Orvosi Hetilap, 1922. november (66. évfolyam, 45-48. szám)

1922-11-05 / 45. szám

430 ORVOSI HETILAP 1922. 45. sz. adatai nyomán említhetem, hogy ezek kapcsán a gyomor- és béltractusban a hurutos jelenségek mellett a fedőhámon fel­színes elhalások, pontszerű vérzések észlelhetők. Az abortiv lefolyású typhushoz hasonló (typhoid) ese­tek klinice határozottan közelednek a könnyebb lefolyású has­­typhus-esetekhez. Különbségeket mégis láthatunk, mert pél­dául a roseolák bizonyos esetekben a kanyaró nagyfoltos kiütéseire emlékeztethetnek (Jochman). A székletétek viszont a typhusos beteg székétől eltérőleg Nowitzky górcsövi vizs­gálatai szerint genysejteket, vörösvértesteket, hámsejteket tar­talmaznak s mint mások is megemlítik, igen bűzösek lehet­nek. Ilyen typhoidszerűen zajlott le a következő eset, a­melyből származó szervek átvizsgálását hogy megejthettem, Scheff-Dabis László egyetemi tanársegédnek köszönhetem. Az elhunyt katona (Sl. 75. gy. e.) tömeges élelmiszermérgezés folyamán (körülbelül 75 megbetegedés) fertőződött volt. Az esetek egy­­harmadában kitenyésztett törzsek (Scheff) úgy a lembergi XII. labora­tórium, mint a berlini Koch Róbert-intézet vizsgálatai szerint nehezebben agglutinálódó paratyphus-B-törzseknek feleltek meg. Ilyennek bizonyult az elhunytból kitenyésztett 861. törzs is. Az ileum nyálkahártyája a következő elváltozásokat mutatta: A duzzadt és vérbő mucosán a meg­nagyobbodott solitaer nyiroktüszők jól kiemelkedtek ugyan, de nélkülöz­ték a velős duzzadás külemét. E megduzzadt solitaer tüszők köze­pében fakósárga, tompafényű pontocskák, illetőleg köldökszerű kis behúzódások ültek vérbe udvartól körülvéve. A csoportos tüszők vér­­bővek ugyan­­ jól kirajzoltak, de nem emelkednek ki virágágyszerűen s a velős duzzadásnak semmi jelét sem mutatják. Felszínükön felületes korpádzás s nyálkahártyalelökődés észlelhető. A gyomornyálkahártyája igen vérbő és számos pontszerű vérzéssel átszőtt. A mesenterialis nyirokcsomók kisebb mogyorónyira megduzzadtak. A górcsövi vizsgá­lattal a vékonybél fedőhámján felületes necrosist találtam. Az erősen telt hajszálerek mellett apró vérzések nyomai is látszottak kisebb fokú vérfesték-lerakódásokkal. A submugosa legmélyebb rétegeiben, sőt a muscularisban is kereksejtekből, plasmasejtekből álló infiltratiók jelent­keztek, helylyel-közzel magtörmelékeket felfalt nagy, egymagvú sejtekkel. Hasonló elváltozásokat láttam el klinikailag ugyan­ilyen lefolyású, bonczolt esetemben azzal a fokozati elté­réssel, hogy az ileum alsó szakaszában már kávébabnyi, a bél harántjára futó felszínes fekélyek is keletkeztek. Többször a vastagbél nyálkahártyája is egybefolyóan haragos-vörös volt, avagy csak a nyiroktüszők felett, így különösen a coccum­­ban keletkezett tompa-sárga színű hamnecrosisokat övezte egy-egy lencsényi vöröses udvar. Ez öt esetben ugyancsak paratyphus-B-bacteriumokat lehetett kitenyészteni. Ki kellene még emelnem, hogy fenti eseteimben a lép bár mérsékelten meg volt nagyobbodva, korántsem érte el azt a nagyságot, a­milyennek hastyphus-esetekben találjuk. Hasonló esetekben ezeken kívül még a hasizomzatban viaszos elfajulást is találtak. A fenti összes elváltozásokat, a­mint azt más szerzők megemlítik, paratyphus-A-bacillusok is előidézhetik. Lepticaemiás jellegű elváltozásokat idézett elő a követ­kező paratyphus-p-bacillusok okozta fertőzés. T­ őrvezető, egyik vadászzászlóalj katonája, orosz hadifogságból hazatérve, pár nappal a kórházi felvétele előtt lázasan megbetegedett. Felvételekor 1918 január 29.