Orvosi Hetilap, 1919. november (63. évfolyam, 32-35. szám)
1919-11-02 / 32. szám
366 ORVOSI HETILAP 1919. 32. sz. Most aztán a szivattyúval összekötött gummicsövet, illetőleg gummidugót a szívónyílásból kivéve, a fúvónyílásba illesztem és az emeltyűkar mozgatásával a palack tartalmát egy közbeiktatott, Y-alakú üvegcsövön (d) és rövidke gummicsövön keresztül egy tartalékpalackba (e) egyszerűen átfuttatom. Ennek megtörténte után a tartalékpalackhoz vezető gummicsövet zárom el, a szivattyú csövét pedig ismét a szívónyílásba (h) erősítem, majd a csapolótűhöz vezető csövet újból megnyitom és folytatom a csapolást. Egyébiránt a csapolásnak egy liternyi folyadék kiürítése után való félbeszakítása arra is jó, hogy az összenyomott állapotban volt, de most részben felszabadult tüdőnek a szünet alatt a megfelelő terjeszkedésre, alkalmazkodásra, lassú, fokozatos tágulásra megfelelő ideje, alkalma legyen. Az ismertetett eszköz segítségével a szívás erejét a szükséghez képest tetszés szerint fokozhatjuk vagy csökkenthetjük. Nem ismerek más szívóeszközt, amely anynyira pontosan és hűségesen engedelmeskednék akaratunknak, mint a szóbanforgó kis szárnyszivattyú. Az eszköz olyan egyszerű, pontos szerkezetű és működésű, s oly szilárdan készült, hogy úgyszólván örökkétartó, szinte elpusztíthatatlan. Segítségével már számtalan csapolást végeztem, de még sohasem hagyott cserben. Ezzel az eszközzel, hogyha éppen szükséges, segítség nélkül, akár egyedül is elvégezhetjük a csapolást. A csapolás czéljára mindig megfelelő, bő lumenű punctiós tűt választok, hasonlót a hypodermoklysis czéljára szolgáló tűhöz (de ennél vastagabbat), amelynek a hegye közelében még egy vagy két oldalnyílása is van, nehogy csapolás közben könnyen bedugulhasson. Az eszköz, mint ismételten említettem, fúvásra is be van rendezve, azután pedig könnyen sterilezhető is, s így némi átalakítással a mesterséges pneumothorax előidézésére is alkalmazható. Az egész készülék megfelelő, elzárható szekrénykében kényelmesen elhelyezhető és azzal együtt könnyen szállítható. A szivattyú és az egész berendezés vételára még ma sem magas, mindenesetre jóval alacsonyabb, mint a többi, hasonló czélokra használatos készüléké. A mellkascsapolás czéljára az itt röviden ismertetett készüléket tartom ma a legalkalmasabbnak, a legjobban megfelelőnek. Közlés a budapesti tudományegyetem I. számú belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egy. ny. rendes tanár.) Újabb adatok a leukaemiának mély besugárzással kezeléséhez. Irta: Rosenthal Jenő dr. egyet, tanársegéd. Két év telt el azóta, hogy a leukaemiának mély besugárzással való kezeléséről első kísérleteinket közzétettük. Annakidején módunkban volt kimutatni, hogy mélyreható Röntgensugárzásnak egyszeri alkalmazására a betegek fehérvérsejtszáma 10—14 nap alatt rendes lett a lép igen jelentékeny megkisebbedésének és a betegek panaszmentességének kíséretében olyan esetekben is, melyekben a betegség ellen alkalmazott egyéb gyógytényezők (arsen, benzol, nem mélyreható Röntgen-sugárzás, stb.) hatástalannak bizonyultak. Tapasztalataink első közlésünk idején alig néhány hónapra terjedtek és kiemeltük, hogy a leukaemiára gyakorolt kedvező hatás tartamára vonatkozóan az esetek további észlelésétől kell felvilágosítást várnunk. Mostani közleményünkben, amelyben újabb eseteinket és tapasztalatainkat ismertetjük, erre vonatkozó tapasztalatainkról is be akarunk számolni. Legrégibb észlelésünk G. Gy.-né nevű betegünkre vonatkozik, akinek myeloid leukaemiája volt; ez a betegünk 1916 novemberében került észlelésünk alá; előbb három hónapon át arsennel, benzollal és nem mélyreható sugárzással próbálkoztunk, mialatt a fehérvérsejtek száma 300.000 és 1 Orvosegyesületi értesítő, 1917. Ref. Orvosi Hetilap, 1917, 29. sz. Továbbá Berliner Klinische Wochenschrift, 1917, 39. szám. 250.000 között ingadozott. 1917 február 5.-én a beteg egy mély besugárzást kapott; február 14.