Orvosi Hetilap, 1923. július (67. évfolyam, 25-29. szám)
1923-07-01 / 25. szám
1923. 25. sz. ORVOSI HETILAP féltekék mediális felszínéről levont agyhertyék szolgáltatják. Az agysúly tehát, tekintetbe véve az elhunytnak a korát, testhosszát és fejlettségét, kb. a normálisnak felel meg, amely meglett férfinél 1300 és 1400 gr között ingadozik. A boncvizsgálat egyébként a bal tüdő felső lebenyének alsó részében körülbelül mogyorónagyságú területen kölesnyi-lencsényi sajtos gócokat állapított meg. A bal alsó végtag 7 cm-rel volt rövidebb. A combcsont fejecse ugyanis a csípőcsont oldalsó részén, az izvapától oldalt és felfelé volt elhelyezve és rögzítve. Az elhúnyt művésznek tehát bal csípőizületi ficama, valamint a bal tüdejében régebben fennálló, azonban megállapodott tuberculosisa volt. Az agyfelszín vizsgálata baloldalt a következő sajátságokat tünteti fel. Már felületes rátekintésnél is feltűnik az általában erősebb, illetve bizonyos sajátságokkal bíró tekervény- és barázdaképződés. Feltűnik a minket elsősorban érdeklő temporalis és parietalis lebeny, valamint a centrális tekervények tájának különös kialakulása (1. 1. ábra). A gyrus temp. sup. egészben véve karélyozott, elülső része feltűnően keskeny, azonban középső és hátsó harmada kiszélesedik. A gyrus supramarg. (s. m.) a rendesnél szélesebb, főleg annak a sulcus temp. sup.-ból felemelkedő barázda által kettéosztott hátsó részlete. A gyrus angularisnak (ang.) felfelé való kiszélesedése ugyancsak említésre méltó. A gyrus temp. medius (t. m.) orsószerű kitágulása folytán, amelynek középső részébe egy verticalis barázda mélyen belenyúlik, feltűnő szélessé válik. A gyrus centr. post. (p. c.) alsó harmada tetemesen kiszélesedik s területét a friss cerebri lat.-ból felemelkedő mély barázda még növeli. A sulcus interparietalis (s. p.), amely a sulcus postcentr. inf.-ból ered, lefutásában több hosszabb ágat bocsátva ki, erősebb ívalakban felfelé hajlik, görbülete táján pedig a fiss. parieto-occip.-sal (p. o.), ennek egy mellékága által függ össze s a meglehetősen széles és szögletbe tört sulcus occip. tranversussal (o. t.) végződik. A fiss. parieto-occip.nak a sulc. interpariet.-sal való összefüggése által a gyrus pariet. sup. folytonosságában a gyrus occip. sup. felé megszakad. A sub. occip. lat. (p. t.) a sub. temp. sup.-val egybefolyik s ezáltal a halánték- és occipitalis tájon végighaladó hosszú, barázda jön létre. Megemlítendő még az erősen tekervényes homloklebenyen a pars triangularis (p. t.) kiszélesedése és a határozottan felismerhető három részre való tagoltsága. A jobboldali agyfelszín némely tekintetben a baloldalitól eltérő (1. 2. ábra). A gyrus temp. sup. már első harmadában is széles és ez a szélesség a középső és hátsó harmadban még jobban feltűnik. Ennek folytatásába esik a trapézalakú széles gyrus supramarginalis (s. m.). A sulcus temp. sup. felszálló ága beletorkollik a Retziusféle aster sulcorum parietaliumba (a.), miért is a gyrus angularis kénytelen ezt megkerülni, ami viszont az említett gyrus magasságát tetemesen növeli. A sulcus interpariet. (s. p.) itt rövidebb és meredekebb s intermedius mellékága (i. m.) a sulcus temp. sup. egyenes folytatásába esik, de azt nem éri el egészen. A gyrus temp. med. (i. m.) szélessége és barázdáltsága itt is említésreméltó. A sulcus occip. lat. (p. 1.) meglehetősen hosszú és előrenyúlva részben beterjed a halántéklebenybe. A gyrus praecenti. felső harmada (pr. c.) nagyjából háromszögalakban hatalmasan kiszélesedik, míg középső és alsó harmada feltűnő szélességet nem árul el. Végül említést érdemel a homloklebeny erősebb barázdáltsága, különösen a pars triangularis (p. t.) tagoltsága és szembeötlő kiszélesedése. A medialis felszínen az erősebb barázdáltság mellett különösebb eltérést nem lehet észrevenni, csupán a baloldali medialis felszínen a gyrus cingulinak a gyrus fornicatussal és hippocampival való széles egybefolyása által létrejött körkörös tekervény (lobus limbicus) érdemel figyelmet. Esetünkben is, mint az eddigi vizsgált esetekben, feltűnő a felső halántéktekervények fejlettsége, különösen jobboldali, míg a baloldali tekervény karcsúságát annak erősebb karélyozottsága ellensúlyozza. A gym supramarginales kiszélesedése esetünkben is észlelhető. A Heschl-féle haránttekervények viselkedését technikai okokból egyelőre nem vizsgálhattam, erre majd később, másrészről, a mikroskopiai feldolgozásnál kerül sor. A második halántéktekervények fejlettsége szintén feltűnő, főleg baloldalt, ahol az kiegészíteni látszik a keskenyebb felső halántéktekervény hiányos fejlettségét. Nem kevésbbé jellemző, főleg baloldalt, a pars triangularisnak tagoltsága és az ezáltal kifejezésre jutott erősebb fejlettsége. A sensomotorikus mezők, legalább is a baloldali hátsó tekervény alsó harmadának hatalmas kiszélesedése szintén az említésre méltó sajátságok közé tartozik. Látnivaló, hogy művészünk agyvelején is megállapíthatjuk a halánték- és falilebenynek praedominálását, az agyfelszínnek ezt a sajátos jellegzetességét. Ez az eset is tehát szaporítja azoknak a számot, amelyek majd hivatva lesznek vizsgáló módszereink tökéletesedésével esetleg fényt deríteni a szellemi műveletek titkos műhelyébe, mert napjainkban is még igaznak kell találnunk az öreg Celsus szavait, aki az orvostudományt ars connecturalisnak, a találgatás művészetének nevezte. Az orvosok és természettudósok törekvése természetesen mindig oda fog irányulni, hogy azt a magas célt, amelyet az ars rationalis, a kiszámítás művészete jelent, az emberi véges értelem legalább is megközelítse. Természet után. Az 1-sö ábra magyarázata . c. = sulcus centralis. — p. c. = gyrus postcentr. — i. p. = sulc. interparietalis. — p. o. = fiss/parieto-occip, — s. m. = gyrus supramarg. — ang. = gyrus angularis. — o. 1. =sulc. occip. lat. — o. t. = sulc. occip. transversus. — p. t. = parsjtriangularis. — f. s. = fissura Sylvii. — t. s. = sulc. temp, sup. — t. m. = gyrus temp. med. Természet után. A 2-ik ábra magyarázata: c. = sulcus centralis. — f. s. = fissura Sylvii. — l. s. = sulc. temp. sup. — p. o. = fiss. parieto-occip. — i. p. = sulc. interparietalis. — a. = aster sulcor, pariet. — pr. c. = gyrus praecentr. — o, 1. = sulc. occip. lat. — i. m. = sulc. intermed. — s. m. = gyrus, supramarg. — p. t. = pars triangularis. — t. m. = gyrus temp. med. 293