-én vérkészítményeiben Obermeyer-spiro­­chaetákat lehetett kimutatni. D,6 neosalvarsan adagolása után láza 375 fokra csökkent. Ugyanaz­nap este újabb hőemelkedés jelentkezett, a­mely 7 napon keresztül mint febris continua állandósult. Klinikailag igen súlyos eset benyomását keltette, soporosus volt, az utolsó két nap­ban mély comába esett. Nyelve fuliginosus volt. Conjunctivitise, pharyn­­gitise, laryngitise, genyes bronchitise volt és sub finem vitae bronchiolitis fejlődött ki. Kezdettől fogva gyenge szívműködése, fokozódó icterusa és hasmenése is volt. Orrából és torkából vérzett, bőrén is vérzések mutatkoztak, lépe megnagyobbodott. Meningismus: Vizeletében fehérje kimutatható volt, az üledékben vörösvérsejtek és epefestékes cylinderek találtattak, a diazo-kémlés gyengén pozitív eredményt adott. A haemato­­lógiai vizsgálat szerint 12.000 leukocytája volt, neutrophiliával és aneosino­­philiával (Wagner). Négy nappal a halála előtt a véréből a 426. számú törzs tenyészett ki, a­mely paratyphus-C (B)-nek bizonyult. A székből és vizeletből paratyphus-csoportba tartozó bacteriumot nem lehetett kitenyészteni. A halála után következő nap végzett bonczoláskor a következőket talál­tam : A pleura és pericardium alatt apró pontszerű vérzések, genyes­­nyálkás bronchitis és bronchiolitis. Lép 11X13X5­5 cm. A vesék pety­hüdt, puha consistentiájúak, a csillagos vénák tágultak. A vese kéreg­állománya 1 cm.-nél is szélesebb, zavaros, kisebb, ékalakú vérzéses udvarral körülvett genyedésektől átszőtt. A máj megnagyobbodott, met­széslapján szürkés-sárga foltozottsággal. A mesenterialis nyirokcsomók jókora borsónyiak, barnás-vöröses színűek. A vékonybél és colon nyálkahártyája halvány­ szürkés színű, a végbélé kissé megvastagodott és palaszürke színű. A hulla lépéből tiszta tenyészetben ugyancsak paratyphus-t tenyé­szett ki. A szövettani leletből kiemelném, hogy a lépben kiterjedt szö­vetközti vérzéseket és lefokozódott festődésű szigeteket találtam, a­melyeken belül immersiós nagyítással Gram-negativ pálczikák voltak lelhetők. A máj állományában több acinusra kiterjedő, kezdődő nekrosis volt észlelhető s bacteriumfestéssel ugyancsak Gram-negativ pálczikák találtattak, a praecapillaris erek endothelsejtjei között, illetőleg közvetlenül azok intimájára elhelyeződőleg. A vesékben haemorrhagiás udvartól körülvett kicsinyke tályogokon kívül a húgycsatornácskák hám­jának zavaros duzzadását láthattam. A vékonybél és colon különösebb szövettani eltérést nem mutatott, a rectum nyálkahártyáján chronikus gyuladásnak a nyomai látszottak. Ugyanez eset kapcsán meggyőződhettem kísérleti kór­­tanilag a paratyphus-p­ bacillusok által tengerimalaczban elő­idézhető elváltozásokról. A m­alacz a betegtől vett 5 cm3 vérrel intaperitoneálisan oltva, 5 nap múlva elhullott. Bonczolásakor a belső szervekben kifejezett vérbőség volt, a májában viszont kezdődő necrosisokat észleltem, a­melyeken belül a metsze­tekben, bár mérsékelt számmal, rövid, Gram szerint nem fes­­tődő pálczikák voltak lelhetők. Hasonló bonczolt esetekről számolt be Wolhyniából Weil és Saxl, kis-ázsiai Törökországból Lewy és Schiff, továbbá Neukirch. Lembergben az előfordult többi tíz para­­typhus-/?