Orvosi Hetilap, 1920. augusztus (64. évfolyam, 31-35. szám)

1920-08-01 / 31. szám

1920 31. sz. ORVOSI HETILAP a felépüléshez, akkor a laryngofissio szintén javall. Magától értetődik, hogy ez esetekben minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy a légcső nyílását, mihelyt csak a gége állapota megengedi, bezárjuk. Azon esetekben viszont, a­melyekben a gégebeli elvál­tozások még a kezdeti szakban vannak, avagy nem oly fokúak, hogy erőteljesebb galvanocaustikus beavatkozás esetén követ­kezményes stenosistól kellene tartanunk, ha az endolaryngea­­lis cauterisatio nem vezet kellő eredményre, csupán az egy­szerű thyreotomia jöhet számításba. A műtétet még meg­lévő javalat esetén is csupán akkor végezhetjük, ha a leg­szorgosabb kórházi felügyelet mellett legalább is a műtétet követő első huszonnégy órában gyakorlott műtő azonnal kéz­nél van az esetleges gyors tracheotomia megtételére. Ez az elővigyázat feltétlenül szükséges, mert bár eddigi hat thyreoto­­mizált betegemen egy esetben sem volt szükség az utólagos tracheotomiára, sőt nem állott be stenosis több mint négy­száz esetemben a többnyire igen alapos endolaryngealis cauterisatio után sem, ezt az eshetőséget teljes bizonyosság­gal sohasem zárhatjuk ki. Mint említem, ezideig hat esetben végeztem az egyszerű thyreotomiát, és ezek közül, a­mi a gégebeli elváltozásokat illeti, három már több mint három éve gyógyultnak mond­ható. Ez az eredmény minden szónál ékesebben bizonyítja a thyreotomia előnyét a laryngofissióval szemben. Kuttner­nek teljesen igaza van, ha a laryngofissiót nem tartja oly ártatlan beavatkozásnak, mint azt sokan hirdetik; viszont az egyszerű thyreotomiáról elmondható, hogy ha nem is tartozik a legkönnyebb műtétek közé, a beteget ez a be­avatkozás alig viseli meg jobban, mint az endolaryngealis cauterisatio. A thyreotomia műtéte normális viszonyok között, tekintve hogy nagyobb ér nem kerül átmetszésre, minimális vérzéssel jár, s a gége tuberculosus szöveteinek eltávolítása után sem látunk oly nagy vérzéseket, mint a minő gyakorta előfordul a gégecarcinomák kiirtása alkalmával; mindazonáltal ama szabályokat, a­melyek az esetleges nagyobb vérzés ellen irá­nyulnak, a legkínosabb pontossággal kell betartanunk. Ler­­moyez ama nézete, hogy az extralaryngealis gégeműtéteknél főleg a tracheotomia után akkor áll be pneumonia, ha a beteg a kellő elővigyázat elmulasztása miatt vért aspirált, teljesen igaz, és ez okból thyreotomiánál, a­hol tamponcanule-t nem alkal­mazhatunk, a Rose-féle ferde fektetés (még pedig nagyobb fokban) elengedhetetlen.10 Sőt az esetleges utóvérzésekre való tekintettel ajánlatos a beteg ágyát is úgy elhelyezni, hogy az minden pillanatban a kívánt ferde helyzetbe legyen hozható. A­mi magát a műtétet illeti, az annyira ismert, hogy rész­letesebb tárgyalása szükségtelen és így mindössze néhány a saját tapasztalataimból leszűrődött fontosabb körülményre óhajtanám felhívni a figyelmet. Az esetben, ha a gégebántalom nagyfokú elváltozása miatt nem az egyszerű thyreotomia, hanem a laryngofissio javalata áll fenn, mindenekelőtt is ama fontos kérdést kell eldöntenünk, várjon egy avagy két részletben végezzük-e el a műtétet? Pieniazek, a­kinek százötven laryngofissiós betege közül csak egy halt meg a műtét következtében, kedvező eredmé­nyeit annak tulajdonítja, hogy mindig két részletben végezte a műtétet, azaz a tracheotomia után nyolca—tizennégy nap­pal a laryngofissiót Mások viszont, mint Hansberg, a kettős műtétet csak az esetben ajánlják, ha igen legyengült, a súlyos dyspnoé miatt megcsökkent ellenállással bíró betegről van szó, avagy a tüdők is betegek. A­mi a saját tapasztalataimat illeti, tuberculosisban a tracheotomiának a tüdőkre gyakorolt romboló hatása miatt a kettős műtétnek híve szintén nem vagyok, annyival kevésbbé, mert ha már meg kell ejtenünk a tracheotomiát, a beteg tüdőkre éppenséggel nem közönyös, hogy a légcső mester­séges nyitvatartásának az idejét egy-két héttel megnöveljük. Még azok az