Orvosi Hetilap, 1923. október (67. évfolyam, 39-42. szám)

1923-10-07 / 39. szám

484 ORVOSI HETILAP 1923. 39. sz. a jobb combon ülő, intramuscularis, narancsnagyságú lipomát írt le, mely a bal láb óriás növésével társult. Conaquier súlyos tárgy felemelése után másfél évvel ugyancsak a brachialis internusban látott zsírdaga­natot. D’Arcy-Power a jobb hüvelyk- és mutatóujj óriás növését írta le, melynek oka a később műtéttel eltávo­lított lipoma volt. Morestini leírt egy a bal gastrocne­miás belső felében ülő lipomát, amely valószínűleg vele­született volt, vagy legalább is rövid idővel a születés után keletkezett, s kiirtásánál az izom egy részét is el kellett távolítani. Újabban Nast-Kolb közölt egy a combizomzatban ülő, műtéttel eltávolított lipomát. Her­zenberg pedig egy a bal alszáron ülő, intramuscularis lipomát ismertetett. Az I. számú sebészeti klinikán ezideig két­ ízben volt alkalmunk intramuscularis lipoma miatt műtétet végezni, amely eseteknek kortörténetét, említett ritka­ságuk folytán, röviden ismertetjük. I. Hat és féléves leánygyermek. A gyermek jobb lábszára, amely már születésekor vastagabb volt, másfél év óta rohamosan vastagszik. Torokfájáson­ kívül más betegsége nem volt, sérülést nem szenvedett, jól táplált és fejlett, teljesen ép. Születése után rendesen fejlődött, s kilenchónapos korában kezdett járni. A gyermek növekedésével a jobb lábszár vastagsága is arányosan növekedett. Fájdalmai nincsenek és nem voltak, ötéves kora óta a jobb lábszára rohamosan növekedni kezd, anélkül, hogy a járásban zavarná. A jobb alszár legnagyobb átmérőjén mérve hat cm-rel vastagabb a balnál, a bőr ép, kissé feszes, de a terimenagyobbodás felett mindenütt könnyen elmozdít­ható. A terimenagyobbodás tömör tapintatú, az izom­­zatban ülő, másfél férfiökölnyi hosszúkás daganatnak látszik, mely Röntgen-felvétel szerint a csonttal nem függ össze. — Műtét: chloroform­aether­ narcosisban (Verebély professor). Hosszmetszés a terimenagyobbo­dás legnagyobb domborulatán, a lábszár hajlító oldalán, kb. 15 cm hosszúságban. A bőr és benye átvágása után reájutunk a gastrocnemiásra, melyben egészen az ináig leterjedően majdnem mindenütt zsírszövetet találunk, amely zsírszövet a két izomfejet és a soleust is annyira áthatja, hogy az egyes izomfejek közt a határ elmosó­dik. A lipomát az izomzatból csak az izomzat egy részé­nek eltávolítása után tudjuk kivenni, dacára annak, hogy a zsírszövetszaporodás összefüggő, elég élesen elhatárolt daganatot képez. A megmaradó izomzatot összevarrva, a bőrsebet zárjuk. Zavartalan gyógyulás. II. 53 éves munkásasszony. 11 élő gyermek anyja. Semmiféle betegsége nem volt. Jelenleg is egészséges. Sérülés nem érte, nyolc éve veszi észre, hogy a bal comb külső oldalán daganata van, amely jelenleg kb. gyer­­mekfejnyi, s az izomzattól el nem különíthető. Műtét: gerincagyi érzéstelenítéssel (Verebély pro­fessor). A daganat legnagyobb domborulatán behatolva átvágjuk a bőrt, a fascia latat, mely után izomrétegre jutunk. Ezt tompán szétfejtve, a mélyben ülő lipomát könnyen kihámozzuk. Izom-, bőnye- és bőrvarrat. Zavar­talan gyógyulás. Mindkét esetben tehát az izomzatban, egyszer az ikraizom hármas fejében, egyszer a combfeszítő izom­zatban találtunk jelentékeny nagyságú zsírdaganatot, mely az eddig ismert ilyen daganatok két típusát kép­viseli. Legtöbb esetben ugyanis a daganat jól körülírt, úgy, mint második esetünkben, de Küttner és Lorenz közölnek egy-egy esetet, ahol az izomzattal annyira össze volt kapaszkodva, hogy csak ennek részleges fel­áldozásával lehetett eltávolítani, úgy, mint első esetünk­ben, ahol a zsírdaganat teljesen össze volt kapaszkodva az izomzattal, illetve azt részben pótolta. Mindkettő szövettanilag tiszta zsírszövetet tartalmazott, mint a legtöbb ilyen daganat. Elvétve említik, hogy a kötő­szövet van viszonylagosan megszaporodva, s hogy elő­fordulhat angiolipoma (Dorn), sőt sarcomásan is el­fajult ilyen lipoma (Malenson), egy esetben pedig a zsír­szövet teljesen