Orvosi Hetilap, 1920. augusztus (64. évfolyam, 31-35. szám)

1920-08-08 / 32. szám

64. évfolyam, 32. szám Budapest, 1920 augusztus 8 ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és SZÉKESSY ÁGOSTON egyet. tanár szerkesztő. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Királyfi Géza: Közlemény a budapesti tud.-egyetem III. sz. belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor, egyetemi ny. r. tanár.) A praearteriosclerosisos lesoványodás kórképéről. 325. lap. Tóvölgyi Elemér: Laryngofissio és gégetuberculosis. 326. lap. Rihmer Béla: A húgykőműtétek és javalataik. 329. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. H. Much: Kinder-Tuberkulose. — A. Strasser, F­risch und E. Sommer: Handbuch der klinischen Hydro-, Balneo-und Klimatotherapie. — Lapszemle, Gyermekorvostan. Flexner: A Heine-Medin-kór természetéről s az ellene való védekezésről. — Szemészet. Fuchs: Reflexes pupilla-merevség methylalkohol­­mérgezés útján. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 330—332. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti tud.-egyetem III. sz. belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor, egyetemi ny. r. tanár.) A praearteriosclerosisos lesoványodás kór­képéről. Irta: Királyfi Géza dr., egyetemi magántanár, adjunctus. A testsúlycsökkenés, a lesoványodás, az anyagforgalom olyan egyensúly-zavarának a következménye, a­midőn a szer­vezet háztartásának mérlegében a bevétel és a kiadás között eltolódás jö létre. Vagy a bevitel csökkent meg, vagy a ki­adás nőtt meg a kelleténél nagyobb mértékben. Az elsőnek a testsúlycsökkenést létrehozó szerepe kézenfekvő. A hiányos energiabevitel, a caloriadeficit a szervezet saját zsír- és fehérjekészletének fogyasztásával és így a testsúly fokozatos csökkenésével jár. A hiányos energiabevétel egyik oka a táp­lálék elégtelensége. Ennek egyetlen therápiája a bevitel fokozása. A lesoványodás másik aetrológiai faktora az elfogyasztott táplálék rosszabb kihasználása. Ez már sokkal bonyolultabb mechanismus alapján fejti ki hatását. Az esetek egy részében az emésztőtractus anatómiai laesiojában kell a baj forrását keresnünk, a­mely egyrészt a felhasználás tökéletlenségét — a­mint azt az emésztőrendszer mirigyapparátusának vagy epithelsejtjeinek hiányos functióinál látjuk —, másrészt a ki­ürítésnek megnövekedését eredményezi, a­mint az az emésztő­rendszer kórosan fokozott peristaltikus működéséhez csatla­kozik. A béltractus secretiós, resorptiós és motoros működési zavarával járó laesio, a­mely a lesoványodásra vezet, lehet magának az emésztőcsatornának az elsődleges megbetege­dése, vagy lehet, hogy a bélnek e functiozavarai valamely más szervnek megbetegedéséhez másodlagos tünetként csat­lakoznak. Itt szerepelnek a különböző infectiosus és intoxica­­tiós betegségek, a szív, tüdő, máj, vese, pankreas, vér stb. szervi megbetegedéseihez csatlakozó consumptiók, az anyag­cserebetegségek stb. Az esetek többi részében sem az emésztőtractuson ma­gán, sem egyéb szerveken anatómiai elváltozást felismerni nem lehet és a szervezet háztartási mérlegének deficitjét voltaképpen ama bámulatos harmóniának a megzavarása okozza, a­mely a belső secretiós mirigyek között fennáll, és a­mely harmóniás együttműködés az anyagcsere egyensúlyának is az egyik alapfeltétele. Már régóta terelődött rá a figyelmem a nagy testsúly­­csökkenéssel, a nagy lesoványodással járó kórképek bizonyos formájára, a­melyen a klinikai képnek egy és más feltűnő jellemző vonását véltem felismerni. Klinikai és magángyakor­latomban az utolsó években halmozódtak az olyan észleletek, a­midőn a betegek nagyfokú súlycsökkenésről panaszkodtak. Ez a nagy lesoványodás, a­mely a betegeket nyugtalanította, volt sokszor az egyetlen kóros jelenség, a­mely orvosi tanács igénybevételére kényszerítette őket. Azon észleletek, a­melyekről ez alkalommal szólok, csupán olyan esetekre vonatkoznak, a­hol excessiv nagy le­­soványodásról, 6 kgr.-tól 25 kgr.-ig, vagy néha még azon túl is menő testsúlyfogyásról volt szó olyan betegeken, a­kiken ez a testsúlycsökkenés aránylag rövid idő, 1/a-2 esztendő alatt következett be. Természetesen nem azokat a subjectív becslés alapján jelzett súlycsökkenéseket értve, a­melyeket a betegeknek legtöbbször jóhiszemű túlzása visz bele bemon­dásaikba, hanem a testsúlynak mérleggel ellenőrzött, objective megítélhető fogyásait véve a számítás alapjául. A betegeken a lesoványodás okát keresve, rendszerint elvégeztettek az összes klinikai és laboratóriumi vizsgálatok, a­melyek a consumptio okának felismerésére csak távolról is esetleg felvilágosítással szolgálhattak volna : a gyomor és bél functiós és Röntgen-vizsgálata, a vese és pankreas működé­sére vonatkozó vizsgáló eljárások, a teljes haematológiai vérkép, a tüdőcsúcsok és hítusok tüzetes physicalis és Röntgen-vizsgálata, a Wassermann-reactio stb. A legtöbb esetben ezek a vizsgálatok vagy teljesen negatív eredménynyel végződtek, vagy olyan csekély eltérést mutattak a normális­tól, hogy azoknak a mélyreható elváltozásoknak, a­melyek az egész szervezet egyensúlyának ilyen nagy megzavarására vezettek, semmiesetre sem lehettek az okozói. Az bizonyos, hogy a háborús esztendők sok nyomorú­sága, a­mely különösen a táplálkozás terén az emberek leg­többjét rendkívül nagy lemondásokra és megszorításokra kény­szerítette, az állandó caloriadeficit révén a legtöbb lesová­­nyodásnak igen kézenfekvő magyarázatát szolgáltatta. A hábo­rús „soványító kúrának“ másik szomorú aetiológiai factora abban az ötesztendős megfeszített idegizgalomban, a rend­kívüli psychés emotiókban keresendő, a­melyek ennek a ret­tenetes világkatasztrófának a nyomában jártak. Mert nagyon jól tudjuk, hogy a psychés izgalmaknak, a gondnak, lelki bánatnak testsúlycsökkentő hatása sokszor vetekszik a caloria­­deficites energiabevitelnek romboló hatásával is. E két körülményre mindenképpen tekintettel voltam akkor, a­midőn idevágó észleleteimet gyűjtöttem. És éppen ezért lehetőleg csakis olyan esetekből igyekeztem leszűrni a tanulságokat, a­melyekben sem a hiányos­ táplálás, sem a psychés emotiók súlycsökkentő befolyása nem szerepelt. Természetesen nehéz volna ezeket a körülményeket minden esetben teljesen kizárni éppen azért, mert két egészen hete­rogén tényezőről van szó, és ha az egyik esetben talán az egyik körülmény hiányzott is, esetleg jelen volt a másik és megfordítva. Másrészt azonban bizonyos az is, hogy eseteim­ben a testsúlycsökkenés excessiv magas fokait még az sem magyarázhatná, ha egyszer-másszor ennek a két különböző be­folyásnak a kiküszöbölése talán nem is sikerült volna teljesen.

Next