Orvosi Hetilap, 1920. december (64. évfolyam, 49-52. szám)

1920-12-05 / 49. szám

466 ORVOSI HETILAP 1920. 49. sz. jából, a­melyet az osztályunkon levő terhes nőknél rendsze­resen végezve, szükség esetén több alkalmas vért adó egyén állott rendelkezésünkre. Alkalmas esetekben — ha az eset súlyossága a serologiai vizsgálat elvégzéséhez szükséges (5—6 órai) időhaladékot megengedte — mindig megvizsgál­tuk a vért a haemolysis és haemagglutinatio szempontjából is. Positiv haemolysis vagy haemagglutinatio esetén — a­mi számos vérpróba vizsgálása daczára csak igen ritkán fordult elő — a vért nem használtuk fel. Az idegen vér átömlesztésekor várható anaphylaxia el­kerülésére — ha időnk engedte — a vérfolyadékot legalább egy órán át thermostatban 39° C-on tartottuk. Saját vér rein­­fusiójakor a vért defibrinálás és kellő szűrés után felmele­gítve, rögtön visszaömlesztettük. Transfundáló eszközül eleinte steril irrigátort haszáltunk, később a salvarsan-infusiókhoz használatos méretezett üveg­hengereket alkalmaztuk, melyek egyikében a 37°-ra felme­legített vérfolyadék, másikában a testhőmérsékletű physiologiás (Locke-)oldat foglaltatott. A T alakú csővel összekötött két henger tartalmát az összekötő gummicsövekre alkalmazott szorítócsapok segélyével váltakozva bocsátottuk a közös kifolyóvezeték végére illesztett üvegkanülön át a beteg gyűjtőerébe. A vérátömlesztés végzésekor a készülék üvegkanüljét a beteg könyökvénájába kötöttük be, miközben légembolia elkerülése végett az egész vezetéken meleg Locke-oldatot áramoltattunk át. Ezután indítottuk meg a vérfolyadék áram­lását — melyet többször hígítottunk a sóoldattal —, majd végül az egész vezetéket sóoldattal átöblítve, a vér utolsó részleteit is a beteg érrendszerébe vittük. E készülékkel */s—Wa liternyi folyadék egyenletesen ömleszthető át. Kisebb vérmennyiségek (50—200 cm3) átömlesztésére 20 cm3-es, kettős furatú csappal ellátott record-fecskendőt használtunk, melyen a csap forgatásával fecskendőnk majd a beteg vénája, majd a vértartó edény felé közlekedett. Az átömlesztendő vér alkalmazása súlyos acut­anaemia esetén intravénásan, kevésbbé súlyos esetben prod­oklysma alakjában, az intravénás alkalmazás valamelyes ellenjavallata esetén pedig intramuscularisan történt. A transfusiók alkalmazásának főszabálya a szigorú asepsisen kívül a thrombusok és légemboliák elkerülése. Az előbbiek könnyen keletkezhetnek a vérnek hiányos defibri­­nálása, vagy utóalvadások miatt, a­mikor — főleg üveg­­pálczikával való veregetés esetén — a fibrin egy része a vérben marad, vagy a nem kellőképpen defibrinált vérben gyors kezelés, tökéletlen átszűrés utáni álláskor újabb alva­­dékok képződnek. Ennek elkerülésére mi a vért steril üveg­gyöngyökkel 10 perc­ig rázva defibrináltuk, utána nyolczszoros mullrétegen át szűrtük, majd állás után és közvetlenül a transfusio előtt is még egyszer megszűrtük. Légemboliák az intravénás alkalmazás szabályainak pontos betartásával ke­rülhetők el. A légbuborékok teljes kiküszöbölése érdekében ügyelnünk kell arra, hogy a kanülnek a gyűjtőérbe való beillesztése előtt a sóoldattal gondosan átöblített készülék­ből a folyadék állandó áramlásban legyen. Thrombosisra, embóliára utaló tünetek (dyspnoé, heves mellkasi fájdalom, izgatott köhögés, haemoptoé, nyugtalanság) jelentkezésekor a vérátömlesztést rögtön szakítsuk meg. Oly betegségek, melyek embóliára és thrombosisra hajlamosíta­nak (arteriosclerosis, thrombophlebitis, vitium cordis stb.) ellenjavallják az intravénás alkalmazást, hasonlóképpen oly betegségek is, melyekben a vérnyomás hirtelen emelkedése káros hatású lehet (csillapítatlan vérzés stb.). A vérátömlesztés javallata alapján eseteinket a következő csoportokba osztottuk: A) Heveny anaemiák. I. Méhenkivü­li terhesség. II. Szülés alatt előforduló vérzések. B) Idősült anaemiák. Hosszabb idő óta fennálló metro-, menorrhagiák (ova­riális, myomás, carcinomás, haemophiliás vérzések stb.) C) Lepsisek. A) I. Méhenkívüli terhességből eredő heveny anaemia eseteiben a vérátömlesztés több szerzőt (Thies, Schäfer, Lichtenstein, Lindemann, Arnim) foglalkoztatott, kik mind­nyájan a legjobb eredményekről számolnak be. Schäfer 3, Lindemann 1 esetben alkalmazta igen jó eredménynyel. Lichtenstein 18 tubausura esetében alkalmazta a reinfusiót. Eredményei alapján