Orvosi Hetilap, 1920. május (64. évfolyam, 18-22. szám)

1920-05-02 / 18. szám

202 ORVOSI HETILAP 1920. 18. sz. illetve szerteszórják. A kötőszer nem esketik kifogás alá, mert hiszen az elhasználtat eldobjuk s folytonosan frissel pótoljuk. Ugyanez illeti a varróanyagokat is. A műszert ellenben szenyes műtétnél véleményem szerint nem elegendő csupán leöblítve tovább használni, hanem azt műtét közben is újra meg újra sterilezni kell, amivel elkerüljük, hogy valamely becsúszott szenvedést végighurczoljunk a műtét folyamán. Olyan mű­szer, a­melylyel például egy pyosalpinx falát fogtuk meg, újabb sterilezés nélkül nem használható tovább. Bék­esec­rót például csakis akként lehet sterilisen végrehajtani, ha ugyan­azt a műszert minden újabb alkalmazás előtt újra meg újra sterilezik, ha ugyanaz a tű csakis egyszer járja át a bél­falat, stb. Mindenki előtt világos, hogy a műszer puszta leöblítése, történt az legyen bármely desinficiáló oldatban, nem felelhet meg a bakteriológia követelményeinek, ha virulens csírák tapadtak hozzá, mert a chemiai fertőtlenítéshez hosszú idő kell. Ezeknek megsemmisítése felől abban a gyors egymás­utánban, a­melyben a műszerek újra meg újra használatba kerülnek, egyedül a hőhatás kezeskedhetik, a­melylyel a csírákat, kivéve a legveszélyesebb bacteriumok spóráit (anthrax), átlag 5 percz alatt megsemmisíthetjük. Ezt csakis úgynevezett forgó instrumentariummal­ lehet elérni, a­mit 11 év előtt (1909 május) akként valósítottam meg, hogy a műszerező asztalba sterilisátort építtettem, mely a műtét egész idején át működésben van, pedállal nyitható, s a műszerkezelő minden műszert, a melyet a műtő a lepe­dővel bélelt dróthálós kosárba hajított, onnan egy arravaló háromujjú műszeremelő fogóval kiemel, a vértől hydrargyl. oxycyanat-oldatban­ megöblít, a sterilisátorba tesz s onnan jut ez ismét a kiszolgáló asztalra. Ennek az eljárásnak abban is előnyét látom, hogy a műszert nem viszik ki, hanem az csak helyben forog, ugyanaz a személy kezeli s így nem is kallódhatik el. Ez nálam azóta állandóan használatban van.­ Másik hibaforrássá válhatik a műtő és a segédek keze. Nem­ is szólva arról, hogy akkor, a­mikor a műtét szennyes részletével végeztünk, keztyüt kell váltani, a sterilis műtét me­netében is szükséges, hogy keztjünket időnként leöblítsük. Szennyes műtét menetében öblítsük gyakran a kezünket! (A segédek is!) E czélra legjobbnak találtam a hydrogénsuper­­oxydban­ való leöblítést, a­mely a szennyet, vért kitűnően lemossa. Talán ennek köszönhetjük, hogy daczára annak, hogy a háború folytán nélkülöznünk kell a gummikeztyűt s csupán czérnából valót használunk, eredményeink nem lettek rosszabbak. A gummikeztyű nélküli időszakban azonban már kettős fontossággal bír, hogy septikus műtét, vizsgálat, avagy kezelés után abszinentiát gyakoroljunk úgy magunk, mint segédeink. Igaz, hogy nagyobb anyag feldolgozásakor, vagy sürgős operatív esetek torlódásakor ez néha nagyon ne­hezen vihető keresztül, ámde tartsuk szem előtt, hogy ez ma talán az egyetlen, de egyszersmind a legna­gyobb hibaforrás. Az ilyen infectiók a passage folytán egy­szersmind sokszorosan fokozott virulentiával is bírnak. Hogy az erre irányuló óvatossággal viszont mekkora hibaforrást tudunk kiiktatni, bizonyítja Lawson Tait hírneves angol operáló nőorvos példája, a­ki tudvalevőleg az anti-, illető­leg a sepsisnek valósággal ellensége volt, mégis kiválóak vol­tak az eredményei s ezeket a jó technikán kívül saját be­vallása szerint annak köszönhette, hogy sem ő, sem segédes­génybe, erbe lehetőleg nem nyúltak s ha erre rákényszerül­tek, utána abstinentiát gyakoroltak. Az abstinentia jelentősé­gét egyébiránt hangsúlyozta Krönig is az említett drezdai congresszuson. Ha mégis operálni kényszerülünk, a védelem czéljára nagyon jónak tartom a Manninger ajánlotta magnoszerint, mely impermeabilis antisepsises réteggel vonja be a kezet, a­melyet azonban állandó használatra azért nem vezettem be, mert folytonos használatát kezünk bőre nem tűrte. Midőn tehát azt is elértük, hogy a sterilis állapotot, már a­mennyiben az egyáltalán elérhető (t. i. virulens csirák bevitelét illetőleg), a műtét elejétől végéig fenn tudjuk tartani, kimondhatjuk, hogy a sterilitás szempontjából