esetek is, a­melyekben partialis resectiót kell végeznünk, a­mi Chiari szerint a kettős műtéti eljárást teszi szükségessé, a gégetuberculosisra nem alkalmazhatók, mert ha a beteg annyira gyenge, hogy a műtétnek egyszerre való el­végzését nem igen bírná el, nézetem szerint a laryngofissio már úgy is ellenjavalt. (Folytatása következik.) * Nem lévén kórházi beteganyagom a háború vége óta, több műtét megejtésére, sajnos, alkalmam nem volt. 10 Heryng nézete szerint a Rose-féle fektetés még inkább elő­segíti a vérzést. Én részemről ezt sohasem tapasztaltam, de még ha így volna is, a thyreotomiánál nincs más választásunk. 317 A mellkasi izzadmányok nyomásviszonyai. Irta: Szász Emil dr., jelenleg osztályos orvos a budakeszi-i József katonai sanatoriumban. A mellkasi nyomásviszonyok körüli felfogások határo­zatlansága, következetlensége nekem is nem egyszer feltűnt már. Benczúr­nak az Orvosi Hetilap múlt évfolyam 35. szá­mában közölt czikke a mellhártyaizzadmányok csapolásáról arra késztet, hogy röviden hozzászóljak a kérdéshez és meg­kíséreljem a Benczúr említette zűrzavar eloszlatásához hozzá­járulni. Benczúr sem világítja meg azt megnyugtatóan. Sze­rintem nem mutat rá a zavar igazi okára és szintén elköveti azt a hibát, melyet a zavar fő okának tartok. Benczúr a következőket mondja: „Az intrapleurális nyomás izzadmány esetén a legtöbb esetben negatív. Ez így van a látszattól eltérőleg még akkor is, ha a folyadék a rekeszizmot lenyomja, a szívet áttolja stb. E látszólagos ellentét onnan származik, hogy mi a jelzett eljárással a tüdő­rugalmasság okozta nyomást mérjük, de emellett érvényesül a folyadék hydrostatikai nyomása is, a­mely amattól füg­getlenül fejti ki mechanikai hatását.* A két fogalom össze­­tévesztése okozza azt a sok zűrzavart, a­mely a mellkasi izzadmányok nyomásviszonyait illetőleg az irodalomban ta­lálható. Oly kiváló észlelők is, mint Spengler és Sauerbruch azt mondják, hogy a tüdő összenyomatása izzadmány esetén nem lehet túl nagy, hiszen a nyomás a legtöbb esetben úgyis negatív marad. Pedig negatív intrapleurális nyomás mellett is erősen összenyomhatja a tüdőt a folyadék hydro­statikai nyomása.“ Benczúr e soraival nem tudok egyetérteni. Mielőtt ezt részletesen megokolnám, néhány szót kell előrebocsátanom. Ép viszonyok mellett pleuralis üreg nincsen. Ebből az következik, hogy ép viszonyok mellett fennálló interpleurális nyomásról beszélni semmiféle vonatkozásban sem helyes. Ha csapolótűvel a pleura lemezei közé hatolunk és oda egy borsónyi levegőhólyag jut, akkor már nem beszélhetünk ép viszonyokról. A tüdőben a külső nyomás és a tüdőszövet rugalmas­­sági ereje közti különbségnek megfelelő, negatív nyomás van, melynek nagysága ingadozó. A kilégzés alkalmával csökken, belégzéskor nő. Ennek az extrapleurális nyomás­ingadozásnak megvan a gyakorlati jelentősége a tüdő és az egész test nedvkeringése szempontjából. Nem tekintve a csontos mellkas szükséges physikai tulajdonságait, a tüdő­­szövet concentrikusan ható rugalmassági ereje az a tényező tehát, melynek épségétől, teljes érvényesülésétől a mellüregi negatív nyomás nagysága függ. Benczúr is kiemeli ezt több helyen. De bizonyítják ezt Tendelov-nak, Sahli-nak, Roth­­nak Benczúr által említett kísérleti adatai, melyek szerint, a mellkas különféle helye felett vizsgálva, más-más fokú a tűvel a pleuralemezek közé juttatott léghólyagban a negatív nyomás. Tudjuk, hogy a tüdő rugalmassági ereje nem egyforma minden helyen s így a fenti tapasztalatot ezzel kell összefüggésbe hoznunk. Ebből következik, hogy mindaddig, míg a tüdő col­lap­susa­ nem teljes, azaz mindaddig, amíg a rugalmassági erő hátja mellkasban negatív nyomásnak kell uralkodnia. A rugalmassági viszonyoktól függ, hogy mily tömegű exsudatumra van szükség, hogy a nyomás nulla legyen. * Más helyen, de ugyanebben a közleményben a következőket olvassuk: „a hydrostatikai nyomás megítélése nem választható el a tüdő rugalmassága okozta intrapleurális nyomás viszonyaitól“ (403. o.)

Next