-fertőzés részben typhoid, részben gastroenteritis alakjában jelentkezett, de mind meggyógyult. A subacut, illetőleg chronikus lefolyásba átmenő esetek tulajdonképpen egyes avagy szomszédos szervekre lokali­zálódó paratypus-bacillusok okozta genyedések. Ezeknek jó­része átállott könnyű lefolyású paratyphus-fertőzések (para­­typhus levissimus) után következik be. Úgy látszik azonban, hogy a paratyphus­ bacillusok, mint azt Schottmüller ismerteti, nemcsak az emésztőtractuson át, hanem bizonyos esetekben, így különösen nőkben, a húgyutakon át is genyes fertőzé­seket : cystitiseket, pyelitiseket okozhatnak. A legkülönbözőbb szervek genyedéseiben találtak már paratyphus-B-bacillusokat, elég ritkák azonban a paratyphus-A-bacillusok által előidézett genyedések. Egy ilyen lembergi esetem rövid leírását iktat­hatom ide. Sch. M. őrmester. A kórelőzményében lázas betegség avagy bél­hurut nem szerepel. Megbetegedése, melylyel a kórházba került, magas lázzal kezdődött, később sepsises remissiói jelentkeztek. A máj tájéka állandóan érzékeny volt, kisebb fokú ascitest is észleltek. Majd erős sárgasága keletkezett. Bélzavarai nem voltak. A betegség második heté­nek kezdetén, Weil-betegségre (icterus infectiosus) gondolva, két fiatal tengerimalaczot oltottak, melyek azonban teljesen láztalanok maradtak és betegségnek semmi jelét sem mutatták. A betegsége második hónap­jának a végén, öt nappal a halál előtt végzett vérkultúrai vizsgálat negatív eredményt adott. A székletétből azonban ugyanekkor para­­typhus-A-baci­lusokat lehetett kitenyészteni s a beteg vérsavója a labora­tóriumi paratyphus-A-törzset 1:200-ig agglutinálta. A fehérvérsejtek száma 12.000 volt. Az utolsó napokban mindkét lábszára erősen meg­duzzadt és a bal lábfej hátán sötétlilás elszíneződés s a felhám le­­emelődése jelentkezett. A bonczolási leletet a következőkben összegez­hetem : Régi cholecystitis az epehólyag zsugorodásával s decubitusokkal annak nyálkahártyáján. A choledochus kisujjnyi tág, közel a papillához való beszájadzásnál kisujjpercznyi mészköpenyes Cholesterines kő zárja el a lumenét. Cholangitis suppurativa abscedens hepatis diffusa. A verőczeér és az egész vena lienalis rögösödésben, lép 31X15X6■/* cm. nagy, állományában számos el nem lágyuló aiarctus. A szívizom súlyos s a vesék kevésbbé kifejezett zavaros duzzadása. Mindkét alsó végtag vénáinak rögösödése, a bal oldalon az összes szabad szemmel ki­­praeparálható gyűjtőerek tiszta, el nem lágyuló vörös vérrög által van­nak elzárva. Az appendix nyálkahártyája teljesen ép. Az epehólyag tartalmából, a verőczeér rögéből, a májtályogokból s a lépből malachitzöld- és Endo-táptalajokon színtenyészetben para­­typhus-A-bacillusokat tudtam kitenyészteni, a lábszarvénák thrombusai­­ból bacteriumok nem nőttek ki. A máj szövettani vizsgálata azt mutatta, hogy a májtályogok a kisebb epeutakban felhalmozódó leukocyták által jelzett genyedésből keletkeztek. A­hol a gyuladás előbbrehaladt, ott az epeutakat környező szomszédos szövetek is genyesen beolvadtak s bennük durva, sárgás-barna epefestékrögök keletkeztek. A genyedés az epeutak közelében futó vena portae-ágakra is reáterjedt, azokon endo­­phlebitis volt észlelhető, illetőleg igen számos helyen a vena portae kis ágai teljes egészükben genyes rögök által voltak elzárva. Az elváltozások létrejöttét úgy magyaráznám, hogy a beteg való­színűleg egy átállott könnyű paratyphus-A-fertőzés után bacillus­­hordozóvá vált, a­mire epekőképződései különösen hajlamosították. A ductus choledochusba beékelődött s azt teljesen obturáló kő az epe pangását s az epehólyagból a paratyphus-A-bacillusoknak az intra­­hepatikus epeutakban való felszaporodását okozta. A vena portae rögösödését mint a számos májtályogképződés foly­tán fejlődött nagyszámú intrahepatikus kis ágnak eltömeszelődéséből és

Next