Orvosi Hetilap, 1920. november (64. évfolyam, 45-48. szám)
1920-11-07 / 45. szám
434 ORVOSI HETILAP 1920. 45. sz. csakúgy mutatkozott izomcsúzos vagy gonorrhoeás eredetű izületi bántalomban, mint tüdőbetegeken. A lázas állapot 24 órán belül lezajlott, de némely esetben a hőemelkedés, bár csökkenő mérvben, 24 órán túl is fennállott. Nagy számmal próbált tejbefecskendezés után csak egy ischiasban szenvedő betegünk nem reagált. Egy malaria tropicában szenvedő betegünk hőemelkedésének maximuma 37-3° volt, míg actív csúcsfolyamat egy esetében a hőemelkedés maximuma 37*28-at tett. Az injectiót követő lázat csaknem minden esetben kíséri szaggatás az alsó végtagokban, fájdalmasság az egész test, de különösen a mellkas izmaiban, bágyadtság, általános rosszullét, míg a hőemelkedés megszűntét bizonyos jólét érzése — euphoria — váltja fel. Ezen kisérő, többnyire subjectív tünetek véleményem szerint a láz által okoztatnak és nem foghatók fel a tej specificumaképpen, hanem csupán a tej pyrogeneticus hatása gyanánt. Az egyes esetekben, különösen kezdő csúcsfolyamatos betegeken, a tejinjectiót követő napon tagadhatatlanul jelentkező euphoriát is csak annak tudhatom be, hogy elmúlva a láz okozta minden kellemetlen tünet, bizonyos subjectív jóérzés lepi meg a beteget. Schmidt az említett tejreactióról így nyilatkozik: „Az általános reactio, mely 05—2 cm8 tej parenteralis bevitele után az activ gümőkórban mutatkozik, teljesen fedi az altuberculin-injectiók klinikailag észlelhető hatását, úgy az időbeli lefolyást, mint a therapiás hallást illetően.“ Ezzel szemben állítom, hogy a tejnek általános hatása s az általa okozott reactio pyrogeneticus eredetű, nem mondható specifikusnak a gümőkórra s nem is hasonlítható össze a tuberculinnak közismert hatásával. A tuberculin a gümőtől mentes ember szervezetére teljesen ártalmatlan, mert csakis a gümővel fertőzött, vagy tünetek hátrahagyása nélkül gyógyult ember reagál tuberculininjectiókra; míg tehát az egészséges ember tuberculinra nem reagál, addig tej adagolása után 12—36 órai időre lázzal, rosszulléttel stb.-vel reagál. A tejinjectio után beálló hőemelkedés a tuberculin-injectio utáni állapothoz ,csak annyiban hasonlít, hogy ennél is beáll egy, ritkábban két-három napig tartó hőemelkedés, mely után szintén euphoria mutatkozik, igaz, ritkábban s talán nem annyira pregnáns módon, mivel rendszerint nem is inficiálnak oly erős adagot, melynek hatásaképp oly magas hőemelkedés állana be, mint amilyen már 1/1 cm3 tej befecskendezése után is jelentkezni szokott. Minden szakember előtt ismeretes, hogy a kóros emberi szervezet mindig gyorsan szokja meg a tuberculin-adagokat, úgy hogy az a második vagy harmadik azonos nagyságú tuberculin-adag után már nem reagál lázzal, holott az első injectiót követően akár a 39°-nál magasabb hőemelkedések sem ritkák. Ezen úgynevezett megszokást a tejnél egyetlen esetemben sem tapasztaltam, daczára annak, hogy Schmidt erre mintegy ráutal. Ezzel ellentétben eseteim bizonyos számában észlelhettem, hogy a II. és III. azonos mennyiségű tejinjectio után a hőmérsék néha még magasabbra szökött. Mellesleg jegyzem meg, hogy egyik nem gümős eredetű sokizületi csúzos megbetegedésben szenvedőn az ugyanazon mennyiséggel végzett 7. injectio után a hő 39°-ra emelkedett. A 8 esetben, amelyek kezdő és haladó activ, valamint két nyílt tüdőgümőkórra vonatkoznak, iparkodtam a tej segélyével úgynevezett cutan-reactiót kiváltani. Mindez esetekben, daczára hogy a szokottnál nagyobb területen végeztem a scarificatiót az alkar hajlító felületén, s e bőrterületet bőven bevonattam tejjel, a cutan-reactio negatív volt. Ugyanezen napon ugyanezen helyeken alttuberculinnal végzett cutanreactio határozott, sőt több esetben igen heves eredményt adott. Enéhány jól észlelt esetben a cutan reactio hiánya gümős betegeken újabb bizonyítéka annak, hogy a tej nem helyettesítheti a tuberculint, hogy a tej ezen megbetegedésformákban diagnostikai értékkel nem bírhat. Ezen állításaim igazsága még szembeszökőbbé válik, ha figyelembe