az a conclusiója, hogy „saját vérének visszaöm­lesztése nélkül egyetlen egy tuba­usura miatt operált asszonynak sem szabad elvérzésben meghalnia“. Összeállításában a méhen kívüli terhesség halálozási számát 12%-ra teszi, a reinfusiók alkalmazása mellett egy halálesetet sem látott. Arnim a Stoeckel-klinikáról közölt 12 eset kapcsán ajánlja a reinfusiót kellően megválogatott esetben. Bumm 13 esetben végezte a vérvisszaömlesztést, eredményei igen jók. Osztályunkon e dolgozat elkészítése közben 30 méhen­kívüli terhesség fordult elő 0% halálozással (16 hónap alatt). Intravénás transfusióra a beteg állapotának súlyossága miatt azonban csak 3 esetben volt szükség. E 3 eset kivonatos kórtörténete a következő: 1. T. B. (Feji. sz. 3113/1919.) 24 éves, 0-P. 6 hetes méhen kívüli terhesség, tubarepedés, súlyos acut­anaemia. Érverés perczenként 150, könnyen elnyomható, üres. Műtét helyi érzéstelenítésben: salpingo­­pophorektomia 1. dextri. A hasűrben levő nagyrészt folyékony vért törlőkkel gyűjtve mutigateszűrőn átszűrjük, mennyisége 600 cm8, melyet 300 cm3 steril Locke-oldattal keverve (900 cm3 összmennyiségben) a hasfal zárása közben a beteg könyökgyűjtőerébe ömlesztünk át. A transfusio tartama 70 perc­. Az érverés az átömlesztés megkezdése után 10 perc­c­el 146, teltebb, rhythmusos. Az előbb teljesen kivérzett, sápadt nőbeteg ajka megszínesedik, szédülése szűnik, közérzete jó. Reactiomentes lefolyás. Az átömlesztés után 20 órával vérképe: Haemoglobin: 50%, vörösvérsejtszám : 2,200.000, fehérvérsejtszám : 8800. 3 hét múlva gyógyultan távozik; vérképe: haemoglobin: 70%, vörösvérsejtszám: 4,000 000, fehérvérsejtszám: 8000. (Neutro- és eosinophilia.) 2. W. K.-né (fejl.-szám 1698/1919) 29 éves, IV-P. Baloldali tuba­terhesség, tubarepedés, acut­anaemia. Hőmérséklet 36'2° C, érverés 160, alig tapintható. Műtét helyi érzéstelenítésben, salpingo-oophorekt. 1. sin. A hasürből gyűjtött vér intravénás reinfusiója 500 cm3 mennyiség­ben­ 350 cm. Locke-oldattal felhígítva. A beteg állapotának javu­ása szembetűnő. Az alig tapintható, filiformis érvelés az átömlesztés befejeztével perczenként 120, középtest, rhythmusos, a beteg ajkai, fülei megszínesednek. Utána reactio nincs. A további lefolyásban a beteg közérzete igen jó, arézszíne üde, piros, jól táplálkozik. Vérképe és vérnyomása rohamosan megjavul. 14 órával a transfusio után haemoglobin­ja 45%, vörösvérsejtjeinek száma 2.000.000, vérnyomása 66—96 mm. között. Egy héttel az átömlesztés után: haemoglobin 56%, vörösvérsejt­szám 2,700.000, vérnyomás 90—110 mm. Két hónap múlva vérképe: haemoglobin 80%, vörösvérsejtszám 4.000.000, vérnyomás 90—116 mm. 3. L. K.-né (fejl.­szám 3958/1919) 36 éves, III-P. Jobboldali tuba­terhesség, tubarepedés, acut­anaemia. Hőmérsék 36 5° C, érverés 130, kicsiny, filiformis. Műtét localanaesthesiában: salpingo-oophorekt. 1. d. Intravénás vérvisszaömlesztés 200 cm/ hasürbe ömlött vérrel 200 cm* Locke-oldattal felhígítva. A vérátömlesztés után az érverés perczenként 90. Láztalan lefolyás után a 16. napon gyógyultan távozik. Vérképe a reconvalescentia alatt jelentékenyen megjavult. Többi méhenkívüli terhesség-esetünkben a beteg álla­pota nem volt oly súlyos, hogy az intravénás vérátömlesztés javallata fennállott volna, miért is a hasürben meggyülemlett vért nem használtuk fel transfusióra. A klinikai kép súlyossága nem mindig fedi a vérvizsgálat eredményét. Súlyos acut anaemiás állapot aránylag jó vérlelet mellett gyakran előfordul, a­mikor is a shockhatáson alapuló col­lapsus az acut anaemia képétől vérvizsgálat nélkül nehezen külö­níthető el, a­mi az alkalmazott kezelés hatásának megítélése szem­pontjából nagyon fontos, mert ilyen esetek cardiacumok, excitan­­sok stb. alkalmazására transfusiók nélkül is gyakran megjavulnak. Éppen ezért, ha az érvelés és vérnyomás minősége, valamint a beteg általános állapota megnyugtató vagy a klinikai képből eredő komoly prognosis a vérző erek lefogása után megjavul, az intra­vénás transfusio alkalmazásától elállunk,mert az intravénás alkal­mazás mégsem tekinthető teljesen közömbös eljárásnak. Köny­­nyebb esetekben a reconvalescentia támogatására egyéb eljárá­sok mellett a haemotherapia veszélytelenebb módjai: a haemo­­klysmák és intramuscularis vérbefecskendezések jöhetnek szóba. (Folytatása következik.)

Next