Orvosi Hetilap, 1920. február (64. évfolyam, 5-9. szám)
1920-02-01 / 5. szám
50 ORVOSI HETILAP előre. Hiszen a hatásuk csak rövid ideig tart. Hogy akkor hassanak, amikor szükségesek, a szükség idején kell adni őket; az eredmény szempontjából mit sem ér, ha kapott belőlük a beteg a szükség bekövetkezése előtt is. Közülük a mai szükség idejében a strychnint többször lehetne és kellene adni, mint ahogy az nálunk szokás. Hatásmódja nagyon közel áll a coffeinéhez és vele sok coffeint lehet kímélni. A kámforra igazán akkor van szükség, mikor a szív megállásához közel jutunk. Ezt több jel árulja el, amelyeket talán nem mindig részesítenek kellő figyelemben: a megrövidült systole, amelyet az első hangra feltűnő gyorsan következő második jellemez, az első csúcshang gyengülése, máskor koppanóvá válása, az ingarythmus, az embryocardia és sokszor a második aortahang gyengülése. A kámfor az elhaló szívet éleszti. Értékét ez adja meg. Míg a szív nincs ebben az állapotban, érhatása a coffeinétől és a strychinétől alig különbözik másban, mint kisebb tartósságában. A kámfort mint mikrobaellenes gyógyszert is adták. Ez a gondolat vezetett arra, hogy belőle tavaly adtak, és én is adtam naponta egy grammot, sőt ennél sokkal többet is. De aki elfogulatlanul nézte e therápia eredményét, az nem tagadhatja, hogy az nem győzhetett meg senkit értéke felől. A kámfor egyszerű vasomotoros és szívélesztő szer maradt. Amit nem értünk el 020 g-os dosisokkal, azt nem érjük el grammosokkal sem. Nehéz összetett kézzel nézni olyan betegség lefolyását, mint a spanyol influenza. De a polypragmasia, amelynek alapja nincs, nem érdemli meg a therapia nevet és nagy hibává válik akkor, mikor más, azokra igazán reá szoruló betegektől vonja el a gyógyszereket. A spanyol betegséggel szemben általában gyakorolt kritika nem egészen helytálló. A járvány óriási kiterjedésű. Hozzátartoznak azon esetek ezrei, amelyekben a beteg magát csak náthásnak hiszi és hőmérséke alig emelkedik 37° fölé. Ha ezeket számolni tudnánk, kitűnnék, hogy a súlyos esetek száma aránylag kicsiny. Absolut nagygyá a járvány elterjedése teszi. A súlyos esetek absolut száma kétségtelenül kisebb maradna, mint amekkora, ha a betegek a betegség legelején ágyban maradnának, bármily kevéssé érzik is magukat rosszul. Ha pedig a baj súlyos alakban kezdődik, vagy azzá válik, mint oly sokszor egy-két napos javulás után, akkor mai tudásunk szerint bárhogyan is halmozzuk a gyógyszereket, nem érünk el többet, mintha egyszerűen mérsékelt antipyresis alkalmazása mellett bevárjuk az indicatiókat az erélyesebb cselekvésre, amelynek aránylag még leghathatósabb eszközei az erekre ható szerek, és mikor igazi szívinsufficientiával van dolgunk, az injectiókban adható digitalis praeperatumok. Közlemény a császárfürdői 2 rokkant-utókezelő gyógyintézetből. Adatok a hysteria ismeretéhez. Irta: Henszelman Aladár dr., egyetemi tanársegéd, a fenti intézet igazgató-főorvosa. A hysteria kaleidoskópjába egy-egy bepillantást mindenki nyerhetett a háborúban, aki foglalkozott hysteriás katonákkal. És kinek nem volt alkalma erre! Mi is azt hittük nem egyszer, hogy már többet látunk, mint azelőtt, mert kezdtünk sokat látni. Máskor azonban, amikor felelnünk kellett volna, csak a kérdések ismétléséig jutottunk el. Nem csodálható tehát, hogy amidőn már mindenki betegségnek tekintette a hysteriát (és ki meri nem annak venni?), újból felvetettük a régi kérdést, vájjon csakugyan betegséggel van-e dolgunk. Előbb felépítjük egy egészszé a legheterogénebb tüneteket, majd a tettenért szimulálások súlya alatt kártyavár módjára omlik össze minden eddigi meggyőződés. És amikor a leghangosabban hirdettük azoknak, akik látni akarták, hogy a hysteria dispositio, heredodegeneráltság, beszűkült öntudat, psychés defectus stb., magunkba szállva, kételyeink támadtak. Hiszen éreztük, hogy mindaz, amitől a hysteriásunk meg akart menekedni, amidőn lekötötte a karját, hogy megduzzassza azt, vagy a gépbe fogatta a kezét, hogy elnyomorítsa magát, esetleg nekünk is tudna hasonlót parancsolni. Talán mindnyájan tudnánk magunkból hysteriás charactert bontani, ha elég érdekes vagy érdemes volna ez a megnyilatkoztatás. Talán nem is a character, tehát a dispositio a fontos, hanem a külső körülmények súlya, amelyet suggerálásnak is szokás nevezni. A legnagyobb kétely idején jelent meg Jendrassik újabb összefoglaló dolgozata, amely felölel, egyszerűsít és megmagyaráz mindent. Ha az ő álláspontjára helyezkedünk, nem kell eltérnünk a természettudományos alaptól. Megőriz bennünket attól, hogy dedukáljunk és bölcselkedők legyünk. E dolgozat czélja két olyan tünetcsoportot egymással szembeállítani, amelyeket a háború folyamán körülbelül egyforma számmal láttunk, olykor mindkettőt ugyanazon betegen. Az egyik kétségtelenül akaratlagos, művi, a másik minden valószínűség szerint nem csinált. Hogy miképpen értékeljük és hogyan illesszük be őket a hysteria ismeretébe, szeretném, ha ez mindenki előtt magától értetődővé válnék. Az egyik a hysteriás oedema. Ismertünk eddig egy minden aetiologiát nélkülöző, úgynevezett traumás oedemát, vagy traumás idősült kéz- és lábháti oedemát, amelyet Secretan 1901-ben, majd Immelmann és Reiske 1904-ben és Köhler 1906-ban írt le. Nem akarok haszontalan ismétlésekbe bocsátkozni és összefoglaló áttekintést adni ezen, csak tünet- -X. 1. ábra. Gyógyult strangulatiós pedemás kézen lefűzéssel mesterségesen újabb, kisebbfokú vizenyő teremtve. (Jobbkéz.) 2. ábra. A bal lábszáron lefűzéssel készített művi vizenyő. 1920. 5. sz