Orvosi Hetilap, 1921. május (65. évfolyam, 18-22. szám)
1921-05-01 / 18. szám
65. évfolyam. 18. szám Budapest, 1921 május 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemények a budapesti „Stefánia“gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből.* Szerkeszti: Bókay János dr., egyet, nyilv. r. tanár. Vili. Veleszületett syphilis kapcsán fejlődött és visszamaradt teljes epiphyseolysis öt éves fiún. Közli: Vas J. Jenő dr., kórh. rendelő-orvos, egyet, tanársegéd. A veleszületett syphilis annyira változatos kórképének egyik igen jellegzetes, sőt nem egyszer legszembetűnőbb sajátossága a pseudoparalysis, illetőleg osteochondritis luetica, melynek első, valóban tudományos ismertetését és értékelését Parrot és Wegener klasszikus megfigyeléseinek köszönjük, melyeket aztán az észlelések egész sora követett, úgy hogy az egyszerű, fájdalmas duzzanattal és álbénulással járó osteochondritis luetica ma már Röntgennel is bőven tanulmányozott és így általánosan ismert folyamat. A súlyos, epiphysisleválással járó osteochondritis luetica azonban aránylag oly ritkán észlelt kórkép, hogy egyes eseteinek ismertetésével még mindig hasznos munkát végzünk. Esetünk kórrajza röviden a következő: H. Gy. syphilises atyától származott, anyjának 4. terhességéből, előtte két elvetélés volt, egy testvére pedig néhány hónapos korban elhalt. A bemutatáskor a kéthónapos csecsemőn náthát, kiszélesedett orrgyököt, szemöldökleb orrhoeát, fénylő tenyereket és talpakat, lépduzzanatot találtunk. A luesre utaló e tüneteken kívül a jobb karon, a könyökizületi csontvégekben osteochondritis luetica volt jelen mérsékelt duzzanattal, a bal felkaron nagyobb fájdalmas duzzanat, mely inkább a felkarcsont feje körül lokalizálódott; hasonlóan duzzadt volt a bal lábszár felső epiphysisvége is. A kezelés folyamán a lueses tünetek visszafejlődtek, a jobb kar és bal lábszár duzzanatai is teljesen elmúltak. A bal felkaron levő duzzanat azonban elpuhult s a szülők bemondása szerint kifakadt és még öt év múltán is, midőn a gyermek hosszú szünet után ismét elénk kerül, e végtagon oly súlyos elváltozásokat láttunk, melyek annak csak igen korlátolt használhatóságát engedték meg. A gyermek tudniillik csak a váll magasságáig tudta emelni a karját, azontúl a kar hátrabicsaklott, mely helyzetből aztán részben izomerővel, részben saját súlyánál fogva nyugalmi helyzetébe visszaesett. Egyszerű megtekintésre is eltérés mutatkozott a bal vállizület configuratiójában az ellenoldalihoz képest. A beteg oldalon a felkar felső végének belső oldalán mintegy fillérnagyságú gyógyult fiszulanyílás utáni heg volt látható. Már tapintással is, de még inkább Röntgennel konstatálható, hogy a bal felkar epiphysise teljesen levált a diaphysisről. (L. az ábrát.) Minthogy az epiphysissel együtt az úgynevezett fertilis zóna is levált, a diaphysis növekedésében lényegesen visszamaradt, ellenben az epiphysis még tovább nőhetett. Tekintettel az anamnesisre, a súlyos lueses tünetekre — ami mellett szülési, avagy egyéb, direct traumát, továbbá osteomyelitis acuta infectiosát ki tudtunk zárni —, kétségtelennek kellett tartani, hogy ebben az esetben az osteochondritis lueticának oly súlyos esetével állottunk szemben, mely * Minden jog fenntartva, teljes epiphyseolysissel járt. Epiphyseolysis alatt tudvalevőleg azt a folyamatot értjük, hol egy csövescsonton az epiphysis a diaphysistől az intermediaer porczrétegben leválik. Ezen porczréteg minden, hosszirányban még ki nem fejlett csonton megvan és már normalis körülmények között is locus minoris resistentiae. Lueses csecsemőkön — kikben éppen a csövescsontok epiphysise, tehát intenziven növekvő része a csontrendszernek a szervezetben keringő syphilisvirust élénken vonja magához — ezt az intermediaer porczréteget egy még a rendesnél is kevésbbé ellenálló réteg foglalja el és igen súlyos esetekben, főleg genyedés esetén, már csekély külső behatásra, izomrongálásra az epiphysis teljes leválása állhat elő. Esetünkben is a súlyosan bántalmazott intermediaer zónában másodlagos fertőzés folytán genyedés állott be, mely epiphyseolysisre vezetett. fmWimmÉH- ük ..__.-■** a Epiphyseolysis a felkarcsont felső részletén. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Bókay János : Közlemények a budapesti gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan koréból. — Vas J. Jenő: Veleszületett syphilis kapcsán fejlődött és visszamaradt teljes epiphyseolysis öt éves fiún. 157. lap. Henszelmann Aladár : Közlés a kir. magy. tudományegyetem belgyógyászati diagnostikai klinikájából. (Igazgató: Báró Kétly László dr., ny. r. tanár.) A vastagbélfelfúvás Röntgen-diagnostikai értékéről: lép-, máj- és epehólyagvizsgálat. 160. lap. ALOM. Szász Emil: A bőrreactivitás (intracutan titer) megállapítása a Deycke-Much-féle partigénekkel szemben. 161. lap. Magyarország Szemorvosainak Egyesülete. (1920 —21. évi II. tudományos ülés 1921 január 9.-én) 164. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Gyermekorvostan. H. Chick és E. Dalyell: A 6-10 éves gyermekek scorbut-endemiájáról. — Általános kór- és gyógytan. van der Reis. Bacteriumoknak a száj- és garatürben mesterséges megtelepítése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 165. lap. Vegyes hírek. 166. lap