Orvosi Hetilap, 1922. november (66. évfolyam, 45-48. szám)
1922-11-05 / 45. szám
1922. 45. sz. I pusztulásából eredő folyamatot értelmezem, a melyhez a vena lenalis rögösödése, mint tovavezetett thrombosis társult. A lábszárvenák rögösödését — tekintve, hogy sem bacteriologiai, sem szövettani vizsgálat alapján gyuladásos eredetűnek nem tarthattam — mint marasinusos thrombosist magyarázom. A paratyphus-megbetegedések igen nagy számmal a subtrópusi tájakon, így például Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában fordulnak elő. Ha tisztán az irodalmi közlésekre támaszkodnánk, akkor azt mondhatnék, hogy Közép-Európában, különösen a háború előtt, ezek a megbetegedések csak szórványosan mutatkoztak. Való azonban, hogy a háborúban a francziák Marokkóból, Tuniszból, az olaszok Tripoliszból sok esetet hurczoltak be. Ha számításba vesszük, hogy az olasz fronton is, ahol pedig többek között Sternberg valóságos paratyphus-járványról számolván be, még ebből az alkalomból kifolyólag is a paratyphus-B-fertőzésekre nézve csupán 4,2%-os, a paratyphus-A-infectiókat illetőleg pedig 35%-os mortalitásról tesz említést, akkor érthető, hogy a háborúmentes idők rendezett viszonyai közepette s a jóval kisebb morbiditás mellett a bonczolt paratyphusos esetek ritkaságszámba mentek. Magyar viszonylatban konkretizált esetek kapcsán az utóbbi időkből klinikai vonatkozásban Bálint Rezső, bacteriologiai téren pedig Vas Bernát, Fenyvessy Béla észleleteit ismerjük. Mint kórbonczolástanilag, kórszövettanilag feldolgozott hazai eset egyedülálló Buday Kálmán bacteriológiailag és serologiailag is átvizsgált esete.50 éves földmíves-munkás, 37 kisebb, 6—7 mm. átmérőjű fekély a vékonybélben. A baloldali czombrénában rögösödés, amely halálos tüdőembóliára vezetett. L. a 13. idézetet.) Már Buday munkájának megjelenése előtt vitára szolgáltatott okot az a körülmény, hogy a paratyphus bacillusok valóban idézhetnek-e elő oly kórbonczolástani elváltozásokat az emberi szervezetben, mint a typhusbacillusok ? Buday feldolgozott esete kapcsán a következő conclusióra jut: „In den typhusähnlichen Fällen von Paratyphusinfektionen können auch die lymphoiden Apparate des Darmes erkranken. Während aber diese Erkrankung des lymphoiden Gewebes bei Typhus abdominalis mit grosser Beständigkeit auftritt, ist sie auch bei solchen Paratyphus-Infektionen, welche sich durch typhusähnlichen klinischen Verlauf auszeichnen, nur in einem Teile der Fälle zu finden.“ Buday nézetét az elmúlt évek statisztikája is megerősíti. Mivel értelmezhetnénk azonban azt, hogy a paratyphusbacillusok egyszer inkább csak toxikus, máskor viszont morphológiailag is felette szembeszökő, és pedig Sternberg és mások szerint is a typhus abdominalis kórbonczolástanából ismertekhez hasonló elváltozásokat idéznek elő? Erre nézve elég sok feltevéssel találkozunk. Schottmüller a bacteriumok behatolási kapujának váltakozásában (egyszer a béltractus nyálkahártyája, máskor a nyirokrendszer útján) vélte az okot fellelni. Sternberg nézete szerint bizonyos esetekben vagy már előzőleg átállott könnyű természetű paratyphus-fertőzések, avagy védőoltások folytán a béltractusban szöveti immunitás fejlődik ki, amely azonban egy ugyanazon esetben is különböző, és pedig a bél egyes szakaszai szerint is változó mértékű lehet, minek folytán a kórbonczolástani elváltozások is váltakozásoknak lehetnek alávetve. Sem Schottmüller, sem Sternberg magyarázatát kielégítőnek avagy elfogadhatónak nem tartom. Mindenekelőtt ugyanis elhibázott dolog úgy a typhust, mint a paratyphust tisztán a bélelváltozások szempontjából kórtanilag elbírálni. A strassburgi iskola már régen rámutatott arra, hogy a typhus általános megbetegedés lévén, a vele kapcsolatos bélelváltozások csupán ezen általános megbetegedésnek koordinált momentumaként tekinthetők. És ez áll szerintünk a paratyphusmegbetegedésekre nézve is. Elfogadhatónak tartjuk azonban Trautmann-nak azt a nézetét, hogy gastroenteritises kórformát az ételekkel bekebelezett praeformált mérgek és bacteriumok, a klinice typhusnak látszó eseteket tiszta bacillaris infectio hozzák létre. Ez a nézet azonban kórbonczolástani