Orvosi Hetilap, 1918. november (62. évfolyam, 44-47. szám)

1918-11-03 / 44. szám

572 ORVOSI HETILAP 1918. 44. sz. barna színe, a tüdő átmetszésekor csak úgy ömlik a sok vér a tág vérerekből. Az izzadmány nagyobb tömöttsége által a tüdő összeállása közelíthet a croupos pneumoniáéhoz, de valamivel elastikusabb vagy máskor petyhüdtebb annál s hiányzik az az egyenletes beszűrődés, a­mely a croupos pneumoniára jellemző. A harmadik typus végül teljesen a croupos tüdőgyula­­dás bonczolástani jellegét adja, az egész tüdőlebenyre kiter­jedő májtömött, egyenletes beszűrődéssel. Az ilyen esetek is aránylag ritkák. Nagyon gyakori szövődménye a mostani influenzás tüdőgyuladásoknak az elgenyedés. Ez nagyon korán jelent­kezhet ; néha a tüdőben alig egy-két kicsiny gyuladásos gócz van s már megindul a genyes szétmállás. Ily apró kölesnyi genygóczok közvetlenül a mellhártya alatt ülhetnek, úgy hogy a tüdők bemetszése előtt már láthatók. Az elgenyedések jórésze a bronchopneumonia suppurativa jellegével bír s kö­zelükben gennyel kitöltött hajszálhörgők lehetnek. Vannak azonban ékalakú infarktusszerű genyes beszűrődések és ha­sonló alakú vérzések is, a­melyek emboliás eredetűnek látszanak. A genyedések jórésze mégis a tüdő belsejében a mellhártyától távolabb van s tekintélyes nagyságot érhet el anélkül, hogy a mellhártya fertőződnék. A genyedések a gyors lefolyás miatt nem annyira jól határolt tályog, mint inkább diffus sárga beszűrődés képét adják, a­mely csak kezd el lágyulni. Tömött, száraz necrosisok is előfordulhatnak. Több­ször látunk továbbá a tüdő kötőszövetében haladó phlegmone­­szerű csíkokat a hörgők körül és a nyirokerek lefutásában, míg az üszkös szétmállás elég ritka. A tüdőtrapubeli nyirok­csomók majdnem mindig duzzadtak, vér- és nedvdúsak. A tüdőgyuladás szöveti képe természetesen szintén na­gyon változatos. Az alveolusok egy részében a leukocytákból és levált hámsejtekből álló sejtes és savós izzadmány a túl­nyomó, míg ugyanezen tüdő más alveolusaiban elég sok fibrint is találunk, de a fibrin nem tölti ki olyan tömötten és egyenletesen az alveolusokat, mint a közönséges croupos tüdőgyuladásban. A gyuladásos gócz szélén savó és vörös vérsejtek vannak; néhol nagy kiterjedésben az alveolusokat tisztán csak összezsúfolt vörös vérsejtek tölthetik ki, a­melyek körvonalai alig láthatók. A tüdősövények hajszálerei rend­kívül vérteltek s úgy az ezekben levő, mint az alveolusokat kitöltő vörös vérsejtek haemoglobinja gyakran kilúgozódott; ez a haemolysis nemcsak nekünk, hanem más vizsgálóknak is feltűnt. A hajszál hörgőket igen kiterjedten genysejtek által látjuk kitágítva. Az elgenyedő esetekben leukocyták nagy tömege árasztja el a tüdőt, a­melynek szövetkörvonalai el­­mosódottak; az infarktusszerű elhalásokban nagy bacterium­­tömegek vannak, de bacteriumemboliát a nagyobb verőerek­ben nem látunk, úgy hogy ezen elhalásokat is inkább bron­­chogénnek tartjuk, bár egyes esetekben a gyuladás a kötő­szöveti septumokról az artériák falára is ráterjedhet. Az influenzás tüdőgyuladáshoz gyakran csatlakozik mellhártyagyuladás, de mi sok kiterjedt kétoldali tüdőgyula­­dást láttunk, a­melyeknek inkább centrális elhelyezkedése miatt a mellhártya megkíméltetett. Máskor viszont egész kis terjedelmű tüdőtályogok felületes fekvésük miatt a mellhártyát korán fertőzték. Számbavehetőbb mellhártyaizzadmány majd­nem mindig a­tengedő tüdőgyuladásokhoz társult s az izzad­mány genyes véres jellegű. Szívburokgyuladást főleg a mell­hártyagyuladás kapcsán többen észleltek, épp így mediasti­­nitist is. A szív bal fele jól összehúzódott, míg a jobb fél kitá­­gult, sok vérrel telt. A gyomorbéltractus részéről nincsenek súlyosabb elvál­tozások, némelykor a nyálkahártyán duzzadást, vérbőséget, vérzéseket látunk; dysenteria a mi eseteink közt nem volt. A lép gyakran megnagyobbodott, folliculusai duzzadtak; a pulpa lágy, mint a sepsises lépben szokott lenni. Ugyanily esetekben a vesék és máj is zavarosan duzzadtak, petyhüdt­­tek, némelyek vérzéses nephritist is­ észleltek. Az agyhártyák­ és az agy rendszerint bővérűek, különö­sen ha agyvelőtünetek is