Orvosi Hetilap, 1919. november (63. évfolyam, 32-35. szám)

1919-11-02 / 32. szám

1919. 32 sz. ORVOSI HETILAP kb. egy hónapra kissé lenyomta ugyan 340.000-ről 260.000-re, de a fehérvérsejtgörbe kis remissio után gyorsan emelkedett és az ezután következő része a görbének olyan, mintha egye­nes folytatása volna az arsenadagolás előtti emelkedő fehér­vérsejt-görbének. Ekkor, 1917 deczember 27.-én kapta a beteg a második mély besugárzást, a­mikor a fehérvérsejtszám 400.000 volt. Egyetlen besugárzás hatására a fehérvérsejtszám megállás nélkül leesett és 14 nappal utána 8000 volt. (4. ábra.) A most leírt esetekhez hasonló, számos más esetről volna módomban beszámolni, de ezt az eseteknek nagy hasonlósága feleslegessé teszi. Újabb eseteink is megerősítik az első közlésünkben feltüntetett ama tényt, hogy a mély besugárzás minden eddig ismert gyógytényező között a leghatásosabb a leukaemiával szemben és a szolgálatot nem mondja fel olyan esetekben sem, a­melyekben más gyógytényezők (arsen, benzol,felületes Röntgen-besugárzás)hatástalannak bizonyultak. FD = felületes dosis. MD = mély dosis. As = arsen. B = bazol. Az egyik újabb tanulság, a­mit eseteinkből levonhatunk, a mély besugárzás hatásának tartamára vonatkozik, általában mondhatjuk, hogy a besugárzás előtti fehérvérsejtszám eseten­­kint különböző idő, átlag 6—10 hónap múlva tér vissza, bár vannak eseteink, a­melyekben egy besugárzás után 10 hónap­pal a besugárzás előtti fehérvérsejtszámnál lényegesen kisebb számokat találunk. És ez a besugárzás utáni 6, 8, esetleg 10 hónap az az idő, mely alatt a beteg subjective is jól van és mely alatt munkabíró. Egy egy mély besugárzás jó hatá­sának tartama tehát átlagban 8 hónap, melynek elteltével a mély besugárzás megismétlendő. Egy másik kérdés azután, hogy a megismételt mély be­sugárzás második vagy harmadik alkalmazása épp oly hatá­sos-e, mint az első ? A mély besugárzást eddig egy esetben alkalmaztuk négyszer, 2 esetben háromszor, 4 esetben kétszer és 4 eset­ben egyszer. Minden esetben a fehérvérsejtszám a normálisra vagy ahhoz igen közel álló számra szállott alá, még­pedig rendszerint 14—20 nappal a besugárzás után, tekintet nélkül arra, hogy hányadszor történt a betegen a besugárzás, a megismételt besugárzás után épp oly gyorsan és biztosan esett le a fehérvérsejtszám, mintha először alkalmaztuk volna a mély besugárzást az illető betegen. Ezt a minden esetben visszatérő, szabályszerűnek mondható tapasztalatunkat azért tartjuk különösen­ fontosnak, mert a leukaemia kezelé­sére eddig alkalmazott gyógytényezőknek ezt az ismétlődő jó hatását nem mindig látjuk, sőt inkább azt tapasztaljuk, hogy újabb alkalmazásra a hatás vagy elmarad, vagy jóval gyen­gébb. Úgy látszik, hogy a mély besugárzást kevésbbé szokja meg a szervezet, a­minek az oka talán éppen a mély be­sugárzás ritka alkalmazásában rejlik, s lehet, hogy az ily ritkán alkalmazott gyógytényezőt a szervezet nem szokja meg, vele szemben való reactioképessége a közbeiktatott sok hó­napos szünetek miatt változatlanul megmarad. 1. ábra. 2. ábra. 3. ábra. 4. ábra. 367

Next