Orvosi Hetilap, 1923. július (67. évfolyam, 25-29. szám)

1923-07-01 / 25. szám

1923. 25. sz. ORVOSI HETILAP féltekék mediális felszínéről levont agyhertyék szolgáltat­ják. Az agysúly tehát, tekintetbe véve az elhunytnak a korát, testhosszát és fejlettségét, kb. a normálisnak felel meg, amely meglett férfinél 1300 és 1400 gr között inga­dozik. A boncvizsgálat egyébként a bal tüdő felső lebenyé­nek alsó részében körülbelül mogyorónagyságú területen kölesnyi-lencsényi sajtos gócokat állapított meg. A bal alsó végtag 7 cm-rel volt rövidebb. A combcsont fejecse ugyanis a csípőcsont oldalsó részén, az izvapától oldalt és felfelé volt elhelyezve és rögzítve. Az elhúnyt művész­nek tehát bal csípőizületi ficama, valamint a bal tüdejé­ben régebben fennálló, azonban megállapodott tuber­­culosisa volt. Az agyfelszín vizsgálata baloldalt a következő sajátságokat tünteti fel. Már felületes rátekintésnél is fel­tűnik az általában erősebb, illetve bizonyos sajátságok­kal bíró tekervény- és barázdaképződés. Feltűnik a min­ket elsősorban érdeklő temporalis és parietalis lebeny, valamint a centrális tekervények tájának különös kiala­kulása (1. 1. ábra). A gyrus temp. sup. egészben véve karélyozott, elülső része feltűnően keskeny, azonban középső és hátsó harmada kiszélesedik. A gyrus supra­marg. (s. m.) a rendesnél szélesebb, főleg annak a sulcus temp. sup.-ból felemelkedő barázda által kettéosztott hátsó részlete. A gyrus angularisnak (ang.) felfelé való kiszélesedése ugyancsak említésre méltó. A gyrus temp. medius (t. m.) orsószerű kitágulása folytán, amelynek középső részébe egy verticalis barázda mélyen belenyúlik, feltűnő szélessé válik. A gyrus centr. post. (p. c.) alsó harmada tetemesen kiszélesedik s területét a friss cerebri lat.-ból felemelkedő mély barázda még növeli. A sulcus interparietalis (s. p.), amely a sulcus postcentr. inf.-ból ered, lefutásában több hosszabb ágat bocsátva ki, erő­sebb ívalakban felfelé hajlik, görbülete táján pedig a fiss. parieto-occip.-sal (p. o.), ennek egy mellékága által függ össze s a meglehetősen széles és szögletbe tört sulcus occip. tranversussal (o. t.) végződik. A fiss. parieto-occip.­­nak a sulc. interpariet.-sal való összefüggése által a gyrus pariet. sup. folytonosságában a gyrus occip. sup. felé megszakad. A sub­. occip. lat. (p. t.) a sub­. temp. sup.-val egybefolyik s ezáltal a halánték- és occipitalis tájon végig­haladó hosszú, barázda jön létre. Megemlítendő még az erősen tekervényes homloklebenyen a pars triangularis (p. t.) kiszélesedése és a határozottan felismerhető három részre való tagoltsága. A jobboldali agyfelszín némely tekintetben a bal­oldalitól eltérő (1. 2. ábra). A gyrus temp. sup. már első harmadában is széles és ez a szélesség a középső és hátsó harmadban még jobban feltűnik. Ennek folytatásába esik a trapézalakú széles gyrus supramarginalis (s. m.). A sulcus temp. sup. felszálló ága beletorkollik a Retzius­­féle aster sulcorum parietaliumba (a.), miért is a gyrus angularis kénytelen ezt megkerülni, ami viszont az emlí­tett gyrus magasságát tetemesen növeli. A sulcus inter­­pariet. (s. p.) itt rövidebb és meredekebb s intermedius mellékága (i. m.) a sulcus