voltak jelen, de genyes agyhártya­gyuladást egyet sem láttunk, épp így encephalitis haemo­­rrhagicát sem, a­melyről egyes szerzők említést tesznek. Viaszos elfajulás az egyenes hasizmokban többször észleltetett. A bakteriológiai vizsgálatokra áttérve, sajnálattal kell megállapítanom, hogy azok nem adnak kielégítő eredményt. A légutak váladékában éppen úgy, mint a köpetben, rendesen nagyszámú bacterium van, a­melyek különböző alakúak, így vannak diplo­­streptococcusok, staphylococcusok, véko­nyabb és vaskosabb bacillusok. Az esetek egy részében cse­kély számmal igen apró influenzaszerű bacillusok is kimu­tathatók. A tüdőgyuladások közül a nem genyesekben főleg pneumococcusokat, a genyesekben diplo­streptococcusokat lehet látni, az utóbbiakat néha igen nagy tömegben. Influenza­­szerű bacillusokat a tüdőkaparékban még ritkábban kapunk, mint a légutak váladékában s akkor is elenyésző csekély számmal. Némely fiatal vérzéses tüdőgyuladásban alig van bacterium ; sokan az egészen friss esetekben a köpetet is bac­­teriumszegénynek találták. A streptococcusok a mellhártya­­izzadmányban és a septicus lép vakarékában is föllelhetők. A kultúrákban is az említett coccusok, különösen a streptococcusok praevaleálnak, míg az influenza-bacillusok kitenyésztése az eseteknek csak egy részében sikerül haemo­­globinos táptalajon, többnyire olyankor, a­mikor a fölkent készítményeken is influenzaszerű apró bacillusokat lehetett találni. Tüdőpestisre, a­minek a gyanúja a súlyos vérzésekből, genyedésekből felmerült, a bakteriológiai lelet semmi tám­pontot nem nyújt, úgy hogy azt teljesen ki lehet zárni. Ezen eredmények után nincs jogunk valami határozott bacteriumfajra kimondani, hogy az a járványszerűen jelent­kező megbetegedések okozója. Különösen nincs elég bizo­nyíték arra, hogy ilyen bacterium gyanánt a P/e/ifer-bacillust állíthassuk oda. Ez a bacillus nem mutatható ki állandóan a megbetegedett részekben s azt sem mondhatjuk, hogy leg­alább a friss esetekben rendszerint és túlnyomó mennyiség­ben van jelen, vagy hogy a nagyobb és kisebb légutak min­dig tartalmazzák a Pfeiffer-bacillust, ha a tüdőgyuladások góczaiban hiányzik is. A­miket Pfeiffer annak idején az ő eseteire nézve megállapított, hogy tudniillik az influenza­­bacillus a kisebb hörgőkben és innen kiindulólag a kezdődő tüdőgyuladás izzadmányában állandóan, igen nagy számmal van jelen, míg másféle bacterium úgyszólván hiányzik, ezeket a mostani járvány alatt nem lehetett megerősíteni. E­miatt igen sokan teljesen tagadják a­­yez/ifer-bacillusnak kórokozó szerepét e járványra nézve; azok, a­kik kitartanak most is a Pfeiffer-bacillus mellett, mint például Dietrich, azok hivat­koznak a bacillus nagy érzékenységére, a­mely miatt kimu­tatása nehézségbe­­ütközhetik. Dietrich állítja, hogy ő most is állandóan megtalálta az influenza­bacillust a kis hörgőkben és a kezdődő tüdőgyuladásban s ragaszkodik annak kórokozó jelentőségéhez, de az ő felfogásában csak kevesen osztoz­kodnak. Az, hogy különös gonddal és ügyességgel az influenza­­bacillust az eseteknek nagyobb számában ki lehet tenyész­teni, magában még nem bizonyító annak kórokozó szerepére nézve, ha meggondoljuk, hogy az influenza-bacillust újabban kanyarós és diphtheriás betegek köpetéből is sikerült kite­nyészteni. A kérdés ma még nem érett az eldöntésre; a Pfeiffer­­bacillust illetőleg még további vizsgálatok szükségesek, úgy annak állandó előfordulását, mint specifikus ellenanyagok termelését illetőleg. Ma az influenza-bacillusról szinte úgy alakult a helyzet, hogy annak inkább csak másodlagos jelentőséget lehet tulajdonítani s talán még kevesebb szerepe van, mint az ugyancsak másodlagosan megtelepedett pneu­­mococcusoknak és streptococcusoknak, melyeket legalább a súlyos tüdőgyuladás okozóinak tekinthetünk. A Pfeiffer-bacil­lus döntő szerepe ellen látszik szólni az is, hogy ezt a ba­cillust szórványos megbetegedések alkalmával már előzőleg is többször találták s nehéz elképzelni, hogy egy ilyen spo­radikus megbetegedést okozó bacillus egyszerre csak olyan járványt idézzen elő, amely egy egész világrészen végigsöpör.

Next