vesszük azokat az elváltozásokat, melyek beállanak nagyobb adag (0 5— 1 mgr.) tuberculin és 0 5—5 cm a tej befecskendése után. Míg ugyanis az említett mennyiségű tuberculin-injectio után a néhány nap előtt megejtett karczolás helyeken levő lobos terület a cutan-reactio mintegy bizonyossággal felújul, addig ezt a tuberculinra jellemző reactiót tejinjectio után sohasem tapasztalhattam. Schmidt a tejnek gócz-reactiót előidéző képességéről így nyilatkozik: „tej-injectio segélyével lehetséges gümős tüdőgóczok területén jellegzetes góczreactiókat elérni, melyek úgy időbeli megjelenésük, mint sajátságuk dolgában teljesen analógok az altuberculin-befecskendezés okozta góczreactiókkal“. A tej ezen specifikus góczreactióját tanulmányozandó, 16' röntgenologice is kimutatott tüdőcsúcsfolyamatban szenvedőn alkalmaztam a tejbefecskendezéseket. Ezek közül csakis két esetben volt 24 óra múlva kimutatható erősebb gócztünet, két esetben a hatás igen kétes volt, míg a többi 10 esetben ezen annyira fontos tünet kimaradt. Ha ezen igen csekély góczeredményt feltüntető számot összehasonlítom ama számmal, amely majdnem mindenkor szokott mutatkozni a tuberculin-injectiók után, ama végkövetkeztetésre kell jutnom, hogy a tej-injectio a góczreactio ritkább jelentkezése miatt nem alkalmazható tüdőgümősökön góczreactio felidézése czéljából, vagyis Schmidt előbb idézett tételét megcáfoltnak kell tekintenem. A felsorolt, beteg-észleleteken alapuló tapasztalataim minden gondolkozó orvost meggyőzhetnek arról, hogy a tej nem helyettesítheti az altuberculint, hogy annak bevitele az általános gyakorlatba diagnostikaiszempontból nem indokolt, mert kóros tüdőbeli folyamatot megállapítani vele nem lehet. A tejnek parenterális bevitele a szervezetbe tagadhatatlanul kiváló gyógyító hatással bír számos kórfolyamatra; ez indokolttá tette, hogy gümőkórosan fertőzött betegeken kipróbáljam. E czélból eddig 26 esetben próbálkoztam az említett módon s mennyiséggel. E szám azonban még jóval kisebb, semhogy ez alapon eddig nem nagyon biztató észleleteim figyelembe vételével végleges véleményt adhassak. Az azonban bizonyos, hogy e szert jelen használatmódjával még nem szabad tüdőbajokban az általános gyakorlatba bevinni, mielőtt klinikákon és kórházakban hosszasan ki nem próbálták, mert bár a szer bevitelétől eddig nagyobb ártalmat vagy káros hatást nem észleltem, mégis csak nagyszámú és elfogulatlan oldalról érkezett megfigyelés alapján lehet majd ez annyira feldicsért szernek hatásáról megcáfolhatatlanul biztos véleményt adni. Az új képletek keletkezéséről analogia kapcsán. Balassa-előadás, tartotta a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1920. évi nagygyűlésén Preisz Hugó dr., egyetemi tanár. (Folytatás.) Ha ébrények zúzaléka alkalmas állatok testébe oltva különböző szövetekké vagy organoid képletekké nőhet, amint például Askanazy'1 újabb kísérleteiben patkány-foetus dörzselékéből felnőtt patkány testében egyszer jellegzetes fogat és alveolust, máskor tömlős terazoidot, sőt laphámráknak megfelelő szövetet látott fejlődni, ez nyilvánvalóan nem támogatja a neoplasmák keletkezésének ébrényi csírákra alapított elméletét, mert az ilyen kísérletek csak azt igazolják, hogy ébrényi sejtek alkalmas más szervezetben is folytatni tudják szaporodásukat és olyan szövetkomplexummá válnak, aminővé az ébrényben fejlődtek volna, de a neoplasmák korlátlan növekedését és a lappangási időt itt nem látjuk megnyilvánulni. Még leginkább alkalmas lehetne a csíraelmélet támogatására az a körülmény, hogy egyrészt a kétségtelen fejlődési rendellenességek, aminők a kettős torzképződések és a parasitarius duplicitások, másrészt a typusos neoplasmák (sarkomák, rákok) között szövettani szempontból a legteljesebb átmeneti sorozatot lehet összeállítani, de szigorúan véve ez sem bizot Czikkem megírása után szereztem tudomást arról, hogy Lewin az én észleleteimhez sokban hasonlókat tett Klemperer tanár (Berlin) kórházi osztályán. (Über Milchbehandlung insbesonders bei Tuberkulose. Trier. der Gegenwart, 1920.)