a legkényesebb igényeknek is megfeleltünk, s feltéve, hogy a műtéti technika teljes birtokában vagyunk, a további javulást nem is annyira a sterilis műtétek, mint inkább az ú. n. szenves műtétekkel való elbánás terén kell majd keresnünk. Ma még leginkább ezek rontják statisztikánkat s leginkább ezeknél látjuk a complicatiok fejlődését is. Ilyenek a gynaekológiában a genyes adnexum-műtétek, a Wertheim-műtét, a fertőzött méhen kivüli terhesség, a kocsánycsavarodást szenvedett, vagy elgenyedt, elevesedett petefészektömlők, az elhalt myomák, sarkomák stb. Ezeknél fenyeget a peritonitis, a kötőszövet-gyuladás, a hasfali seb genyedése, a thrombosis s esetleg a sepsis. Ha ezeknél is annyira fel tudnók javítani a műtét eredményét, hogy az egyenlő szintre emelkednek a tiszta műtétek gyó­gyulási százalékával, ez nagy haladást jelentene. Állíthatom, hogy nekünk ez a mortalitás szempontjából, legalább is az intraperitoneális gyógyulás tekintetében, jórészt sikerült. Itt természetesen az antisepsist kell az asepsis érdekében segít­ségül vennünk! És ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Szennyes műtéteknél nem elég az asepsis, itt antisepsis kell! Tiszta műtétnél elegendő, ha arra vigyázunk, hogy ne in­­ficiáljunk, szennyesnél ellenben desinficiálnunk kell. Pedig azt látjuk, hogy ezeket is ugyanolyan beállítással végzik, mint a tiszta műtéteket. Amióta mi szennyes műtéteknél a hydrogen­­superoxydnak a hasűrbe való öntését, a­mit 1911-ben aján­lottam s írtam le 10 és azóta is sok száz laparotomián pró­báltam ki, rendszeresen használjuk, peritonitist alig, exsuda­­tumot, sőt hasfali abscessust is vajmi keveset látunk s a mortalitás szempontjából csaknem elértük a tiszta műtétek színvonalát. Ezzel a kérdéssel e helyt nem kívánok részlete­sen foglalkozni. Ez bennfoglaltatik említett közleményemben. Itt a példa kedvéért csupán a Wertheim-műtéttel elért ered­ményre bátorkodom rámutatni. Azelőtt a mortalitás 105°/» volt. Az utolsó 56 esetből ellenben csak 2-t veszítettünk , 3­6% összmortalitás. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Wertheim­­műtét átlagos mortalitása a világirodalomban még ma is 20% körül jár, úgy ezzel az eredménnyel nagyon meg lehe­tünk elégedve s ezt egyenesen annak köszönhetjük, hogy az asepsis érdekében az antisepsist állítottuk be. Emellett nem szabad elhanyagolnunk egyéb védelmi eljá­rásokat sem, így lehetőleg ki kell iktatnunk az ú. n. tömeg­­infectiót, vagyis fertőzőanyagnak, így eres rákmasszáknak, nagy tömegben való bejutását is, mert hiszen minél nagyobb felületen fertőződött a hashártya, annál nehezebben bír vele a szervezet megküzdeni. Nagyon fontos kiegészítő része te­hát minden méhrákműtétnek a kellő előkészítés a műtét elején, vagyis collumráknál az alapos kikanalazás és kiégetés, utána hydrogénsuperoxyddal való kimosás s a kráternek és a hüvelynek jodtincturával való bekenése, éppúgy a hüvelyi vagy kombinált vagino-abdominalis eljárásnál a hüvelycsőből szabott mandhettával való borítás, a­melyet a rák előtt össze­­varunk, corpusráknál pedig, a­hol az excochleatio a perfo­ratio veszélye miatt nem lehet olyan alapos, a H2O2-val való előzetes méhűri mosás, jodtinctura befecskendése a méhűrbe és a méhszáj összevarrása. A tulajdonképpeni műtét előtt persze keztyűt váltunk, műtét közben pedig ügyelnünk kell arra, hogy a bezárt rák fel ne törjön. A részben ugyancsak a sterilitást, másrészt a tiszta tájékozódást szolgáló technikai fogások közül kiemelendő, hogy minden gynaekológiai laparotomiánál, amelyek nagyobb­részt a kis medenc­ében, vagy közvetlenül a felett játszód­nak le, a tulajdonképpeni műtét előtt lehetőleg arra törek-10 Kubinyi: Mennyiben váltotta be a Wertheim-műtét a hozzá­fűzött reményeket. Budapesti Orvosi Újság, 1911, 14. sz. — Hydrogen­­superoxyd-beöntés a hasürbe szennyes laparatomiáknál. Orvosi Hetilap, 1917. Németül: Medizinische Klinik, 1916, 36. sz. 6 Tudtommal Haiti kezdeményezte. 7 Lehet 5% cárból vagy lysoform, lysochlor stb. is. 8 Sajnos, a gázmizéria miatt most erről is le kellett mondanunk. 9 Gummikertyűt csak nagyon rövid időre szabad H202-be már­ani, mert a gummi különben meglágyul s ragadós lesz. Ha ezzel dol­gozunk, akkor jobb a sublimat, utána steril víz.

Next