vonatkozásaiban is még bizonyításra vár. Ezt bizonyítani megkísérlendő, azokra a konkrét epidemiológiai tényekre irányítanám a figyelmet, amelyeket a leírásokból és részben tapasztalataimból magam is megismerhettem. Az emberi paratyphus-fertőzéseket epidemiológiai szempontból két csoportba elkülönítve vehetnek itt szemügyre. Az egyik csoportba a szórványos s legfeljebb téregmegbetegedésekre vezető, a másik csoportba az emberrőlemberre contagiosusan terjedő és sokszor járványszerű elterjedésre vezető fertőzéseket sorozhatnánk. Az első csoportba sorozható fertőzések többnyire paratyphus-bacteriumos élelmiszermérgezések és úgy jönnek létre, hogy például a kényszervágásra került beteg állat életében jutottak a paratyphusbacteriumok annak elfogyasztandó húsába, avagy pedig a legkülönfélébb élelmiszerek külső okokból szennyeződtek az említett bacteriumokkal s az ilyen tápszereket az illetők elfogyasztották. Akár az egyik, akár a másik eshetőség forog fenn, hangsúlyozni óhajtjuk, hogy a paratypusbacteriumok mindkét esetben hosszabb ideig időztek a fertőzött tápszereken. Fejthetnek-e ki a paratyphus-bacillusok ezeken a holt anyagokon (tápszereken) valamilyen biológiai tevékenységet? Lehmann adatai szerint a paratyphus-bacilusok kevésbbé specializált bacteriumok, mint a typhusbacillusok, így például szerinte szénhydrátokat, de különösen fehérjetartalmú anyagokat sokkal messzemenőbben tudnak kihasználni, elbontani, mint a bacillus typhi Eberth. Fölötte értékes e kérdés további megvilágítása szempontjából Glaser észlelése. Glaser megállapította, hogy a paratyphus-B és rokon bacteriumok húsfélékben redukáló képességüknél fogva bontási termékeket, és pedig még nitriteket is termelhetnek, amelyek viszont toxikus bélgyuladást idézhetnek elő. Ez a tény szerintünk sok mindent megmagyaráz. Megmagyarázza mindenekelőtt a paratyphusos élelmiszermérgezések egyik legállandóbb és igen jelentős kórbonczolástani elváltozásának, a heveny bélhurutnak létrejöttét. A bélnyálkahártya pedig, mely különben ép viszonyok mellett, mint Bürger kísérletei igazolják, nagy mennyiségű toxint sem bocsájt át, a most ismertetett heveny hurut folytán súlyos károsodást szenvedvén el, egyéb s így a paratyphus bacteriumok által is termelt más toxikus hatású anyagokat is átengedheti, azaz a súlyos toxikus jelenségek kifejlődésére bőséges alkalom nyílik. Kórbonczolástanilag ismertetett eseteim, mint már említettem, mindmegannyian bacteriumos élelmiszermérgezésekből adódtak. Ezzel az anyagunkkal párhuzamba állítva az olasz fronton előfordult eseteket, utóbbiak a mieinkkel szemben epidemiológiai provenientiájukban szembeszökően eltérnek. Az olasz fronton, ahol tudvalevőleg valóságos paratyphus-járványok dühöngtek (Sternberg, Galambos stb.), a fertőzések nem mint bacteriumos élelmiszermérgezések jöttek létre. Bizonyára nem tévedünk, ha az ottani járványok kútforrásául szolgáló eseteket a Tripoliszt epidemiologbce megjárt és paratyphussal már ott bőven fertőzött olasz katonaság (hadifoglyok stb.) közvetítése útján származtatjuk. Az olasz fronton adódott törzsek ezek szerint többszörös emberi passageon mentek át. Ezt szerintünk az alábbiak még inkább megerősítik. Az ottani járványokkal foglalkozó bacteriológusok ugyanis egyáltalán nem említik, hogy a kitenyésztett törzsek serológiailag különbözően viselkedtek volna, sőt a katonai laboratóriumok által jobbára használt bécsi (Paltaus-intézeti) savakkal könnyen agglutinálódtak. Ellenben a galicziai esetekben, amelyek kétségtelenül nem embericontagiumos fertőzések voltak, a törzsek a laboratóriumi (Paltauf-féle) savakkal nehezen agglutinálódtak, avagy alig befolyásolódtak (Dienes, Steiner, Scheff). Ugyanezt említi Fenyvessy is két itthoni sporadikus esete kapcsán. Amikor az epidemiológiai tényekből, a serologiai vizsgálati eredményekből következtethetjük, hogy az olasz fronton a szóbanforgó paratyphus-bacillusok sokszoros emberi passage-okon mentek át, ennek alapján azt is elfogadhatjuk, hogy a külvilágban képződhető durva ektotoxinjaiktól ilyen módon mintegy megtisztultak. Azt tartjuk tehát, hogy az olasz harctéren főként a ORVOSI HETILAP 431