Orvosi Hetilap, 1921. február (65. évfolyam, 6-9. szám)

1921-02-06 / 6. szám

44 ORVOSI HETILAP 1921. 6. sz. alakúak lesznek a szerint, hogy lap szerint vagy más irányban találta a metszésnél a kés. Első esetben szolid halmazok (1 a ábra), sejtes csapok, a másik esetben mirigylumen (1 b ábra) átmetszéséhez hasonló (a­hol a lument egy zsírsejt alkotja) alakulatok keletkeznek. A sejtek nagysága különböző, de igen nagy különbségek nincsenek, (kb. 16—20 fi2 átmérőjűek). Az egyes sejtek alakja, éppen­­úgy, mint a szigeteké is, az elhelyezkedéstől függ, többnyire szabálytalan négyszögűek vagy sokszögűek, sokszor keskenyek és nyúlványosoknak látszanak; nyilván akkor, ha a zsírsejtek közé szorult sejtcsoportot a­ határoló zsírsejtek felületére ferdén vagy merőlegesen metszettük. A sejtek protoplasmája látszólag egyenletesen finoman szemcsés, helyesebben nagyon finom egyenletes rácsozathoz hasonlít, a­melyben világosabb és sötétebb részletek váltakoznak (waabige Struktur). Egyéb szemcsék vagy vacuo­­lák nem láthatók. A magvak többnyire a sejt közepében foglalnak helyet, nagyságuk 4 és 7 m­ közt váltakozik, gömbölyű vagy ovalis alakúak; a kisebbek többnyire egyenletesen sötétebbre festődnek, a nagyobbak világosabbak, kifejezettebb chromatin-struktúrával. Oszlási alakokat nem láttam, de degeneratiós jelenségek sincsenek. Sorozatok tanulmányozásából kiderül, hogy ezek a sejtszigetek helyenkint vékonyfalú erekkel, hajszálerekkel függnek össze, a sejt­gerendák az erek falát alkotó sejtekbe folytatódnak. Máskor látszólag tömör szigetekben a sejtek között fehér vérsejtek láthatók, a­mi szintén a mellett szól, hogy a leírt sejthalmazoknak erekhez vagy erek újjá­­képződéséhez valami közük van. Kevésbbé valószínű az, hogy a sejt­szigetek zsírszövet-szaporodás jelei volnának. E mellett csupán az az adat volna értékesíthető, hogy ilyen sejtet néha egymagában a zsír­szövetben is lehet találni. A zsírszövethez hasonlóan a szemizmokban (nem mindegyik izom­ban egyformán) is sok a kötőszövet (2. ábra). Nemcsak az izom kötő­szövetes tokja s az ebből eredő, az izmokat kisebb kötegekre osztó sövények állnak vaskos kötőszövetből, hanem az egyes izomkötegeken belül is találunk helyenkint kötőszövetes szigeteket, a­melyek oly mó­don keletkeztek, hogy több (kb. 8­10) izomrostot magában foglaló izomköteg sejtszegény, durván rostos kötőszövetté alakult át, a­mely­ben esetleg még néhány az átlagnál kisebb átmérőjű, a kötőszövettől pánczélszerűen körülvett izomrost látható (3. ábra). Más kötegek csak részben alakultak, át, az izomrostok még nem pusztultak el, de kötő­szövetes gyűrűktől övezettek és sorvadtak. A kötőszövet az elpusztult izomrostokat helyettesíti, a­mi azzal bizonyítható, hogy a kötőszövetes szigetek nem mindig állanak egynemű tömör szövetből, hanem nagyon gyakran az egyes izomrostoknak körülbelül megfelelő kaliberű kötő­szövetes korongok láthatók. A kötőszövet általában nagyon sejtszegény, gyuladásos jelenségek hiányoznak; fibroblastok, plasmasejtek és gömb­sejtek e helyeken nincsenek. A különböző átmérőjű izomrostokon a fibrillumok átmetszete általában jól látszik, csak kevés olyan rost van, a­melynek contrac­­tilis állománya a harántmetszeten egyneműnek látszik és többnyire világosabban festődő sarkoplasma-réteggel van körülvéve. Az egynemű rostok néha rendkívül vékonyak (5—6 (a). Ritkán találjuk ebben az esetben a rostos állománynak több kerek átmetszetű köteggé való osz­lását. Egy másik jelenség a fibrillaris állomány fellazulása vagy eltűnése, a­mely abban nyilvánul, hogy rendes kaliberű vagy megduzzadt rost főképpen plasmából áll, benne esetleg néhány rostocska-átmetszet látszik, a­melyek gyakran vékony szálak útján a sarkolemmával van­nak összefüggésben. Találunk olyan rostátmetszetet is, a­mely tisztán sarkoplasmából áll. Hogy ezek izomrosthoz tartoznak, azt sorozatok tanulmányozásával bizonyíthatjuk, a­mennyiben a rost folytatásában sokszor ismét megjelennek gyér számban a fibrillumok. Az ilyen csupán sarkoplasmából álló rostokban rendesen több a mag, sokszor az egész harántmetszetet kitölti az egymás mellett fekvő sötétre festődő magvak halmaza. A magvak megszaporodása a kötőszövetes átalakulásban levő részletekben látható leginkább, a fibrillumok fellazulása vagy eltűnése is elég gyakran megvan e helyeken. Feltűnő lelet gömbsejtes góczok jelenléte az izomzatban. A góczok nagysága változó, sorozatosan felmetszett balold. rect. inf.