elmeszesedett (Cortex). Az első esetben a daganat világrahozott fejlődési zavarnak következ­ménye, a második esetben semmi kiváltó ok nem talál­ható, vagy legalább is jelentékenyebb sérülés, amint azt többen említik, nem érte a beteget. A daganatok növekedése lassú volt, a betegek csak akkor vették észre, amikor már nagyságuknál fogva kellemetlenséget okoztak. Fájdalomról a mi betegeink sem panaszkod­tak, amint a leírt esetekben fájdalomról csak ott hal­lunk, hol növekedésük közben valamely idegtörzset nyomnak. Dorn egy esetben nyomási fájdalmasságot észlelt, de ez az eset a műtét kapcsán angiolipomának bizonyult, az izomangiomák pedig általában fájdal­masak szoktak lenni. Az ilyen lipomák tapintata puha, de változó. Elernyedt izomzatnál hullámzást utánzó, feszes, ha az izomzat megfeszül. A biztos kórisme álta­lában nehéz. Eseteinkben sem volt felállítható, amennyi­ben főleg az izomsarcomától az ilyen terimenagyobbo­dás pontosan el nem különíthető. A lipoma keletkezésé­nek oka eseteinkben nem tisztázott, sőt mint minden ilyen eddig ismertetett esetben, felmerült a kérdés a mi eseteinkben is, hogy daganat-e tényleg a talált zsírtömeg, vagy csak egy helyre localizált zsírszövet­­túltengés. Az eddig felállított elméletek nem magya­rázzák meg keletkezésüket. Az bizonyos, hogy egyes születési hibaként fellépő teljes vagy részleges izom­hiánynál az izom helyét pótló zsírszövet ilyen daganat­szerű burjánzásra hajlamos, ugyanúgy, mint saját ese­tünkben is az alszáron a gastrocnemiást csaknem egész terjedelmében elfoglaló zsírszövet alakult át daganattá. Ilyen lipomát, illetve zsírszövettúltengést egyéb fejlő­dési hibáknál is elég gyakran találtunk, így pl. spina bifidáknál, különösen a keresztcsont táján lévőknél, a csonton lévő hasadékot zsírszövet tölti ki, amely zsír­szövet néha sokszorosan túlhaladja a hasadék kitöltésé­hez szükséges mennyiséget. Az irodalmi adatok szerint az intramuscularis lipomák óriás növéssel is társul­hatnak; kérdés, nem fogható-e fel maga az intramuscu­laris lipoma is részleges óriás növésként, amint az első estünkben igen valószínűnek látszik. Az intramuscularis lipoma gyógykezelése műtéti, mely a jól körülírtaknál kis beavatkozás, az izomzattal összekapaszkodottaknál azonban a lipoma teljes eltávo­lítása elég nagy nehézséget okoz. Irodalom: Küttner-Landois: Die Chirurgie der quergestreiften Musculatur. — Dertinaer: Über tief­sitzende Lipome. Bruns’ Betr. 38. köt. — Dorn: Ein Fall von intra musculären Linóm. Bruns* Beitr. 115. köt. — Nast-Kolb: Intramusculares Lipom. Bruns* Beitr. 127. 2. köt. — A budapesti kir. magy. Pázmány Péter tud. egyetem III. sz. belklinikájának közleménye (igazgató : báró Korányi Sándor dr. egyetemi ny. r. tanár). A hyperaciditas konyhasó-anyagcsere­zavar.* Írták: Molnár Béla dr. egy. m. tanár és Csáki László dr. tanársegéd. (Második befejező közlemény.) Eddigi vizsgálati eredményeinket átgondolva feltűnővé válik az a körülmény, hogy azok a gyógyszerek (novatro­­pin és alkálik a fentebb módon alkalmazva), amelyek a hyperacid panaszokat megszüntetik, a hyperacidok al­­anyagcserezavarát nemcsak hogy nem javítják, hanem még fokozzák. Ez talán ellentmondásnak látszik, azonban egy beteg­ség subjectív panaszainak múló csillapítása és a betegség lényegét képező anyagcserezavar befolyásolása két külön­böző dolog. Erre különben más betegségnél is találunk analógiát, így pl. szívbajosoknál a beteg subjectiv pana­szait enyhíti ugyan a morphium, de a szívműködés zava­rát objective távolról sem javítja, sőt többek közt — mint arra Korányi27 hívta fel a figyelmet — a digitális tolerantiát csökkenti. Vagy pl. az ópium a bélperistaltika csökken­tésével szünteti ugyan a beteg fájdalmait, de a betegség lényegére esetleg igen káros hatása lehet. A mi esetünk­ben is lényeges különbséget kell tennünk a betegség sub­jectiv tüneteinek csillapítása és az objectiv eltérés közt. * A vizsgálatok 1919-ben kezdődtek. Előadva 1923 május 12-én a Budapesti Kir. Magy. Orvosegyesületben.

Next