temp. sup. egyenes folytatá­sába esik, de azt nem éri el egészen. A gyrus temp. med. (i. m.) szélessége és barázdáltsága itt is említésre­­méltó. A sulcus occip. lat. (p. 1.) meglehetősen hosszú és előrenyúlva részben beterjed a halántéklebenybe. A gyrus praecenti. felső harmada (pr. c.) nagyjából három­szögalakban hatalmasan kiszélesedik, míg középső és alsó harmada feltűnő szélességet nem árul el. Végül említést érdemel a homloklebeny erősebb barázdáltsága, különösen a pars triangularis (p. t.) tagoltsága és szembe­ötlő kiszélesedése. A medialis felszínen az erősebb barázdáltság mellett különösebb eltérést nem lehet észrevenni, csupán a bal­oldali medialis felszínen a gyrus cingulinak a gyrus for­­nicatussal és hippocampival való széles egybefolyása által létrejött körkörös tekervény (lobus limbicus) érdemel figyelmet. Esetünkben is, mint az eddigi vizsgált esetekben, feltűnő a felső halántéktekervények fejlettsége, különösen jobboldali, míg a baloldali tekervény karcsúságát annak erősebb karélyozottsága ellensúlyozza. A gym­ supramargi­nales kiszélesedése esetünkben is észlelhető. A Heschl-féle haránttekervények viselkedését technikai okokból egyelőre nem vizsgálhattam, erre majd később, másrészről, a mikro­­skopiai feldolgozásnál kerül sor. A második halánték­tekervények fejlettsége szintén feltűnő, főleg baloldalt, ahol az kiegészíteni látszik a keskenyebb felső halánték­­tekervény hiányos fejlettségét. Nem kevésbbé­ jellemző, főleg baloldalt, a pars triangularisnak tagoltsága és az ezáltal kifejezésre jutott erősebb fejlettsége. A senso­­motorikus mezők, legalább is a baloldali hátsó tekervény alsó harmadának hatalmas­ kiszélesedése szintén az emlí­tésre méltó sajátságok közé tartozik. Látnivaló, hogy művészünk agyvelején is megállapíthatjuk a halánték- és falilebenynek praedominálását, az agyfelszínnek ezt a sajátos jellegzetességét. Ez az eset is tehát szaporítja azoknak a számot, amelyek majd hivatva lesznek vizsgáló módszereink tökéletesedésével esetleg fényt deríteni a szellemi művele­tek titkos műhelyébe, mert napjainkban is még igaznak kell találnunk az öreg Celsus szavait, aki az orvostudo­mányt ars connecturalisnak, a találgatás művészetének nevezte. Az orvosok és természettudósok törekvése termé­szetesen mindig oda fog irányulni, hogy azt a magas célt, amelyet az ars rationalis, a kiszámítás művészete jelent, az emberi véges értelem legalább is megközelítse. Természet után. Az 1-sö ábra magyarázata . c. = sulcus centralis. — p. c. = gyrus postcentr. — i. p. = sulc. interparietalis. — p. o. = fiss/parieto-occip, — s. m. = gyrus supramarg. — ang. = gyrus angularis. — o. 1. =sulc. occip. lat. — o. t. = sulc. occip. trans­versus. — p. t. = parsjtriangularis. — f. s. = fissura Sylvii. — t. s. = sulc. temp, sup. — t. m. = gyrus temp. med. Természet után. A 2-ik ábra magyarázata: c. = sulcus centralis. — f. s. = fissura Sylvii. — l. s. = sulc. temp. sup. — p. o. = fiss. parieto-occip. — i. p. = sulc. interparietalis. — a. = aster sulcor, pariet. — pr. c. = gyrus praecentr. — o, 1. = sulc. occip. lat. — i. m. = sulc. intermed. — s. m. = gyrus, supramarg. — p. t. = pars triangularis. — t. m. = gyrus temp. med. 293

Next