-ban pl. a nagyobb gömbsejtes góczok kiterjedése 130 X 280 g.. A beszűrő­­dés többnyire perivascularis, néha az izom zsírszövetében vagy az izom tokja alatt helyezkedik el. A­hol az izomrostok között van a gócz, nem feszíti szét az izomrostokat, hanem azokat sértetlenül hagyva, az izomrostok közötti köröket tölti ki. A góczokben levő izomrostok­ban nem gyakoribbak a fent leírt elváltozások, mint másokban. A sej­tek kicsinyek, protoplasma nem látszik, az erősen festődő gömbölyű mag lymphocyta magvának felel meg. Gömbsejtes góczokat az összes szemizmokban találtam, legkevesebb volt a m. levator palpebrae sup.-ban. Az izmoknak zsírral való átszövése aránylag nem nagyfokú. II. eset: E. J.-né, 42 éves, napszámos neje. A Szent István-kór­­házban (Telepy-utczai fiókkórház) feküdt 1913 január 17.-étől feb­ruár 6.-áig. Strumája már régen van, állítólag 1/a­ év óta nő. Erős szív­dobogása van. Status praesens : Kifejezett exophthalmus és Graefe-tünet Ökölnyi struma, a­mely mindkét oldalra körülbelül egyformán terjed ki. A szív­­tompulat nem nagyobb, a szívhangok tiszták. Pulsus szapora, telt, rythmusos. A vizeletben kevés geny. Gynaekologiai lelet: egyszerű retroflexio fixata uteri. Műtét: Mindkétoldali art. thyreoidea sup. és inf. lekötése után mindegyik lebenyből egy-egy félökölnyi darabot kimetszettek. Február 2 Görög |j betű (a­jr. -o ■ 0 001 mm). 5. Szapora pulsus, délután soporosus. Február 6.-án délelőtt 1/410 órakor meghalt. Bonczolási diagnosis (bonczolta Entz tanár). Bronchopneumonia extensa lobi inf. pulmonis sinistri. Bronchitis catarrhalis diffusa. Synechia pulmonis dextri totius. Thymus persistens (féltenyérnyi). Struma nodosa colloides lat. sin. Exstirpatio lobi dextri glandulae thy­reoideae et resectio lobi sinistri partialis. (Morb. Basedow.) A szív középnagy. Tuberculosisnak semmi nyoma. Szövettani vizsgálat. Sorozatos harántmetszetek a jobboldali retro­­bulb. szövetből, a baloldali rect. inf.-ból és a a baloldali rect. sup. és levator palp. sup-ból. A retrobulbaris zsírszövetben lényeges elváltozást nem találtam. Az izomrostok kaliberében nagyjában a rendesnek megfelelő kü­lönbségek. Nagy átmérőjűek a rostok különösen ott, a­hol az idegros­tok betérnek, a­hol a rostos állomány rendesen sarkoplasma-réteggel van körülvéve­. A nagyon vékony rostok, amelyeknek contractilis állo­mánya egészen egynemű, nyilván atrophiásak. Gyakran látni olyan ros­tot, a­melyben a fibrillaris állomány több (2—6 s több) kerek átmet­szetű kötegre oszlott, a­melyeken belül az egyes fibrillumok többnyire nem ismerhetők fel úgy, mint a rendes rostokban. Egyik-másik rostban hézagok, illetve vacuolák láthatók, a­mi hydropsos elváltozás tünete lehet. Nagyobb számban látunk olyan rostokat, amelyek rendesen erősen duzzadtak, rostos állományuk kisebb vagy nagyobb mértékben fellazult. Olyan rostok is vannak, a­melyek tisztán sarkúplasmából állanak, a­melyekben esetleg még szemcsék vagy finom szabálytalan hálózat alakjában látszanak a fibrillumok maradványai. A tisztán plasmából álló rostokban egyik-másik átmetszetben sok a mag, szabálytalan hal­mazban, koszorú­ alakban vagy óriás­sejtre emlékeztető elrendező­désben. Az izomzat zsírszövettel mérsékelten átszőtt. A közti szövet álta­lában sejtdúsabb, mint normális viszonyok közt. Két jelenség tűnik fel leginkább : az izomzatnak elszórtan (nem egyenletesen az összes iz­mokra kiterjedő és nem sűrű góczokban) mutatkozó kötőszövetes átala­kulása és az aránylag igen nagyfokúnak mondható góczos sejtes be­­szűrődés. A kötőszövetképződés részben hasonló az előző esetben leírthoz, az izomrostkötegeket mintegy helyettesíti a kötőszövet, vastag kötő­szöveti lemezek alakjában veszi körül a nagyobbrészt elvékonyodott, több magvat tartalmazó izomrostokat. A kötőszövetes góczok nagyobb része nem olyan sejtszegény, mint az előző esetben; gömbsejtekben, különböző nagyságú plasmasejtekben, orsóalakú magvakban eléggé bő­velkednek. Magdús rostokat e részletekben aránylag sokkal nagyobb mennyiségben találunk, mint egyebütt. Ezen tulajdonságaik miatt némi­leg emlékeztetnek gyuladásos góczokra. A leírt góczok sokszor az izom külső rétegében vannak, néha az a látszat, mintha kívülről terjednének befelé. Jól látható ez a bal m. redt. sup. metszeteiben (4. ábra). A m. lev. palp. sup. felé eső felszínén nagy érkörüli, kevés plasmasejtet is tartalmazó gömbsejtes gócz van, a­melynek szomszédságában eléggé nagy kiterjedésben az izomkötegek kötőszövetesen átalakultak; egy kisebb részletben izomrost egyáltalában nem látható, egyebütt pedig a gócz területén az izomrostok szintén megfogyatkoztak és rendkívüli módon elvékonyodottak, akár 6­0-nál is kisebb átmérőjűek. A kötő­szövetben mérsékelt számban vannak orsó- vagy ovális alakú kötő­­szövetm­agvak. A gócznak az izomzat felé eső határán elszórtan vagy sűrűbb csoportokban plasmasejtek. A sejtes góczok ez esetben oly nagyok, hogy egyesek a metsze­tekben már szabad szemmel láthatók. A legnagyobbak akár 300—400 g nagyságúak harántmetszeteken. Nem elvétve találjuk, hanem azon met­szetekben, a­melyek az izmok közepe felé közelednek, egy-egy izomban (kivéve a lev. palp.-ot) egy harántmetszeten akár 5—6 szabálytalan alakú gócz is látszik (5. ábra). A sűrűn egymás mellett fekvő sejtek elrende­ződése többnyire elkörüli. A góczok egy része az izom interstitialis zsírszövetében foglal helyet. Az izomzatban levő góczok az izomrosto­kat alig feszítik szét, nem a­lapítják össze, egyszerűen a rostok közti köröket töltik ki a sejtek. Éppen a góczokon keresztülfutó izomrosto­kon ritkán vannak elváltozások. Az is ritkaság, hogy (mint fent leírtam) sejtes gócz kötőszövetes részlettel legyen összefüggésben. Egyes góczok kizárólag körülbelül egyforma apró gömbsejtekből állanak, a­melyeknek plasmája úgyszólván nere is látható, magva egyenletesen sötétre festő­­dik. A legtöbb góczban azonban váltakozó mennyiségben vannak na­gyobb sejtek is, a­melyek morphologiailag (kissé excentrikus fekvésű, külső* chromatin-struktúrával bíró mag, magkörüli világosabb udvar, basophil plasma) plasmasejteknek felelnek meg. Ezek inkább a góczok szélén szoktak elhelyezkedni, a­honnan gyakran nyúlványszerű csopor­tok alakjában az izomrostok közé még tovaterjednek (6. ábra). Plasma­­sejtes szigeteket, tehát plasmasejtes beszűrődést, olyan helyeken is látni, a­hol infiltratiós góczok nincsenek, részben izomrostok között (7. ábra), máskor az izomközti vagy az izom melletti zsírszövetben. Egy ilyen, majdnem tisztán plasmasejtes érkörüli infiltratio látható a 8. ábrán. A retrobulbaris zsírszövetben az izmoktól távolabb sem gömbsejtes, sem plasmasejtes infiltratio nincsen. Hosszanti metszetek. (Baloldali obliqu. sup.) Itt-ott izomrostok, a­melyekben a fibrillumok teljesen eltűntek, az izomrostok egyenetlen, helyenkint megvastagodott, másutt elvékonyo­dott tömlőt alkotnak, a­melyben a plasmában különböző nagyságú és rendetlen alakú szemcsék és rögök vannak, a­melyek hasonlóképpen festődnek, mint a contractilis állomány. Más rostok világosabb, kissé szemcsézett plasmájában elszórtan nagyobb rögök és szabálytalan vékony fonalú hálózat. Az elváltozott rostok magvai többnyire zsugoro­­dottak. Egy és ugyanazon izomrostban váltakozhatnak ilyen részletek

Next