-én 30.000 volt a fehérvérsejt-szám, amely később még lejebb szállott és állandóan 50.000 alatt maradt, 1917 április végéig. Ekkor a fehérvérsejtszám lassanként emelkedni kezdett és 1917 október végén, tehát 8 hónap múlva érte el a 250.000-et. Ekkor került a beteg újból Röntgen-kezelés alá, mely ekkor szintén egyetlen egy besugárzásból állott. Ennek hatására a fehérvérsejtszám mintegy kritikusan leesett 5000-re s e szám körül maradt néhány hétig. 1918 január végén, tehát 3 hónap múlva érte el az 50.000 et és ugyanezen év júniusában, tehát 8 hónap múlva, lassanként emelkedve, a 230.000-et. Ekkor, 1918 június 18.-án alkalmazták a harmadik mély besugárzást, melynek hatása ismét a fehérvérsejtszámnak gyors leesésében nyilvánult meg, úgy hogy 10 nappal e harmadik besugárzás után a betegnek eredetileg 200.000-nél magasabb vérsejtszáma 5000—10.000 között ingadozott. Lassú emelkedés közben azután 7 hónap múlva érte el a 230.000 et, 1919 januárjában. 1919 január 21.-én alkalmazták a negyedik besugárzást, mely után 14 nappal a beteg fehérvérsejtszáma 20.000 körül volt. A lép minden besugárzás után igen jelentékenyen visszafejlődött, így pl. a legutóbbi besugárzás előtt lefelé a symphysisig ért, a lép befelé pedig meghaladta a középvonalat; a besugárzás után pedig alig két újjal ért a köldök magassága alá, mediális széle pedig a medioclavicularis vonalon kívül egy újjal volt tapintható. A besugárzást követő ötödik-hatodik hónap alatt a beteg egészségesnek, munkabírónak érezte magát, majd lassan kisfokú gyengeség fejlődött, nyomó érzés a léptájon, a lép újbóli megnagyobbodásának következtében; mindezek a tünetek, melyek valamely komolyabb panaszra alig adtak okot, a besugárzás után rövidesen megszűntek. (1. ábra.) Egy másik esetünk, amelylyel a mély besugárzás hatásának tartamát demonstrálhatjuk, a következő: S. I. első ízben 1916 októberében állott észlelésünk alatt myeloid leukaemia miatt. Fehérvérsejtszáma 300.000 volt, melyet arsennel, nem mélyre hatoló sugárzással, csaknem 6 héten át adagolt benzollal 230.000-ig tudtunk leszorítani. A beteg ekkor elhagyta a klinikát, ahová 1917 márczius havában került vissza. Ekkor fehérvérsejtszáma 250.000 volt, mely egy besugárzásra hirtelen leesett. 10 nappal a mély besugárzás után 25.000 volt a fehérvérsejtszáma, mely a következő hetek, sőt hónapok folyamán lassan még lejebb szállott (1917 április végén 10.000 volt) és ekkor kezdett újból, de igen lassan emelkedni; egyidejűleg a lépnek igen jelentékeny megkissebbedése volt megállapítható. Ez idő óta csak egyszer volt alkalmunk a beteg fehérvérsejtszámát ellenőrizni, mégpedig 1917 november közepén; ekkor, tehát 8 hónappal a mély besugárzás után, 35.000 volt. Ebben az időben a beteget igen jó állapotban, teljesen panaszmentesen láttuk, azóta újból nem jelentkezett. (2. ábra.) Myeloid leukaemiának egy harmadik esetében (R. R.) 150.000 volt a fehérvérsejtek száma 1917 febr. 14.-én. Az ugyanekkor alkalmazott mély besugárzás után a fehérvérsejtszám egyenletesen kezdett esni, minimumát (12.000) kb. egy hónappal a besugárzás után érte el, ezentúl lassan, egyenletesen emelkedett. Az eredeti fehérvérsejtszám 1917 decemberében tért vissza, tehát csaknem 10 hónappal a besugárzás után. Az ugyanekkor alkalmazott második besugárzás hatására a fehérvérsejtszám meredeken leesett, úgy hogy két héttel a besugárzás után az eredeti 150.000 helyett 5000-nél kevesebb fehérvérsejtje volt. A legutóbbi számolás 1918 áprilisban történt, mely alkalommal 18.000 fehérvérsejtet találtunk 4 hónappal a második besugárzás után. Ez a betegünk is teljesen jól érzi magát, munkabíró. Ez esetben is a lép minden besugárzás után igen jelentékenyen megkisebbedett. (3. ábra.) Egy negyedik esetünkben (E. P., myeloid leukaemia) 265.000 volt a fehérvérsejtszám az első mély besugárzás előtt, utána 2 héttel 10.000-re csökkent. A beteg nyolc hónappal az első besugárzás után jelentkezett újból, amikor próbaképen arsent adtunk neki (natr. arsenicos, 0.001-től 0.020-ig) bőr alá fecskendezés alakjában, ami a fehérvérsejtek számát