiában szenvedő csecsemők elválasztásának nehézségei. Ismeretesek azok a sokszor igen kellemetlen tünetek és jelen­ségek, melyeket ablactatio esetén az ilyen csecsemőkön olykor már minimális tehéntej adagolása is kivált, s melyek a csecsemőre oly hátrányos hatással vannak, hogy ösztön­­szerüleg napokon át vonakodik táplálékot elfogadni, vagy ha végre el is fogadja a nyújtott táplálékot, a tehéntejet, vagy annak valamely készítményét, csakhamar jelentkeznek az idio­­synkrasiás rohamok. Ha ilyen körülmények között lisztfőzetet

Next